Mért nem? – lépett szorosan elé a démon.

- Ne tedd… mi nem… - suttogta újra elhalóan a lány.

Fejét oldalra fordította szemeit lehunyta, hogy ne kelljen, a vágytól izzó sárga szempárba néznie. A szellem egyik kezével a falnak támaszkodott, és még szorosasban feszült a csukott szemmel tűrő Midohoz. Aztán másik kezével finoman benyúlt az időközben visszahúzott kimonó felső alá. Mutatóujját óvatosan végighúzta a lány kulcscsontján. Aztán lehajolt és a nyak váll szegletében lévő aprócska gödröcskénél kezdte csókolgatni a lányt. Először finoman, majd amikor már érezte, hogy a női test beleremeg, lágyan harapdálni kezdte a selymes bőrt. Nem akarta, de hegyes szemfogai felsértették azt és vékony csíkban szivárogni kezdett a lány vére. A démon lecsókolta ezt is, finomnak és édesnek találta, elvégre fajtája soha sem iszonyodott tőle. Mido saját elfehéredett szájába harapott. Nem a jelentéktelen kis fájdalomtól, hanem az érzéstől, ami végig bizsergette a testét. Bármennyire is türtőztetni akarta magát, a fizikai kéj győzött akaraterején és halkan felnyögött.

- Mit ne tegyek? – kérdezte Sessh az utolsó mondatra visszatérve.

De beszéd közben sem hagyta nyugodni a lány testét. Látta, hogy az nem néz rá, csak összeszorítja a szemeit, fejét elfordítva tartja, tenyereit a falnak szorítja. Finoman megfogta a nő állát, és úgy fordította a fejét, hogy mindenképpen őt lássa, majd újra harapdálni kezdte a lány porcelánfehér bőrét. Mikor ismét felnézett, csak a csukottan remegő szemhéjakat látta. Visszatért a lány szájához, ahol akadozva, de viszonzásra leltek csókjai. Az elején Mido tüntetőleg nem akart engedni. De a férfi nyelve utat tört magának a fogak között, érezve a vér és nyál sajátos keverékét a szájában és a lány szájának minden szegletét bebarangolta.

-          Ne hunyd le a szemed! – súgta Sesshoumaru egy levegővételnyi szünetben, mielőtt újra a lány ajakira tapasztotta volna sajátját.

Aztán megszakította a csókokat és örömmel figyelte, hogy Mido kinyitja homályosan csillogó szemeit. A lány szemébe nézett, és nem engedte neki, hogy elfordítsa a tekintetét. Így álltak ott pár percig, tisztán látta a barna szemekben a félelem halvány csillogást, a nő szagából is érezte, de nem akart vele törődni. Most már nem. Hiszen ott lebegett a lány körül, mint egy parfümfelhő ként a parázsló vágy mámorító illata.

A férfi határozottan széthúzta a könnyed felsőruhát, ami teljesen szabaddá tette a nő mellkasát. Elismerően elmosolyodott, amikor meglátta a fehér feszes melleket. Rájuk helyezte a tenyerét gyengéden megmarkolta őket, miközben hüvelykujjával finoman masszírozni kezdte azokat.

Erre Midayoi jólesően felnyögött. 

Sesshoumaru a lány nyakát kezdte el újfent csókolgatni, de közben gyengéden kényeztette tovább a lány melleit. Szájával lassan haladt lefelé, centiről centire, miközben tisztán hallotta, ahogy Mido körmeit a falon végig húzza. Aztán leért a gömbölyű mellekhez és azokat is csókokkal borította be. Nyelve eljátszott a feszes bimbókkal, majd hírtelen abba hagyta és felnézett. A lány csak némán állta a tekintetét.

-          Ha akarod, akkor most befejezzem… - hagyta nyitva a mondatot a férfi.

Hangja játékosan csengett, de talán igazi szándéka az volt, hogy a lány kezébe adja a döntés jogát.

Mido nem bírta tovább. A lassan elhúzódó Sesshoumaru csuklója után kapott. Egy pillanatig hagyta, hogy a lelkében kavargó érzések csatája felerősödjön, majd az egyik felül kerekedett a másikon. Karjait a szellem nyaka köré fonta, így végleg maradásra ösztökélve. Testén és lelkén egyaránt győzött az erősebb, testi-lelki vonzalom.

