XXVIII. Kikyou harca

Ugyan ekkor, kilom�terekkel lejebb egy feh�r f�nyg�mb nyargalt lefel�. K�ts�gbe esetten keresett valakit vagy valamit. Halotta, ahogy f�l�tte szikl�k mozdulnak meg, �s �rezte, hogy a hegy megremeg, de nem foglalkozott vele. M�r kezdte feladni a rem�nyt, amikor megl�tta, amit keresett. Egy l�ny zuhant lefel�. Sesshoumaru felgyors�tott �s be�rte. Elkapta a leveg�ben, egyik kez�vel mag�hoz szor�totta �s visszaindult. Hatalmas k�vek �s szikl�k g�rd�ltek lefel�, � �gyesen kit�rt mindegyik el�l. F�l �ton j�rt, amikor is megpillantott valamit, ami magatehetetlen�l zuhan fel�j�k. Egy r�pke k�s�rletet tett hogy elkapja, de az elsiklott mellette. Alig p�r m�sodperc m�lva egy piros zuhan� foltot is megpillantott, majd Inuyasha h�zott el mellette. Kicsit furcs�n n�zett r�, de tov�bb zuhant az el�z� ut�n. Azt�n Sesshoumaru el�rte azt a helyet ahol nem r�g m�g Narakuval k�zd�ttek. L�tta, ahogy Sango�k kirep�lnek az egyre sz�k�l� t�voli ny�l�son, �m az ut�nuk eltorlaszol�dik.

Sesshoumaru megtorpant. Karj�ban a l�ny �bredezni kezdett. A d�mon a lezuhan� szikl�kon ugr�lva haladt egyre f�ljebb. Mido feln�zett:

-          Sesshoumaru! A kij�rat! Elt�nt! – ki�ltotta.

-          Tudom. M�g mindig b�zol bennem? – k�rdezte, de szemei m�r v�r�sen �gtek.

-          M�g mindig �lek! A hal�lom perc�ben is b�zni fogok!

-          Akkor kapaszkodj, amilyen er�sen csak tudsz! – v�laszolta m�r torzult arccal a d�mon, �s engedte, hogy �talakuljon.

Mido r�m�lten n�zte, ahogy a sz�p arc megny�lik, �talakul, a fogak, hatalmas agyarakk� v�lna, a karok elt�nnek, �s �ri�si mancsokk� v�ltoznak. � csak minden erej�vel kapaszkodott a hatalmas szellem kuty�ba, ami alig f�rt el az am�gy nem t�l kicsiny akn�ban. T�z ujj�t a s�r� feh�r sz�rzetbe f�rta, a szellem �ri�si nyak�hoz b�jt.

Sesshoumaru marral el�re kit�rte a hegy �sszez�r�dott cs�cs�t. Azt�n �jra megh�tr�lt �s m�g egyszer neki rugaszkodott. Sango�k a leveg�b�l figyelt�k, hogyan r�zk�dik a hegy, �s szakadnak le a k�t�mb�k. Azt�n h�rtelen el�re t�rt egy hatalmas mancs, majd egy kutya pof�ja jelent meg a ny�l�sban, majd sz�pen lassan kim�szott, egyre nagyobb kr�tert hagyva a cs�cs hely�n.

-          Ez? – k�rdezte Sango d�bbenten.

-          Sesshoumaru? Sz�val ilyen, amikor? – f�zte tov�bb a szerzetes.

-          Igen. De szerintem az ut�bbi id�ben t�nyleg megn�tt. M�r r�gen volt, de a s�rkertben, m�g elf�rt az apja v�ll�n �talakulva. 

-          Te j� �g! – ny�gte Shippou r�m�lten.

-          De Inuyash��k m�g nem j�ttek ki!- agg�dott Kagome �s a hegyet n�zte, h�tha megl�tja a k�zeled� szil�nkokat.

