M�rt nem? – l�pett szorosan el� a d�mon.

- Ne tedd… mi nem… - suttogta �jra elhal�an a l�ny.

Fej�t oldalra ford�totta szemeit lehunyta, hogy ne kelljen, a v�gyt�l izz� s�rga szemp�rba n�znie. A szellem egyik kez�vel a falnak t�maszkodott, �s m�g szorosasban fesz�lt a csukott szemmel t�r� Midohoz. Azt�n m�sik kez�vel finoman beny�lt az id�k�zben visszah�zott kimon� fels� al�. Mutat�ujj�t �vatosan v�gigh�zta a l�ny kulcscsontj�n. Azt�n lehajolt �s a nyak v�ll szeglet�ben l�v� apr�cska g�dr�csk�n�l kezdte cs�kolgatni a l�nyt. El�sz�r finoman, majd amikor m�r �rezte, hogy a n�i test beleremeg, l�gyan harapd�lni kezdte a selymes b�rt. Nem akarta, de hegyes szemfogai fels�rtett�k azt �s v�kony cs�kban sziv�rogni kezdett a l�ny v�re. A d�mon lecs�kolta ezt is, finomnak �s �desnek tal�lta, elv�gre fajt�ja soha sem iszonyodott t�le. Mido saj�t elfeh�redett sz�j�ba harapott. Nem a jelent�ktelen kis f�jdalomt�l, hanem az �rz�st�l, ami v�gig bizsergette a test�t. B�rmennyire is t�rt�ztetni akarta mag�t, a fizikai k�j gy�z�tt akaraterej�n �s halkan felny�g�tt.

- Mit ne tegyek? – k�rdezte Sessh az utols� mondatra visszat�rve.

De besz�d k�zben sem hagyta nyugodni a l�ny test�t. L�tta, hogy az nem n�z r�, csak �sszeszor�tja a szemeit, fej�t elford�tva tartja, tenyereit a falnak szor�tja. Finoman megfogta a n� �ll�t, �s �gy ford�totta a fej�t, hogy mindenk�ppen �t l�ssa, majd �jra harapd�lni kezdte a l�ny porcel�nfeh�r b�r�t. Mikor ism�t feln�zett, csak a csukottan remeg� szemh�jakat l�tta. Visszat�rt a l�ny sz�j�hoz, ahol akadozva, de viszonz�sra leltek cs�kjai. Az elej�n Mido t�ntet�leg nem akart engedni. De a f�rfi nyelve utat t�rt mag�nak a fogak k�z�tt, �rezve a v�r �s ny�l saj�tos kever�k�t a sz�j�ban �s a l�ny sz�j�nak minden szeglet�t bebarangolta.

-          Ne hunyd le a szemed! – s�gta Sesshoumaru egy leveg�v�telnyi sz�netben, miel�tt �jra a l�ny ajakira tapasztotta volna saj�tj�t.

Azt�n megszak�totta a cs�kokat �s �r�mmel figyelte, hogy Mido kinyitja hom�lyosan csillog� szemeit. A l�ny szem�be n�zett, �s nem engedte neki, hogy elford�tsa a tekintet�t. �gy �lltak ott p�r percig, tiszt�n l�tta a barna szemekben a f�lelem halv�ny csillog�st, a n� szag�b�l is �rezte, de nem akart vele t�r�dni. Most m�r nem. Hiszen ott lebegett a l�ny k�r�l, mint egy parf�mfelh� k�nt a par�zsl� v�gy m�mor�t� illata.

A f�rfi hat�rozottan sz�th�zta a k�nnyed fels�ruh�t, ami teljesen szabadd� tette a n� mellkas�t. Elismer�en elmosolyodott, amikor megl�tta a feh�r feszes melleket. R�juk helyezte a tenyer�t gyeng�den megmarkolta �ket, mik�zben h�velykujj�val finoman massz�rozni kezdte azokat.

Erre Midayoi j�les�en felny�g�tt. 

Sesshoumaru a l�ny nyak�t kezdte el �jfent cs�kolgatni, de k�zben gyeng�den k�nyeztette tov�bb a l�ny melleit. Sz�j�val lassan haladt lefel�, centir�l centire, mik�zben tiszt�n hallotta, ahogy Mido k�rmeit a falon v�gig h�zza. Azt�n le�rt a g�mb�ly� mellekhez �s azokat is cs�kokkal bor�totta be. Nyelve elj�tszott a feszes bimb�kkal, majd h�rtelen abba hagyta �s feln�zett. A l�ny csak n�m�n �llta a tekintet�t.

