- Akkor m�rt vagy meglepve a Keleti uralkod�sod miatt?

- Mert err�l nem besz�ltek m�g nekem…

- Pedig egy hercegn�t gyermekkor�t�l fogva nevelni kell! – s�hajtott Itshiri nagy�r.

- Ezt meg hogy �rti?

- H�t az uralkod�sra, a harcra, a hatalom megtart�s�ra, a viselked�sre. No meg persze m�r gyermekkorban ki szok�s v�lasztani a f�rjet mell�.

- Persze, majd ha Naraku t�r�k hast�ncosn� lesz… - d�nny�gte Mido az orra alatt.

- Hogy mondtad? – lep�d�tt meg Itshiri-sama.

- Semmi, csak ezek mind felesleges proced�r�k. Harcolni tudok, jobban, mint n�mely f�rfi, amb�ci�im vannak, �s �desany�m�k tudj�k, hogy engem nem tudn�nak k�nyszerh�zass�gba er�ltetni. Nincs sz�ks�gem f�rje, ahhoz hogy az �lmaim megval�s�tsam.

- Sz�val m�g heves vagy, igen ez a fiatals�ggal j�r. – mosolygott a vend�gl�t�.

- K�tkedik a szavaimban nagyuram? – k�rdezett vissza sz�kre h�zott szemekkel a l�ny.

- Az t�lz�s, de a szavaid is azok Midayoi-sama! M�g hogy jobban harcolsz f�rfiakn�l? Meg hogy f�rj n�lk�l is el�g er�s vagy… Fiatal �s gy�ny�r� n� vagy, de m�g nem vagy el�g b�lcs…

- Vagy csak nagyuram nem ismer el�gg�. Bizonyoss�got akar? – k�rdezte egyre inger�ltebben a l�ny.

A f�rfi a gyengepontj�n �sk�l�dott, ugyan is gy�l�lte, ha az�rt mert n�nek sz�letett als�bb rend�nek n�zik. �s h�t valljuk be a feud�lis k�z�pkori jap�nban ez bevett szok�s. 

- Ugyan, Midayoi! �n nem akarom megs�rteni! Csak n�zz�k azt ahogy ideker�lt!

- Egy sebes�lt bar�tomat v�dtem a d�monokt�l, akik sokkal t�bben voltak, er�m elfogyott, mint b�rmely m�s embernek, ny�lvessz�im kifogytak. Csak a gondvisel�snek k�sz�nhetem hogy �lek – na meg a dr�ga Sesshoumarunak! – gondolat Mido – �s hogy ide hozott a sorsom. T�ler� ellen nem sz�gyen a veres�g!

- M�g is ide ker�lt! K�rem, b�zzon kicsit jobban a katon�kban, �s f�rfiakban! Elv�gre ami�ta itt van �k, v�denek meg t�ged a t�mad�sokt�l.

- H�l�s is vagyok! – heveskedett a l�ny – De erre csak az�rt volt sz�ks�g, mert sebes�lt voltam. Most m�r b�tran fel tudn�m venni b�rmelyik�kkel a versenyt.

- Ugyan Midayoi! �n egy sz�p hajadon n�, ne besz�ljen �gy er�s katonaemberekr�l, f�leg miut�n seg�tettek neked!

- Uram, a Teklemiratot teszem r�, hogy a legt�volabbi pontr�l – mutatott az �j�szok fel� a l�ny – t�k�letesen a c�l k�zep�be l�v�m a vessz�t, ami eddig az embereinek nem siker�lt!

- Nagyon b�zhatsz magadban, ha az �r�ks�ged z�log�t teszed meg t�tnek. De l�ssuk! – emelkedett fel a fiatal�r.

A teremben mindenki �ket n�zte. Midayoi levetette a sz�p aranysz�n� k�nt�st, �s a fel� ny�jtott tegezb�l kih�zott egy vessz�t, majd elvette az �jat is. Itshiri nagy�rral az oldal�n a legt�volabbi l�v� helyhez s�t�lt. A vessz� tollas v�g�t a h�rra illesztette, majd k�nnyed mozdulattal kifesz�tette a hossz� �jat. A termen halk morajl�s futott v�gig.

- Nagyuram. �n soha nem mondtam, hogy hajadon vagyok. �s kelet �rn�j�nek tudnia kell harcolni, ahogy �n mondta! – mosolygott a l�ny.

Egy pillanatnyi c�lz�s ut�n elengedte a h�rt �s a vessz� s�v�ltve sz�llt a c�l fel�, ahol annak teljesen a k�zep�be f�r�dott. Mido csak azon im�dkozott, nehogy tiszt�t� vesz�v� alakuljon �tk�zben. De szerencs�j�re ez nem t�rt�nt meg.

