�tinapl�m

(5. r�sz)

Csillaghull�s �ve, hetedik szakasz

Ijeszt�nek t�nhet, hogy ennyire el�reszaladt a d�tum, nem igaz? Az el�z� �v el�g r�vid volt, csup�n �t szakaszb�l �llt… Azt�n hullott le az els� csillag… Az�ta ez m�r h�tszer t�rt�nt meg, ez�rt hetedik szakaszt �runk… De ez most nem olyan l�nyeges…

*

Bele�r�l�k, hogy arra riadok fel �lmomb�l, hogy hal�lf�lelem �s gy�sz�rz�s fog el! Ez m�r t�lz�s! Az ut�bbi id�ben m�gkevesebbet alszom, mint szoktam… Volt m�r olyan, hogy meneteltem, azt�n egyszercsak �sszecsuklottam a kimer�lts�gt�l… Mily megal�z�! M�g j�, hogy nincs �tit�rsam! Na j�… Aun… De � “k�zleked�si eszk�znek” sz�m�t… V�get kell vetnem ennek!

M�ltkor, p�ld�ul, azt l�ttam �lmomban, hogy k�t f�rfi harcol. Az egyik nem volt feln�tt ugyan, de nem hagyta mag�t. A m�sik bevetett egy ismer�s t�mad�st: az energiaostort. Az �N t�mad�somat! Arra haszn�lta, hogy eles�sre k�sztesse a m�sikat. �gy is t�rt�nt. Ezut�n puszta k�zzel esett neki, �s… felfalta! Egy �jabb rejt�ly, mit meg kell, hogy fejtsek…

Az volt a legrosszabb, hogy ezen �lom visszat�r� volt. Mindig, mikor alv�sra sz�ntam magam, ezt l�ttam… �jra… �s �jra… �s �jra…

- Ennek v�ge kell, hogy legyen! – �bredtem fel azt�n egyik reggel, �s sz�mtalan dolog jutott eszembe… Legink�bb k�rd�sek… Mint az, hogy: Mit jelentett ez az �lom? Vagy az, hogy: Honnan j�nnek a r�m�lmaim?

Az ut�bbi k�rd�sen sokat gondolkoztam… Azut�n r�j�ttem! A sz�vem az oka! Ha nem gy�t�rne a rajta l�v� hatalmas hasad�s, tal�n nyugodtabbak lenn�nek �jszak�im… De ez a m�lys�ges �rok sosem t�ntethet� el onnan… �r�kre ottmarad, �s eml�keztet keser� m�ltamra… Egyszer�en nem tudok belet�r�dni! D�nt�ttem! Lemondok a sz�vemr�l!

Hallottam egy szellemr�l, aki a Nagy Vulk�non lakik. �ll�t�lag �rt az ilyen gondok orvosl�s�hoz… �gy hat�roztam, elmegyek oda… V�g�l is, mit veszthetek?

**

Elindultam h�t Aun h�t�n a Nagy Vulk�n legtetej�re. Ott, ahol gyilkol� a forr�s�g, �s fojtogat� g�z�k terjengenek… Legal�bbis az embereknek! Egy magamfajta nyugodtan el�ldeg�lhetne itt! Hih!

Lesz�lltam a s�rk�nyr�l, majd szerten�ztem a l�that�ron. �gyes ez a szellem! Alig l�ttam meg, hogy a kr�ter sz�l�be egy kicsiny m�lyed�s van v�sve: a bej�rat. Odasiettem teh�t, bekukkantottam, azt�n be is estem, �n, balga! Sz�val, bent voltam…

Egy eg�sz kis lakoszt�ly volt odalenn, egy n� �llt egy ablaknak sz�nt v�jat mellett, ami a h�mp�lyg� magm�ra tekintett a vulk�n m�ly�n.

- �dv�z�llek szer�ny hajl�komban, Sesshomaru-sama. – Sz�l�tott meg an�lk�l, hogy r�mn�zett volna egy�ltal�n.

- Te vagy az, aki…?

- �n vagyok, akit keresel, val�ban. – V�gott szavamba… Mintha el�re tudta volna, hogy mit akartam k�rdezni… K�l�n�s…

- �s azt is tudod, mi�rt vagyok itt? – V�ltottam m�lt�s�gteljes hangnembe.

- Tudom j�l, ifj� nagy�r. Az�rt vagy itt, mert gy�t�rnek az �rz�seid, nem tudod, mi t�rt�nik veled, �s a sz�vedet okolod ezek�rt…

- �s igazam van?

