�tinapl�m

(12. r�sz)

A sikoly �ve, hatodik szakasz

A k�d�s �jben �l�k egy szikla tetej�n, �s gondolkodom a mai napon. Az ut�bbi bejegyz�s �ta b�r m�g csak egy nap telt el, �gy �rzem, ezeket a gondolatokat nem tudom magamba fojtani.

Ahogyan besz�l, mozog, felr�gja Jakent, b�nik Rinnel �s… r�m mosolyog… Azt �rzem, elolvadok, ha csak r� n�zek… Igen, most Karenr�l van sz�. Igaz, csak a szolg�im egyike, de… annyira hasonl�tanak �k ketten… � �s Miya… Minden, amit ma tett olyan volt, mintha csak �t l�ttam volna… Megzavarodtam…

*

K�d�s reggelre �bredtem fel. K�l�n�s m�don kipihenten, pedig rettenetes alv� vagyok. Vajon minek k�sz�nhet� ez?

Kor�n keltem. A t�bbi �tit�rsam m�g aludt, bele�rtve “�n nem szoktam aludni” kisasszony is. Valami furcsa csillog�s fogta meg tekintetemet k�r�l�tte, �gy k�zelebb mentem hozz�, lassan, nehogy fel�bresszem.

A f�nyl� dolog a f�ld�n n�h�ny krist�lyt takart, melyek belept�k a f�ves r�szt a l�ny k�r�l. Ismer�snek t�ntek…

A p�nc�lomb�l el�kaptam a m�gusk�nnyet, �s hozz�tettem a t�bbihez. Pontosan ugyanolyan volt, csup�n a m�rete t�rt el, mert kisebb volt. De ez hogy lehet? Tal�n lopta �ket? Vagy… az � k�nnyei ezek? De az csak akkor lenne lehets�ges, ha… Nem, az nem lehet… Lehetetlen… Biztosan csak lopta �ket valahonnan…

Visszatettem a k�vet a hely�re, �s vetettem az alv�ra egy pillant�st. M�g ilyen k�zelr�l sem �reztem az illat�t! Nagy k�r, pedig majd meg�lt miatta a k�v�ncsis�g. Az a fura med�l a nyak�ban volt ez�rt a felel�s. Ink�bb nem vettem le r�la… M�g fel�bredne…

�gy l�ttam csak, hogy leheletnyit ki volt festve a szeme. Ajkain nem v�ltem felfedezni semmin� fest�ket… A szemkont�r el volt mos�dva, halv�ny cs�kot h�zott le az arc�n, a sz�let�sekor megjelen� k�t k�k cs�kon kereszt�l. Tal�n s�rt? De mi�rt? (De j�, m�g t�bb k�rd�s…)

Ahogy �gy n�ztem az alv� l�nyt, furcsa izgalom �s melegs�g j�rta �t a testemet. Micsoda b�jos teremt�s… Nem is vettem igaz�n �szre, hogy k�zelebb hajoltam, csak akkor t�rtem �szhez, mikor m�r majdnem megcs�koltam… (na, most sikeresen elv�r�s�dtem!) De csak hajsz�l h�j�n, mert Karen kinyitotta szemeit, s �lmosan r�m szegezte.

Csak n�ztem r� mozdulatlanul, r�m�lten v�rva a reakci�t. Azt gondoltam, hogy sz�mon k�r, de valami furcsa dolog t�rt�nt. Egyik kez�t az arcomra helyezte, azut�n adott egy pici cs�kot az arcomra, pont a cs�kokra.

- Neked is j� reggelt, uram… - mondta bar�ts�gosan mosolyogva.

- �mm… igen… j� reggelt… - �lltam fel, pr�b�lva elrejteni a meglep�d�st �s az izgalmat.

- Valami gond van, Sesshomaru-sama?

- Nem, semmi.

Fel�llt azt�n, kiny�jt�ztatva tagjait.

- Te kor�n kel� vagy, uram?

- Mi k�z�d hozz�? – v�gtam vissza hangosan.