Újra csókolózni kezdtek, végül a démon újra a szoknya alá nyúlt, feltűrve azt és széthúzva a lány lábait, majd közéjük lépett. Teljes súlyával a nőnek dőlt, aki nem tudott a szellem szemeibe nézni. Megsemmisültnek érezte magát, amiért nem tudott ellenállni a teste vágyainak és teljesen megváltoztatja kapcsolatukat, mert innentől kezdve már minden más lesz. Azzal a tudattal fog együtt élni, hogy mostantól mindennél erősebb kötelék lesz köztük, amire akár Naraku vagy bármely ellenségük rájöhet. Elfogadja, hogy még csak nagykorúvá sem vált, odaadja magát ennek a férfinak, ha bár álmaiban máshogy élt az első nagy együtt létet. Meg szegi, le sem tett papnői esküjét, lemond lelke szűz fehérségéről és elkövet egy esetlegesen Kikyouénál is nagyobb hibát… De már semmi nem számított… 

Kezei a fehér nadrághoz tévedtek. Sesshoumaru nem bírta tovább, hozzálátott, hogy minél előbb megszabaduljon saját nadrágjától, majd a lány szája után kapott újból. Közben kapkodva letépte a szoknyát Midoról, majd a formás fenékre tette kezeit, és a fehérneműt is lehúzta róla.

A nő gyorsan kilépett belőle és már teljesen meztelenül álltak szorosan egymás előtt. Testüket immár nem fedte semmilyen ruha, fedetlen ágyékuk egymáshoz simult, ami őrjítő érzés volt mindkettőjüknek. Mido, hogy még csökkentse a két test közötti minimális távolságot, egyik lábát felemelte. A férfi kezével a lány térdhajlatához nyúlt, és megtartotta őt.

Így álltak pár percig, hangosan szuszogva, miközben csak egymás szemébe néztek. Aztán a lány fejét a démon mellkasára hajtotta és szorosan hozzábújt felsőtesttel is. Jól esett számára a férfi testének melege. Mellei így szorosan Sesshoumaru mellkasához préselődtek. Ő nem bírta tovább, lehajolt és újra szenvedélyesen megcsókolta a nőt, miközben, másik kezével is megemelve, a falnak döntötte. Így a fejük, közel egy magasságba került, talán Mido kicsit magasabban is volt. A nő érezte, ahogy a démon kemény férfiassága egyre közelebb kerül ahhoz, hogy behatoljon eddig szűz testébe. De ő nem így akarta. Mozgolódott mire újra talajt érzett a lábai alatt. Sesshoumaru mintha csak a gondolataiban olvasna, visszahátrált a puha szőnyegig a kandalló előtt, majd ott lefektette őt.      

Ajakaik egy pillanatra sem váltak el a másikétól. Mido akaratlan halkan zihálni kezdett, és szédült is. Ha kinyitotta szemeit a plafon és a falak táncot jártak, ő pedig velük táncoltatta egész lelkét. Szaporán szedte a levegőt, de így is kevésnek tűnt az, mellkasa kicsinynek bizonyult, ahhoz hogy elegendő oxigént befogadjon. Szorosan ölelte a szellemet, miközben annak hátán játszott remegve vékony ujjaival. Szinte alig jutottak el hozzá a férfi szavai, és főleg alig akarta elhinni azokat, amikor Sesshoumaru megszólalt. Hangja árnyalatokkal mélyebb volt a szokásosnál, enyhe rekedtséggel fűszerezve csengett, talán kiszáradt torkának köszönhetően. 

-          Gyönyörű vagy! – kezdte, mire a lány csak felsóhajtott – Annyira gyönyörű! Mido… - kezdte, nyelt egyet két sóhaj között, majd csak várakozást keltő pillanatok múlva folytatta - Én akarlak! Magamnak! Kívánlak és… Szeretlek! – súgta meg remegő hangon a szellem.

Szavaira, mintha mindketten ledermedtek volna. Talán még ő is meglepődött, azon hogy kimondta, de most képtelen volt ezen gondolkodni. Némán néztek csak egymás szemébe, milliméterekre csak szerelmük beteljesülésétől.

Sesshoumaru bírta kevesebb ideig. Halkan felsóhajtott és határozottan, de gyengéden szétfeszítette a lány combjait.

Mido térdeit magasra húzta, karjait a szellem vállán támasztotta meg. A démon még egyszer túlfűtve a vágytól a lány szemébe nézett. Kezével elindult a lány köldöke felé vezető úton, de ő határozottan eltolta az ujjakat. Nem ezt akarta, neki már más kellett. Szerencséjére Sesshoumarunak nem kellett könyörögni, egyből megértette. Teljes súlyával rádőlt a lányra és behatolt a testébe.

Mido ajkai közül éles fájdalomtól zengő sikoly szállt ki, hírtelen jövő erős, kíméletlen remegés futott végig a törékeny testen, amit a férfi észre is vett. Fejét a lány nyakához hajtotta. Nem mozdult. Párszor beszívta annak zavarodott, de finom illatát, majd mondani akart neki valamit, de nem tudott, csak zihálva magához ölelte a lányt. Aztán folytatni akarta, amibe bele kezdtek.

