�tinapl�m

(8. r�sz)

Sz�lt�lcs�rek �ve, m�sodik szakasz

P�rduc n�lk�li sz�p est�t! Hm… ebb�l gondolom, kider�l, hogy egy j� id�re elegem volt a p�rducokb�l!

Fel�tlik bennem egy eml�k, mintha csak tegnap lett volna. Ap�m hal�la, �s az eny�m is, kis h�j�n. Igen, a p�rducok… Azon a napon veres�get szenvedtek, de dr�g�n megfizett�nk �rte egy �rt�kes �lettel. Azt is tudom, hogy ezt lejegyzeteltem kor�bban. Hih! Kis suhanc lev�n azt gondoltam, macsk�k t�madtak r�nk. Igaz, k�zt�k �s a macsk�k k�z�tt van hasonl�s�g, de m�gsem ugyanaz a kett�.

Ezt az�rt �rtam le, mert t�rt�nt, hogy visszat�rtek! Ap�m helyett �n v�delmeztem a tartom�nyt. �gy kezd�d�tt egy 1 �ves kaland. Mi�rt? �me…

*

Egy ismer�s vid�ken j�rtam. Jaken, mint mindig, a sarkamban, vezetve Aunt.

- Hov� megy�nk, nagyuram? – k�rdezte, de nem kapott v�laszt. Nem tartozott r�.

Ezen a k�rny�ken �ltem valaha gondtalan kisgyermekkorom. Lehunyt szememmel l�ttam az akkori mindennapokat, a k�z�s gyakorlatokat, a vad�szatot… De sz�p is volt…

Majd hirtelen fel kellett riadnom eml�keimb�l, mert valaki k�zel�tett fel�nk. Ismer�s szaga volt. Mikor m�r l�t�hat�ron bel�lre ker�lt, meg�llt, s mereven tekintett arcomba. Egy p�rduc volt. Erre a fajra jellemz�en �lt�z�tten �llt ott ridegen, ak�r egy fadarab. nem hittem, hogy megt�madna, mivel nem n�zett ki harcosk�nt.

Majd megsz�l�tott:

- Sesshomaru! Inutaisho fia!

- �n vagyok. Te ki vagy?

- A nevem nem fontos. A keleti tartom�nyok urai egy k�vete vagyok. H�rt hozok neked.

- Mi h�rt hozhat egy p�rduc?

- Ma este csapataink megt�madj�k ap�d f�ldjeit. Ha meg akarod akad�lyozni, toborozz sereget, �s harcolj! B�r �gysem lesz semmi es�lyed… - kuncogott.

- Nagyuram! Mi folyik itt? – Faggatott Jaken.

- Mondd vez�rednek, hogy elfogadom a kih�v�st. – feleltem a k�vetnek, Jakennel mit sem t�r�dve.

Erre amaz sarkon fordult �s eliszkolt. Teh�t ap�m ut�n nekem kell k�pviselnem a csal�dot a harcban.

- Jaken! Keresd meg az �cs�met! – mondtam azt�n.

Inuyash�ban is ugyanaz a v�r folyik, mint bennem is r�szben. Neki is ugyan�gy k�teless�ge szembesz�llni azokkal, kik sz�l�f�ld�nkre t�rnek!

- De Sesshomaru nagy�r! Inuyasha �cs�d m�r halott!

Ekkor eszembe �tl�tt a f�jdalmas tapasztalat, hogy Inuyash�t egy emberi ny�lvessz� a goshinbokuhoz l�ncolta, hogy marasztalja ott �r�kre. Elfogott a gy�l�let. Inuyash�nak fontosabb volt holmi sz�nalmas haland�, mint tulajdon csal�dja! Ap�nk… �s �n. Testv�ri szeretetemet imm�r majdhogynem teljesen felem�sztette a harag, megvet�s �s gy�l�let. Szeretet nyoma m�r csak az eml�kekben volt fellelhet�. �r�kre elveszett a k�z�s l�t, csak egyik�nk hal�la maradt…

- Hmph… Jellemz�… - mondtam, f�ktelen gy�l�letem ink�bb a p�rducokra tartogatva – Egy k�z�ns�ges haland� csalta t�rbe…

- Mit tervezel, uram? Nem, mintha azt gondoln�m, hogy gyenge vagy, ne �rtsed f�lre… De nem sz�llhatsz szembe egyed�l a sereggel!

