XXXII. �let a palot�ban

M�snap kor�n �bredt. K�r�l�tte a k�t l�ny szorgoskodott, �s amikor �szrevett�k, hogy fel�bredt �telt raktak el�, �s vid�man csevegni kezdtek. Sok mindenr�l mes�ltek a l�nynak, a palot�r�l, az itt �l� emberekr�l, Itshiri Nagy�rr�l, aki hamarosan haza fog �rkezni a h�bor�b�l �s m�g nagyon sok mindenr�l. Mido j� �z�en megette a reggelit, majd a l�nyok ruh�t adtak r� �s �tk�t�tt�k a sebeit. Azt�n Konchju seg�tett neki fel�llni.

Mido nehezen gy�rk�z�tt meg a j�r�ssal. Az elm�lt 3 h�t alatt nagyon legyeng�lt, �s k�ptelen volt egyed�l s�t�lni. A k�t l�ny mindenben seg�tett neki, miel�tt kil�ptek volna az udvarra, a sz�p kimon�ra m�g egy nagy k�penyt is ter�tettek, Mido nem �rtette minek ez a sok ruha. Azt�n ahogy kil�ptek a teraszra, megl�tta. Az alatt a h�rom h�t alatt, am�g eszm�letlen volt elj�tt a t�l. A l�nyok vid�m csacsog�s�t hallgatva v�gig s�t�lt�k az udvart d�lel�tt. Gyakran meg�lltak pihenni, mert Mido nem b�rta, de ut�na folytatt�k �tjukat. Azt�n mikor m�r mindent elmes�ltek egym�sr�l �s magukr�l Midot kezdt�k faggatni.

-          Egyenl�re legyen annyi el�g, hogy Midonak h�vnak, egy messzi falub�l j�ttem. Sajnos nem mondhatok m�st! – s�hajtott a l�ny.

-         Ugyan m�r! – v�laszolta nyugodtan Ayuni –Benn�nk megb�zhatsz. Visszaszerezt�k a nyakl�ncot.

-         Pontosan! – f�zte tov�bb bar�tn�je. – Szerintem te t�bb vagy, mint aminek mutatod magad.

-         Rendben l�nyok. Egy d�monnal utazok egy�tt, �s mi miattunk d�lt le a szent hegy. A bel�le ki�ml� szellemek k�z�l egy engem elkapott, mert gyenge voltam. � nem tudott rajtam seg�teni, �s elhozott ide. De rem�lem, nem mondj�tok el senkinek.

-         � volt n�lad tegnap �jjel? – j�tt a v�ratlan k�rd�s.

-         Tess�k? – Mido nagyon meglep�d�tt.

-         J�l �rtetted. Az a f�rfi volt n�lad tegnap �jjel? – k�rdezt�k �jra.

-         Honnan tudj�tok? – k�rdezett vissza Midayoi a v�laszt ker�lve.

-         H�t sz�val… - dadogta Konchju �s er�sen elpirult.

-         Az �gy volt, hogy mi kint voltunk… - folytatta a szint�n paradicsom piros Ayuni.

-         �s m�rt?

-         H�t, a bar�tunkn�l voltunk… - hebegt�k l�nyok.

-         �rtem! – Mido elmosolyodott.

-         K�rlek el, ne mond az �rn�nek, mert akkor nek�nk v�g�nk. R�nk fogj�k, hogy tiszt�tlanok vagyunk, �s nem tanulhatunk tov�bb!

-         Nem fogom, �g�rem! �s mivel ti is megb�ztatok bennem, bevallom hogy igen � volt!

A l�nyok �sszen�ztek majd kisebb csend ut�n �jra megsz�laltak:

- Mido, mi m�g soha nem hallatunk kedves szellemr�l. Akkor meg hogy-hogy � f�lt t�ged?

- Az emberek t�bbs�ge f�lre ismeri �ket! – s�hajtott a l�ny �s visszaindult a szob�ja fel�. – � t�r�dik velem.

- Mido, te szereted azt a f�rfit? – k�rdezt�k m�r bent a l�nyok.

- Hogy �n? Ugyan m�r! – hazudta a l�nyt.

- Pedig csillognak a szemeid, ha r�la besz�lsz, �s egyfolyt�ban mosolyogsz! – vigyorogtak a l�nyok.

- El�g l�nyok! Most enni �s pihenni szeretn�k. �s ne legyetek k�v�ncsiak, mert hamar meg�regedtek! – azzal Mido imm�ron seg�ts�g n�lk�l vissza�lt fekhely�re.