-          Gratul�lok Midayoi-sama! �gy n�z ki a szerencse ism�t seg�tett mag�nak! De eddig azt sem eml�tette, hogy f�rjezett, �s �gy k�v�ncsi lettem, ki az �rdemelt f�rfi, aki n�j�nek tudhatja Kelet hercegn�j�t! – mosolygott szenvtelen�l a fiatal�r.

-          �gy gondolja szerencse? – h�nytak szikr�t a l�ny szemei.

Vill�mgyors mozdulattal, kikapott egy vesz�t a mellett�k �ll� katona tegez�b�l. Azt�n a m�g mindig mosolyg� fiatal�rra n�zett, m�lyen a f�rfi szem�be. K�zben felajzotta az �jat, �s oda sem fordulva ell�tte. A vessz�, amit most kil�tt t�k�letesen a m�sik mell� f�r�dott.

-          Nem rossz. De t�rj�nk vissza a besz�lget�shez. Most m�r bebizony�totta, hogy megfelel� hercegn� �s uralkod� lehet mag�b�l! – s�t�lt vissza az asztal mell� Itshiri-sama.

-          �n nem azt akartam bizony�tani! – �lt le a l�ny is – Csup�n annyit hogy nem minden n� v�dtelen.

-          De most m�r mes�ljen arr�l, aki �nt v�di! Akkor, ha j�l �rtettem f�rjn�l van, Midayoi-sama.

-          Mondhatjuk �gy is! De �n f�radt vagyok, majd holnap besz�lget�nk! – pr�b�lt indulni a l�ny, mert nem sz�vesen akart �ssze-vissza hazudozni Sesshoumarur�l, r�ad�sul az is el�g volt hogy kinevezte f�rj�nek a nagy szellemet, �gyhogy ink�bb sz�kni pr�b�lt a k�rd�sek el�l.

-          Ugyan, m�g csak este 8 m�lott. Maradj�l m�g! – fogta meg a l�ny kez�t a nagy�r.

-          Nem, sajn�lom, a s�r�l�seim m�g nem gy�gyultak meg, de sietnem kell a gy�gyul�ssal. Itt az ideje a pihen�snek! – vigyorgott id�tlen�l a l�ny.

-          De h�t m�g csak alig ett�l, maradj m�g! Mes�lj m�g nekem! – er�sk�d�tt a f�rfi.

-          Tal�n majd holnap. Eln�z�st. Fel kell �p�ln�m!

-          M�rt, hiszen r��rsz n�lam pihenni!

-          Nem, hamarosan �rtem j�nnek. M�r biztosan kider�tett�k, hogy itt vagyok!

-          �rtem. M�g valami miel�tt m�sz! Melyik ter�leten uralkodik a f�rjed? – sz�lt a t�vozni k�sz�l� l�ny ut�n Itshiri-sama.

Mido m�r pont iszkolt volna ki az ajt�n, amikor a k�rd�s meg�ll�totta. L�zasan gondolkodni kezdett. „Erre mit mondjon? Mondja a Nyugatot, amiben nem is biztos vagy egyszer�en mondja, azt hogy k�zrend�? Juj, ha ezt Sesshoumaru hallan�, � k�zrend�? Na, ebb�l mi lesz? – gondolat a l�ny �s mosolyogva nagyon halkan csak annyit felelt vissza:

-          Azt hossz� lenne felsorolni! – azzal gyorsan beh�zta maga m�g�tt az ajt�t.

Gyors l�ptekkel elhagyta ezt az �p�letsz�rnyat, �s csak m�r a saj�t ajtaja el�tt �llt meg. H�t�t a falnak t�masztotta �s a csillagokat b�multa a hideg, s�t�t t�li �gen. M�lyeket sz�vott a friss, fagyos leveg�b�l, majd behunyta a szem�t. J�l esett neki a h�v�s. Azt�n halk l�pteket hallott �s a hang ir�ny�ba n�zett. Ayuni �s Konchju volt az. Az egyik l�ny kancs�t �s t�lakat, a m�sik egy nagy mapp�t cipelt.

-          Tess�k Midayoi-sama! Ahogy k�rted! – mosolygott Ayuni.

-          K�sz�n�m l�nyok. De mondtam m�r, hogy ne �rn�zzetek!

-          Csak h�t, furcsa. – szabadkozott a l�ny.

-          Igen. �s Mido, te mire k�sz�lsz ezekkel? – n�zett k�rbe Konchju miut�n m�r mind h�rman a szob�ban �lltak.

-          Csak n�zel�d�k! L�nyok, egyetek! – mutatott a t�lakra.

-          De Mido, ezeket az urak asztal�r�l hoztuk, a nevedben.

-          Tudom, �s �n nektek adom! Gyer�nk, mire v�rtok?

-          K�sz�nj�k! – mosolygott �ssze a k�t l�ny.

