�tinapl�m

(11. r�sz)

A sikoly �ve, hatodik szakasz

Ebben az �vben felt�n�en ok sikoly, hal�lh�rg�s, ord�toz�s hangzott el. F�leg t�lem, mert folyamatosan t�rnek r�m az �tkozott rohamok! A d�tumelemz�s ut�n a t�rgyra t�rn�k…

Ez a nap rettenetes m�d felkavar� volt. �r�ln�m k�ne, mert egy harmadik szolg�m is van, de az az �rz�sem, hogy jobban is �r�l�k, mint kellene. Ami m�g furcs�bb, az az, ahogyan ez a l�ny viselkedik… Merthogy l�ny! De nem olyan szolga, aki… Nem, az�rt ennyire nem vagyok gonosz, hogy OLYASMI�RT tartsak szolg�t… Nem, nem… Sz�val, a legjobb, ha b�vebben elemzem…

*

Ma olyan napom volt, ami el�tti �jszak�n aludtam. Azel�tt tal�n �t szakasszal aludtam utolj�ra! Mind az istenverte rohamok miatt. Egyre t�bb t�rt r�m, mert azon a napon volt 100 �ve, hogy elvesztettem �letem �rtelm�t, a jegyesemet. Igen, m�g mindig nem vagyok t�l rajta, �s �gy l�tom, m�r nem is leszek soha.

De azon az �jszak�n nem volt r�m�lmom… A legszebb �lom volt, amit m�r �vek �ta l�ttam. Miya j�tt el �lmomban… Egyszerre termetem �sszement akkor�ra, amekkora akkoriban volt m�g. S � egyrecsak k�zel�tett… majd �t�lelt. Olyan igazi volt… Szinte �reztem az illat�t, hallottam a hangj�t… M�g most is elevenen �l bennem.

Furcsa v�letlen lehet tal�n a mai nap esem�nye. Ma reggel j�l �bredtem, nem kellett visszafojtanom semmin� ord�t�st, nem voltam tet�t�l talpig leizzadva… Kellemes meleg uralta testemet, fejem enyhe k�bulat�ban megr�ztam egy kicsit. Az �tv�gyam is megj�tt, ugyanis sok�ig nem t�rtem meg egy falatot sem semmif�le �telb�l. Legyen az emberi vagy szellem�tek. Nem nehez�tette fejem balj�s gondolat, �s rosszull�t sem ker�lgetett, mikor fel�lltam. Egysz�val: j�l �reztem magam.

Elkaptam a mellettem elk�sz� k�gy�t, lenyeltem eg�szben, mivel �hes voltam. Ennyi el�g is volt reggelinek. Azt�n megn�ztem, hol van Rin �s Jaken. A gy�karc� szolg�m a patakparton mosott valamit, Rin pedig szint�n a v�zfolyam k�rny�k�n volt, kez�ben p�r sz�l vir�ggal.

Elvoltam ott magamban… Pr�b�ltam felid�zni �des �lmomat, melybe azt�n sikeresen belemerengtem, elfeledve mindent, bamb�n kin�zve a fejemb�l.

Kis id� m�lva Rin odaszaladt hozz�m.

- Sesshomaru-sama!

- Mit akarsz, Rin?

- L�ttam egy szellemet �szni a foly�ban… - hebegte a foly� fel� mutatva.

- �s? – Nem gondoltam, hogy ez �rdekelhetne…

- Pirosra festette a vizet…

Ez azt jelenten�, hogy egy hull�t visz a v�z… Vajon ki�t? Jobb dolgom �gy sem volt, �gyhogy elhat�roztam, megn�zem.

Rin odavitt, ahol l�tta a halott, vagy legal�bbis sebes�lt l�nyt. Jaken m�r er�sen r�ngatta, de t�l neh�z volt neki. Egyszercsak k�pr�zni kezdett a szemem. Mintha �t l�ttam volna… Azonnal elindultam, hogy kimentsem a v�zb�l. F�lrel�kve Jakent, kihoztam a v�zb�l, majd �lembe fektettem.

