�tinapl�m

(3. r�sz)

B�ke �ve, tizenkilencedik szakasz

Mint az �vj�ratb�l is l�tszik, nem t�rt�nt semmi �rdekes… Ezt a sok szakaszt is csup�n v�gigbolyongtam… Megl�togattam n�ha �cs�met, aki m�g mindig a goshinbokun l�gott csendesen. Mindig csak �lltam ott… Egyszer hi�nyoltam, m�sszor meg�ltem volna… Mi t�rt�nik velem? T�nyleg meg�ln�m?

- Igen, meg�ln�d, mert neki k�sz�nhetsz sok keservet, elfelejtetted?

- Nem… De… De � m�gis csak az…

- Miket besz�lsz?! Hallgass r�m! �ld meg! �ld meg!

- NEM AKAROM!!!

Agh… M�r megint vitatkozom �nmagammal… El�gg� hasadt szem�lyis�g v�lt bel�lem, mi tagad�s. Ideje ebb�l a szem�lyis�gb�l egyetlen egyet �sszerakni, �gy hiszem. Egy olyat, ami nem t�rik meg. Egy olyat, ami er�s, kitart�, rideg �s kegyetlen! Olyant, akit nem lehet csak �gy f�lres�p�rni, �s romba d�nteni az �let�t! Egy rettenthetetlen nagyurat… Aki term�szetesen �n leszek! De… Ezzel lesz egy kis gond… Mi�rt? Figyelem, mert le�rom!

*

Aunt otthagytam egy tiszt�son �s elmentem barangolni. Megtehettem, mert hallgat r�m, �s r�gvest j�n, amint sz�lok neki. �gyes fi�… J�l j�n, ha m�r f�l�lomban mendeg�lek az erd�ben… Csak fel�l�k r�, �s m�r megy�nk is… Hih!

Sz�p reggel volt… �lveztem a napf�nyt, ahogy r�m s�t �s a gyenge szell�t, ami megrezegtette hajsz�laimat. Egy pillanatig meg�lltam, hogy beleszippantsak a leveg�be. Azt�n j�tt egy �jabb l�tom�som… Egy d�lib�b…

Ez mostan�ban el�g gyakran fordul el� velem, ki tudja, mi�rt. Ez olyan, mintha kivenn�nek ebb�l a vil�gb�l, �s egy m�sik, teljesen k�l�n dimenzi�ba helyezn�nek. Nagyon furcsa. Az els� l�tom�som az volt, mikor a m�ltban meghalt any�m. Ezt nem l�thattam t�nylegesen, mert m�g nagyon kicsi voltam. De ez a d�lib�bszer� valami megmutatta, hogy is t�rt�nt… Sz�rny� volt… Mintha bel�lem v�gtak volna ki egy darabot… Egy-kett� ilyen �ber �lom volt ap�mr�l, �s el�g sok volt az �cs�mmel kapcsolatos. De a legt�bben egyetlen szem�ly szerepelt… Sejteni lehet, ki az, mert mindig r�la besz�lek… Egyfolyt�ban… �jjel-nappal… Mindig megjelenik, r�m nevet, majd �t�lel… Mindegyik �gy kezd�dik… Azt�n vagy megcs�kol… Vagy megteszi azt, amire a legjobban v�gytam mindigis…

H�! �n is csak egy fi� vagyok! Kutya fi�, de fi�!

Azt�n volt, hogy lezuhan egy szakad�kba �s nem menthetem ki… �s az, amikor a karjaimban hal meg… Ut�bbi volt legt�bbsz�r… Sajnos…

Na, most is egy l�tom�s vett hatalm�ba, �s lent termettem a holtak birodalm�ban. Zuhantam j� ideig, azt�n egy fura mad�r h�t�ra pottyantam. Furcsa volt, mert a mad�r teste csup�n csontb�l �s n�h�ny b�rcafatb�l �llt. Gusztusos… Na de nem sz�m�tott, mert �gy legal�bb nem estem le a m�lys�gbe. Pr�b�ltam k�rberep�lni egy kicsit, de nem nagyon l�ttam, mert s�t�t is volt �s s�r� k�d takarta el l�t�somat.

