22. R�sz

Kagome d�bbenten �llt az ajt�ban. Nem nagyon �rtette, hogy mi t�rt�nt. D�bbenet�b�l Sesshoumaru riasztotta fel, aki felnyal�bolta a l�nyt, majd visszaindult a k�t fel�. „Sesshoumaru? Ebben a vil�gban? „

- Mi t�rt�nt ott fent?- hallott meg egy t�voli hangot a miko.

- Ajaj, jobb lesz elh�zni a cs�kot. – felvette az �j�sz felszerel�s�t, majd elindult a kij�rat fel� a t�rt�nteken gondolkodva. „Ezek szerint Mai, v�gig Sesshoumaruval utazott. Akkor nem az�rt bujt el a bokorban, amikor Sesshoumaru Inuyash�val besz�lt, mert f�lt t�le, hanem mert el akart meni t�le. Viszont ahogy eln�zem ne j�rt sok sikerrel...Na v�rjunk csak. Miut�n elv�lt Sesshoumaru�kt�l �s vel�nk utazott...az�rt s�hajtozott annyit? �s az�rt volt annyira maga alatt? Mert nem l�thatja t�bb� �ket?”

BUMM!

Sajnos annak is megvan az �ra, ha valaki elkalandozik. �gy Kagome egy j� nagy p�ppal gazdagodott meg. /De lehet hogy annak a jele hogy beletraf�lt :P /

/csillag /

Mai arc�ba h�v�s esti sz�l csapott, ahogy haladtak az �jszak�ban. Az eszeveszett sebess�gben el�sz�r csak elmos�dott foltokat l�tott. �rezte, hogy valaki viszi, de csak egy k�zzel. L�t�sa kezdett kitisztulni. „Sesshoumau? Mit keres � itt? �s m�gis, mit csin�l?” Szerencs�tlens�g�re, vagy ellenkez�leg, a szellem �szrevette hogy mag�hoz t�rt. Lass�tott a temp�n.

- Ne �rtsd f�lre. Rin nem �rzi mag�t valami j�l, mi�ta elment�l. -  „Nem is hittem volna, hogy csak �gy ut�nam j�ssz...” erre a gondolatra mai elh�zta a sz�j�t, de csak annyira, hogy a szellem m�g ne vegye �szre. Azt�n esz�be jutott, hogy mi is t�rt�nt vele, miel�tt el�jult.

Tekintete komor lett, majd egy k�nnycsepp gurult le az arc�n. A sz�lei meghaltak, �s m�r �t is nyilv�n halottnak hiszik. Ezek ut�n...mi �rtelme, hogy ebben a vil�gban maradjon? Hisz itt m�r nincs senkije, �s p�nze sincs hogy esetleg hazautazzon.

Sesshoumaru nem tudta, mi�rt s�r a l�ny. Hiszen nem ellenkezik az ellen hogy visszavigye �t. J�g�llarca nem mutatta ki �rzelmeit, m�gis zavarta, ahogy a hold f�ny�ben megvil�g�tott nedves folyad�k lefolyik az arc�n...azon a sz�p von�s� arc�n, majd az �ll�r�l lecs�ppen. A l�ny nem zokogott, m�gis, szinte vibr�lt k�r�l�tte a leveg� az elkeseredetts�gt�l. Nem b�rta tov�bb, �s levette a tekintet�t a l�nyr�l.

Nem tartott sok�ig, am�g sebesen sz�guldva vissza�rtek a k�thoz, Mainak m�gis �gy t�nt, mintha �veken kereszt�l utazott volna Sesshoumaru karj�ban. Nem j�tt zavarba, m�g akkor sem, amikor Sesshoumaru a k�z�pkorban m�g szorosabban mag�hoz �lelte, �s �gy vitte tov�bb.