Sesshoumaru r�g �rezte mag�t ilyen szorult helyzetben, de mint mindig most is azonnal megsz�letett a terv a fej�ben.

-          Rin fekszik! – ki�ltotta �s Jakotsou fel� indult hihetetlen gyorsas�ggal. �m menet k�zben elhaj�totta kardj�t, ut�na se n�zett, m�r le is csapott a meglepett zsoldosra. A kard viszont s�v�tve sz�llt a h�don �ll� Suikotsu fel�, majd egyenesen annak sz�v�be f�r�dott. Mido ebben a pillanatban m�szott fel a szikl�kon, �s csak d�bbenten figyelte az esem�nyeket. Sesshoumaru karmai z�ld f�nyben �sztak, �s Jakotsou h�t�b�l �lltak ki. Azt�n n�ma csend lett.

A h�don �ll� Suikotsu egy mozdulattal kir�ntja mag�b�l a kardot, �s a m�lybe haj�tja, majd az ac�lkarmok megvillannak. A h�d k�tel�t mindk�t oldalon elv�gt�k, az megbillent �s a rajta �ll�k elvesztett�k az egyens�lyukat. Azt�n a t�bbi k�t�l is felmondta a szolg�latot, �s mindenki a m�lybe kezdett zuhanni. Mido a szikla peremen �llt �s r�m�lten figyelte az esem�nyeket. Sesshoumaru mozdulni sem tudott, Jakotsou csak gonoszan mosolygott.

- Rosszul c�lozt�l, mert… - kezdte volna mondatot, de Mido f�lbe szak�totta.

- Rin, ne! – ki�ltotta, el�re lend�lt �s fejest ugrott a m�lys�gbe.

Sesshoumaru nem hitt a szem�nek. Olyan volt mintha a l�ny alakja aranys�rg�n vil�g�tana, ahogy elt�nt a m�lys�gben. Azt�n a d�monba visszat�rt az �let, kih�zta karmait a zsoldosb�l �s m�sikk�zzel teljes erej�b�l arcon, �t�tte azt. M�g miel�tt Jakotsou mag�hoz t�rt a karmok megvillantak �s sz�tt�pt�k a testet. A zsoldos viszont m�g mindig �lt. Sessh �gy d�nt�tt erre nincsen t�bb ideje, � is a szakad�kba vetette mag�t, de k�zben �tv�ltozott f�nyes g�mb�, �s iszonyatos sebess�ggel zuhant lefel�.

H�rtelen a k�d tisztulni kezdett el�tte �s megpillantott egy sz�les foly�t a szakad�k alj�ban. A d�mon becsap�dott annak k�zep�be, akkora elemi er�vel hogy a v�z, kit�rt az �tj�b�l �s egy pillanatra, egy hatalmas kr�ter alak� ter�leten l�tni engedte a meder alj�t. Nem volt ott semmi. Sesshoumaru elr�gta mag�t �s a mederben �ll� k�veken ugr�lva rohant a foly�sir�nnyal megegyez�en. M�r percek �ta haladt, �s nem tal�lt semmit. Pr�b�lt nem gondolkodni, csak a v�zben alig �rezhet� szagokra figyelni. Azt�n megl�tott egy z�ld el�zott kicsiny testet az egyik szikl�ba g�rcs�sen kapaszkodva. A k�vetkez� m�sodpercben m�r mellette �llt. Jaken volt az.

-          Midayoi �s Rin hol van? – k�rdezte.

-          Nagyuram! – ny�gte a z�ld kis d�mon er�tlen�l – �n, �n nem tudom. Sajn�lom!

-          Mi t�rt�nt! – emelte fel a hangj�t a szellem.

-          Csak egy nagy s�rga villan�st l�ttam, azt�n Midayoit ahogy szorosan fogja Rint. Valami ki akart j�nni a n� test�b�l, az v�dte meg �ket. K�zben mind a ketten s�rtak, azt l�ttam nagyuram. Majd engem lehagytak, �s olyan er�vel csap�dtak a foly�ba, hogy… Hogy kiz�rt… Nem lehet, hogy m�g �ljenek… - ny�gte f�jdalmasan.

-          Ostoba! – ki�ltotta a d�mon �s tov�bb rohanta szikl�kon.

„Nem lehet! Lehetetlen! Nem hallhattak meg! Midayoi ann�l er�sebb! Meg az a s�rga f�ny! Mi volt az? Csak nem? Nem lehet, hogy a lelk�t szak�totta ki, az�rt hogy megv�dje Rint! Nem, biztosan j�l vannak!” – gondolta �s tov�bb rohant. A foly� egyre jobban felgyorsult �s tajt�kzott. Azt�n egy helyen elt�nt a d�mon szeme el�l.

