19/3
2007.06.23. 15:26
- Nagyuram! Biztos vagy benne hogy ez jó ötlet? – kérdezte.
- Meg kell találnom Rint!
- De ez csapda lesz!
- Nem érdekel!
Suhantak tovább az éjszakában, áthaladtak a szakadék felett, fel a hegy lábához. Ott aztán furcsa dolgok kezdődtek. A levegő sistergett, ahogy előre haladtak. Jaken kiütve feküdt a prémen, de még Sesshoumaru mozgása is lelassult. Később már a lányt is letette.
- Sessh ez nem jó ötlet. – kezdte halkan Mido – ha belülre mész az akadályon túl megtisztulsz és…
- Hallgass. – válaszolta a démon.
- De…
- Tudom, hogy csapda és hogy Rin az akadályon belül van. Nincs más választásunk!
- De van, majd én bemegyek, én ember vagyok, nem érzek semmit!
- De gyenge is vagy.
- Kösz! – húzta el a száját a lány.
- Ez csak az igazság, nem állsz készen a harcra még ilyen ellenfelek ellen.
- De te túl elfáradsz, mire oda érsz, ha addig meg nem tisztulsz.
- Tudom. Maradj csendben! – zárta le a vitát a démon, és belépett az akadály mögé.
Mido csak csendesen a démonhoz bújta és a végtelen ködfátyolban előre haladtak.
Ezelőtt nem sokkal egy halott sápadt, gyönyörű papnő is visszatért a hegy lábánál fekvő faluba. Szomorúan hallgatta végig a falusiak beszámolóját a történtekről, majd érdeklődve hallgatta a gyógyító lány és a jó szellemről szóló történetet.
- És még is? Hogy néztek ki? – kérdezte a papnő.
- A lány, rettentően hasonlított rád úrnőm. – kezdte az egyik férfi.
- Igen, a haj a beszéde, a nézése. Csak ő vidámabbnak tűnt, és az arca volt kicsit másabb! – folytatta egy asszony.
- Pontosan, és volt vele egy hatalmas démon!
- Ezüst haj, vértezet, hideg tekintet, méregcsíkok? – kérdezte Kikyou.
- Igen Kikyou-sama!
- Köszönöm a segítséget. És azt mondjátok a Hakureizan felé tartottak!
- Igen Miko-sama!
Kikyou felkelt és elindult, majd párlépés után visszafordult.
- Egy lovat kölcsön tudnátok adni nekem? – kérdezte.
- Természetesen Úrnő! – válaszolták a falusiak, és egy lovat vezettek elő.
- Köszönöm!
Kikyou nyeregbe ölt, és a Hakureizan felé kezdett vágtatni. Tudta hogy rövid az ideje, mert a lélekrablók nem tudnak áthatolni az akadályon, és ha a lelkei elfogynak ő mozgásképtelen lesz. Sarkaival hajtotta lovát, egyik kezét hátranyújtva tartotta, benne a papnő szokásos hosszú íjával.
Eközben Sesshoumaru és Mido beértek egy alakot, aki valamit vitt a kezében. Némán követték, majd a férfi megszólalt.
- Szóval eljöttetek? – kérdezte.
- Add vissza a lányt! – válaszolta Mido.
- Mi a fene! Te még élsz? – kérdezte Suikotsu. – De már nem sokáig! – mosolygott és a sziklák felé nézett.
Onnan kicsapott a kígyó kard a szellem és a lány szétugrottak. Suikotsu acélkarmait Rin torkához szorította, a kis lány nyikkanni sem mert. Jakotsou Sesshoumarura mosolygott.
- Bocsáss meg de, téged másodiknak, kell hagy, hagyjalak, pedig olyan édes vagy hogy alig birok ellenállni neked!
- Fúj! – adott hangot a véleményének Mido.
- Mi nem tetszik kis lány? – kérdezte a zsoldos, de már Midayoi felé csapott.