Egy�ltal�n nem akartam ezt mondani, m�g csak mondani sem akartam semmit, de mostm�r mindegy…

- Igazad van, uram – mondta al�zatosan – Nincs jogom ilyet k�rdezni…

Mi�rt ilyen sz�fogad� velem szemben? Jakennel mindig durva, Rinnel meg m�rhetetlen�l kedves �s ny�lt, de velem nem �szinte. Lehets�ges, hogy f�l t�lem? Egy korabeli l�ny nem hagy ilyesmit csak �gy, vagy t�vedek? M�giscsak egy l�ny… Persze, hogy megijedt, ha ilyen szavakkal illetem: “Mi k�z�d hozz�?” Szeg�ny… Csak megk�rdezte… V�rjunk! Most sajn�lom?

Miut�n ez a r�vid sz�v�lt�s elhangzott, Karen kiss� lehangoltan t�vozott. Azt mondta, vad�szni megy, �s enged�lyt k�rt, amit megadtam. Menjen csak, legal�bb lesz eb�d…

Kicsit k�s�bb Rin is fel�bredt, felriasztva Jakent is �lland� zsibong�s�val.

- Sesshomaru-sama! – szaladt oda hozz�m.

- Mi az, Rin?

- Hol van Karen-chan?

- Karen… chan? – Meglepett ez a jelz�… �gy a bar�tn�k szokt�k h�vni egym�st… M�r tal�n azok lettek ilyen r�vid id� alatt?

A kisl�ny b�logatott, �s sz�kellve v�rta t�lem a feleletet.

- Nyugodj meg, Rin.

- Igenis! – szalut�lt.

- Karen vad�szni ment.

- Te nem ment�l vele?

- Ink�bb t�volb�l n�zem, hogyan csin�lja…

- N�zd, Sesshomaru-sama! Mi az? – mutatott az �gre, amit egy nagytest� s�rk�ny szelt �t. Nyom�ban futott Karen, egy l�ncot l�b�lva a kez�ben. A s�rk�nyra vad�szott. L�tta, hogy olyan magasra nem tud dobni, ez�rt meg�llt, egy ny�lvessz�re r�gz�tette a l�ncot, majd a s�rk�ny nyak�ra c�lozva, ell�tte. Az �llat felord�tott, amint a ny�l a nyak�ba f�r�dott, s f�jdalomt�l hajtva gyorsabban sz�guldott. Karen szor�totta a l�ncot, l�bait mereven tartotta a f�ld�n, �s g�tolta a s�rk�nyt rep�l�s�ben.

Ezt a technik�t m�r l�ttam valahol… Ez a tipikus s�rk�nyelejt�s… Ezt �n is tanultam egykor… Ez�stfaluban… Neh�z m�dszer ugyan, de hat�sos…

N�ztem, n�ztem, egyre a szememet d�rzs�ltem… Mintha csak � k�szk�dne a s�rk�ny leh�z�s�val… Ugyan�gy tett � is, aki m�r r�g nincs az �l�k soraiban…

K�t lehet�s�ge van egy ilyen bestia foglyul ejt�s�nek: leh�zod a f�ldre, �s lesz�rod, vagy fel�lsz a h�t�ra, �s kif�rasztod.

Szerintem Karen az els� megold�ssal pr�b�lkozott �ppen. �gy l�ttam, nem igaz�n siker�lt… Merev l�baival cs�kot h�zott a f�ldbe, er�lk�d� k�pet v�gva. Nem b�rta tartani a pikkelyes l�nyt, �s az felr�ntotta mag�val a leveg�be. Ide-oda dob�lta a l�ncon, bele�tve f�ba, szikl�ba. Egyre messzebbre vitte. Nem tudom pontosan, hogy mi�rt, de ut�nuk mentem, meg sem hallva, hogy Rin mit mond id� k�zben. M�gegyszer bele�tk�z�tt egy f�ba, �s elengedte a l�ncot.

