14. R�sz

M�snap reggel Mai ver�f�nyes naps�t�sre �bredt. A nap el�gg� magasan j�rt. Nem csoda, hisz nem nagyon aludt az �jjel. Viszont azt nagyon furcs�llta, hogy m�g Rin nem �bresztette fel...”Aprop�...Hol van Rin?” K�r�ln�zett, de nem l�tta sehol a kisl�nyt, se Sesshoumarut.

- Yaken! Hol van Rin?- k�rdezte a gn�mot, mik�zben fel�llt, �s tov�bb k�mlelte a t�jat, h�tha m�gis megl�tja a kisl�nyt.

- Elment a k�zeli faluba �lelem�rt.

- Egyed�l?

- Azt mondta, nem akar fel�breszteni- azzal elfordult, jelezve, hogy lez�rtnak tekinti a besz�lget�st. De Mai nem hagyta annyiban. Kezdett ideges lenni.

- Mikor ment el?

- Nem tudom. El�g r�gen.

- TE MONGOL IDI�TA!!! LEHET HOGY BAJA ESETT!!!- majd megfogta a ruh�j�n�l fogva, �s a feje magass�g�ba emelte. Szikr�z� szeme szinte �tsz�rta- MERRE VAN AZ A FALU?!

- A...a...arra- mutatott reszketve Mai h�ta m�g�, m�g a botj�t is leejtette. Mai elhaj�totta egy k�zeli bokorba �s elrohant abba az ir�nyba amerre Yaken mutatott. Yaken csak k�s�bb t�rt mag�hoz... ”Na v�rj csak! Ha ezt Sesshoumaru -nagy�r megtudja!” Csak gondolnia kellett r�, �s megjelent a d�mon. Nem k�rdezett semmit, a l�ny kiab�l�s�b�l mindent �rtett. Azt�n elindult � is a falu fel�.

- V�rd meg h� szolg�dat nagyuram! –�llt talpra a kis gn�m. Mint ahogy m�skor is, most sem fogadta meg a tan�cs�t, csak ment tov�bb.

„Az az idi�ta Yaken! �t sem az esze fogja a s�rba vinni. Rem�lem rossz az el��rzetem, �s nem lesz semmi baj.” V�gre el�rte a falu hat�r�t, de nem �llt meg, futott tov�bb. Azt�n meghallotta Rin k�ts�gbe esett ki�lt�s�t. Szeg�ny kisl�ny fejvesztve menek�lt a falusiak el�l.

- �llj meg te kis tolvaj!

- Hogy mersz meglopni minket! - hallatszottak a ki�lt�sok. De valaki megel�zte Mait is, meg a falusiakat is, akik megtorpantak az alak l�tt�n.

- Kikyou �rn�...- hallotta az egyik falusi meglepett hangj�t Mai. De most nem ezzel t�r�d�tt, odarohant a kisl�nyhoz �s �t�lelte.

- Istenem Rin...- sz�lalt meg megk�nnyebb�lten- �gy f�ltem.

- Mi�rt akarj�tok b�ntani ezt a kisl�nyt?- hallotta meg a Kikyou nevezet� �rn� hangj�t. Amint r�pillantott benakadt a l�legzete. „Tiszt�ra olyan, mint Kagome”

- Az a k�ly�k meglopott minket!- mutatott a n�h�ny alm�t kez�ben tart� Rinre.

- Majd �n kifizetem- el�vett n�h�ny �rm�t a papn�- �s most menjetek.

Mai m�g mindig nem engedte el a kisl�nyt. Semmis tekintettel n�zett a papn�re.

- Tal�n a l�nyod?- sz�lalt meg h�rtelen. (Azt hiszem ilyenkor szoktak az emberek pof�ra esni) Mai �rezte hogy kezd v�r�s�dni. Gyorsan fel�llt �s elengedte a kisl�nyt.

- �hm...nem...vagyis...- hebegett-habogott zavar�ban. K�nos csend k�vetkezett. „Valamit mondanom k�ne”- Kikyou, ha j�l tudom.- a n� b�lintott- K�sz�n�m sz�pen- majd a kisl�nyhoz fordult- Gyere Rin menj�nk. �s m�g egyszer k�sz�n�m.

Azzal h�tat ford�tottak a papn�nek �s a falunak is. „Hogy �n milyen lyukas agy� vagyok! Kikyou, h�t persze! Az �jj��lesztett papn�!” A felismer�sre gyorsan megfordult, de a papn�nek csak a h�lt hely�t tal�lta. Megr�zta a fej�t, �s tov�bb indultak. Azonban a k�zeled� alak miatt �jra megtorpantak.

- Sesshoumaru-nagy�r!- azzal odarohant a szellemhez �s �t�lelte a v�ltozatoss�g kedv��rt. Mai elmosolyodott. „Legal�bb nem t�rt�nt semmi baj” Egy megk�nnyebb�lt s�haj az�rt kiszakadt bel�le. „Na v�rjunk csak...�n most Rinr�l besz�ltem, nem pedig Sesshoumarur�l, ugye? Persze hogy Rinr�l, ki m�sr�l...” gy�zk�dte gondolatban mag�t. Gondolatai ki�lhettek az arc�ra is, mert Sesshoumaru felvonta az egyik szem�ld�k�t. Gyorsan elfordult.