- Val�ban nagy seb t�tong a sz�veden… - Fordult mostm�r fel�m, �jfekete haj�t a h�ta m�g� dobva – �s t�nyleg ez okozza a k�osz benned… De f�leg az rejt�ly sz�modra, hogy ki is vagy te val�j�ban?

- Mit besz�lsz? J�l tudom, ki vagyok. �n…

- Nem ismered magad.

- De…

- �s van m�g valami, ami aggaszt, igaz?

- Eh… Igen. Van egy visszat�r� �lmom… De… Honnan tudod, hogy mit akarok mondani?

A k�l�n�s asszony nevetett, majd ezen szavakat int�zte hozz�m:

- Belel�tok a sz�vedbe… L�tom minden gondolatod �s eml�ked… Mindent az �gvil�gon…

- Mostm�r �rtem. �s tudn�l rajtam seg�teni?

- Lehet�v� teszem, hogy belel�thass �nmagadba… Hogy a saj�t b�r�d�n tapasztald, mi t�rt�nik veled odabent…

- Hogy �rted ezt? �s mi lesz az �lmommal? – T�relmetlenkedtem.

- T�relem, ifj� �r. Id�vel r�j�ssz magad is, hidd el… - Mosolygott, majd mutat�- �s k�z�ps� ujj�t a mellkasomra helyezte, �sszer�ncolt homlok k�s�ret�ben lecsukta a szemeit… Ez az utols�, amit l�ttam… Nyugalom! Nem haltam meg, k�l�nben nem �rhatn�k most!

�gy �reztem, mintha zuhann�k egyre csak lefel� a semmibe… Azt�n v�g�l f�ldet �rtem. K�r�l�ttem minden fekete volt. Majd egyszercsak felgyulladt egy apr� f�nypont a t�volban. Rohantam, hogy el�rjem azt, sebesebben, mint valaha. Mintha itt gyorsabb lenn�k, ezen a helyen…

Be�rtem a f�nybe, �s �gy t�nt, egy �j vil�g t�rult el�m. Meg�lltam. Egy kertben �lltam, ami t�l ismer�s is volt… Hirtelen egy labda gurult a l�baim el�. Felvettem, vizsg�lgattam.

- Ismer�s…

Apr�, gyors l�pteket hallottam. Egy kisfi� �llt el�ttem. Nem hittem a szememnek… Inuyasha volt az! M�g nagyon kicsi volt, alig �rt a t�rdemig. Fel�m ny�jtotta k�t kis kez�t.

- B�t�! Add ide a labd�mat! – K�rlelt.

Ez �gy l�tszik, valami var�zssz� volt… Fordult velem a vil�g, �s mire abbahagyta, olyan kicsi voltam �n is, mint amekkora voltam, mikor �csik�m ekkora volt m�g csak.

- Tess�k… - Ny�jtottam oda megszeppenve. Megl�ttam �nmagam k�t kicsi kez�t, megr�m�ltem, de nem sz�ltam semmit.

- K�t�n�m! – Mosolygott r�m, adott egy halv�ny kis puszit az arcomra, majd elszaladt.

K�v� dermedve �lltam ott egy ideig… Mi lehet ez a hely?

Robban�st hallottam. Macsk�k, pand�k �s m�s szellemek k�zeledtek. �jra l�ttam ap�mat meghalni… Elfutottam… Nem tudtam elviselni ism�t… Megszakad a sz�vem… A semmib�l hallottam egy furcsa hangot… Mint a ny�lpusk��…

Futottam, amerre a l�baim vittek… Ism�t �cs�met l�ttam… De ez�ttal a goshinbokun l�gott, ny�lvessz�vel mell�ben. M�gegyszer az a hang… M�gegy k�nnycsepp…

Fordult egyet a vil�g, azt�n v�zben tal�ltam magam… �sztam ak�rhogy is, egy �rv�ny egyre csak a k�zepe fel� sodort engem. Rettenetesen f�ltem… Becsuktam szemeimet…

Kinyitottam �jra, �s egy eg�sz m�s helyen tal�ltam magam. Egy tiszt�son voltam. L�gy fuvallat kusz�lta sz�t hajsz�laimat. Azt�n szagot fogtam… Az �v� volt! K�ts�gtelen�l… Abba az ir�nyba tekintettem, �s… megl�ttam. Ott �lt a s�r� f�ben. Engem l�tva fel�llt, odafutott hozz�m.