A napok lassan �s f�rads�gosan teletek. Mido megismerkedett a palot�ban lak� emberekkel, sokat besz�lgetett vel�k. Napr�l napra er�sebb lett, �s m�r egyed�l j�rt s�t�lni a hideg k�d�s id�ben. A k�t cserfes tanonccal igaz bar�ts�got k�t�tt, �s legt�bb idej�t vel�k t�lt�tte, ha a l�nyok r��rtek. �szrevette hogy az �reg papn�, aki a palota �rn�je, egyben Itshiri Nagy�r �des anyja, gyakran figyeli �t. Pr�b�lt nem foglalkozni a t�nnyel, hogy valakinek szemet sz�rt, �s term�szetesen viselkedni. A mindennapos s�ta m�r teljesen szok�s�v� v�lt reggel. �gy t�rt�n ezen a reggelen is, itt tart�zkod�s�nak 4-dik het�nek reggel�n is. Nem is sejtette mi minden fog m�g vele t�rt�nni ezen a napon.

Hirtelen �s nem v�rtan er�s�d�tt fel ebben az utols� h�tben. S�t �rezte spiritu�lis ereje is visszat�rt. �m v�letlen�l, sem mert semmit sem csin�lni, nehogy m�g gyan�sabb legyen. Ma a l�nyok kor�bban j�ttek hozz�, �s mind a ketten gy�ny�r�en fel voltak �lt�zve. Midonak l�zasan mes�lt�k, hogy a palota ura a d�lel�tt folyam�n haza fog t�rni, �s hatalmas �nneps�get rendeznek majd. A k�t tanonc teljesen oda volt a boldogs�gt�l, �s �radoztak Itshiri nagy�rr�l.

Alig fejezte be Mido az ev�st nem v�rt l�togat�ja �rkezett, az �rn�. Ma kiv�telesen kedves �s mosolyg�s volt, s�t �gy t�nt b�rminek k�pes �r�lni a tudatt�l, hogy egysz�l�tt fia hazat�rt a harcokb�l. H�bortosan mosolyogva l�pett a l�ny szob�j�ba, ahol Ayuni �s Konchju f�ldig hajolva tisztelegtek el�tte. Mido csak megd�nt�tte a fej�t, annyira m�g nem volt j�l, hogy padl�t nyaljon egy unszimpatikus �rn� el�tt.

-          J� reggelt gyermekeim! – k�sz�nt az asszony �s egy nagy k�teg gy�ny�r� selyemmel �tsz�tt kimon�t tartott a kez�ben.

-         J� reggelt �rn�m! – k�sz�nt a h�rom l�ny egyszerre.

-         Ha j�l eml�kszem Midayoi a neved! – n�zett a meglepett Midora.

-         Igen, �rn�.

-         Rendben. Akkor Midayoi, mivel ilyen sz�pen feler�s�dt�l, k�rlek vegy�l r�szt a fiam fogad�s�ban, �d�t� l�tv�ny katona embernek, ha a saj�t h�z�ba hazat�rve sz�p fiatal h�lgyek veszik k�r�l.

-         K�sz�n�m a megh�v�st, de ez az�rt t�lz�s! – habogta megd�bbenten a l�ny, �s felett�bb gyan�snak tal�lta az asszony viselked�s�t, �m k�telyei lassan eloszlottak.

-         Ugyan m�r! K�rlek, �lt�zz te is �nnepl�be, �s vegy�l r�szt a lakom�n �s a fogadtat�son! – azzal a boldog anya a fellegek k�zt lebegve kil�pett a szob�b�l.

Ut�na egy darabig n�ma csend maradt, majd a l�nyok halk kuncog�sa hallatszott a sarok fel�l.

-          Ti �rtitek ezt? – k�rdezte �rtetlen�l Mido.

-         Megbolondult! – suttogta vigyorogva Konchju.

-         Ez t�ny, de l�ssuk mit hozott! – v�laszolta Ayuni �s a ruh�kat kezdte bontogatni, de erre mindh�rmuk sz�ja t�tva maradt.

A csomag egy h�feh�r, arany selyemsz�lakkal �tsz�tt, halv�nyz�ld �s meggypiros mint�s kimon�t rejtett. A ruha alja a f�ldet s�rolta. �vd�sz is j�rt hozz�, egy halv�nyz�ld selyemszalag, amit csak laz�n �tvetve kellett feltenni. A t�li hidegre val� tekintettel egy gy�ny�r� t�zv�r�s k�peny is j�rt hozz�. Ujjai olyan hossz�ra �s b�re voltak hagyva, hogy majdnem a f�ldig le�rtek. A kimon� fels�j�nek magas �ll�tott gall�rja volt, szeg�nye szint�n aranysz�llal k�rbefonva, �m v�kony de felt�n�en m�ly dekolt�zst hagyott. A t�zsz�n k�penyen arany p�nt volt, pont �gy, hogy a k�nyes ponton takarja a kimon� hi�nyait, mesteri megtervez�s �s kivitelez�s �llttal. A ruhak�teg k�z�tt m�g k�t sz�p kis saru papucsot is tal�ltak, f�s�ket, �s nagyon k�l�nleges hajt�ket. Mido furcs�n n�zegette �ket, �s �vatosan a kez�be vette �ket.