Mintha lelassultak volna el�ttem az esem�nyek… L�ttam a l�ny r�m�lt arc�t, ahogy k�ts�gbeesetten mered a l�ncra, �s ahogy egyre lejjebb esik… Azt�n a k�vetkez� pillanatban m�sik karja lend�lt, �s megragadta a l�ncot. M�szott rajta feljebb, a f�k f�l� ker�lve. Azut�n himb�lni kezdte a l�ncot, mag�t s�ly gyan�nt haszn�lva. Akkora lend�letre tett szert, hogy siker�lt a s�rk�ny h�t�ra ugornia. Egyik t�r�re k�t�tte a l�nc v�g�t, melyet kinyitott, mint egy legyez�t, �s a sz�rny el�tt rep�tette el. A fegyvert elkapta, �sszecsukta, �s nagyot r�ntott a l�nc k�t v�g�n. Mert ezzel a m�velettel a l�ny sz�j�ba juttatta a vasb�l k�sz�lt t�rgyat.

A s�rk�ny h�nykol�dott, �ssze-vissza rep�lt, csak, hogy ler�zza mag�r�l Karent. Gondolt egyet, �s egy szakad�kba zuhant a l�nnyal egy�tt, elt�nve szemem el�l. Oda�rv�n a hasad�k sz�l�hez a nev�t ki�ltoztam egyre csak, �s r�zott az aggodalom. M�g most sem tudom, mi�rt…

Er�s sz�l csapta meg arcomat. Kinyitottam a szemem, �s a bestia felsuhant a szakad�kb�l, er�sen lihegve, az ifj� vad�sz ir�ny�t�s�val, ki b�szk�n fogta a l�ncot egy kez�ben.

- Sz�l�tott�l, uram? – k�rdezte mosolyogva, majd a s�rk�nyt hergelve felsz�llt magasra, azt�n zuhan�rep�l�sben �rt f�ldet, nagy csattan�ssal.

A kap�l�dz� s�rk�nyt megk�t�zte, majd t�r�vel egy hat�rozott mozdulattal lesz�rta.

- Karen-chan! – szaladt oda hozz� Rin.

- Rin-chan! Mit keresel itt?

- T�ged! – mondta mosolyogva.

- H�t most megtal�lt�l!

Kicsi szolg�m b�logatott, mikor odal�ptem �n is.

- Sesshomaru-sama… - mondta, �s �gy l�ttam, m�g mindig lehangolt.

- Sz�p munka – mondtam, �s tov�bb �lltam.

Egy ideig az elejtett vad kik�sz�t�s�vel foglalkozott, azt�n megf�zte, mi pedig megett�k. T�bbet eszem mostan�ban! M�g elh�zom! Hah!

A d�lut�n folyam�n k�l�n�s dolgok t�rt�ntek. El�sz�r is ki�lt�sf�l�ket hallottam, harci mozdulatok hangj�t, �s fegyverek csattog�s�t.

- Tal�n valaki k�zd erre?

Pr�b�lkoztam nem �szrevenni a zajokat, de t�lzottan zavarta a gondolatmenetemet. (T�rhetetlen!) Felkeltem h�t, hogy megtapasztaljam, mi ez. K�zelebb �rve a zaj forr�s�hoz, Karent pillantottam meg, mik�zben a kardforgat�st gyakorolta. Pontosabban t�rforgat�st, mert kez�ben nem kardja (amit mellesleg m�g nem l�ttam csupaszon), hanem k�t, legyez�k�nt sz�tnyitott t�re volt. �llt a f�k el�tt, lent tartva a t�rgyakat kezeiben, majd hirtelen egyiket a m�sik ut�n eldobta. A k�r fegyver forg� pengek�nt suhant k�r�s-k�r�l, �tszelve az �tj�ba ker�l� f�k t�rzs�t, v�g�l visszat�rve tulajdonos�hoz.

A l�ny megrezzent, mikor m�g� ker�ltem. L�ttam rajta az ijedts�get, de ennek ellen�re nyugodt helyzetben fordult fel�m.

- Tehetek �rted valamit, Sesshomaru-sama? – D�nt�tte meg derek�t.

- Mondd csak, mit m�velsz? – K�rdeztem a kid�lt f�kra pillantva.

- Csup�n gyakoroltam egy kicsit, nehogy kij�jjek a form�b�l.