- Hisz ez egy asszony…

Hosszan n�ztem a v�rt�l �s v�zt�l nedves l�nyt, ki eszm�letlen�l hevert karomban. Arca sug�rz�an sz�p volt, b�re, ak�r a tej. El�gg� kih�lt szeg�ny… �szrev�tlen�l tal�n, de k�zeledtem fel�. Mennyire hasonl�tott r�… Ha nem tudn�m, hogy halott, azt hinn�m, � az. Oly vonz� volt sz�momra. Csak n�ztem �t, s k�zben azt gondoltam, hogy tal�n kiengesztel�s�l k�ldt�k nekem odafentr�l… Vagy pr�b�ra teszik a h�s�gemet? Nem tudom, de annyira �getett a v�gy, hogy megcs�koljam…

M�g miel�tt valami meggondolatlant cselekedtem volna, Jakent elk�ldtem k�tszer�rt, Rinnek pedig azt a feladatot adtam, hogy l�ssa el a l�ny sebeit. Nehezen kiengedtem az �lemb�l, majd f�lrevonultam.

Gondolkodtam… Milyen lenne a vil�g, ha Miya nem halt volna meg? Mi t�rt�nt volna, ha m�gsem hal meg akkor? Ut�lna, ami�rt elrohantam? Biztosan �sszet�rtem volna a sz�v�t… �s ha �lne, hogy n�zne ki? Hossz�, selyemszer� z�ld haj… m�lyz�ld szem… tejfeh�r b�r… karcs� alkat… hossz�, kecses l�bak… telt idomok… �s az az illat… H���, m�g a gondolatt�l is bizsergek… R�j�ttem, hogy ez a le�r�s erre a l�nyra is stimmel, kiv�ve az illatot. Ugyanis semmif�le illatot nem �reztem rajta. Hogy lehet? Pedig j� orrom van. Vagy valami megakad�lyozza? A l�nyeg, hogy �gy nem tudom meghat�rozni a faj�t. Vajon � is farkaskutya? Nem tudom…

Visszamentem, amikor l�ttam messzebbr�l, hogy a sebes�lt mocorogni kezd.

- Hogy van? – n�ztem Rinre, majd az asszonyra.

- Azt hiszem, kezd mag�hoz t�rni. N�zd, Sesshomaru-sama! Kinyitja a szemeit!

Val�ban mag�hoz t�rt a s�r�lt, fel�lv�n r�gt�n �sszer�ntotta a f�jdalom, mely a mellkas�n l�v� sebb�l �ramlott �t a test�n.

- Hol vagyok? – sz�lalt meg – Ti kik vagytok?

Jaken egyb�l felsz�l�totta, hogy k�sz�nje meg nekem, hogy kimentettem a v�zb�l, de erre � valami meglep�t mondott:

- Mit? Kimentett? Az �rd�gbe…

Ezut�n r�m emelte tekintet�t. Komoly volt. Nem l�ttam benne �rzelmet. Pont olyan rideg volt, mint az �n arckifejez�sem. Majd egy fikarcnyi szomor�s�g l�tszott rajta.

- Nem kellett volna kimentened… Sz�nd�komban �llt meghalni…

Rin is megd�bbent erre, �s persze �n is.

- Csak egy ostoba vetn� el �rtelmetlen�l az �let�t. Mondd, ki vagy, aki ezt m�gis megk�s�relte?

Elkezdte leszedni a k�t�st a fej�r�l. Sebe m�r nem v�rzett, de most jobban l�tszott a m�rete. Mintha egy szikla v�j�dott volna bele, akkora volt.

- Mi a nevem, k�rded? – mondta hidegv�r�en – Karen vagyok.

Karen… Ezt a nevet a farkasok szokt�k viselni. Tal�n farkas? Nem t�nik teljesen annak, de m�g megl�tom…

- A te nevedet m�r tudom, nagy�r… - n�zett ism�t r�m.

Ezt�n megk�rdezte, ki l�tta el a sebeit, �s r�k�rdezett, hogy Jaken nem �rt-e hozz�. Majd mikor megtudta, hogy nem �rt hozz� ocsm�ny szolg�m, �s hogy Rin k�t�zte be s�r�l�seit, megk�sz�nte neki, majd �gy sz�lt fel�m:

- H�l�m fel�d is ir�nyul nagy�r, b�r nem lett volna sz�ks�ges. �gy gondolom, h�l�snak kellene lennem, ez�rt megk�rdezem: Mit k�rsz cser�be?