- Mido? – hangzott Ayuni reszket� hangja ahogy a sz�p kelm�ket kibontott�k.

- Igen? – k�rdezte az elb�v�lt l�ny.

- Nekem ez nem tetszik!

- Nekem sem! Ez t�l sz�p, t�l dr�ga, t�l becses. – dadogta Konchju is megillet�dve.

- Nekem is gyan�s! – h�zta el a sz�j�t Mido. – De l�tt�tok, teljesen be volt s�zva. Biztos csak j� napja volt.

- Lehet, de engem megr�m�t, ha ilyen kedves! – Konchju fekete hull�mos haj�t birizg�lta ujjaival.

- Csatlakozom! – v�laszolta Ayuni is.

- Majd figyel�nk, nehogy mer�nyletet k�vessen el ellenem! – nevetett fel Mido k�nnyed�n.

A l�nyok is vele nevettek, �s ett�l kicsit felold�dtak. Azt�n megegyeztek benne, hogy Midonak meg kell f�r�dnie, mert am�g ny�lt volt a sebe csak vizes ronggyal tudt�k t�r�lgetni a test�t. D�zs�t hoztak be, a t�zn�l vizet meleg�tettek, majd seg�tettek a l�nynak megmosdani. Sebei m�g h�z�dtak, �s n�ha v�lad�koztak, de jobb�ra m�r csak vastag hegek l�tszottak. Mido ki sem tudta mondani mennyire j�l esik neki a f�rd�, �gy �rezte �jj� sz�let t�le. Azt�n miut�n lemosdott m�g �ztatta mag�t egy kicsit. A tanoncok ott s�r�gtek k�r�l�tte, de valami er�ltetett csend alakult ki.

- Ayuni! Konchju! Mi van? – k�rdezte a l�ny a forr� v�zben lubickolva.

- Semmi. – j�tt a t�m�r v�lasz.

- Ti tudj�tok, de ha valamit k�rdezni akartok, tegy�tek.

- Nem, nincsen semmi.

- Nekem mindegy, de viszont �n k�rdezn�k valamit! – sz�lt a l�ny �s kim�szott a v�zb�l, mire Ayuni egyb�l egy puha f�rd�leped�t ny�jtott neki.

- Mire vagy k�v�ncsi Midayoi-chan?

- Sz�val, gondolom mind a ketten nagyl�nyok, vagytok m�r, �gyhogy besz�lhet�nk ilyenr�l. Sz�val, arra lenn�k k�v�ncsi, hogy am�g nem voltam magamn�l, megj�tt-e…?

- �gy �rted, az, ami a n�knek szokott? – k�rdezett vissza Konchju.

- Igen. Mert, h�t kellett volna! – �s a has�n l�v� hatalmas hegre n�zett.

- H�t, nem. Egy�ltal�n, �s h�t �gy hissz�k… - d�nny�gte a k�rdezett, de Ayuni k�zbe v�gott.

- A gy�gy�t�k �gy gondolj�k, hogy nem is fog, mert, sz�val a seb a gerinced el�tt �llt meg. Nem tudj�k, hogyan gy�gyult be, de ott bent, mindened sz�troncsol�dott, �s sz�val… - nem tal�lt�k a megfelel� kifejez�seket, �s csak dadogtak szeg�ny �rtetlen Midonak.

- �rtem. Sz�val �gy gondolj�k, nem lehet gyerekem? – k�rdezte teljesen k�z�mb�sen a l�ny.

- H�t, igen.

- Aha.

Konchju csak �rtetlen�l n�zett t�rsn�j�re, nem v�rtak ilyen reakci�t. Azt�n f�lve Mido v�ll�ra tette a kez�t.

-          El�tt�nk nem kell er�snek mutatnod magad! Mi meg�rt�nk!

-          Semmi baj l�nyok! – �s Mido �rtatlanul mosolygott.

Azt�n megt�r�lk�z�tt �s a haj�t sz�r�tgatta a t�zn�l. A tanonc l�nyok teljesen megzavarodtak, �s megsz�letett lelk�kben az elhat�roz�s. V�ratlanul Mido el� l�ptek. A l�ny zavartan feltekintett:

-          Midayoi! Mi megb�ztunk benned, s�t vakok voltunk, mert megszerett�nk!

-          Igen, de k�rlek, ne hazudj nek�nk! MOND EL KI VAGY TE! – j�tt a hat�rozott utas�t�s.

-          Tess�k?