Sesshoumaru meg�llt a v�zes�s pereme felett lebegve �s len�zett a m�lybe. Odalenn szikl�kra bukott al� a v�z, majd �rv�nyekkel �s sell�kkel megt�zdelve folyt tov�bb. Azt�n a d�mon jobb k�zzel teljes erej�b�l a mellette tornyosul� szikl�ba csapott.

-          Ne! – ord�totta.

M�r biztos volt benne hogy mind a ketten halottak. Ha eddig �letben is maradtak, ezt a zuhan�st �s a szikl�kat nem �lhett�k t�l. A szikla, amibe d�h�ben bele csapott megrepedezett �s mindenest�l a m�lybe zuhant. Azt�n Sesshoumaru felkapta a fej�t.

„M�g nem t�l k�s�! Csak a test�ket kell megtal�lnom! Tenseiga!” – tette a kez�t a kardja markolat�ra – „Ugye seg�tesz nekem?”

Azzal elindult lefel�, hogy v�gig f�s�lje a v�zes�s alj�t. Az egyik nagyobb k�re �rt f�ldet, majd sorra v�gign�zte mindet. Mintha halv�nyan szagot fogott volna. Azt�n az �rv�nyl� meder fel� n�zett, majd megr�zta a fej�t: „Nem, ott nem maradna lent a test�k.” – gondolta �s a v�zp�r�t�l terhes leveg�ben a part fel� sz�kkent. Ott azt�n alig kapott leveg�t. Egy sz�rnyen megt�p�zott n�i testet tal�lt a sek�ly part menti v�zen himb�l�zva. Sz� n�lk�l felkapta �s lerakta a f�be, majd a h�t�ra ford�totta. Midayoi volt az.

A test�t mindenhol horzsol�sok bor�tott�k, �s a ruh�ja darabokban l�gott. Sesshoumaru csod�lkozva vette �szre, hogy a l�ny �tv�ltozott. A p�nc�lja volt csak teljesen �pp, a haj�ban a fejd�sz m�r nem volt, meg, a v�r�s k� a nyak�ban egyre gyeng�bben pulz�lt.

Eszm�letlen volt �s nem l�legzett. Sessh f�lelni kezdett �s halv�ny sz�vver�st m�g hallott a l�nyb�l, de a l�legzet�t nem hallotta. N�m�n �llt a test felett, nem tudta mit tegyen. Ha halott lenne, fel�leszten� a Tenseig�val. Azt�n halotta hogy a sz�vver�s is egyre t�bbet kihagy, de � m�g mindig nem mozdult. A l�ny tark�ja tiszta alvadt v�r volt, bizonyosan s�lyosan beverte a fej�t. Teltek a m�sodpercek �s Mido haldoklott, azt�n meg �llt a sz�ve. Sesshoumaru m�g egy percig hallgat�zott, azt�n kez�t a Menny Kardj�ra tette. „Tenseiga, seg�ts nekem!” – gondolta �s kih�zta a k�ken vil�g�t� peng�t. �sszeh�zta szemeit �s az alvil�g k�ld�tteit, kereste. De nem l�tta �ket sehol. R�m�lten n�zett a l�nyra, azt�n a kez�ben a kard v�ratlanul l�ktetni kezdett. El�sz�r csak lassan, majd egyre gyorsabban. P�r pillanat m�lva Mido nyak�ban a k� is �tvette a l�ktet�st. Majd egyszerre pulz�ltak, mintha egy sz�vver�st akartak volna ut�nozni. A d�mon pedig meghallotta a halk dobban�sokat a l�ny test�b�l is.

Mido h�rtelen az oldal�ra fordult �s fuldokolva k�pk�dte �s h�nyta ki a sok vizet, amit lenyelt. A d�mon lehajolt hozz�, �s tartotta a meg megbicsakl� fejet. Az alvadt v�r elt�nt a l�ny tark�j�r�l. P�r perces h�nykol�d�s ut�n Mido k�nnyes �s f�radt szemekkel feln�zett:

- Sajn�lom! – suttogta.

- M�rt kellett ezt tenned? – k�rdezte a szellem, �s mag�hoz h�zta a l�nyt.

- Rin. – felelte a l�ny. – Ut�na kell menned!

- Tudod, mi van vele?

- Megmentettem. De az a furcsa f�rfi elvitte. Nem tudtam megakad�lyozni, mert ell�k�tt �s bevertem a fejem.

- Gyere! – v�laszolt a d�mon �s �lebkapta a l�nyt. – L�ttad merre mentek?

- Vissza a faluhoz. De hagyj itt, csak akad�lyozlak!

- Felejtsd el! – v�laszolta Sessh, majd h�rtelen felkapta a fej�t.

H�tra fordult, �s t�l�k nem messze az �gen egy pokoldar�zs verdesett sz�rnyaival. A d�mon lerakta a l�nyt, �s az id�k�zben menek�l� k�m ut�n vetette mag�t. Mido �rtetlen�l n�zett, de t�relmesen v�rt. Nem sokkal k�s�bb Sesshoumaru is visszat�rt, arca felett�bb komor volt.