- �rtem…

Azt�n hirtelen t�madt egy �r�lt �tletem. Ha ennyire gyakorolni akar, leszek ellenfele. �gy legal�bb megtudom, milye er�vel b�r, mint szellem, �s ha legy�ztem, elk�rhetem t�le azt a med�lt…

- Mit sz�ln�l egy p�rbajhoz gyakorl�sk�nt? Nem gondolod, hogy ellenf�llel hat�sosabb?

- Igazad van, uram… Remek �tlet! – mosolygott, �s megemelkedett l�bujjhegyre egy pillanatra, majd leereszkedett ism�t - Milyenfajta p�rbajra gondolt�l, nagy�r?

- Az �let-hal�l harcnak nem l�tom �rtelm�t… Fogadjunk ink�bb… - jelentettem ki, elv�rva a beleegyez�s�t. Elv�gre is, ura vagyok, vagy nem?

- Rendben… Mi legyen a t�t? – k�rdezte ellenvet�s n�lk�l (ahogy v�rtam).

- L�ssuk csak… Ha �n nyerek, add nekem azt a med�lt a nyakadban! – mutattam r� a f�mt�rgyra, ami, mint mindig a nyak�ban l�gott.

- Az… amulettemet? – esett kicsit k�ts�gbe – Rendben van… �s ha �n nyern�k?

- D�ntsd el… Mit k�rn�l cser�be?

- Nos… - gondolkodott, majd egy sokf�lek�ppen �rtelmezhet� mosoly k�s�ret�ben mondta – Ha �n nyern�k, feltehetek neked egy k�rd�st…

- Egy k�rd�st? – lep�dtem meg egy kicsit. Nem hittem, hogy t�nyleg ezt akarja… Lehet, hogy f�lt… - Ezt akarod? Biztos?

- Teljes m�rt�kben, uram! – mosolygott kedvesen.

- Rendben… Ez esetben kezdhetj�k… K�szen �llsz? – helyezkedtem el, szok�sos m�don csak meg�llva, nem sejtetve semmit.

- K�szen �llok! – mondta kicsit hangosabban, mert m�r h�tr�lt egy j� darabot.

- Akkor t�madj! Ti�d az els�bbs�g!

Meg is indult fel�m, gyors l�ptekkel haladva. �ppen meg�t�tt volna, mikoris elugrottam. �jra fel�m fordult, �s ism�t �tni k�sz�lt, de megint od�bb�lltam.

- Lass� vagy! K�sz�theted a nyakl�ncot!

- Ne l�gy ebben olyan biztos, uram! – jelent meg arc�n egy hat�rozott mosoly.

�jb�l k�zeledett, t�madni k�sz�lt. Megint �gy l�ttam, hogy ugyanazt teszi, mint az el�bb, �s ism�t f�lre�lltam. Akkor azt�n meglep�dtem rendesen, mert ahelyett, hogy mell�traf�lt volna, �ppen, hogy oldalra �t�tt (azaz fel�m), �s eltal�lt. Er�s �t�ssel rendelkezett a kicsike, az m�r biztos. Sz�m sz�l�t�l �rcs�k sziv�rgott lefel�.

- Nem mondom, ez �gyes volt…

- Ne �t�lj els�re…

Ennyit mondott, �s elt�nt a szemem el�l. Nyugodt maradtam, n�zel�dtem erre-arra. K�r�l�ttem futott, de olyan gyorsan, hogy csak az tudja k�vetni, aki van ilyen gyors.

- Ezzel nem versz �t, kisl�ny… - jelentettem ki, �tve egyet a porfelh�be. Biztos voltam benne, hogy eltal�ltam, mert �reztem is. De akkor…

- Nem tal�lt! – hangzott a h�tam m�g�l, majd egy tompa �t�s a tark�mra a f�ldre d�nt�tt. Hogy csin�lta?

Felt�p�szkodv�n �n lend�ltem t�mad�sba. El�r�ntottam a Tokejint, �s annak k�l�nleges t�mad�s�t vetettem be.

- Err�l nem volt sz�… - ugrott el.

- De arr�l sem, hogy tilos! – v�gtam vissza, k�zben ostromolva egyre csak.