-          Ha akarod, akkor most befejezzem… - hagyta nyitva a mondatot a f�rfi.

Hangja j�t�kosan csengett, de tal�n igazi sz�nd�ka az volt, hogy a l�ny kez�be adja a d�nt�s jog�t.

Mido nem b�rta tov�bb. A lassan elh�z�d� Sesshoumaru csukl�ja ut�n kapott. Egy pillanatig hagyta, hogy a lelk�ben kavarg� �rz�sek csat�ja feler�s�dj�n, majd az egyik fel�l kerekedett a m�sikon. Karjait a szellem nyaka k�r� fonta, �gy v�gleg marad�sra �szt�k�lve. Test�n �s lelk�n egyar�nt gy�z�tt az er�sebb, testi-lelki vonzalom.

�jra cs�kol�zni kezdtek, v�g�l a d�mon �jra a szoknya al� ny�lt, felt�rve azt �s sz�th�zva a l�ny l�bait, majd k�z�j�k l�pett. Teljes s�ly�val a n�nek d�lt, aki nem tudott a szellem szemeibe n�zni. Megsemmis�ltnek �rezte mag�t, ami�rt nem tudott ellen�llni a teste v�gyainak �s teljesen megv�ltoztatja kapcsolatukat, mert innent�l kezdve m�r minden m�s lesz. Azzal a tudattal fog egy�tt �lni, hogy mostant�l mindenn�l er�sebb k�tel�k lesz k�zt�k, amire ak�r Naraku vagy b�rmely ellens�g�k r�j�het. Elfogadja, hogy m�g csak nagykor�v� sem v�lt, odaadja mag�t ennek a f�rfinak, ha b�r �lmaiban m�shogy �lt az els� nagy egy�tt l�tet. Meg szegi, le sem tett papn�i esk�j�t, lemond lelke sz�z feh�rs�g�r�l �s elk�vet egy esetlegesen Kikyou�n�l is nagyobb hib�t… De m�r semmi nem sz�m�tott… 

Kezei a feh�r nadr�ghoz t�vedtek. Sesshoumaru nem b�rta tov�bb, hozz�l�tott, hogy min�l el�bb megszabaduljon saj�t nadr�gj�t�l, majd a l�ny sz�ja ut�n kapott �jb�l. K�zben kapkodva let�pte a szokny�t Midor�l, majd a form�s fen�kre tette kezeit, �s a feh�rnem�t is leh�zta r�la.

A n� gyorsan kil�pett bel�le �s m�r teljesen meztelen�l �lltak szorosan egym�s el�tt. Test�ket imm�r nem fedte semmilyen ruha, fedetlen �gy�kuk egym�shoz simult, ami �rj�t� �rz�s volt mindkett�j�knek. Mido, hogy m�g cs�kkentse a k�t test k�z�tti minim�lis t�vols�got, egyik l�b�t felemelte. A f�rfi kez�vel a l�ny t�rdhajlat�hoz ny�lt, �s megtartotta �t.

�gy �lltak p�r percig, hangosan szuszogva, mik�zben csak egym�s szem�be n�ztek. Azt�n a l�ny fej�t a d�mon mellkas�ra hajtotta �s szorosan hozz�b�jt fels�testtel is. J�l esett sz�m�ra a f�rfi test�nek melege. Mellei �gy szorosan Sesshoumaru mellkas�hoz pr�sel�dtek. � nem b�rta tov�bb, lehajolt �s �jra szenved�lyesen megcs�kolta a n�t, mik�zben, m�sik kez�vel is megemelve, a falnak d�nt�tte. �gy a fej�k, k�zel egy magass�gba ker�lt, tal�n Mido kicsit magasabban is volt. A n� �rezte, ahogy a d�mon kem�ny f�rfiass�ga egyre k�zelebb ker�l ahhoz, hogy behatoljon eddig sz�z test�be. De � nem �gy akarta. Mozgol�dott mire �jra talajt �rzett a l�bai alatt. Sesshoumaru mintha csak a gondolataiban olvasna, visszah�tr�lt a puha sz�nyegig a kandall� el�tt, majd ott lefektette �t.      