- Nem is fog! – hangzott a f�k k�z�l.

Mozdulatlan maradtam, pr�b�ltam r�j�nni, ki sz�lt. Ugyanis �gy vettem �szre, mintha egyszer m�r hallottam volna ezt a hangot.

El�j�ttek a bujdos�k, csupa ismer�s arc j�rult sz�nem el�. �l�k�n egy k�l�n�sen j�l ismert szem�ly �llott: Royakan.

- Mit akartok?

- Sesshomaru-sama – hajtotta meg mag�t az im�nt eml�tett szem�ly – A legut�bbi �tk�zetn�l ap�d oldal�n �llhattunk. Most, hogy itt az �jabb harc napja, k�r�nk, fogadd h�s�g�nk, �s engedd, hogy seg�ts�gedre legy�nk!

Egy ideig eln�ztem Royakant �s embereit. �ppen kap�ra j�tt aj�nlatuk, mivel, Jakennel egyet �rtve, �gy l�ttam, az ellenf�llel egyed�l szembesz�llni �rtelmetlen lenne.

- Fel�lem… - sz�laltam meg, �s elfordultam t�l�k.

M�lyen h�l�lkodtak, majd a csatat�r fel� siettek, amely ugyanaz volt, mint akkoriban: a nagy r�t a palota romjai mellett…

M�g a nap folyam�n �sszegy�jt�ttem ap�m harcosait… m�r ah�nyan m�g �letben voltak. Ezut�n vel�k egy�tt a megbesz�lt helyre indultam. Ott megbesz�lt�k a fel�ll�st. Felosztottam a csapatokat. Royakan emberei v�dt�k a bal oldali frontot, a veter�nok k�z�p�tt neh�zfegyverzetben, a jobb sz�rnyon a szably�sok, legh�tul �j�szok, m�g�ttem d�rd�sok �s legel�l �n, mint vezet�. T�k�letesnek t�nt, de akadt egy kis gond… Jakennel mit kezdjek? Az oldalamon harcolt volna � is, csak volt egy olyan �rz�sem, hogy l�b alatt lesz…

- Na mindegy…

- Mit “Na mindegy”, nagyuram? Ha szabad k�rdeznem…

- Nem szabad k�rdezned…

- Oh… bocs�ss meg…

Gyakoroltunk egy keveset, m�g a nap m�r majdnem lesz�llt. Akkor m�r megl�ttuk az ellens�g el�lovasait.

- Kezd�dik… - v�lte Royakan.

- Mindenki a hely�re! – parancsoltam.

A m�ik oldalon m�r minden harcos meg�rkezett. Megl�ttam a vezet�t is. Egy hatalmas p�rducra sz�m�tottam, de meglepet�semre Koura �llt a vezet�i poz�ci�ban. Mellette testv�rei: Shun, Karran �s Shuuran.

Kour�t k�zelebbr�l ismertem. Egyszer �gymond szomsz�dok lett�nk, mert a csal�dja megh�d�totta a keleti tartom�nyokat. Ki nem �llhattam ezt a p�rducl�nyk�t… Kir�zott t�le a hideg… H�t igen, sz� szerint, mivelhogy j�gp�rduc. BRRR! Az akkori vez�r nevelt l�ny-szer�s�ge volt. Gondolom, ez�rt v�lasztotta �t ut�dj�ul, miut�n elesett a harcban. Kem�ny ellenf�l, meg kell mondjam, de ma � lesz az, aki nem t�r haza…

Elhangzott a harci ki�lt�s, �s a seregek egym�snak t�rtek. Egy kegyetlen m�sz�rl�s vette kezdet�t. A p�rduclovasok el kezdt�k fel�getni a teret, �s az embereimet. Az �j�szok pontosan c�loztak, de �ket is pontosan c�lozt�k az ellens�g mesterl�v�szei. D�rda d�rd�nak csap�dott, kard �le kard�lt �rt.