A lány félre ugrott. Semmilyen fegyvere sem volt. Tegezét és nyilait elvesztette, átváltozni nem tudott, csak védőpajzsa működött. A zsoldos nevetve csapkodott a vörös pajzs mögé bújó lány felé. Mido egyre nehezebben tartotta fenn az akadályt. Aztán Sesshoumaru is közbe lépett. Egyik alkalommal messzire ütötte a Toukijinnek Jakotsou kardját. A következő pillanatban pedig már le is csapott a meglepett zsoldosra. Az félre ugrott és Suikotsura nézett.
- Ha még egyszer megmozdulsz démon, elvágom a rosszcsont nyakát! – szólalt meg a férfi.
Sesshoumaru mozdulatlan maradt, Jakotsou pedig újra Midot vette célba, a harc egyre egy oldalúbb lett, aztán a démon megszólalt:
- Midayoi! – kiáltott a lányra. – Fogd ezt! – azzal felé dobta a Tenseigát.
Mido elkapta a felé hajított kardot, majd a hüvelyt övébe tűzte és kihúzta a kardot.
- Szóval a híres gyógyító kard? – kérdezte Jakotsou fintorogva – Még egy legyet sem tudnál megölni vele!
- Úgy gondolod? - egyenesedett fel Mido.
A kard a kezében hírtelen lüktetni kezdett, majd a penge kéken felizzott. Midayoi nézte majd elmosolyodott.
- Próbáld ki! – azzal a zsoldos felé suhintott.
A pengéből kék villámok csaptak ki, amik telibe találták volna Jakotsou, de az, a szablyája mögé bújt. Amikor a hírtelen jött fény elült, a földön a Szélbordához hasonló csíkok feküdtek. Mindegyik kék tűzzel égett még. Sesshoumaru mozdulni sem tudott a döbbenettől. „A Tenseiga igazi ereje? Létezik ez? Én mért nem tudtam soha uralni?”
- A francba, Suikotsu! Ez nem lesz jó. Vágd el a gyerek nyakát és mennyünk. Ilyen erőkről nem szolt nekünk az Oou Aniki!
A zsoldos bólintott, de még sem tette meg. A keze az utolsó pillanatban remegni kezdett. Rin lecsukta kis szemeit és várta a halált. Suikotsu tétovázott.
- Jaj már megint az, az átkozott orvos! – sóhajtott Jakotsou és feléjük indult.
Ám a következő pillanatban, egy rózsaszín fényben úszó nyílvessző úszott el mellettük a levegőben, és telibe találta a férfi nyakában lévő ékkövet. Az vakító ragyogás mellett megtisztult. Suikotsu elesett és visszatért emberi énje. Rin rémülten futott Midayoihoz. Mindenki meglepetten nézett a hírtelen megjelent alakra, aki kilőtte a veszőt. Kikyou volt az.
Habár már alig tudott menni, íjára támaszkodva a fekvő Suikotsuhoz lépett. Csendben beszélgettek, Sesshoumaruék egyszer sem szóltak közbe. Aztán a férfi megkérte Kikyout hogy távolítsa el az ékkőszilánkot a nyakából. A papnő habozott, ami hibává fajult. Jakotsou kígyókardja lecsapott és a zsoldos távozott az ékkőszilánkkal. A miko fáradtan sóhajtott és visszaindult lovához.
- Kikyou! – szólt a nő után Mido.
- Igen? – a papnő visszafordult, de a teste már túlságosan legyengült a szent akadály miatt.
- Kikyou! – kiállotta Mido és a nőhöz futott.
- Nem tudok mozogni. Az akadály, sajnálom! – suttogta a papnő.
- Ne mondj ilyeneket! Kiviszlek! – azzal a lány felemelte a magatehetetlen nőt. Benyúlt a hóna alá, és Kikyou egyik kezét a vállára dobta, másikkal a papnő derekát fogta és megindult a ló felé.
- Sesshoumaru! Vidd ki Rint erről a helyről. A falu mellett találkozzunk! – nézett vissza a démonra Mido, miután az erőtlen Kikyout felültette a lóra, majd ő is utána szállt.
A szellem némán bólintott és megindult, Rin és Jaken követték.
|