- Nincsen olyan n� ezen a f�ld�n, akit nem t�rne meg ez a h�r! Nincsen olyan ember k�zt�nk, aki azokat a sebeket t�l�li, s�t meggy�gyul bel�l�k p�r h�t alatt! Midayoi, b�zz meg benn�nk, nem �rulunk el!

-          Sajn�lom l�nyok, nem tudom, mire gondoltok! – hazudta szemrebben�s n�lk�l Mido, hab�r v�ratlanul �rte ez a let�mad�s.

-          Mido, k�rlek, ne k�nyszer�ts erre minket! B�zz meg benn�nk! – k�ny�rg�tt Ayuni, de keze m�r kimon�ja alatt volt.

-          Nem tudok mit mondani! - �llt fel �s fordult el Mido, de k�zben minden idegsz�la megfesz�lt.

-          Sajn�lom! – suttogta Konchju is, �s az � keze is elt�nt a kimon� alatt.

A k�vetkez� pillanatban k�t szentelt var�zs pecs�t rep�lt a l�ny fel�. Mido csak n�m�n felemelte a karj�t, a pecs�tek felizzottak majd k�kl�nggal el�gtek. A k�t l�ny r�m�lten h�tr�lt a sarokba. Mido szomor� barna szemeivel r�juk n�zett:

- Titeket akartalak megv�deni, azzal hogy hazudtam. De ti lelepleztetek, ez�rt megkapj�tok a v�laszotokat. Miko vagyok!

- �n v�gig sejtettem! – suttogta Ayuni.

- Sajn�lom, hogy hazudtatok, csak nem akartam felfedni magam. �s nem magam erej�b�l gy�gyultam fel, a medd�s�gemr�l meg csak annyit, hogy olyan er�im vannak, hogy ezt elvethetj�k. Bocs�ssatok meg, �s k�ny�rg�m, ne leplezzetek le! – s�hajtott m�lyet Mido.

- �r�l�k, hogy v�gre b�zol benn�nk! – mosolyodott el Ayuni �s mind ketten k�zelebb l�ptek a l�nyhoz, �m a t�volb�l k�rt �s dobsz� hangj�t sodorta fel�j�k a sz�l.

- Mi ez? – k�rdezte Mido.

- Lassan itt a sereg! Azonnal �lt�zn�d kell Midayoi-sama! – hadarta Konchju �s m�r hozta is a sz�p ruh�kat.

- Tess�k, m�rt h�vt�l engem �rn�nek? – k�rdezte k�t gombol�s vagy k�t�z�s k�z�tt akadozva Mido.

- Papn� vagy, r�ad�sul miko, a leger�sebb! Minket tiszteletre neveltek! – j�tt a t�m�r v�lasz �s m�r neki is �lltak a l�ny sz�p hossz� haj�b�l kontyot form�lni. A hossz� �les t�kkel nagyon j�l b�ntak, �s alig f�l �ra alatt, mesteri frizur�t var�zsoltak a l�ny haj�b�l. �m Ayuni �vatlan volt �s az �les t�k egyik m�lyen belef�r�dott az ujj�ba. F�jdalmasan ejtette el az �les szersz�mot, �s �tsz�rt ujj�t szorongatta. Mido halkan s�hajtott, majd a f�jdalmas arcot v�g� Ayuni fel� fordult. B�tor�t�an r�mosolygott �s k�t keze k�z� fogta a s�r�lt kis ujjat, majd kezei feh�ren felragyogtak, �s mire elengedte a l�ny sebes�lt ujjacsk�j�t, azon se, h�re se hamva nem volt a s�r�l�snek. A k�t l�ny sz�hoz sem jutott a meglepet�st�l.

- H�t err�l besz�ltem. Sz�val, �n tutira j�l vagyok, meg ha nem is, magamat is tudom gy�gy�tani. Mondjuk ezt a sebet nem �n, int�ztem el!

- Midayoi-sama ez hihetetlen! – h�ledezett Konchju.

- K�sz�n�m sz�pen �rn�m! – suttogta megillet�d�tten Ayuni.