Mido szemeibe könnyek szöktek, amik kicsordultak és lefolytak egészen a nyakáig. Látása elhomályosult és nem érezte úgy, hogy boldogan forog körülötte a világ, a fájdalom szörnyű realitású gondolatként cikázott idegeiben. Körmeit a démon hátába nyomta és próbált nem arra gondolni mit vesztett most el. Keze nyomán vörös csíkok maradtak, amikből lassan szivárogni kezdett a vér. Sesshoumaru újra megállt, abba hagyta a mozgást, és simogatni kezdte, a lány remegő oldalát és combjait, habár alig bírt a vágyaival, érezte, hogy Midonak most másra van szüksége. A lány, arcát szorosan a szellem nyakához fúrta és amennyire tudta átölelte az erős hátat. Szemeit szorosan összeszorította és próbált ellazulni, de fájdalom görcsös emlékként élt memóriájában.

-          Sajnálom, csak én még soha senkivel… - suttogta szipogva, szégyenkezve, mintha bűnt követett volna el. 

A simogatás valamelyest megnyugtatta, és próbált ellazulni. Közben picit mocorogni próbált, hogy enyhítsen a testében lüktető forró feszesség kényelmetlenségén.

-          Te bocsáss meg! – súgta vissza a démon.

Aztán az ő testén is remegés futott át, a lány aprócska mozdulataira. De ez teljesen másfajta bizsergés volt, közel sem hasonló, mint amilyent az előbb a nő érzett. Ez valami mást jelzett. Halk sóhaj hagyta el a férfi ajkait, vállai megrogytak, teste megfeszült majd újra elernyedt. Mido a férfi szemébe nézett, amiben olyan érzéseket talált, amiket eddig csak álmaiban látott. Jól eltitkol, sosem látott érzéseket; szenvedélyt, vágyakt, szeretetet, odaadás, és nem utolsó sorban kéjt pillantott meg a tükörként csillogó aranyszín szempárban. Sesshoumaru újra lassan szinte kimérten és óvatosan mozogni kezdett, miközben szája újra a nő nyakánál kalandozott, csókokkal árasztva azt el. Egyik kezével szinte tudatán kívül a lány immár kőkemény melléhez nyúlt, majd fejét is lehajtva játszani kezdett nyelvével rajta.

Mido önkéntelenül is kéjes nyögéseket hallatott és még közelebb akart kerülni a férfihez. Annyira közel, hogy érezze annak minden szívverését, lélegzet vételét. Sesshoumaru teljesen elmerült és csak akkor nézett fel újra, amikor hajában megérezte a lány vékony ujjait. Azok hol görcsösen kapaszkodtak, hol elernyedtek.

Tekintetük összefonódott, és úgy mozgott tovább a lányban, miközben mindkettőjük ajkait mély sóhajok hagyták el. Végül a mozgás lelassult, majd megszűnt és csak egymás szemébe néztek merengve. Úgy festett mintha olvasni akarnának a másik gondolataiban, pedig csak meg bizonyosodni akartak arról, valóban nem valamelyik vágyálmukba csöppentek-e bele, hogy valóban ébren vannak-e, nem csak álom ez az egész. A nő egy kicsit lehunyta a szemeit, majd pillanatok múlva szemrehányóan visszapillantott. Aztán már halkan nyöszörögni kezdett, követelve a folytatást. Nem történt semmi.

-          Most mért csinálod? – kérdezte tehetetlenül Mido.

-          Hiszen te nem akartad még az elején? – kérdezett vissza a férfi, de hangja elcsuklott, mert őt is egyre jobban szorította a vágy.

Pár másodpercig még mozdulatlanul nézték egymást, majd Sesshoumaru újra mozogni kezdett. A tempó felgyorsult, és sokkal csodálatosabban hatott a kis szünet után, mindketten kikerekedett szemmel és erőseket sóhajtva vették észre ezt.

Mido örült, hogy a férfi megkönyörült rajta, hiszen tisztában volt vele, hogy már nem sokáig tudta volna türtőztetni magát. Testét egyre erősebben járta át a kéj és hangos nyögései tűntek fel a két test találkozásának hangjai között. Soha nem gondolta, hogy egy démonnal fogja átélni először ezt az élményt, és azt sem hitte, hogy ez ennyire jó lehet. Ennyire jó, mámorító és csodálatos. Bizsergeti és kényezteti az egész testét, mintha nem is a földön, hanem a mennyekben lenne.