Ajakaik egy pillanatra sem v�ltak el a m�sik�t�l. Mido akaratlan halkan zih�lni kezdett, �s sz�d�lt is. Ha kinyitotta szemeit a plafon �s a falak t�ncot j�rtak, � pedig vel�k t�ncoltatta eg�sz lelk�t. Szapor�n szedte a leveg�t, de �gy is kev�snek t�nt az, mellkasa kicsinynek bizonyult, ahhoz hogy elegend� oxig�nt befogadjon. Szorosan �lelte a szellemet, mik�zben annak h�t�n j�tszott remegve v�kony ujjaival. Szinte alig jutottak el hozz� a f�rfi szavai, �s f�leg alig akarta elhinni azokat, amikor Sesshoumaru megsz�lalt. Hangja �rnyalatokkal m�lyebb volt a szok�sosn�l, enyhe rekedts�ggel f�szerezve csengett, tal�n kisz�radt tork�nak k�sz�nhet�en. 

-          Gy�ny�r� vagy! – kezdte, mire a l�ny csak fels�hajtott – Annyira gy�ny�r�! Mido… - kezdte, nyelt egyet k�t s�haj k�z�tt, majd csak v�rakoz�st kelt� pillanatok m�lva folytatta - �n akarlak! Magamnak! K�v�nlak �s… Szeretlek! – s�gta meg remeg� hangon a szellem.

Szavaira, mintha mindketten ledermedtek volna. Tal�n m�g � is meglep�d�tt, azon hogy kimondta, de most k�ptelen volt ezen gondolkodni. N�m�n n�ztek csak egym�s szem�be, millim�terekre csak szerelm�k beteljes�l�s�t�l.

Sesshoumaru b�rta kevesebb ideig. Halkan fels�hajtott �s hat�rozottan, de gyeng�den sz�tfesz�tette a l�ny combjait.

Mido t�rdeit magasra h�zta, karjait a szellem v�ll�n t�masztotta meg. A d�mon m�g egyszer t�lf�tve a v�gyt�l a l�ny szem�be n�zett. Kez�vel elindult a l�ny k�ld�ke fel� vezet� �ton, de � hat�rozottan eltolta az ujjakat. Nem ezt akarta, neki m�r m�s kellett. Szerencs�j�re Sesshoumarunak nem kellett k�ny�r�gni, egyb�l meg�rtette. Teljes s�ly�val r�d�lt a l�nyra �s behatolt a test�be.

Mido ajkai k�z�l �les f�jdalomt�l zeng� sikoly sz�llt ki, h�rtelen j�v� er�s, k�m�letlen remeg�s futott v�gig a t�r�keny testen, amit a f�rfi �szre is vett. Fej�t a l�ny nyak�hoz hajtotta. Nem mozdult. P�rszor besz�vta annak zavarodott, de finom illat�t, majd mondani akart neki valamit, de nem tudott, csak zih�lva mag�hoz �lelte a l�nyt. Azt�n folytatni akarta, amibe bele kezdtek.

Mido szemeibe k�nnyek sz�ktek, amik kicsordultak �s lefolytak eg�szen a nyak�ig. L�t�sa elhom�lyosult �s nem �rezte �gy, hogy boldogan forog k�r�l�tte a vil�g, a f�jdalom sz�rny� realit�s� gondolatk�nt cik�zott idegeiben. K�rmeit a d�mon h�t�ba nyomta �s pr�b�lt nem arra gondolni mit vesztett most el. Keze nyom�n v�r�s cs�kok maradtak, amikb�l lassan sziv�rogni kezdett a v�r. Sesshoumaru �jra meg�llt, abba hagyta a mozg�st, �s simogatni kezdte, a l�ny remeg� oldal�t �s combjait, hab�r alig b�rt a v�gyaival, �rezte, hogy Midonak most m�sra van sz�ks�ge. A l�ny, arc�t szorosan a szellem nyak�hoz f�rta �s amennyire tudta �t�lelte az er�s h�tat. Szemeit szorosan �sszeszor�totta �s pr�b�lt ellazulni, de f�jdalom g�rcs�s eml�kk�nt �lt mem�ri�j�ban.