- Miya… - Suttogtam. Nem hittem, hogy valaha is kiejtem m�gegyszer ezt a nevet…

- Sesshomaru… - Mondta �des hangj�n, �s meg�lelt.

Szorosan magamhoz szor�tottam, �leltem, ahogy m�g soha.

- Szeretlek… - Mondtam akaratlanul is.

De m�r nem sz�lalt meg. Hirtelen kih�lt eg�sz teste.

- Miya?

Eleresztettem, megn�ztem, mi baja. Amit akkor l�ttam, volt a legborzaszt�bb l�tv�ny a sz�momra… Halott volt… A karjaimban halt meg! Test�n egy hatalmas lyuk, �s… Megn�ztem a kezemet… V�res volt… �n �ltem meg? Miattam halott? �, mit tettem?

T�rdre estem ott helyben, �lemben kedvesem holttest�vel. Azut�n fell�ngolt a k�rny�k, egy csatateret l�ttam… A t�jat hull�k bor�tott�k, sz�tsz�rt fegyverek, amelyeket felem�sztett a t�z… Felismertem p�r �lettelent… Gordont… Novourit… Jakerut… M�g Kahn is ott fek�dt!

- NEEE!

Meg�g�rtem, hogy nem teszem, de s�rva fakadtam… Ezut�n m�r �t l�v�st hallottam! El akartam pusztulni! Futottam, bele a t�zbe… De hal�l helyett egy �jabb helyre ker�ltem…

S�t�t volt… F�kly�k �gtek - azt hiszem - falhoz er�s�tve, k�k l�nggal. Egy folyos� volt tal�n… Fel�lltam, mivel elestem valahogy megint, �s elindultam a v�rfagyaszt� l�tv�nyt ny�jt� folyos�n. Sok�ig mentem… Mintha nem szakadna v�ge soha! Azt�n r�j�ttem, hogy k�rbe megyek! Alaposan v�gign�ztem mindent, h�tha van valahol egy rejtett bej�rat… Meg�lltam a f�kly�kn�l, megfogtam egyet… Elford�tottam…

- Nem t�rt�nt semmi! - gondoltam.

De azt�n… Kiny�lt alattam egy csap�ajt�, �s �jra zuhantam. De most r�videbb ideig…

Egy hideg helyre ker�ltem. Egy nagy teremnek l�tszott, enyh�n megvil�g�tva. Egy fi� volt ott kifesz�tve egy nagy korongszer�s�gre, mell�ben m�r j�n�h�ny ny�lvessz� �ktelenkedett. Egy f�rfit is l�ttam, aki egy ny�lpusk�val c�lzott az ifj�ra �ppen. Hirtelen fel�m villant a tekintete, szemei v�r�sen izzottak. Belel�tt egy utols�t a fi�ba, majd fel�m suhant. Olyan gyorsan, hogy azt sem tudtam, merre n�zzek ijedtemben. Egyenest k�z�pt�jon r�gott azt�n, megragadott, �s bevetett egy s�t�t ketrecbe. J�l bev�gtam a fejemet �s h�tamat a r�csokba… Csak fek�dtem ott k�nok k�zt…

A f�rfi addig tov�bb lyuggatta nyilaival a fi� test�t. Mikor az felki�ltott, abbahagyta g�nyosan felnevetve, leszedte a korongr�l, s �gy, ahogy volt, behaj�totta mell�m. El�h�zott egy j� nagy kulcsot ingj�b�l, �s r�nkz�rta a ketrec ajtaj�t. Megl�ttam az arc�t… �n voltam az… Aki leszek p�r �v m�lva, tal�n… Alattomosan vigyorgott, forgatta ujja k�r�l a kulcsot, a fi� arc�ba k�p�tt egy nagyot, majd kiment egy kapun, ami parancs�ra ny�lott meg el�tte.

- �n lenn�k az ott? Hol vagyok? �lom tal�n?

- Hogy… kh… kh… Hogy �rted, hogy te? – Ny�sz�rg�tt a fi�, pr�b�lva felkelni. A nyilak fesz�tett�k mellkas�t rendesen, csak �gy �ml�tt test�b�l a v�r…

- Mi�rt l�tt meg t�ged az a szellem?

- Nem �rtheted… � �n vagyok…

- MICSODA? – D�bbentem meg – Te? De hogyan?

