Sesshomaru �rfi napl�ja

(3. r�sz)

�rvizek �ve, �t�dik szakasz

Egy tiszt�son t�rtem magamhoz, mikor felkelt a nap. A fejem csak �gy zakatolt, porcik�im sajogtak, v�gtagjaim zsibbadtak voltak. Fel�ltem, �s azt l�ttam, hogy folyik a v�r testemet bor�t� sebekb�l. Ruh�im t�petten l�gtak r�lam, rajtuk ellens�g v�re vegy�lt �ssze az eny�mmel.

Mi is t�rt�nt? �sszezavart elm�met eml�kez�sre pr�b�ltam k�nyszer�teni… Igen, tudom m�r…

*

Az este t�mad�s �rt minket csak �gy, a semmib�l. Ap�m h�siesen verte vissza az ellens�get, �n az oldal�n k�zd�ttem teljes er�mb�l… De t�l sokan voltak… Ap�m megparancsolta, hogy mentsem magam, �s ha � meghal, vegyem �t a hely�t birodalmunk �l�n. Azt mondta, nem, �v�lt�tte, hogy fussak, �s ne n�zzek h�tra. Nem sz�vesen hagytam ott, de k�teless�gem volt k�vetni parancs�t, �gy h�t menek�ltem… Futottam, ahogy a l�bam b�rta, �s szelem kett� a t�mad�imat. Tiszta volt az �t el�ttem… �s megtettem… H�tran�ztem, �s akkor megl�ttam valamit, amit soha nem felejtek el. M�lyen belev�ste mag�t eml�keim k�z�, �s soha nem t�rl�dhet onnan… Ap�mat l�ttam elesni, �s kilehelni lelk�t… K�nnyeim z�poroztak, de futottam tov�bb, mert m�g mindig k�vetett az ellens�g. Hogy szerettem volna akkor, hogy Inuyasha itt legyen… Nagy sz�ks�gem lett volna r�. De � nem volt itt, hogy k�zdj�n a csal�dj��rt… Ha itt lett volna, tal�n ap�nk is k�zt�nk lehetne m�g… Tudatom, hogy most megint k�nnyezem…

Be�rtem egy erd�be �s elb�jtam, rem�lve, hogy nem tal�lnak r�m. De a macsk�k szagl�sa j� -mert macsk�k voltak… r�hes d�g�k- �s �szrevettek. K�rbevettek, �s r�mvetett�k magukat. Lehettek ak�r harmincan is! Inuyasha ut�n ki�ltottam, de hi�ba. Nem j�tt, hogy seg�tsen rajtam… �n sem tudom, hogyan ker�ltem el onnan, de �gy l�tszik, meg�sztam ezegyszer…

Felkeltem a f�ldr�l, csak �gy �ml�tt bel�lem a v�r. K�r�ln�ztem; p�nc�ldarabok hevertek a f�ld�n, fegyverek, lekaszabolt testr�szek, felsz�radt v�rfoltok voltak mindenhol, bele�rtve azt, amiben fek�dtem.

-Az mind az eny�m lenne? - borzongtam el.

Azt�n feln�ztem a napra. Kesely�k keringtek a palot�nk romjai k�r�l… Vissza akartam menni… Elindultam h�t, lassan, kicsit d�c�gve. K�zelebb �rv�n egyre t�bb �lettelen testet l�ttam heverni sz�tt�petten, v�rbe fagyva. �s akkor ott �lltam el�tte… Ahol egykoron a palot�nk �llt, ott most nagy k�halom �ktelenkedett, melyeken d�gev� madarak pihentek.

�s akkor megl�ttam �t… Hatalmas holtteste ott fek�dt, v�detlen�l mindenf�le d�gev� el�l… Ez volt eddig a legf�jdalmasabb l�tv�ny eg�sz �letemben… L�tni ap�mat, a nagy Inutaishot, a nyugati tartom�nyok ur�t holtan fek�dni l�baim el�tt… Valami neszt hallottam… S�r�snak hangzott… Megfordultam egyszer magam k�r�l, de nem l�ttam senkit. Azt�n len�ztem a f�ldre. Miyoga, a bolha ott �lt, �s siratta ap�mat. Mikor megl�tott engem, megrettent, ahogyan szokott.

- Sesshomaru �rfi… H�t �letben vagy?

- Igen. Mint l�tom, te is…

- Most, hogy ap�d halott, mit tervezel?

- Hely�be l�pek �r�k�sek�nt, ahogyan meghagyta nekem…

- Aprop� �r�k�s… Sesshomaru �rfi, k�rlek, menj el a b�lcs f�hoz!

- Mi�rt?

- Ap�d r�b�zta, hogy �tadja neked az �r�ks�gedet…

- �r�ks�g?

- Igen… V�rj, Sesshomaru �rfi! M�g nem fejeztem be!

Elindultam abba az erd�be, ahol a b�lcs fa �lt. Oda�rtem hozz�, �s � egyb�l felismert.

- Sesshmaru �rfi… M�r v�rtalak…

Szeg�ny fej�n egy t�bla d�szelgett, rajta csak ennyi �llt: Sesshomarunak. Alatta egy kard l�gott.

- Ideje, hogy megkapd az �r�ks�ged, �rfi. Megtenn�d, hogy leveszed a fejemr�l? – mondta a fa, �s kicsit ny�sz�rg�tt.

- Persze… - vettem le r�la a t�bl�t �s a kardot.

- Az ott a Tensaiga – magyar�zta az �reg – Ap�d egy agyar�b�l k�sz�lt Totosai kov�csmester �ltal. T�lvil�gi kard. M�sn�ven gy�gy�t�kardnak is h�vj�k, mert k�pes egy csap�sra 100 embert visszahozni az �letbe.

