�n…- kezdte �jra a mondatot, de k�ptelen volt tov�bb folytatni - �n t�ged… - �jra megakadt.

-          Cssss! Nem kell kimondanod… - tette a d�mon sz�j�ra az egyik ujj�t a n� – B�szke, tisztav�r� d�mon vagy, nem v�rom el, hogy kimond! El�g, ha �rzem! – s�gta �s most rajta volt a sor, hogy megcs�kolja szellemet.

Minden �rz�s�t beleadta, sz�ve �sszes v�gy�t, minden porcik�j�t �tadta a szenved�lynek. �jabb maratoni cs�kcsata kezd�d�tt, de mire v�get �rt, m�r a f�zfa t�v�ben fek�dtek egym�sba gabalyodva.

-          Akkor �jra kezdj�k? – k�rdezte Midayoi k�t cs�k k�z�tt.

-          Nem. – v�laszolta a d�mon, a l�ny felh�zta szem�ld�k�t – Onnan folytatjuk, ahol abba hagytuk!

-          Te azt m�g nem �rdemled meg! – mosolygott gonoszul Mido �s fel�lt lovagl� �l�sben a f�rfi cs�p�j�re, amikor fel�lre ker�lt. – Nagylelk� leszek, �s megengedem, hogy velem aludj, de t�bbet ne v�rj.

-          Valahol el kell kezdeni! – h�zta mosolyra a sz�j�t a d�mon �s jobb kez�vel v�gig, sim�totta a l�ny ball l�b�t, cs�p�t�l bok�ig, ahol a harc k�zben sz�tt�pte a ruh�t.

-          H�! Ezt meg ne pr�b�ld m�g egyszer! – vis�totta nevetve a l�ny.

-          �s ha igen? - Sesshoumaru is fel�lt �gy Mido lejebb csusszant, kezeit a l�ny cs�p�j�re rakta, majd teljesen v�tlen�l azok is lejebb v�ndoroltak. Mido halkan �jra felvis�tott.

-          Mit kell tennem, hogy ne el�r�l, kezdj�k? – k�rdezte a d�mon.

-          Nagyon sok mindent! Bizony�tsd be, hogy fontos vagyok neked! – nevetett Mido de k�r, volt, mer Sessh egy h�rtelen mozdulattal, eld�nt�tte �t, �s �gy �jra a d�mon ker�lt fel�re.

-          Hogyan?

-          V�rj�l addig, am�g �jra megb�zok benned! R��rsz, a k�vetkez� egy-k�t sz�z �vben!

-          �s ha nem b�rok? – k�rdezte a szellem, majd sz�th�zta a l�ny kimon�j�t, �s a nyak�t kezdte cs�kolgatni. Pont �gy, mint egykor a t�parton.

-          Sesshoumaru! Nem err�l volt sz�! – pr�b�lt sz�kni a l�ny.

-          Nem baj!

-          De igen!

-          De nem!

-          De igen!

-          De nem!

-          Sesshoumaru!

-          Igen?

-          Legy�l t�relmesebb! – csusszant ki al�la a n�.

-          �s ha nem? – h�zta vissza a d�mon.

-          Akkor hoppon maradsz! – v�laszolta Mido.

-          Mido!

-          Igen?

-          Nekem, sz�ks�gem van r�d. Kellesz nekem.

-          Ennek �r�l�k! - mosolygott a l�ny pimaszul.

-          Akkor most? – k�rdezte rem�nykedve a szellem.

-          Nem.

-          K�rlek!

-          Sesshoumaru, felejtsd el, egyel�re.

-          Ha az csak �gy menne!

-          Legk�zelebb legy�l rendesebb! Ha ez az eg�sz k�zj�t�k kimaradt volna az �letemb�l, nem kellett volna v�gigs�rnom �jszak�kat, nem itt tartan�nk!

-          Bocs�ss meg, de nehogy azt hidd, hogy nekem k�nny� volt!

-          M�rt mi volt neked olyan neh�z?

-          �rezni hogy nem vagy mellettem, nem alszol el a v�llamon, nem �lelhetlek magamhoz!

-          Nekem is sz�rny� volt! – b�jt szorosan a d�monhoz a l�ny.

-          Akkor most p�toljunk be mindent! – v�laszolta Sessh �s m�g lejebb h�zta a n� ruh�j�t.

-          Most m�g ne! – cs�szott ki az �lel� karok k�z�l a l�ny �s felkelt. – Menj�nk vissza Rin�khez, mert azt hiszik kard�lre h�nytuk egym�st.

-          Ne! Midayoi! – h�zta el a sz�j�t Sessh.

-          Milyen apa vagy te? – k�rdezte cs�p�re tett k�zzel a l�ny.

-          Hogy mi? – �lt fel Sessh �s magasra h�zta a szem�ld�keit – Tudtommal semmilyen!

-          Nem �gy te l�k�tt! A saj�t v�gyaid el�bbre tartod, mint hogy megbizonyosodj, arr�l hogy a nevelt l�nyod j�l van-e?

-          Hogy a micsod�m? – Sessh olyan szinten �rtetlen�l n�zett, hogy Midob�l kit�rt a nevet�s.

-          Rin, te buta! H�t nem tudod, feln�z r�d, mintha az apja lenn�l.

-          Aha. �s akkor m�g milyen p�tcsal�dtagokat tal�lt mag�nak?