A fi�nak v�gre siker�lt fel�lnie. Szemembe n�zett. �gy n�zett ki, mint �n! Minden egyes von�sunk egyezett! M�g a r�gi ruh�imat hordta, de mi�rt?

- Hogy ker�lsz ide? – K�rdezte.

- Nem tudom. Egy boszork�ny idehozott, mondv�n, hogy lehet�v� teszi �nmagam megismer�s�t…

- Sz�val te…? Te a testem vagy?

- Mi?

- Az a f�rfi ott a kegyetlens�g, ami benned lakik. �n vagyok… A sz�ved…

- Te? Te lenn�l a sz�vem?

- Igen… A Kegyetlens�g nap, mint nap k�noz �s gyeng�t engem…

- Mit�l lehet v�ge?

- Sosincs… v�ge… - Elvesztette eszm�let�t.

Visszaj�tt az a f�rfi, kir�ntott a ketrecb�l, �s mag�val vitt.

- Hov� viszel, Kegyetlens�g?

- Sz�val tudod a nevem… - Sz�lalt meg torz�tott hangj�n – Elt�vol�talak innen… Nincs itt semmi keresnival�d.

- M�gis mit akarsz tenni? �n te vagyok! Nem �lhetsz meg… - G�nyoltam.

Erre � felemelt arca el�. Ridegen, mereven b�mult az arcomba.

- Ne vedd olyan biztosra… Elv�gre �n k�nozlak. - mondta – Ak�rmikor meg�lhetn�lek, �csi! De ink�bb �lvezem, ahogyan szenvedsz!

Hars�nyan vihogni kezdett:

- Csak �n l�tezem… A fi� meghalt… Az eny�m vagy! AZ ENY�M!

- Hagyd abba! – Hallottam azt a hangot… Muzsika volt f�lemnek, �s r�ad�sul megmentett!

- Ki a…? – Kezdte Kegyetlens�g, de egy penge kett�szelte. Az �v� volt… Megmentett!

- Ezt m�g megb�nod! – T�nt el a kegyetlen �nem.

A f�ldre esve val�ban �t l�ttam. Csak egy pillanatig, azt�n elt�nt v�gleg.

- Nem! Nem fogom hagyni! �n Sesshomaru vagyok! Nem kerekedhet f�l�m senki!

A Nagy Vulk�nban voltam ism�t. A n� �rdekl�dve fordult fel�m sz�k�r�l:

- Sikerrel j�rt�l?

- Azt hiszem… Megtudtam, mi t�rt�nik bennem…

- �s az �lmod?

- Igazad volt. R�j�ttem. A k�t f�rfi az �n k�t felem: a sz�vem �s a gonosz, kegyetlen lelkem. �lland� harc d�l k�zt�k…

- Gratul�lok! Kider�tetted… Van olyan, aki nem t�r vissza soha t�bb�… Te szerencs�s vagy!

- Mondhattad volna el�bb is…

- �s most mit tervezel?

- Megpr�b�lok egyezkedni. Mindk�t felem �sszhangba kell, hogy ker�lj�n. Nem gy�t�rhetem magam a m�lton, k�l�nbem elgyeng�l�k… �j lappal kell indulnom…

- �n sem tan�csolhattam volna jobbat! Eszes �r lesz bel�led. Csak egyet mondj meg…

- Mi az, amit TE nem tudhatsz?

- Hogyan menek�lt�l meg? Nem �rtem…

- Ezt… Egy k�l�nleges betegs�gnek tulajdon�tom…

- �s pedig? Mif�le betegs�g?

- Sajn�lom, de nem mondhatom meg. Nem gy�t�rhetem magam a m�lton…

- K�r…

- Az�rt k�sz�n�m…

- Nekem ne k�sz�nd! Te volt�l, ki megoldottad a probl�m�t!

- Ha �gy l�tod…

Elmentem azut�n onnan, Aun seg�ts�g�vel, persze… Tanuls�gos nap volt…

***

Igyekeznem kell �sszhangba hozni magam. Nyugodtnak kell lennem, kiegyens�lyozottnak, ne t�l �rzelg�snek, de �rtelmetlen�l se gyilkoljak… Kulcs: koncentr�ci�, higgadts�g, elm�lked�s �s ALV�S!!! Szigor�an! Csak akkor, ha nem veszi �szre senki, akkor ne leszek sebezhet�… Igen… Ezt kell tennem…