-          Naraku k�me, a pokoldarazsak. Nem menek�lt el, de k�tlem, hogy csak ez az egy lett volna k�zelben.

-          Sz�val akkor?

-          Lehet, hogy az, az ocsm�ny korcs mindent tud. Keh. – �llt fel a d�mon, majd felkapta a l�nyt is – De nem �rdekel, meghal, m�g miel�tt tehetne valamit. – azzal fut�snak eredt.

Id� k�zben Jaken is utol�rte �ket �s ura pr�mj�be kapaszkodva suhant vel�k a falu fel�. Mido rettent� rosszul �rezte mag�t, legal�bb olyan rosszul, mint aki most halt meg. De pr�b�lt nem t�r�dni ezzel �s Rinre koncentr�lni, arra hogy meg kell tal�lniuk. M�r f�l �ton j�rtak, amikor Sesshoumaru megsz�lalt:

-          Mondjuk, ha visszav�ltozn�l, nem szenvedn�l ennyire.

-          Ja. T�nyleg. – pirult el Mido. „Istenem de h�lye vagyok. M�g j� hagy rosszul �rzem magam ebben az alakban a Hakureizan t�v�ben.”

Azt�n el�rt�k a falut. Ott v�res l�tv�nyban volt r�sz�k. Sessh tiszt�n �rezte a zsoldos szag�t, de m�r nem a falub�l. Az�rt tov�bb suhant. A h�zak k�z�tt sz�rny� l�tv�ny fogadta �ket. Sz�tt�pett falusiak v�rben �sz� testei. Az egyik h�z �rny�k�ban �t kis gyerek s�rt �sszeb�jva. A d�mon Rin szag�t kereste a leveg�ben, de m�r csak halv�nyan �rezte. Mido meg�rintette Sessh v�ll�t jelezve, hogy tegye le. A gyerekek r�m�lten b�jtak �ssze.

-          Ne f�ljetek! Seg�teni akarunk! Nem l�ttatok egy f�rfit egy 8 �ves kis l�nnyal erre?

-          Suikotsu-sam�ra gondol? – k�rdezte az egyik id�sebb poronty.

-          Igen r�. Seg�teni szeretn�nk rajta! – v�laszolta Mido.

A d�mon a h�t�rben m�rgesen f�jt egyet.

- Ne �lmodozz Midayoi, ezek ut�n boldog lehet, ha gyorsan v�gzek vele!

- Sesshoumaru! – fordult h�tra a l�ny �s �sszeh�zta barna szemeit.

- Suikotsu-sama nem rossz ember, csak valami megsz�llta! – s�rt az egyik kisgyerek.

- Tudom! K�rlek, mondj�tok el merre ment! – l�pett k�zelebb a gyerekekhez Mido.

- A Szent Hegy fel�. �s vele volt egy kis l�ny is.

- K�sz�n�m! Nem s�r�ltetek meg? – hajolt le a gyerekekhez.

- Csak p�r karcol�s. – v�laszolt�k.

- Nem baj, mutass�tok! – mosolygott kedvesen r�juk a n�.

- Midayoi, nem �r�nk r�! – idegeskedett Sesshoumaru.

- Nem fogom ezeket, a gyerekeket itt hagyni sebes�lten, Rin j�l van, am�g tudtam, megv�dtem, eddig Suikotsu sem b�ntotta! – v�laszolta Mido �s a kis s�r�ltekre n�zett.

Gyorsan �s prec�zen �sszeforrasztotta a sebeket, a kicsik csak n�ztek csod�lkozva. Azt�n r�juk mosolygott �s visszaindult a d�monhoz.

-          Sesshoumaru! Add k�lcs�n a Tenseig�t nekem! – ny�jtotta a kez�t.

-          Minek az, neked? – k�rdezte.

-          L�tsz itt �l� feln�ttet a faluban? Nem maradhatnak a gyerekek fel�gyelet n�lk�l.

-          Ne j�t�konykodj feleslegesen, Rin m�g vesz�lyben van!

-          K�rlek! – fogta meg a f�rfi kez�t Mido – P�r pillanat az eg�sz.

A d�mon halkan s�hajtott majd a halomra h�nyta falusiak tetem�hez l�pett. Kih�zta a h�velyb�l kardj�t, majd n�m�n �llt. Azt�n a Tenseiga lassan k�ken kezdett vil�g�tani. Sessh megl�tta az alvil�g k�ld�tteit �s lev�gta �ket, majd eltette a kardot, ami mintha er�sebb energi�kat sug�rzott volna. N�m�n Midayoi mell� l�pett felkapta �s suhant az elhalv�nyul� szag ut�n. Jaken egy darabig n�m�n csimpaszkodott a pr�men, majd ahogy k�zeledtek �jra megsz�lalt.