Folyamatosan elugrott mindegyik csap�som el�l. M�r kezdett beleunni…

- Mi�rt nem veszed el� a kardod?

- Nem akarlak meg�lni, nagyuram! – mondta hal�losan komoly k�pet v�gva.

- M�g hogy engem? – mondtam g�nyosan nevetve, egy �jabb t�mad�st ind�tva – Pr�b�ld ki!

- Ne provok�lj, uram, mert �gysem veszem el� kardomat! – mondta, �s az eml�tett fegyver helyett t�reit r�ntotta el�, �s, mint ahogy az el�bb l�ttam t�le, sz�tnyitotta, �s fel�m dobta a peng�ket. K�rk�r�sen beker�tettek, csak forogtak k�r�l�ttem. Azt�n fel�m ir�nyultak, de elh�r�tottam �ket kardommal. �gy l�tszott, mintha visszamenn�nek Karen fel�, de ehelyett megint fel�m rep�ltek, �s siker�lt lev�gniuk az ingujjamat, ami alatt egykor a karom nyugodott. A l�ny megijedt, mert azt hitte, lev�gta a v�gtagomat, de r�j�tt azt�n, hogy m�r valaki megel�zte, �s �jb�l a t�r�kre ir�ny�totta figyelm�t, elkapva s �v�be dugva azokat. Ezek ut�n puszta k�zzel indult meg ellenem �s a Tokejin ellen.

Lend�tettem a kardot, mire � elkapta a csukl�mat, kil�kte kezemb�l a fegyvert, �s j�l k�z�pt�jon r�gott, �tt�rve azt a r�szemet v�d� p�nc�lzatot. Mit tehet ilyenkor m�st egy f�rfi, minthogy a f�jdalomt�l �sszerogyik? H�t m�st nem nagyon… Teh�t t�rdre estem �n is.

- Ez… alattomos volt… - ny�k�gtem, �s bed�h�dve a sz�gyen miatt, hogy eltal�lhatott itt, d�h�sen h�ztam el� az ostoromat, csapkodva fel�.

A d�h sokmindenre j�… N�veli a sebess�get, l�z�t, er�t ad… Ez most �pp kap�ra j�tt. Gyors csap�saimmal sokszor eltal�ltam, akaratlanul is let�pkedve ez�ltal r�la az inget.

- Na? Most legyen nagy sz�d!

Karen dacosan n�zett, l�tsz�lag megunta a sok karcol�st, �s fel�m iramodott. Leverte z �sszes csap�somat puszta kez�vel, �s nyitott tenyer�vel k�zel�tett. Fogalmam sem volt, mit akarhatott. A m�sik pillanatban megragadta az ostoromat, nagy sisterg�s k�zepette, �s egyszer�en “kir�ntotta” a kezemb�l! M�g most sem tudom, hogyan tette. Az energiak�teg azt�n az � kez�hez csatlakozott.

G�nyosan mosolygott r�m. Egyre jobban d�h�tett… Nem csak, hogy elvette a fegyverem, de hogy egy egyszer� szolg�m m�lt� ellenf�lnek bizonyulhat! Pedig nem l�tszik rajta…

Nem szoktam kij�nni a sodromb�l, de most megt�rt�nt. El�sz�r csup�n el�h�vtam egy m�sik ostort. Addig hadon�sztunk vele, m�g �ssze nem akadt a kett�, �s nagy robban�ssal k�tfel� l�k�tt mindkett�nket. �n meg�sztam, de Karent egy szikl�hoz verte a robban�s. Ezt gonoszul kihaszn�lva odamentem, nyak�n�l fogva felemeltem, �s egy f�nak nyomva szorongattam. D�h�m vez�relt… De azt�n magamhoz t�rtem… A l�ny m�r akkor lecsukta a szem�t.

- �lj meg… Ezt akarod, nem? – mondta elhalkulva.

Eresztettem a fog�son egy kicsit. Nem akartam �let�t venni… Viszont azt l�ttam rajta, hogy � igenis akarta, hogy meg�ljem. De mi�rt?