Nem is tudtam, mit k�rhetn�k. El�sz�r nem akartam k�rni semmit, de azt�n Rin a f�lembe s�gott valamit:

- Sesshomaru-sama! Karen biztos jobban tud f�zni, mint Jaken-sama… K�rd azt, hogy csatlakozzon hozz�nk!

�rdekes elgondol�s… Megfontoland�nak tartottam, �s �gy d�nt�ttem, mi�rt ne? Elmehetne vad�szni, moshatna, f�zhetne, �s biztosan tetszene Rinnek is, hogy van egy l�ny a k�zel�ben. R�ad�st szemreval�bb is, mint Jaken…

- Azt akarom, hogy szeg�dj szolg�mnak!

K�v�ncsian v�rtam reakci�j�t, ami szint�n meglep� volt. Karen belement az aj�nlatba, mondhatn�m, boldogan. Furcsa, de mintha ezzel �r�met okoztam volna neki. De mi�rt ilyen boldog ett�l? Vagy m�s ok is b�vik m�g�tte? Van egy olyan �rz�sem, hogy valami k�l�n�s dolog van k�sz�l�ben…

Ez a kis esem�ny eltartott a nap fel�ig. M�ris el�rkezett Karen els� feladat�nak ideje: f�znie kellett. Egy kis id�re elt�vozott, majd valahonnan szerzett p�r ed�nyt, mert an�lk�l hogy f�zz�n? Nem ettem m�r r�gen f�tt �telt. Rin �s Jaken �ltal�ban s�lt hallal csillap�tott�k �hs�g�ket. Karen valamif�le egyt�l�telt k�sz�tett, k�l�nlegesen f�szerezett rizzsel. Tudta, hogy Rin haland� l�v�n nem ehetett ebb�l, �gyhogy neki k�l�n s�t�tt p�r halat, s f�z�tt hozz� rizst. Sok �ve nem ettem m�r ilyesmit. Meg kell mondani, �zletes volt. Rin is �r�lt a maga kis r�sz�nek, Jaken morgol�dott, mert megettem a r�sz�t. Itt �n szabom meg, hogy ki eszik!

De Karen nem evett egy falatot sem.

- Mi�rt nem eszel? – k�rdeztem a fej�t lehajt�, �res tekintettel maga el� mered� l�nyt�l velem szemben.

- Nem eszem.

- Mi? Egy�ltal�n? – lep�d�tt meg Jaken – Mikor ett�l utolj�ra?

- 100 �ve…

- Te j� �g… Hogy b�rod ki?

- Nincs sz�ks�gem �telre… �gymond, leszoktam r�la…

- Odaadom az egyik halat… - ny�jtotta fel� Rin az eb�dje fel�t – Egy�l vel�nk te is!

- K�sz�n�m, de t�nyleg nem…

De ekkor nagyot kordult a gyomra.

- Eln�z�st… - sz�gyellte el mag�t.

Fel� ny�jtottam az utols� t�lat.

- Milyen szak�cs az, aki nem eszik a saj�t f�ztj�b�l?

Csod�lkozva n�zett fel r�m, majd v�g�l csak elfogadta az �telt.

- K�sz�n�m, uram… - mondta engedelmesen, �s � is enni kezdett. A t�l m�g�l l�ttam mosolyogni fel�m. J�l �llt neki… �s valahogy nekem is j�l esett…

Ezt�n Rin pr�b�lt ismerkedni vele, de l�tsz�lag nem nagyon siker�lt neki. Lehet, hogy k�zrej�tszott Jaken is, aki szint�n ott tart�zkodott. Ilyeneket hallottam:

- Hol �lsz?

- A jelenben, mint mindenki m�s…

Vagy:

- Mi vagy te?

- Egy t�l sok X kromosz�m�t tartalmaz� g�nhullad�k…

Szeg�ny Rin ebb�l egy sz�t sem �rtett, teh�t ugyanott volt, mint miel�tt feltette a k�rd�st. El�g �rtelmetlen volt a v�lasz is, az igaz… Jaken egy id� ut�n elment. Ezut�n Karen nyugodtabb, �s bar�ts�gosabb lett Rinnel szemben, �s mindketten egyre t�bbet mosolyogtak. A l�nyok k�ztudottan j�l kij�nnek egym�ssal. Semmi �rdekesr�l nem besz�ltek, mert Karen m�g mindig nem volt hajland� kit�lalni. Kem�ny di�…