A l�k�tt sz�rnyas azt�n csak �gy ledobott mag�r�l �s ism�t estem, de nem sok�ig. Egy nagy csontfel�leten landoltam nem t�l f�jdalommentesen. Fel�lltam azt�n, f�jlalva egy kicsit a derekamat, majd k�rben�ztem. Magasan voltam, alattam halott n�v�nyek, hegyes szikl�k �s rengeteg csont veszett bele a hal�l k�dj�be. Azt�n a l�bam al� vetettem egy pillant�st. Megfagyott bennem a v�r…

Ap�m kopony�j�n �lldog�ltam ott reszket� l�bakkal.

- Le akarok menni, de azonnal! – Kiab�ltam a nagy semminek. De egy olyan fura mad�r odaj�tt szavamra, �n meg sz�p �vatosan r��ltem, nehogy megint ledobjon.

Messzebb rep�ltem. Megszeml�ltem ap�m hatalmas test�t, amib�l m�r csak csont maradt �s a p�nc�l, amit utolj�ra viselt.

- Sz�val ez lenne a v�gs� nyughelyed, ap�m? Ez a sz�nalmas g�d�r, ahol cs�fok cs�fj�ra �ktelenkedsz? Milyen sz�nalmas…

Ekkor felt�madt bennem az a f�ktelen d�h, amit Izayoi ir�nt �s azok ir�nt �reztem, akik miatt hatalmas ap�m �gy v�gezte. Tudniillik, r�j�ttem, hogy Izayoi miatt �rt minket t�mad�s! � hozta a nyakunkra az �sszes szerencs�tlens�get! Ez megbocs�jthatatlan!

Minden az emberek hib�ja! Az is, hogy ap�mat �gy kell, l�ssam, �s az is, hogy Inuyasha egy f�hoz van sz�gezve. Megkeser�tik az �letet! �s m�g k�rdezik, hogy mi�rt nem �lhet szellem �s ember b�k�ben egym�ssal! H�t ez�rt!

A sz�jr�szhez rep�ltem ez ut�n a d�hkit�r�sem ut�n, �s beugrottam. Kereszt�lmenv�n a gyomorr�sz k�vetkezett, aminek - ap�m m�ret�t tekintv�n - el�gg� alant volt az alja.

Leugrottam a lent l�v� csonthalmazra nagy cs�r�mp�l�ssel. Azt�n �szrevettem, hogy nem vagyok egyed�l. �llt ott ugyanis egy f�rfi egy kis emelv�ny el�tt, amibe egy kard volt belesz�rva. K�zelebb akartam menni, de elestem valamiben, �s nagy zajosan orra estem… Mily sz�gyenletes…

- Most biztosan �szrevett… Nagy bajban vagyok… - Motyogtam magamban eln�zv�n a f�rfit. De az nem vett �szre a nagy zaj ellen�re.

- Tessaiga… Engem illetsz. – Mondta az idegen n�zv�n a kardot.

- Tessaiga? – T�n�dtem el.

Felkeltem a f�ldr�l �s k�zelebb mer�szkedtem az ott �ll�hoz. M�r ott �lltam mellette, de � m�gsem vett tudom�st r�lam. Ny�lt kez�vel, hogy kih�zza a kardot. Meg akartam �ll�tani. Csak nem hagyom, hogy valami j�tt-ment idegen kifossza ap�m s�rj�t! De amint megfogtam volna a kiny�jtott kart, egyszer�en �tsiklott rajta a kezem.

- K�s�rtet lenn�k?

A f�rfi megfogta a kard markolat�t, mire az nagy szikr�kat bocs�jtott ki. Ezut�n a sokkolt eleresztette a kardot, �s oldal�hoz h�zta a karj�t. Majd hirtelen r�mn�zett. Amit akkor l�ttam, azt nem akartam elhinni. Az a f�rfi �n voltam! �gy fogok kin�zni, miut�n n�ttem egy darabot. Hih! De mit akarhatok egy olyan �cska karddal, mint az ott?