Ek�zben a kutyad�mon kitorn�zta mag�t, majd k�rbe n�zett a hegy tetej�r�l. Midayoi eg�sz addig csukott szemmel kapaszkodott, m�g a szellem meg nem sz�l�totta:

-          Mido! �rzed valamerre Narakut? A leveg� mindenhol tele van a szag�val!

-          �n nem tudom! – ny�gte a l�ny �s k�rbe n�zett.

Ahogy kinyitotta a szemeit egy l�tom�s lett �rr� rajta. Egy l�tom�s, amit Kikyou lelk�ben l�tott. Em�szt�nedv folyam, a t�r�tt �j, Kikyou a szakad�kba zuhan. Mido r�m�lten t�rt mag�hoz, �s a hatalmas v�r�s szemekbe n�zett:

-          Meg kell keresnem valakit! K�rlek, rakj le!

-          De?

-          Menj Rin�k�rt, a hegy �ssze fog omlani! Ut�na is foglalkozhatunk Narakuval! – hadarta a l�ny �s elengedte a d�s feh�r sz�rt, majd a f�ldre huppant.

Guggol�sba �rkezett, de m�r rohant is lefel� a hegyen. A h�t�n a tegez mellett megszok�sszer�en az �j��rt ny�lt, de meglep�d�tt, amikor az a hely�n volt. Teljesen elfelejtette, hogy a zuhan�s k�zben mi lett vele, de most �r�lt neki.

Ahogyan csak b�rt rohant le a hegyoldalon, ami m�r sz�tt�redezett, em�szt�nedv folyamok t�rtek el� bel�le, �s meg-megingott a l�ba alatt. Azt�n egy t�m�ny m�rges g�z felh� �llta az �tj�t. B�rmerre is pr�b�lt tov�bb jutni, fulladozva vissza kellett fordulnia. Egyre nehezebben tudta m�r csak venni a leveg�t, amikor is megl�tta a r�zsasz�n f�nyt a g�zfelh� m�g�l. Ott volt az �kk�.

„Ha az �kk� ott van, akkor Narakunak is ott kell lennie! De, mi az a vak�t� tisztas�g mellette? Ugye nem? Nem lehet!” – gondolta fulladoz�s k�zben a l�ny, �s a felismer�s vill�mk�nt has�tott a tudat�ba. Az, bizony�ra Kikyou lehet.

Mido egy h�rtelen mozdulattal vessz�t illesztett a h�rra, �s a csillog� �kk�darab fel� l�tte. Ahogy a tiszt�t� vessz� elsuhant k�r�l�tt�k, a g�zok elt�ntek, Mido v�gre leveg�h�z jutott, �m el is �llt a l�legzete egyb�l, ahogy el�re n�zett.

Kikyou egy szakad�k mellett �llt. Naraku kiny�jtotta az egyik cs�pj�t �s elt�rte a papn� kez�ben az �jat. Kikyou r�m�lten h�tr�l, majd Naraku �jra lecsap. A miko teste megreped a v�ll�n�l �s a mellkas�n, ugyan ott ahol 50 �vvel ezel�tt a hal�los csap�s �rte. A lelke kis k�kesfeh�r f�nyg�mbk�nt elhagyj�k a test�t. Naraku felnevet, Mido k�ts�gbeesetten ell�ki mag�t, �s az id�vel versenyezve pr�b�lja el�rni, a papn�t, legy�zve Naraku csap�s�nak gyorsas�g�t. De rem�nytelen a karok egyre k�zelebb �rnek, Midayoi minden erej�t megfesz�tve, az �jat el�re tartva beugrik a v�gzetes csap�s el�. �rzi, ahogy a test�n kereszt�l v�gnak az ind�k, de a kez�ben k�ken dereng a ny�l. Kikyout nem �rte a csap�s.

Midayoi, ahogy kih�zta a test�b�l az ind�kat Naraku �sszeesett. Kikyou megt�rten rogyik a l�ny mell�:

-          M�rt kellett k�zbel�pned, ez az �n csat�m!