Nem is tudom, mi �t�tt bel�m akkor… Csak n�ztem a teremt�st, kinek m�g mindig csukva volt mindk�t szeme. �gy olyan �rtatlannak t�nt… Ezt m�g tet�zte a seb az arc�n, amit �n ejtettem… Azt�n azt gondoltam, milyen ostoba vagyok! Mi�rt ejtettem rajta sebet? Hiszen olyan sz�p arca van…

S�r�bben pislantgattam, kicsit oldalra d�nt�ttem a fejem. Kezem, ami azel�tt m�g a hal�l�t k�v�nta arc�ra helyeztem. Kinyitotta a szem�t az �ldozat.

- Nos… te gy�zt�l… Vedd csak a nyakl�ncot… - mondta belet�r�dve, nem n�zve a szemembe.

- Nem kell… - mondtam azt�n. De mi�rt mondok ilyet??? Ez lett volna az es�ly, hogy megtudjam, ki vagy mi is �! De egy lyukagy vagyok mostans�g!

� is meglep�d�tt eme k�t szavamon, de nem k�rdezte, mi�rt nem k�rem a jussomat.

- Mondd csak, Karen… Mi lett volna az a k�rd�s, amit fel akart�l tenni? – mondtam kicsit szel�debben.

- Val�ban k�v�ncsi vagy r�, nagyuram?

- Igen. Hadd halljam…

A l�ny nevetett egy kicsit, �s feltette a k�rd�st:

- Te kor�n kel� vagy, Sesshomaru-sama?

Mily meglep� fordulat… Valami mer�szebbet v�rtam, de ez egy kicsit megbolygatta a lelkiismeretem. De, l�tv�n mosoly�t, mosolyogtam �n is.

- Nem, nem vagyok kor�n kel�. – v�laszoltam a feltett k�rd�sre.

- Csak ennyit akartam tudni… - mondta halkan, kedvesen.

Mostm�r v�gleg elb�v�lt… Lecsuktam a szemem, �s �pp megcs�koltam volna, amikor…

- Sesshomaru-sama! Mi volt ez a nagy robban�s?

Jaken �llt m�g�ttem, mellette Rin �csorgott. Gyorsan arr�bb�lltam, nehogy gyanakodjanak azok ketten…

- Csak egy kis gyakorl�s… - legyintett Karen.

- Karen-chan! Sebes az arcod! – vette �szre Rin a karcol�st.

Visszafel� menet nem sz�ltam semmit eg�sz id� alatt. Karen viszont k�szs�gesen v�laszolt minden k�rd�sre. De mikor a “k�zeled�semr�l” faggatt�k, azt mondta:

- Csak megmutattam neki a med�lomat.

A megd�bbent�, hogy el is hitt�k!

**

M�g mindig itt �l�k a szikl�n, gondolkodom. Mi�rt volt ilyen kedves velem szemben? Mi�rt engedelmes? Hisz b�rmikor elsz�khetne… Az igaz, hogy ut�na menn�k, de m�gis! �s �n? Mi�rt viselkedem m�sk�pp a k�zel�ben? Olyanokat mondok, amit m�snak sosem mondan�k… Mellette �jra �gy �rzem magam, mint az id� t�jt, mikor m�g volt fed� fejem felett… Mikor vele �ltem m�g egy�tt… Utolj�ra az � k�zel�ben viselkedtem �gy, ahogy most. Mi lehet ennek az oka? Tal�n megint…? Nem… Lehetetlen! Nem lehet, hogy megint…

Hah… Igaz leszek �nmagamhoz… Elj�tt, �s megfert�z�tt azzal a v�gzetes betegs�ggel, amit �gy h�vnak: szerelem… Most ut�lom magam, mert m�snak esk�dtem h�s�get! Mit tegyek? Mi t�v� legyek most? Tasz�tsam el magamt�l az �j kiszemeltet? Vagy fogadjam kiengesztel�sk�nt? Miya, ha �lne, nem bocs�jtan� meg ezt nekem… De nekem is van jogom a boldogs�gra!

D�nt�ttem… B�r f�jdalmasan, de el kell szakadnom a m�ltamt�l, �s �j �letet kell kezdenem… vele…