-          H�t tudod, �gy gondolja, hogy Aun a nagyn�nje, �n az anyja Jaken meg a testv�re… - de itt m�r nem tudta folytatna Mido az el�re t�r� vissza foghatatlan nevet�s miatt.

-          Juj! Ez rosszul hangzott… A Jaken viszont m�r t�nyleg t�lz�s Mido… - v�laszolta a szellem, de neki is komoly fizikai er�re volt sz�ks�ge hogy visszatartsa a nevet�st, miut�n elk�pzelte maga el�tt a csal�di idillt.

-          Ne gonoszkodj! – mosolygott a l�ny – Ink�bb gyere te �r�lt d�mon.

-          De h�t j�l vannak! – szippantott a leveg�be Sessh – Am�gy meg ez csal�di von�s!

-          Hogy mi?

-          Hagyjuk, hossz� lenne!

-          Te tudod. Akkor j�ssz m�r?

-          Ha musz�j. – �llt fel a f�rfi is.   

-          Gyere! – fogta meg a kez�t Mido �s visszaindultak a kis r�t fel�.

K�zben a l�ny alakot v�ltott. Ott m�r h�zta a l�b�rt a h�rom agg�d�. Aun mindk�t fej�vel a f�ld�n szuszogott, Rin a s�rk�nyl� oldal�nak d�lve egy pokr�ca alatt szund�tott, mellette pedig botj�ba kapaszkodva Jaken hortyogott �lve. Sessh nagyot s�hajtva megr�zta a fej�t.

-          Cssss! – pisszegett Mido – Hogy tal�ljuk meg a cuccainkat?

-          Mondjuk, nyisd ki a szemed! – s�gta vissza a d�mon.

-          Mi? Hol? – k�rdezte a l�ny, majd Aun fel� pillantott, amerre Sessh mutatott.

-          De aranyosak! �sszeszedt�k a p�nc�ljainkat. – mosolygott Mido boldogan, majd k�zelebb l�pett �s meg�llt – Illetve csak a ti�det, mert az eny�mek nincsenek itt. – de mire kimondta Sesshoumaru v�rtje is elt�nt.

Mikor megfordult a szellem �pp a Tenseig�t f�zte az �v�be.

-          Gondolkozz egy kicsit! Szellem pajzsok! – s�hajtott a d�mon – Na, gyere! – intett a l�nynak �s elindult a p�r m�terre �ll� nagy �s �reg t�lgyfa fel�.

Mido hang n�lk�l k�vette, mikor oda �rtek, mind ketten a t�rzsnek d�lve le�ltek. A d�mon mag�hoz h�zta n�t. Mido szorosan hozz�b�jt. �gy �ltek percekig. Azt�n Sesshoumaru megsz�lalt.

-          Valamiben meg kell egyezn�nk! – kezdte.

-          Mire gondolsz?

-          A te �rdeked. Meg az eny�m is. Naraku nem tudhatja, hogy nekem is van gyenge pontom.

-          Hogy �rted? – n�zett a d�monra a l�ny.

-          Ez az utols� k�z�s �jszak�nk, mivel holnap behatolunk a Hakureizanba. Az m�r az � ter�lete, nem akarom, hogy vesz�lybe ker�lj!

-          De h�t amint oda �r�nk mind ketten vesz�lyben, lesz�nk!

-          Nem �rted? Ha Naraku megtudja hogy nekem mennyire fontos vagy, fel haszn�l ellenem! Ez az, amit�l tartok, mert tudod �tven �v egy f�n, nem lenne nagydolog!

-          Sz�val err�l volt sz�?

-          Igen. Meg mindkett�nknek k�ldet�se van… Nem lenne szabad m�sra figyeln�nk…

-          De h�t, m�rt nem mondtad el?

-          Keh.  Mintha az olyan k�nny� lenne…

-          �rtem. Sz�val akkor senki nem tudhatja, hogy mi…?

-          Nem.

-          Rin�k sem?

-          Konkr�tan nem!

-          Inuyash��k?

-          Egy�ltal�n nem!

-          De valakivel, musz�j besz�lgetnem! Kagome sem?

-          Az � �rdek�ben nem!

-          �rtelek. Akkor mindegy.

-          Nem haragszol? – h�zta m�g jobban mag�hoz a l�nyt a d�mon.

-          Nem, ellenkez�leg! Elfogadom a d�nt�seid, csak k�rlek, besz�ld meg velem mindig, �gy ahogy most.

-          Rendben. De valamit �g�rj meg. Ha olyan helyzet ad�dik r�m, hallgatsz, �s nem teszel semmi felesleges dolgot.

-          Igen f�n�k! – �s�tott nagyot Mido.

-          J�. Akkor aludj�l.

-          �s te?

-          �n, am�g itt vagyunk, nem fogok!

-          Ha akarsz, sz�lj, �rk�d�k �n is egy ideig! – mondta Mido �jabb �s�t�s k�zben.

-          Sz�ks�gtelen. Aludj�l Midayoi! – �s a l�nyt is betakarta a vastag, puha feh�r pr�mmel.

Mido a d�mon mellkas�ra hajtotta a fej�t, kezeivel �t�lelt a szellemet, aki bal karj�t az � derek�ra fonta, majd a l�ny kiss� �sszeg�mb�ly�d�tt.

-          Szeretlek! – s�gta, majd �lomba mer�lt.

Tudom! – v�laszolta j�val k�s�bb Sesshoumaru �s feln�zett a csillagos �gre.