De miel�tt erre indokot kereshettem volna, j�v�beli �nem megragadott a nyakamn�l, �s felemelt. Hevesen kalimp�ltam a leveg�ben l�g� l�baimmal, �s fulladoztam saj�t szor�t�somt�l. T�mad�m szeme v�r�s lett, �s sz�ja mosolyra g�rb�lt. Egy gonosz, al�val� mosolyra.

- E… Eressz el…

- Ideje, hogy meghalj, kisfi�. Ezent�l csak �n l�tezem! – Harsant fel a f�rfi �s m�g jobban megszorongatott.

Felki�ltottam. Kinyitottam a szemem, �s �jra ott �lltam a tiszt�s k�zep�n.

- Mi volt ez? Egy �jabb rejtv�ny? – K�rdeztem magamt�l, de sajnos nem kaptam v�laszt. Tov�bbmentem… Egy erd�be jutottam, ott mentem kereszt�l.

Az erd� k�zep�n megl�ttam egy l�nyt, akinek a l�ba beszorult egy far�nk al�. Haland� lev�n nem tudta megemelni, �s senki nem volt ott, hogy seg�tsen rajta. M�r messzir�l �szrevett engem, �s megk�nnyebb�lten fel�m ki�ltott:

- Uram! K�rem, seg�tsen rajtam! Beszorultam �s nem tudok kij�nni!

K�zelebbmentem, oda�lltam el�. A l�ny boldog mosoly�t nemsok�ra r�m�let v�ltotta fel.

- Mi vagy te? – K�rdezte r�m�lten.

- Egy szellem. Kifog�sod van ellene?

- Menj innen! – Ord�tozott – Nem kell egy szellem seg�ts�ge! T�nj innen, te sz�rnyeteg!

M�g soha senki nem h�vott sz�rnyetegnek. Nem igaz�n tudtam, hogy ezt most dics�retnek vagy s�rt�snek vegyem. Azt�n egy hang megsz�lalt bennem.

- �ld meg! Csak egy haland�. Meg sem �rdemli az �letet. �ld meg!

�sszezavarodtam. Mit tegyek? Seg�tsek neki? Akkor �gy viselkedn�k, mint aki egyenrang� vele. Sz�gyenletes �s sz�nalmas. �s ha meg�l�m? Kegyetlen gyilkos lenn�k, aki m�g a v�dtelent is meg�li.

- Augh! A l�bam… - Ny�sz�rg�tt a beszorult.

- Ne izgulj. Megszabad�talak szenved�seidt�l.

- Mit akarsz csi… ? – De miel�tt befejezhette volna, �les karmaim hussantak �t gyenge nyak�n. R�m�lt arca lehullott a f�ldre lem�sz�rolt fej�vel egy�tt.

- Teh�t kegyetlen gyilkos lenn�k? Mit tettem?

�sszeestem, �s g�rcs�sen fejemhez kaptam. Agyamat elbor�totta a f�jdalom. Majd sz�thasadt a fejem, nem tudom, mit�l. Egyre csak k�nzott az a hang…

- Ezent�l csak �n l�tezem… Ezent�l csak �n l�tezem…

- HAGYD ABBA! MIT AKARSZ T�LEM? – Ord�tottam fel. Azt�n fut�sba kezdtem. Rohantam, ahogy csak a l�baim b�rt�k, be a s�r� erd�be. Az erd�n kereszt�l azt�n ki egy tiszt�sra, egy �ton v�gig, berontv�n egy faluba. Ott lelassult temp�m, nagy nehezen felnyitottam szemeimet. Hom�lyos volt l�t�som, k�nnyeim folytak a f�jdalomt�l. Hevesen lihegtem, majd t�ntorogni kezdtem be a faluba. Az ottani emberek egy r�sze odaj�tt hozz�m, m�sok felismert�k szellem mivoltomat, �s futva t�voztak el a k�zelemb�l. Akik a k�zelemben voltak egyre csak azt k�rdezt�k, hogy:

- H�, ifj�! J�l vagy?