Nekem egy szem kardom nem k�pes �lni, ez�rt karmaimat haszn�ltam, �s persze az ostort. El�shatta mag�t, aki k�zel �rt. Nem k�m�ltem senkit. M�r j�l megfogyatkoztak a seregek, sajn�latosan az eny�m a legjobban. P�rharcot v�vtam egy f�rfi�val a jobb sz�rnyb�l. Nem vehette t�lzottan komolyan az eg�sz esem�nysort. Mert, mikor l�ttam, hogy Jakent lesz�rni k�sz�lnek, egy megszok�sbeli parancs hagyta el a sz�mat:

- �llj meg!

- Mi? – �llt meg t�nylegesen a p�rducharcos.

Gondoltam, kihaszn�lom ostobas�g�t…

- V�rj egy pillanatot… - mondtam intve.

- Em… Rendben… - �s �gy maradt, t�mad� helyzetben, ahogy volt.

Nem egy idi�ta? De �pp j�, hogy ilyeneket v�lasztott Koura a seregbe… N�k vezet�nek… Tch! Na j�, tisztelet a kiv�telnek, de ez… Hah! Ez nevets�ges!

Kir�ntottam Jakent sebesen a gyilkos d�rd�k k�z�l.

- Maradj mellettem!

- Igenis!

Visszamentem a t�kfejhez, aki m�g mindig ott v�rt r�m…

- Mostm�r mehet?

- Mehet…

�s ugyanolyan d�h�sen lecsapott r�m, de persze, �n gyorsabb voltam, �s kett�v�gtam szerencs�tlent. Azt�n k�r�ln�ztem… Senkit nem l�ttam a katon�im k�z�l… De holttesteket sem! Nem elesek, hanem… elfutottak! A gy�v�k! Cserbenhagytak!

- MINDENKI CSERBENHAGY?

- �n itt vagyok… - mondta Jaken, de nem figyeltem r�.

D�h�m mostm�r hat�rtalan volt. Inuyasha… a seregem… Mindenki elment! Itthagytak a harc kell�s k�zep�n!

Nem is tudom pontosan, mi t�rt�nt. Elvesztettem az uralmat… Termetem hatalmass� n�tt, szemem v�r�sen izzott, fenyeget�en k�rben�zve… Sz�m tajt�kzott, karmaimat �les�tettem… Igen, ez vagyok �n! Egy bestia…

A p�rducok �z�nl�ttek fel�m. Egy r�sz�ket sz�tszabdaltam apr� cafatokra, m�sokat csak �gy eltapostam. Az volt a legszerencs�tlenebb, akit eg�szben nyeltem le. Nemcsak hogy �lve jutott a gyomromba, hanem bel�legezhetett m�rgez� g�zokat, �s v�g�l sz�tmarta a m�rgem… Kellemes, nem igaz?

Tompa f�jdalmat �reztem a h�tamban, de nem tartottam l�nyegesnek. Gyilkoltam, akit �rtem. Mindenki elfogyott, kiv�ve a n�gy testv�rt. B�r �k is �tv�ltoztak mindannyian, nem �lltak ki velem, hanem elfutottak. Nem �rtettem… Mi�rt futnak? Bel�tt�k, hogy er�sebb vagyok n�gy�kn�l?

Vissza�lt�ttem a haland�hoz hasonl� alakomat. Mostm�r jobban sz�rt valami a h�tamban. H�trany�ltam, �s egy d�rd�t �rintett v�res tenyerem. Biztos bel�md�fte valamelyik szerencs�tlen, akit meg�ltem…

Kih�ztam a fegyvert. Egy k�l�n�s aroma csapta meg orromat. M�reg… Bennem nem tehetett nagy k�rt, mivel magam is toxikus vagyok. Egy j� er�s m�reg viszont altat�k�nt hatott r�m. Ez el�g er�s kotyval�k volt, �gyhogy miut�n elt�vol�tottam a d�rd�t, a f�ldre zuhantam, egyenesen egy 1 �vig tart� m�ly �lomba.

Azt �lmodtam ez id� alatt, hogy Koura fej�t tartom a kezemben. �ppen, miut�n elt�vol�tottam azt a nyak�t�l. Dicsteljesen tartottam a leveg�be:

- Megbosszultam mindent!

