XXX. K�ts�gbe esett sz�v

Sesshoumaru tiszt�n hallotta a szerzetes szavait, de nem m�ltatta v�laszra. �gy gondolta, hogy semmi k�ze ennek a haland�nak az � dolgaihoz. Azt�n amikor a f�rfi t�vozott � is elindult. Visszament Jaken�khez, �s meghagyta nekik, maradjanak a palota k�zel�ben, �s figyeljenek mindenre. Ha valami gyan�sat tal�lnak, keress�k meg, de neki dolga van. Azzal f�nyg�mbb� lett �s elsz�llt.

Elrep�lt az �sszeomlott Hakureizan maradv�nyai felett. T�volr�l �rezte Inuyash��k jelenl�t�t. Az �ccs�re gondolta �s arra a furcsa halott n�re. „Midayoi szerette azt a l�nyt. Miatta s�r�lt meg. Nem, az, az �tkozott korcs Naraku tehet r�la. Nem, ez �gy nem igaz!” – dobbant szomor�an a g�mb�cske belsej�ben egy sz�v – „�n nem voltam, ott hogy megv�djem! Ha tudtam volna. Fontos nekem ez a n�. T�lzottan is… �s amit a hegy l�b�n�l mondott? K�pes lenne egy hideg, gonosz �s �nz� szellem mellett le�lni az �let�t? A feles�gem lenne?” – az el�bbi sz�v �rthetetlen m�don hevesebben kezdett dobogni, m�g tulajdonosa ezt �szre sem vette – „Azt gondoltam, hogy bel�m szeretett. R� van �rva. De hogy �n, a nagy Sesshoumaru egy haland� papn� f�rje. Sajnos, ki van z�rva!” – gondolta, de a sz�v erre �sszer�ndult.

Azt�n a d�mon m�r nem akarta tov�bb em�szteni mag�t ezen, �s teljes erej�b�l suhant az �gen. A nap lassan felj�tt �s megvil�g�totta az alatta elter�l� ter�letet. Hi�ba ellenkezett �jabb gondolatok f�szkelt�k be magukat a fej�be. „Nem is olyan r�g, m�g Midoval egy�tt rep�ltem itt. Akkor s�rt �s gy�l�lni pr�b�lt! Mit nem adn�k, ha most is eg�szs�gesen a kezemben tarthatn�m. R�ad�sul a rokonainak elmondani, hogy �let �s hal�l k�z�tt lebeg? Ez�rt is �n leszek a hib�s. �s igazuk lesz…” – azt�n Sessh tov�bb rep�lt.

M�r lassan eb�did� volt mire el�rte a kis tiszt�st az �tj�r�val. Lass�tott �s �talakult, majd lend�ltessen bel�pett az v�r�s k�dszer� �tj�r�ba. Mikor ki�rt a csal�di szent�lyben, idegen hangokat hallott. Elh�zta a tol� ajt�t �s iskolai egyenruh�s l�nyokat l�tott az udvaron. Mido anyuk�j�val besz�lgettek, majd elb�cs�ztak �s elmentek, Sesshoumaru t�relmesen v�rt, majd amikor a l�nyok t�nyleg el�g messzire ker�ltek t�l�k, elindult. A n� szomor� �s gondterhelt arccal �llt a h�z el�tt, �s riadtan kapta fel a fej�t, amikor �szrevette a f�k k�z�tt k�zeled� d�mont. P�r pillanatig n�m�n n�zt�k egym�st, m�g csak nem is pislogtak. Azt�n az asszony t�rte meg a csendet:

-          Mido hol van? – hangj�ban ott bujk�lt a f�lelem.

-          Nem tudott elj�nni!

-          Mi t�rt�nt vele! – v�gott k�zbe k�ts�gbe esve a n�.

-          S�lyosan megsebes�lt. Ha jobban lesz, egyb�l visszahozom! – a d�mon nem tudott tov�bb a l�ny�r�l f�jdalmas h�rt kap� �desanya szem�be n�zni.

-          Micsoda? – kapta a kezeit k�nnyes arca el� a n�.