Vagy azt, hogy:

- Mi t�rt�nt veled?

Feleltem volna, de nem tudtam. Vagy az�rt, mert �n sem tudtam, mi t�rt�nik, vagy, mert valami nem engedett megsz�lalni.

- Ne sz�lj hozz�juk! Csak sz�nalmas haland�k. V�gezz vel�k nyugodt sz�vvel… - Cs�b�tott egy hang bel�lr�l. Megint r�mt�rt a fejg�rcs, �s ord�tozva rogytam �ssze. Az emberek agg�dva hajoltak le hozz�m. De agg�d�suk csak rontott a helyzeten. Nem b�rtam ir�ny�tani magam…

Ell�ktem mindenkit magamt�l, k�t ujjam v�g�n megjelent a f�nyostor, egyik leghat�sosabb fegyverem. K�rk�r�sen l�b�ltam vele vadul, �ssze-vissza. Aki m�g egy pillanattal ezel�tt �lt, az sok sz�z darabban hullott a f�ldre.

L�tv�n ezt, k�zeli bandit�k j�ttek arra.

- H�, f�n�k! �gy l�tszik, elk�st�nk. – V�lte az egyik.

- Ugyan m�r! Csak valaki elv�gezte a nehez�t. A zs�km�ny �gyis a mi�nk lesz! Ez csak egyetlen kis k�ly�k… - Mondta a f�n�knek sz�l�tott haland� f�rfi.

�n? K�LY�K? Micsoda arc�tlans�g! Ez a legnagyobb s�rt�s a magamfajta n�v�sben l�v� ifj�nak!

Megfordultam. �reztem, hogy ereimben forr a v�r, �s k�noz az �l�sv�gy. V�rv�r�sen izzott a szemem, �s morogni kezdtem, mint egy v�reb.

- Ez… Ez egy szellem! – Riadt fel egy koszos banditafajzat.

- Nem sz�m�t! �lj�tek meg! – Adta ki a vezet� a parancsot.

A cs�rhe d�h�ngve megsarkalta lovaikat, egyenesen fel�m v�gtatott mind kih�zott karddal. Ki�lt�suk f�ls�ket�t�en harsogott a f�lemben.

- Meg�lni!

Erre azt�n siker�lt rendesen feld�h�dn�m. Ki�lez�dtek karmaim, sz�m tajt�kozott. Mire k�rbevettek, m�r hullottak is sz�t. K�rbe-k�rbe kergettem �ket. Ijedten rohantak el�lem, mik�zben �n csak nevettem rajtuk.

- Sz�nalmas haland�k! Mind meghaltok!

- Kegyelmezz, k�rlek!

- K�rlek, hagyd meg az �let�nk! – K�ny�r�gtek, l�tv�n, hogyan m�sz�rolom t�rsaikat.

- Mi�rt tenn�m? PUSZTULJ, EMBER!

Emeltem karomat, hogy lecsapjak r�. T�rdre borultak el�ttem, kegyelem�rt k�ny�r�gve. Ez engem nem nagyon izgatott. Ahogy ott t�rdre rogyott helyzetben voltak, �gy adtam nekik a kegyelemd�f�st. Mint egy v�rengz� vad�llat, felnevettem, majd sz�tt�pkedtem a holttesteket.

Azt�n t�rdreestem… Fel�bredtem v�rszomjamb�l, egyre csak v�res karmaimat b�multam.

- Egy vad�llat vagyok… - motyogtam – Ha ezt l�tta volna… Gy�l�lne… GY�L�LNE!

S�rni kezdtem… K�nnyeim keveredtek a testemet bor�t� v�rrel, mely patakokban csurgott r�lam.

- Nem ez vagyok! Nem vagyok olyan, aki ok n�lk�l gyilkol! Nem akarok ez lenni! EGY VESZETT KUTYA!

Nem sokkal k�s�bb felt�p�szkodtam onnan, �s v�z ut�n szagl�sztam. Csak nem fogok csurom v�resen, emberszag�an j�rni a k�rny�ket!