- �s mi hasznomra van ez a kard? Nem tudok vele �lni…

- Ap�d hagyta r�m, hogy adjam neked. T�bbet nem tudok…

- K�sz�n�m… - dugtam �vembe a kardot – most, ha nem b�nod, elb�cs�zn�k ap�mt�l…

- Sajn�lom…

- �n is… - ford�tottam h�tat, hogy ne l�ssa gyenges�gem – Sayonara!

Visszamentem a romokhoz, de ap�m holtteste m�r nem volt ott. Levitt�k az alvil�gba, v�gs� nyughely�re…

- Viszl�t, ap�m… - mondtam magam el�, �s egy f�st�l� ut�n �stam a romok k�z�l, amit meggyujthatok…

- Legal�bb ennyit hadd tegyek �rte – gondoltam.

Tal�ltam egyet, lesz�rtam a f�ldbe, �s m�g �gett, elmondtam egy r�vid im�t, �s ruh�k ut�n kezdtem kutatni… Megtal�ltam p�r ruhadarabom, amit fel�lthetek rongyaim helyett. A t�hoz mentem ezek ut�n, hogy megmosdjak, �s �gy �lt�zzek fel. A vizet v�r�sre festette v�rem, s�ss� tett�k k�nnyeim. �lt�z�s k�zben elhat�roztam, hogy k�zl�m Inuyash�val, mi t�rt�nt ap�nkkal, �s egy�ttal j�l beolvasok neki…

Szimatolni kezdtem j�l ismert szaga ut�n, �s nemsok� szagot fogtam. Elindultam, fogalmazva mondand�mat magamban, egyre csak visszafojtva k�nnyeimet.

Egy erd�be �rtem, emberfalvakhoz k�zel. Orrom azt s�gta, �cs�m itt lesz valahol. Megl�ttam egy nagy f�t, mi magasan kit�nt a t�bbi k�z�l. Megismertem. Azt mondt�k r�la, hogy szent fa, �s amelyik szellemet odasz�gezik t�rzs�hez, annak teste sosem porlad el, �r�kre ott marad… fogs�gban…

Meg�rz�semet k�vetve odamentem annak t�v�hez. Megtorpantam mentemben, �s elb�jtam a f�k m�g�. Inuyasha a f�ld�n fek�dt, test�t sebek bor�tott�k, hatalmas szellemek j�rk�ltak k�r�l�tte. Nem hagyhattam, hogy meg�lj�k… Ostorcsap�ssal v�geztem vel�k, majd meg�lltam Inuyasha �cs�m el�tt. Tudtam, hogy � m�r a saj�t �tj�t j�rja, mit sem t�r�dik csal�dj�val…. Azt�n ny�sz�rg�st hallottam a bokrok m�g�l. K�t ember j�tt el� onnan.

- K�sz�nj�k nektek…- dadogt�k halkan, majd elfutottak.

H�t ez�rt hagyott ott minket? Hogy haland�kat mentsen? Ilyen keveset �rne neki ap�nk �lete, �s ilyen sokat egy haland��? D�h�mben nem is tudtam, mit csin�ljak… �ljem meg, vagy hagyjam mag�ra? Meg�lni? De hisz m�gis az �cs�m…�s �n m�g mindig, mint �cs�met, szeretem… Nem tudom meg�lni… Most nem…

Egy ideig ott id�ztem, majd otthagytam azt a helyet, �s k�borolni kezdtem. Gy�szos hangulat ker�tett hatalm�ba. B�natos �s d�h�s is voltam egyszerre. �lni tudtam volna, de nem volt er�m hozz�…

Ez volt �letem legszomor�bb napja. Mindenkit elvesztettem… Ap�mat… Inuyash�t… Any�m m�r r�g halott volt… Nem volt senkim az �gvil�gon…

Napnyugta fel� egy szakad�khoz vitt a l�bam. Azt s�gta, ugorjak, az lesz a legjobb… De csak n�ztem a m�lys�get…

- Nem ugorhatok! Teljes�tenem kell ap�m v�gakarat�t, ha az eg�sz �letemet is t�lti be! Ki�rtok mindenkit, aki az utamba mer �llni, �s �n leszek a nyugati tartom�ny ura! Ha egyed�l is, de az leszek! Csak a ny�picok ugorn�nak! Nincs sz�ks�gem senkire!!!

De igenis, hogy van… Ap�mra, Inuyash�ra… Valakire, akit szeretek, �s aki mellettem van… De elhat�roztam magam… Egyed�l is menni fog! Igen, egyszer mindenki retteg majd t�lem, �s Sesshomaru nagy�rnak h�v majd! Igen! Ez tetszik…

Nincs hov� mennem… Kint alszom… A napl�m a ruh�im k�zt volt, �gyhogy megmenek�tettem… M�r �vek �ta nem �rtam bele… Ahogy visszaolvasom a r�gi bejegyz�seket, r�m j�n a s�r�g�rcs… Milyen boldogok voltunk… El sem hiszem, hogy most m�r ez sosem lehet t�bb� �gy…

M�g egy sz� az �cs�mr�l: B�r m�lyen megvetem az�rt, amit tett, �n akkoris �r�kk� �cs�mk�nt fogom szeretni, hab�r ezt titkolom majd el�le, �s lehet, hogy egy napon meg kell, hogy �ljem �t… Ez m�g egy neh�z d�nt�s, amit egyed�l kell meghoznom…

F�radt vagyok… Alszom egyet, �s rem�lem, ma m�r nem t�madnak r�m… Becsukom teh�t napl�m k�nnycseppekt�l nedves oldalait, �s nyugodt �jjelt k�v�nok… magamnak is…

**