-          Nem, Kikyou! T�vedsz ez mindannyiunk csat�ja! – v�laszolt Mido, de a sz�ja sz�l�n v�r bugyogott el�.

-          Meghat�, de most mind a ketten meghaltok! - de legnagyobb meglepet�s�re Mido felegyenesedett, egyik kez�t az �tszak�tott p�nc�l lukj�ra tapasztotta, a m�sikban tartotta �jat Kikyounak dobta.

-          Azt hiszed korcs, hogy egy d�mont �gy meg�lhetsz? – k�rdezte Mido rekedten, de szemei v�r�sen l�ktettek, �gy ahogy Sesshoumaru� szoktak – Te csak egy fatty� vagy, torz ember �s szellem kever�k! Gyer�nk Kikyou! Eg�sz �letedben d�monokat �lt�l, had legyen � a hab a tort�n! – azzal el�h�zta az ikerpeng�ket.

-          Te meg egy nagyra t�r� nagyr�szt szellem, aki a szellemi erej�t haszn�lja, hogy a gyenge haland� test�t meger�s�tse! Mi a k�l�nbs�g k�zt�nk?

-          Fogd be! – ki�ltotta a l�ny, �s �let�nek eddigi leger�sebb csap�s�t k�ldte Naraku fel�.

Az viszont csak mosolyogva �llt, a csap�st elnyelte a lila v�d�pajzs. Kikyou megpr�b�lt l�ni, de a v�lla miatt k�ptelen volt, s�t, csak tov�bb repedt a seb. A narancss�rga �s bord� �rv�nyek, amiket Mido id�zett meg, sz�pen Naraku kez�n�l egy pontba gy�ltek, a szellem pedig visszal�kte �ket:

-          Halj meg a saj�t csap�sod �ltal!

Az �rv�nyek telibe tal�lt�k �ket, m�g jobban megt�p�zt�k �ket. Naraku egyik gyilkos ny�lv�nya telibe tal�lta a magatehetetlen papn�t, �s �ppen, �gy ahogy Mido l�tom�s�ban, a m�lybe tasz�tott�k.

-          Neee! – sikoltott fel Midayoi f�jdalmasan.

Ebben a percben nem messze t�l�k Sesshoumaru felkapta a fej�t. Ahogy a sik�t�s el�rte, megcsapta orr�t a t�m�ny v�rszag. Mido v�r�nek szaga. K�zben megtal�lta Rint �s Jakent s�rtetlen�l, de most r�juk parancsolt hogy v�rjanak itt. �s m�r rohant is a szag ir�ny�ba.

-          Most pedig menj Kikyou ut�n! – nevetett Naraku gonoszan, �s a mozdulatlan l�ny fel� k�ldte az ind�kat.

Mido nyitott szemmel v�rta a hal�lt. Az ind�k �jra a test�be m�lyedtek, a f�jdalomt�l k�nnyek sz�ktek a szem�be. Azt�n �rezte, hogy a leveg�be emelkedik, a talaj kics�szik al�la, majd fejjel lefel� a m�lybe kezd zuhanni. Lecsukta k�nnyes szemeit, �s v�rta a k�ny�r�letlen hal�lt. Eg�sz �lete lep�rg�tt el�tte, gyermek kor�t�l elkezdve, az �tj�r� megnyit�s�ig. Sesshoumaru els� cs�kja a h�vforr�s mellett, a kis csapattal k�t�tt sz�vets�g. Sango, Kagome �s Kikyou. Ahogy tudta hogy a harc az �let�be fog ker�lni. Azt�n eleg�nsan lefel� zuhanva m�g egyszer kinyitotta a szem�t. Ajkai n�ma szavakat form�ltak, csak � tudta mit akar mondani: „Sesshoumaru! Utolj�ra l�tni akarlak!” – �s egy f�nyes k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n. �rezte m�r csak m�sodpercek �s el�ri az em�szt�nedvet. Lecsukta szemeit, lelk�t kit�rva akart meghalni. �m m�g utols� pillanat�ban l�tta a h�feh�r dereng�st, benne egy gy�ny�r� alakkal, aki fel� tart. „Szeretlek!” – ny�gte �s a v�rvesztes�gt�l el�jult, miel�tt m�g el�rte volna a folyamot.

