9.rész

Mai és Rin vidáman mentek egy közeli folyóhoz, hogy fogjanak néhány halak. Eléggé ügyetlenek voltak, de néhányat végül mégiscsak sikerült „kihalászniuk”. Kacarásztak, fogócskáztak, (ami nagyrészt abból állt hogy Rin felsegítette a földről, mert a nagy sietségben Mai állandóan elesett.) Hogy a kislány örömét tetézze, még néhány műesést is bemutatott…

-Hehe! Bevetted!- kiáltotta, miután áll ájulást mutatott be. Jól megcsikizte a kislányt, miután eléggé közel jött hozzá.

-Kegyelmezz! Kérlek! –nyögte ki nagy nehezen a kislány a röhögő görcsei közben…

-Na jól van, ideje mennünk. Ha visszaérünk a táborba, játszunk csendkirályt… rendben?

-Csendkirályt? Az milyen játék? –érdeklődött Rin. Mai mindig megtanította egy két játékra, hogy ne unatkozzanak. Miután elmagyarázta a játékszabályt, néma csendben indultak vissza. Mi tagadás, nagy erőpróba volt ez a kis Rin számára…minden öt percben el akarta röhögni magát. Yaken nagyon furcsállotta hogy, nem beszél a kislány. És ezt egy fura grimasszal még tetézte is…

-Áh…én ezt nem bírom- tört ki a kacagás a kislányból, miközben Yakenre mutogatott. „Reménytelen eset…” gondolta Mai, és ő is elmosolyodott a kislány csilingelő nevetésére.

-Nem baj Rin, gyakorlat teszi a mestert.- „Meg az élet kegyetlen megpróbáltatásai…” Ekkor megérezte, hogy valaki figyeli. „Mi a fenét néz rajtam?”

-Indulunk nagyuram?- zökkentette ki a szellemet Mai.

Sesshoumaru erre a mondatra jött rá, hogy már vagy öt perce a lányt nézi. Aztán mintha semmi nem történt volna elindult. „Lehet hogy nem látok, de azért ezt a nézést még a vak is észreveszi…”

-Sesshoumaru-nagyúr, éhes vagyok!- mondta Rin Mai kezét szorongatva. A fenséges-úr megállt, jelezve hogy menjünk szerezni valami ennivalót. „Elképesztő ez a pasas, de komolyan…” gondolta, miközben elindultak egy közeli tóhoz, Aun-nal egyetemben. Na vajon miért? Halat fogni, na meg megitatni ezt a „sárkánylovat”. „Azon sem lepődnék meg ha elővarázsolna egy repülő szőnyeget…”

-Áh végre. Rég nem fürödtünk, nem igaz Sango?- „Ilyen nincs…ez rosszabb mint amikor összefutottam a matek tanárommal, miközben pont őt szapultam…”

-Dehogynem…de remélem a szerzetes nem fog leskelődni…- válaszolt egy idegen női hang Kagome kérdésére. „Biztos ő lesz Sango…”

-Rin, nem akarsz inkább gombát enni? Vagy valamit? –kérdezte kétségbe esetten a kislányt.

-De én halat akarok enni!- „Remek…”

-De akkor siess!- épp akkor csúszott ki a kezei közül egy keszeg…”Legalábbis a mérete alapján…”-Minnél hamarabb el akarok indulni. Nem várathatjuk meg a nagyurat…- „A fennségességet!” De sajnos ez a találkozás már elkerülhetetlen volt. „Nem akarok visszamenni.”

-Kati???- jött ki a Mai mellett lévő bokorból meglepetten Kagome. Aztán a meglepettséget aggódás és öröm váltotta fel, és a lány nyakába ugrott…- Istenem! Azt hittem valami bajod esett! A szüleid égen földön téged keresnek!

„Ennyire aggódott volna értem? És mi az hogy a szüleim keresnek?”