Elindultam, le egy foly�partra. L�ttam, hogy a nap m�r lemen�ben van.

- Tov�bb tartott, mint ahogy eml�kszem… - Jegyeztem meg.

Let�pkedtem ruh�imat azt�n v�zbe vetettem magam. Kapkodva vakartam le magamr�l a v�rt �s a piszkot. M�r v�r�s volt a b�r�m, de a v�rszag csak nem akart lej�nni r�lam. T�n�dni kezdtem. Mintha m�r t�rt�nt volna ilyesmi velem… Akkor mit csin�ltam?

Azt�n eszembe jutott, hogy egyszer m�r elkapott a veszetts�g… Akkor kedvesem seg�tett rajtam. Most nem veszett voltam, csup�n d�h�s �s zavarodott. Akkor is meg kellett mosdjak…

Kikecmeregtem a v�zb�l, �s mentalevelet kerestem. Tal�ltam is. Szerencs�re, ott n�tt egy mentabokor a k�rny�ken. Arr�l let�pkedtem k�t mar�k levelet, �s b�r�mbe d�rzs�ltem. Azt�n lemostam imm�r z�ld, mentaszag� testemet. Azut�n persze m�r nem voltam z�ld, de a mentaszag elnyomta a v�rszagot, �s r�szlegesen le is tiszt�totta azt r�lam. Hat�sos m�dszer…

F�ttyentettem, �s Aun m�r el is suhant mellettem, majd mikor �szrevette, hogy mell�rep�lt, visszafordult, �s odaj�tt mell�m. Megszagl�szott, �s kr�kogni kezdett.

- Tudom, �reg fi�, tudom… Kiss� er�s, de jobb, mint a v�r.

A s�rk�ny �rdekl�dve n�zett r�m, forgatta egyik fej�t erre, m�sik fej�t arra. Elmosolyodtam ezen.

- Nem kell, hogy meg�rtsd…

Kerest�nk egy j� helyet alv�sra… Ma aludnom kell… M�r j�p�r napja virrasztok… F�leg most, hogy j�l kitomboltam magam, r�mf�rne egy kis pihen�s.

**

�t�lt�ztem utols� �p ruh�mba �s leheveredtem a f�ldre. Az�ta is fekszem, �rom ezt a p�r… eh… oldalt… H�t, nem ennyit sz�ntam az�rt… Elfecsegtem, �gymond az id�t rendesen… De ki b�nja? Hisz senki sem olvassa! H�la az �gnek! Ha elolvasn� b�rki is, kitekerem a nyak�t, �s megr�gcs�lom a gerinc�t!

Gondolkoztam… Nem leszek se emberek seg�t�je, sem v�rengz� fenevad… Olyan k�z�pt�j�k leszek, ami tal�n egy kicsit a gyilkos fel� billen. Pont ilyen egy rettenthetetlen �r. B�lcsen d�nt, t�j�kozott, van modora, �s higgadt… Na j�, a higgadts�gon m�g csiszolnom kell… Annyi id�m van r�, amennyit csak sz�nok magamnak… Senki sem siettet! Hih!

Olyan akarok lenni, aki b�rkit legy�z, �s b�rkit meg�l, akit csak �rettnek l�t r�, szemrebben�s n�lk�l… Igen… Egy hatalmas �r!

Eszembe jutott m�g valami… Az a Tessaiga nev� kard… Eml�kszem, hogy ap�m kov�csoltatta, az �n haszontalan kardommal egy�tt. De… Azt Inuyash�nak sz�nta… Mi van, ha az a kard pedig pont ennek ellent�te? Egy puszt�t� fegyver! Az�rt kell majd a feln�tt �nemnek… Teh�t nekem is kell… Megszerzem! Megn�veli a hatalmam, �s nemsok�ra t�nyleg rettenthetetlen leszek! De… Hogy jutok le az alvil�gba? Ez a nagy k�rd�s… Ahogy most, az nem fog megt�rt�nni m�gegyszer… Majd r�j�v�k… Nem sietek! Hih! De most alszom… Konban wa!