-          Sajn�lom. Egyel�re gy�gy�t�kn�l van. Amint megfelel� �llapotba lesz, hogy mozgassuk, elhozom.

Azt�n n�ma csend �llt be a besz�lget�sbe. A n� n�m�n meredt maga el�, majd nem v�rt d�hkit�r�ssel reag�lt:

-          Te meg�g�rted hogy vigy�zol r�! Meg�g�rted hogy melletted biztons�gban lesz! � csak egy v�dtelen l�ny, de ti bele r�ngatt�tok ebbe a k�z�pkori harcba! Nem akarom elvesz�teni a l�nyom! Nem akarom elvesz�teni egy bolond d�mon miatt! – ord�totta zokogva a n� �s a meglepett Sesshoumarunak esett.

-          De… - a szellem nem tudott m�s mondani, k�nytelen volt lefogni a n� karjait, az �rezte, hogy semmit sem tehet a szor�t�sban, de tov�bb kiab�lt.

-          Miattad sebes�lt meg! Pedig meg�g�rted! Csak egy �tkozott szellem vagy te is, ahogy a t�bbi! Kihaszn�ltad az �n dr�ga kisl�nyom! �n sz�vb�l szeretem �t! Tudod mit jelent az? – azt�n Mido �des anyja �sszerogyott.

M�r napok �ta v�rta ezt a h�rt. Ahogy megtal�lta a rejt�lyes levelet, �rezte, hogy valami itt nem lesz rendben. L�nya kiborul�sa, majd a h�rtelen elt�n�s. Tudta, hogy Mido bajban van, csak nem tudta hogyan vagy mik�pp, �s f�leg nem tudott rajta seg�teni. Anyai sz�v�t mardosta a f�lelem, ami hatalm�ba ker�tette, gyermeke ir�nti aggodalm��rt.

M�g j� hogy Sesshoumaru er�sen fogta az asszony karj�t, k�l�nben az elesett volna. A n� k�nnyes szemeit a d�monra emelte, akinek a f�l�ben m�g mindig az utols� mondtat csengett: „�n sz�vb�l szeretem �t! Tudod mit jelent ez?” A nagy Sesshoumaru szem�ben f�jdalom csillant, ahogy az asszonyra n�zett, majd nagyon halkan sz�lalt csak meg:

-          Tudom mit jelent sz�vb�l szeretni… - hangja halk volt, �s nagyon szomor�.

Midayoi �desanyja csak k�ts�gbe esetten n�zte a szomor� s�rga szemeket. Azt�n �sszeszedte mag�t �s felegyenesedett. Nagy leveg�ket vett, majd megsz�lalt:

-          �n m�r az elej�t�l tudtam. Akkor mellette a helyed! K�sz�n�m hogy sz�lt�l!

Sesshoumaru mozdulni sem mert. A n� h�rtelen hangulat v�lt�sa teljesen led�bbentette. Kimondottan kedves volt hozz�, s�t mintha elfogadta volna, hogy � meg a l�nya egy�tt vannak. Pedig m�g nem is mondt�k neki. A d�mon nem leplezve meglep�d�s�t, csak mereven b�multa az asszonyt.

-          Nem vagyok sz�vtelen. �s ne n�zz �gy r�m! Menj vissza Midohoz, nehogy m�g nagyobb baja legyen! De k�rlek, vigy�l el neki egy levelet, ha nem nagy gond.

Sesshoumaru megr�zta a fej�t. Az asszony bement a h�zba �s csak percek m�lva j�tt ki. A d�mon �rv�nyl� gondolatinak tenger�ben �gy �rezte mag�t, mint a s�llyed� haj�. Azt�n Mido anyuk�ja visszat�rt �tadta a levelet, �s �tj�ra bocs�totta a szellemet. Az visszat�rt az �tj�r�n �t a k�z�pkorba �s visszaindult. F�ltette a l�nyt, nehogy Naraku �ld�z�be vegye �s meg�lje. Fej�ben kavarogtak a gondolatok, a sz�v�ben pedig az �rz�sek h�nytorogtak. �gy suhant vissza a palot�ba.