Nem �rezte m�r, hogy teste nem �ri el az em�szt�nedvet. A l�tom�snak hitt feh�r ragyog�s ut�na csapott a szakad�kba �s elkapta az utols� pillanatban. Azt�n a f�nycs�va visszacsap�dott a szil�rd talajba, �s meg�llt a meglepett Naraku el�tt. A szellem elvigyorodott, amikor felismerte a v�rtalan l�togat�t:

-          Sesshoumaru nagy�r! Ma m�r m�sodszorra tisztelsz meg jelenl�teddel! De mivel �n itt v�geztem tov�bb �lok! – vigyorgott Naraku �s a leveg�be emelkedett.

-          Nem fogsz elmenni! – v�laszolta a d�mon, �s letette a f�ldre az �jult n�t.

Kez�ben megvillant a kard �s a Syouryuuha Naraku fel� sz�llt. �m az, lila �rv�nyl� g�mbb� v�ltozott �s zavartalanul elsz�llt. Sesshoumaru m�g egy darabig n�zett ut�na, azt�n k�rbe tekintett. A f�ld�n ott hevert egy t�r�tt �j �s Midayoi �ja is. Azt felvette majd a l�nyhoz l�pett �s a gomolyg� k�dben elindult vele. Alig tett p�r l�p�st meghallotta, hogy valaki fel�j�k rohan.

A v�lla felett h�tra n�zett, �s megpillantotta a r�m�lt Inuyash�t. A hanyou k�rbe n�zett, majd a t�r�tt �j hoz l�pett �s felvette:

- Ez Kikyou�!

A szakad�khoz futott. Ott egy mag�nyos l�lekrabl� repkedett az em�szt�nedv felett, majd a szikl�k k�z�l felvette Kikyou hajszalagj�t �s azzal egy�tt a gyomornedvbe bukott, majd f�nyes csill�ml� porr� v�ltozott. A k�kes f�nyben megjelent Kikyou mosolyg� �s gy�ny�r� arca, majd a h�rtelen t�madt sz�llel egy�tt elsz�llt. Inuyasha megt�rten szorongatta az �j darabjait, majd felpattant �s Sesshoumaruhoz fordult:

- Te itt volt�l? – k�rdezte ord�tva.

- �n Naraku�rt j�ttem! – felelte a szellem �s tov�bb indult.

- Sesshoumaru! De megakad�lyozhattad volna, hogy meghaljon!

- Nem tartozott r�m! – sz�lt vissza a d�mon �s tov�bb t�volodott.

A megkeseredett hanyou el�r�ntotta a Tessaig�t:

- Nem menj el, ha besz�lek hozz�d! Akkor te vagy a hib�s Kikyou hal�l��rt! 

Sesshoumaru meg�llt, �s visszan�zett. Szemeiben szikr�zott a gy�l�let �s a megvet�s:

-          Inuyasha! Nem �rdekel mi volt k�zted �s a k�z�tt a n� k�z�tt! De te vagy az, aki nem volt�l k�pes megv�deni �t! – v�laszolta fagyosan �s tov�bb indult.

Alakj�t lassan elnyelte a k�d. Inu t�rdre rogyott �s akkora f�jdalmat �rzett, amire nem tudok szavakat tal�lni. Azt�n visszaindult.

Kagom��k k�ts�gbe esetten v�rt�k. Inu besz�molt lassan �s vontatottan mindenr�l, majd elindult az em�szt�nedv ment�n, hogy legal�bb a Miko maradv�nyit megtal�lja. Kagome megt�rten fogadta a d�nt�s�t, �s nem akart ellenkezni, hab�r a sz�ve majd meg szakadt. Inuyasha elt�nt a s�t�ts�gben…