-          Sajn�lom, csak �n m�g soha senkivel… - suttogta szipogva, sz�gyenkezve, mintha b�nt k�vetett volna el. 

A simogat�s valamelyest megnyugtatta, �s pr�b�lt ellazulni. K�zben picit mocorogni pr�b�lt, hogy enyh�tsen a test�ben l�ktet� forr� feszess�g k�nyelmetlens�g�n.

-          Te bocs�ss meg! – s�gta vissza a d�mon.

Azt�n az � test�n is remeg�s futott �t, a l�ny apr�cska mozdulataira. De ez teljesen m�sfajta bizserg�s volt, k�zel sem hasonl�, mint amilyent az el�bb a n� �rzett. Ez valami m�st jelzett. Halk s�haj hagyta el a f�rfi ajkait, v�llai megrogytak, teste megfesz�lt majd �jra elernyedt. Mido a f�rfi szem�be n�zett, amiben olyan �rz�seket tal�lt, amiket eddig csak �lmaiban l�tott. J�l eltitkol, sosem l�tott �rz�seket; szenved�lyt, v�gyakt, szeretetet, odaad�s, �s nem utols� sorban k�jt pillantott meg a t�k�rk�nt csillog� aranysz�n szemp�rban. Sesshoumaru �jra lassan szinte kim�rten �s �vatosan mozogni kezdett, mik�zben sz�ja �jra a n� nyak�n�l kalandozott, cs�kokkal �rasztva azt el. Egyik kez�vel szinte tudat�n k�v�l a l�ny imm�r k�kem�ny mell�hez ny�lt, majd fej�t is lehajtva j�tszani kezdett nyelv�vel rajta.

Mido �nk�ntelen�l is k�jes ny�g�seket hallatott �s m�g k�zelebb akart ker�lni a f�rfihez. Annyira k�zel, hogy �rezze annak minden sz�vver�s�t, l�legzet v�tel�t. Sesshoumaru teljesen elmer�lt �s csak akkor n�zett fel �jra, amikor haj�ban meg�rezte a l�ny v�kony ujjait. Azok hol g�rcs�sen kapaszkodtak, hol elernyedtek.

Tekintet�k �sszefon�dott, �s �gy mozgott tov�bb a l�nyban, mik�zben mindkett�j�k ajkait m�ly s�hajok hagyt�k el. V�g�l a mozg�s lelassult, majd megsz�nt �s csak egym�s szem�be n�ztek merengve. �gy festett mintha olvasni akarn�nak a m�sik gondolataiban, pedig csak meg bizonyosodni akartak arr�l, val�ban nem valamelyik v�gy�lmukba cs�ppentek-e bele, hogy val�ban �bren vannak-e, nem csak �lom ez az eg�sz. A n� egy kicsit lehunyta a szemeit, majd pillanatok m�lva szemreh�ny�an visszapillantott. Azt�n m�r halkan ny�sz�r�gni kezdett, k�vetelve a folytat�st. Nem t�rt�nt semmi.

-          Most m�rt csin�lod? – k�rdezte tehetetlen�l Mido.

-          Hiszen te nem akartad m�g az elej�n? – k�rdezett vissza a f�rfi, de hangja elcsuklott, mert �t is egyre jobban szor�totta a v�gy.

P�r m�sodpercig m�g mozdulatlanul n�zt�k egym�st, majd Sesshoumaru �jra mozogni kezdett. A temp� felgyorsult, �s sokkal csod�latosabban hatott a kis sz�net ut�n, mindketten kikerekedett szemmel �s er�seket s�hajtva vett�k �szre ezt.

Mido �r�lt, hogy a f�rfi megk�ny�r�lt rajta, hiszen tiszt�ban volt vele, hogy m�r nem sok�ig tudta volna t�rt�ztetni mag�t. Test�t egyre er�sebben j�rta �t a k�j �s hangos ny�g�sei t�ntek fel a k�t test tal�lkoz�s�nak hangjai k�z�tt. Soha nem gondolta, hogy egy d�monnal fogja �t�lni el�sz�r ezt az �lm�nyt, �s azt sem hitte, hogy ez ennyire j� lehet. Ennyire j�, m�mor�t� �s csod�latos. Bizsergeti �s k�nyezteti az eg�sz test�t, mintha nem is a f�ld�n, hanem a mennyekben lenne.