R�vid id� m�lva Rin megk�rdezte, hogy elmehetnek-e f�r�dni. J�nak l�ttam, de a lelk�re k�t�ttem, hogy ne hagyja megsz�kni a n�t. Egy ideje m�r t�vol voltak, mikor m�r el�gg� unatkozni kezdtem. Azt�n egyszer, a semmib�l meg�reztem azt az illatot… R�gvest felugrottam erre. Vajon honnan j�het? �s ki fel�l? Tudni akartam…

Az illat ir�ny�ba indultam, mely azt�n amilyen hirtelen orromba jutott, oly hirtelen elillant. Egy boz�tosban �lltam. Nevet�st hallottam az ottani foly�r�sz fel�l. Itt f�rd�tt a k�t szolga. Rinnek csak a feje l�tszott ki a v�zb�l. �lland�an fr�csk�lte Karent, akit viszont csak der�kt�l lefel� rejtette el a v�z szemem el�l… Egy�bk�nt felcsavart haja le volt eresztve, a h�s v�zcseppek lassan v�gigcsorogtak gy�ny�r� fels�test�n…

Elrejt�ztem a f�k m�g�, onnan figyeltem �ket. Pontosabban �t… Nem tudtam levenni r�la a szemem… Csup�n k�t nyakl�nc l�gott a nyak�ban. Az egyik egy hatalmas dr�gak� volt. Mintha m�r l�ttam volna egyszer, de m�r nem eml�keztem… A m�sik egy egyszer� f�m med�l volt, melybe egy “vil�gmindens�g” szimb�lum volt v�sve. Ez egy �gynevezett szagelvon� lenne? Tal�n ez�rt nem �rzem a szag�t? �s az el�z� illat az �v� volt? Vagy tal�n cserbenhagytak az �rz�kszerveim? �ssze vagyok zavarodva…

Egyre jobban kitekintgettem a f�k k�z�l. De sz�vesen lettem volna most az a foly�… Egek… Hogy lehets�ges ez? Ennyi �v ut�n valaki k�pes arra, hogy bennem v�gyat keltsen? Nem hittem volna… Azt�n hirtelen:

- �lvezed, szoknyavad�sz? – Sz�lalt meg Karen, egyenesen a szemem k�z� n�zve.

�szrevett? Most mit tegyek? Ideges lettem…

Majd azt�n elfordult, �s v�ratlanul egy k�vet haj�tott fel�m. �n nem igaz�n figyeltem oda, �gy h�t eltal�lt. Sz�p folt lett t�le a fejemen. De ha ezt megl�tja, tudni fogja, hogy �n lestem meg! Elgondolkoztam… Valami kis tr�kk kellene ide…

Gyorsan visszamentem el�z� tart�zkod�si helyemre. Mire azok ketten visszaj�ttek, olyan p�zban �ltem, mintha a fejemet t�masztan�m, pont ott, ahol a k� �rt. Nem gyan�tottak semmit, szerencs�re.

- Ki volt az a szem�ly a f�k k�z�tt? B�ntani akart? – k�rdezte Rin Karent.

- Nem tudom, ki volt, de �gy kellett neki! Csak dagadjon az a p�p a fej�n!

Ez f�jt! De most t�nyleg…

**

Rin m�r r�g alszik, Jakennel egyetemben. Valami nagyon �des dolgot l�ttam m�g most este. Karen ringatta Rint, �s �nekelt neki, m�g a kisl�ny el nem aludt. L�tszik, hogy ez a n� any�nak sz�letett… Mit ne mondjak, a hangja csod�s volt (meglep�en, gondolhatn�k. Eddig csak dics�rtem…). Kider�lt, hogy Karen nem csak hogy nem eszik, de nem is alszik. M�g most is egy fa alatt �l, k�mlelve a csillagokat. Egy titokzatos l�ny n�z egy m�sik titokzatos dolog ezernyi szem�be…

�lmosnak �rzem magam… Azt hiszem, ma is alszom, �s pr�b�lok lenyugodni… Nagyon... em… “izgatott” vagyok most. Le kell, nyugodjak… Oda sem n�zek… Nem n�zek oda… A fff...! Nem b�rom ki! Azt hiszem, beteg vagyok… Megint? Jaj, egek ura, add, hogy t�vedjek!