7.rész

-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!- kiáltották egyszerre a lányok. Igazából, Kati csak akkor ijedt meg amikor Rin kezdett el sikoltozni. ”Istenem…”De ekkor történt valami…Ostorcsapás hallatszott, majd tompa puffanások és vonyítások. „Mi a fene???”

-Sesshoumaru-nagyúr!- kiáltott fel hirtelen a kislány. ”Se-Se-Sesshoumaru? Ugye nem az a Sesshoumaru akiről Kagome beszélt a múlt éjjel? Azt hiszem jobban jártam volna a farkasokkal, talán befogadtak volna mint, mondjuk Mauglit…Hogy mekkora baromságok tudnak az én eszembe jutni…Kár hogy nem látok semmit…Jah persze, becsuktam a szemem…Nem mintha ez bármit is jelenthetett volna…” kinyitotta a szemét…Meglátta Rin piciny kis narancssárga auráját, és eléggé megrökönyödött, amikor meglátott egy erőteljes zöld aurát, egy kék csíkkal az oldalán. „Talán egy kard?”

-Úgy örülök neked Sesshoumaru-nagyúr!- örvendezett tovább Rin. Kati se köpni, se nyelni nem tudott. „Öngyilkos akar lenni vagy mi?” de a következő megszólalástól már végképp leesett az álla:

-Jól vagy Rin?- hallatszott egy mély, erő- és méltóságteljes hang. „Ez egy álom…csípjen meg valaki…”

-Remekül vagyok. Kati mentett meg a farkasoktól amikor az erdőben menekültem előlük. Nagyon rendes lány és…-de a nagyúr közbevágott.

-Kati?- szólt közbe. A lányt szinte égette a tekintete ahogy ránézett. Még a vak is megérzi. „Különös ez a lány…Talán szellem?” beleszippantott a levegőbe „Fura…nem szellem, nem ember de még csak nem is félszellem szaga van… ?

-Eh…hello…-hebegett-habogott félelmében a lány. „Mi ez a nagy csend? Ha végezni akarsz velem akkor tedd meg…Mire vársz?”

-Sesshoumaru-nagyúúúúr!- hallatszott a távolból egy kiáltás. „Huh…Ez végszóra jött.” –Nagyuram! Megtalálta Rint? Hát, persze hogy is kételkedhettem benned nagyuram…-de nem tudta befejezni a nyalizást. Jó nagy koppanás hallatszott. Aztán mintha valaki megtörölte volna a lábát az ajtófélfában. „Most ilyenkor mi van?”

-Szánalmas vagy Yaken. Egy nőnek kellett megmentenie Rint, amikor a te felelősséged volt.

-Eeee….bocsásss….meg…nagyuram..áááááá-„Ez biztos fájhatott.”

-Sesshoumaru-nagyúr! Kérlek szépen! Hadd tartson velünk Kati! Nagyon jól viselte gondomat és szüksége van valakire aki vezesse.- „Kösz Rin…ez most nagyon kellett…(vízcsepp)”

„Vezesse? Talán vak?”

-Kérlek Sesshoumaru-nagyúr!-nézett rá édesen a kislány. A nagyúr nem válaszolt, csak elindult, jelezve hogy majd a lány eldönti. „Úgyis ki akarom deríteni hogy kicsoda…hiába, nincs jobb elfoglaltságom”

-Jujj de jó!- örvendezett a kislány és kirángatta Katit a barlangból. Jó hogy nem tépte ki a karját örömében. „Ezek a fiatalok…”