Ap�m �llt azt�n velem szemben. Mosolygott r�m, majd megfordult �s t�vozott. Minden s�t�t lett… Azt�n Inuyash�t pillantottam meg a f�ld�n fekve. Odamentem.

- Inuyasha…

- Sesshomaru… Te… Gyilkos! – ki�ltotta, majd v�rt k�p�tt.

Megragadtam nyak�n�l fogva, �s �td�ftem a mellkas�t… V�r�s v�re besz�nezte s�padt b�r�met.

�lmomban meg�ltem az �cs�met…

Felriadtam… Fel�ltemben l�ttam, hogy a fejemen egy vastag p�kh�l� d�szelgett…

- J� sok�ig aludhattam m�r…

Felkeltem, leporoltam magam.

- M�gsem halt�l meg? – hallottam egy n�i hangot.

- Ki sz�l?

- �n… - l�pett el�m Koura.

- Mit akarsz t�lem?

- Befejezni, amit elkezdt�nk… Mondd el utols� gondolatod, miel�tt megfosztalak �letedt�l!

- Hogy oda ne rohanjak…

P�rharcba kezdt�nk. Amint �sszecsaptunk, a t�j j�gg� fagyott… Koura m�ve volt persze mindez… Ell�ktem, de visszaugrott, �s megpr�b�lt meg�tni, de nem tudott. Gyorsabb voltam, mint valaha �letemben… M�gis jobb nekem ez az �let: a k�ny�rtelens�g. Er�vel j�r egy�tt…

Felr�gtam… Egy l�gcsavarral visszat�madott… Kiv�dtem… El�h�zta fegyver�t. Azzal ostromolt folytonosan. Puszta karmommal v�dekeztem. A kard k�ztudottan �les, �gy megv�gott a piszok…

- F�jt, mi?

- Nem ismerem ezt a sz�t…

Folytat�dott a harc… Az ostorral sikeresen sz�tdaraboltam ruh�ja egy r�z�t. Erre sz�troncsolta a p�nc�lomat…

MEGJEGYZ�S: A n�k �rz�kenyek a ruh�zatra…

Azt�n j�hetett a puszta �k�lharc. Abban �n voltam a jobb. Nem hi�ba gyakoroltam annyit annak idej�n… L�tta, hogy �gy nem fog legy�zni, ez�rt p�rduc alakot �lt�tt. �n is fel�lt�ttem a kutyafajzat alakot, hogy egyenrang�ak legy�nk. �gy marcangoltuk egym�st. Der�kon haraptam… � vissza… El akarta harapni a nyakam… Nekil�ktem egy sziklafalnak, mi ripity�ra t�rt… �s �gy tov�bb…

A v�g�n �gy voltam vele, hogy meguntam, �s nyakon cs�ptem. Fojtogatni kezdtem, mire lassan vissza k�nyszer�lt v�ltozni… Megm�rgeztem…

- �tkozott… - ny�sz�rg�tt – Megl�sd, �n leszek az, ki meg�l!

Elrohant el�lem gy�v�n. Bel�tta, hogy nincs es�lye… Jobb elfutni id�ben, mint odaveszni �rtelmetlen�l… Ezt viszont nem mondhatn�m el a “harcosaimr�l”! Lett volna c�l, ami�rt becs�lettel meghaljanak! Bitangok…

�gy k�nyveltem el, hogy ez a harcot �n nyertem… Visszav�ltoztam, �s vizet kerestem… Ideje megmosdani 1 �v ut�n! Hih!

**

Miut�n sikeresen levakartam magamr�l a p�rducok v�r�t, elmentem megkeresni Jakent. Nem kellett sokat kutakodnom, mivel � is �ppen engem igyekezett megtal�lni. L�bnyomokat l�ttam rajta…

- Mi t�rt�nt veled?

- K�rlek, bocs�ss meg, de… R�m l�pt�l, uram… - mondta.

- Hm… �szre sem vettem…

Ap�m! Most l�gy b�szke, ha eddig nem volt�l! Legy�ztem �ket, ahogy meg�g�rtem! Mostm�r eny�m a tartom�ny… Kialak�tom rajta birodalmamat, ahogy terveztem…

Egyed�l… Nincs senkim…

�s nincs sz�ks�gem senkire…