- Nincs mit! �n k�sz�n�k nektek mindent! – �s sz�v�b�l mosolygott a k�t fiatal l�nyra.

Azt�n p�r perc m�lva a l�nyok egy nagyt�kr�t hoztak �t egy szomsz�dos szob�b�l. Mido majd el�jult a l�tv�nyt�l. Olyan sz�pnek l�tta mag�t, mint m�g soha. A haja gy�ny�r� csigavonalas kontyba volt feltekerve, a hajt�knek csak a nagy piros g�mb alak� v�g�k l�tszott n�h�ny helyen. A ruha csod�latosan �llt rajta, mintha csak r� �nt�tt�k volna. Konchju �s Ayuni b�szk�n n�zegett�k munk�juk eredm�ny�t:

-          Igaz�n gy�ny�r� vagy Midayoi-sama!

-          Ezt fejezz�tek be! Sz�l�tsatok csak Midonak! Mert ezzel lebuktathattok!

-          Igen is Mido-sama!

-          Nem, semmi �rn�m meg ilyenek, maximum Mido-chan! Rendben?

-          Ha annyira akarod!

-          K�sz�n�m! – azzal Midayoi elindult, az ajt� fel�, a l�nyok is �sszeh�zt�k k�peny�ket �s k�vett�k.

Kinn az udvaron ott sereglett az eg�sz palota. Kicsik �s nagyok, f�rfiak �s n�k egyar�nt ott sereglettek a kapu k�r�l, �s figyelt�k a magas dombon felfel� k�gy�z� d�szes sereget. Mido nem akart k�z�j�k furakodni, szok�sos reggeli s�t�j�ra indult. Azt�n, a k�v�ncsis�ga m�g is oda vonzotta �t. Pont addigra �rt vissza mire Itshiri nagy�r, vez�rei k�s�ret�ben meg�llt a palota udvar�n �s k�sz�nt�tte �desanyj�t. A fiatal�r val�ban j�l n�zett ki. Mido el�g k�zel ker�lt hozz� ahhoz, hogy l�ssa a f�rfi hatalmas m�lyk�k szemeit, h�feh�r b�r�t, hossz� copfba fogott s�t�tbarna haj�t. Minden zavartat�s n�lk�l b�multa a f�rfit, mert �gy �rezte valahol m�r tal�lkozott vele, csak azt nem tudta hol. Azt�n a d�lel�tt folyam�n az eg�sz sereg be�z�nl�tt a palot�ba. Rengeteg s�r�ltet �s beteget hoztak, a katon�k f�radtak �s �hesek voltak. M�r d�l is elm�lt mire mindenkit elhelyeztek, mindenki megtal�lta a hely�t, �s a d�szteremben megkezd�dhetett a lakoma.

Mido �gy tervezte d�lut�nra, visszavonul �s �ppen szob�ja fel� l�pkedett, amikor hallotta hogy valaki ut�na sz�l:

-          H�lgyem!

-          Igen? – fordult meg meglepetten Mido a kedves megsz�l�t�s miatt.

Itshiri fiatal�r �llt m�g�tte, �s � sz�l�totta meg. A l�ny a tisztelet kedv��rt m�lyen meghajolt az �r el�tt, az intett neki hogy nem kell.

-          Rem�nykedtem, hogy vel�nk tart a mai �nneps�gen! – l�pett k�zelebb az �rfi.

-          Uram nagyon kedves, �s k�sz�n�m hogy r�m gondolt! – hajlongott Mido ism�t, de a sz�ve m�ly�n a fen�be k�v�nta az eg�sz illemet.

-          M�g a neved sem tudom! – sz�lalt meg a f�rfi mik�zben visszafel� k�s�rte a l�nyt.

-          Midayoi, uram.

-          Sz�p neved van! – b�kolt a f�rfi ism�t.

-          K�sz�n�m. – v�laszolta Mido, de egy�ltal�n nem �rtette, mi folyik k�r�l�tte.