Mido felpiszk�lta a kandall� parazs�t, �s bef�t�tt. Viasz m�csest gy�jtott �s a t�rk�pek mell� telepedett. A l�nyok penn�t �s tint�t is hoztak. Mido �vatosan tanulm�nyozta a t�rk�peket, �s pr�b�lta �sszevetni a fej�ben a modernkori jap�n t�rk�p�vel. Azt�n f�l �r�s szemmeresztget�s ut�n m�r j�l kiigazodott rajta. A l�nyok miut�n ettek, �s ittak, megmutatt�k neki, most hol van. A Hakureizan volt hely�t, �s Mido sz�pen lassan eljutott arra a vid�kre, a Medveszurdok k�rny�k�re ahol az �tj�r�ja lehetett. Azt�n megtal�lta Kalde any� faluj�t is az �ri�si lapokon t�rdelve. K�zben csendesen besz�lgettek, �s Mido elmondta, mire k�sz�l:

-          Figyeljetek! Szeretn�m tudni nyugat �s kelet hat�rait. Ha meg tudj�tok mutatni!

-          Persze! – mosolygott Ayuni �s v�gigh�zta mutat� ujj�t a t�rk�pen.

-          �rtem. �s a D�l?

-          Az ott van! – mutatta Konchju.

-          L�nyok, de mi van azokkal a nagy ter�letekkel, amik sehova nem tartoznak.

-          H�t azok nem h�doltak be senkinek. �n�ll�ak, mint amilyen ez a palota is.

-          Sz�val akkor nem az eg�sz sziget van felosztva 3 r�szre?

-          Nem Mido, de j� lenne, ha valaki egyes�ten� v�gleg a t�rzseket.

-          Igen, nem lenn�nek h�bor�k! Az emberek nem �ln�k egym�st!

-          H�t, csak ki k�pes ilyesmire? – k�rdezte Midayoi egy�tt �rz�en.

-          Azt sajnos nem tudjuk!

-          L�nyok, mennyi lehet az id�? – k�rdezte h�rtelen Mido.

-          Nem tudom. Tal�n este 9 m�lt. – h�zta meg a v�ll�t Ayuni.

-          Akkor nekem van egy kis dolgom! De el ne �ruljatok! – mosolygott Mido ravaszul.

A l�nyok b�logattak, �s n�m�n figyelt�k Midayoit. A n� le�lt el�vette a med�lt a nyak�b�l �s im�ra emelte egyik kez�t. A k� v�r�sen kezdett vil�g�tani �s valami l�thatatlan, k�zzel meg nem foghat� remeg�s futott v�gig a palot�n.

- Mit csin�lt�l? – k�rdezt�k a l�nyok izgatottan.

- Vend�get h�vtam.

- Tess�k?

- Kicsit megbontottam a palota v�d� akad�ly�t. M�g j� hogy a szerzetesek elmentek!

- Mido, meg�r�lt�l? De �gy nem v�d minket semmi! – r�m�lt meg a k�t l�ny.

- Nyugalom! Vissza�ll�tom! Csak p�r perc.

Azt�n eltelt negyed �ra. Majd lassan f�l �ra is. A h�rom l�ny egyre �lmosabb lett, �s kezdt�k felett�bb unni a v�rakoz�st. F�leg Konchju �s Ayuni, mivel azt sem tudt�k mire v�rnak. M�r lassan elaludtak, amikor is Mido szemei felpattantak szenderg�s�b�l. Meg�rezte, amit m�r r�g�ta v�rt. H�rtelen kelt fel �s elh�zta az ajt�t. Kint fuvallat t�mad a l�nyok, k�vett�k, ki a hidegbe.

-          Mido ez mi? – k�rdezte Ayuni, mert valami furcsa �rz�s fogta el.

-          Egy hatalmas d�moni aura! – mosolygott a k�rdezett.

A sz�l tov�bb er�s�d�tt, �s a t�volb�l, a domb alj�b�l, t�l a v�roska v�dfalain, az erd�b�l, kutyacsahol�s hallatszott. Azt�n egy t�voli vony�t�s, majd mintha az aura finomodott volna.

- Mit csin�lsz? Hallod? – k�rdezt�k a l�nyok f�lve, remegve, ahogy a hideg er� k�rbe�lelte a test�ket.

- Nincsen semmi baj! Megtesztek nekem egy nagy sz�vess�get?

- Att�l f�gg mi az! – suttogt�k vacogva.

- Ha b�rmi baj lenne, egyb�l sz�ltok, �s megpr�b�lj�tok megakad�lyozni, hogy valaki hozz�m akarjon j�nni az este folyam�n!

- Meg tessz�k, amit tudunk, de m�rt, Mido?

- Figyeljetek l�nyok! K�ny�rg�m, ne sik�tsatok! – kapta a fej�t az �g fel� Midayoi.