Mido csendesen r�szt vett az eb�den, �s tele ette mag�t a sokf�le finoms�ggal. Ennyi �telt m�g soha nem l�tott egy helyen, tal�n m�g az � vil�g�ban sem. Ayuni �s Konchju is jelen voltak, s�t, �k szolg�lt�k fel a l�nynak az �telt. Azt�n miut�n sz�pen lassan a vend�gsereg a d�szteremben, �s a mellette l�v� termekben a katon�k v�gigett�k a men�t, zene �s besz�lget�s indult. A megf�radt katon�kat k�r�lrajongt�k a palotabeli emberek, �s sz�p szolg�l�l�nyok adt�k kez�kbe a szak�val t�lt�tt cs�sz�ket. �gy ment ez eg�sz d�lut�n, �m Mido m�g mindig k�nnyen elf�radt �s �gy d�nt�tt visszavonul, �m ism�t megakad�lyozt�k benne.

A h�z �rn�je szeg�d�tt a t�rsas�g�ba, �s kedvesen besz�lgetett a l�nnyal, mintha csak egy szeretett rokona lenne. Azt�n m�r Mido nem b�rta tov�bb �s kibukott bel�le a k�rd�s:

- M�r ne haragudjon �rn�m! Nem akarok h�l�tlannak t�nni, de nem �rtem m�rt kaptam ilyen el�kel� figyelmet ezen a lakom�n?

- Gondolom, r�j�tt�l, hogy az �kk�ved elt�n�s�t �szre vettem. Nem v�letlen�l vettem magamhoz, aznap amikor megtal�ltunk. Furcsa m�don �gy �reztem, d�moni er� �rad bel�le. Azt�n k�s�bb megfejtettem. Nemesi csal�db�l sz�rmazol ugye? – k�rdezte az asszony halkan.

- H�t nem tudok r�la…

- M�g soha nem n�zted meg az �r�st a foglalaton. Nyugat c�mere is rajta van! Ez a med�l m�r t�bb sz�z �ves, de ami�ta mi tudjuk, a nyugat mindig is er�s d�monok vezet�se alatt �llt, ak�r a kelet. Azt�n a nyugati birodalom elesett, de �gy l�tom a nemesi v�rvonal megmaradt. Viszont te nem vagy d�mon, ami azt jelenti, hogy a nyugat �r�k�sei keveredtek vel�nk, haland�kkal.

- �rn�m, ezt mind az �r�sb�l der�tette ki? – k�rdezte Mido, �s azt se tudta hov� tegye a hallottakat.

- Nem �ppen. M�r 10 �vvel ezel�tt kaptam egy j�slatot, miszerint nyugat �rn�je visszat�r majd. �s ez egy nagyon er�s szem�ly lesz. Most �gy gondolom te vagy az, �s szeretn�k j�l b�nni veled! – azzal az �rn�, hogy a l�ny ne tudjon t�bbet k�rdezni t�le fel�llt �s elment.

Mido gondolataiba mer�lve t�rt vissza szob�j�ba, �s nem nagyon j�tt �lom a szem�re. Sz�p ruh�it levetette �s pihenni pr�b�lt, de nem siker�lt, az �rn� szavai j�rtak a fej�ben. „�n lenn�k a nyugati tartom�ny �r�k�se? Ugyan m�r, hiszen m�g csak nem is ebben a vil�gban �lek elm�letileg. Saj�t birtokom van, �s ez azt jelenti, hogy hercegn� vagyok? Ekkora marhas�got! �n hercegn�! Ki van z�rva! Meg Kalde any� vagy Sesshoumaru m�r biztosan r�j�ttek volna, ha �gy van! De akkor m�rt ilyen kedves velem h�rtelen mindenki! Mi c�ljuk lehet velem? Nem hinn�m, hogy ez mind udvariass�g! Sesshoumaru, b�rcsak besz�lhetn�k veled! De nem, kinevetn�l, te sem hinn�d el, hogy �n hercegn� vagyok. �n sem hiszem!” – azzal lehunyta szemeit, hogy pihenjen, mert k�nnyen elf�radt m�g.