A b�ntudat kis szikr�j�t fedezte fel lelk�ben, de most ez sem �rdekelte, imm�r maga m�g�tt hagyta minden g�tl�s�t, �nuralm�t, j�zan esz�t �s f�lelm�t.

Sesshoumaru nagy leveg�t vett �s m�g er�sebb temp�t dikt�lt. Mindketten �rezt�k, hogy a cs�cs m�r nagyon k�zel van, a l�ny er�sen megkapaszkodott a f�rfi v�ll�ban, de �gy is k�ptelen volt k�vetni a temp�t. M�r nem is folytatt�k vissza ny�g�seiket, az sem �rdekelte �ket, hogy b�rki meghallhatja a palot�b�l, aki erre vet�dik. A szob�ban visszhangot vertek a k�j felt�r� hangja, lassan ki�lt�ss� er�s�dve. Mido fej�ben olyan gondolatok sz�lettek, amik miatt norm�l esetben saj�t mag�n elpirul, de most csak �lvezte szerelm�k �lvezettel teli cs�cs�t. �lvezte, ahogy forr� nedves test�hez hozz� fesz�l egy er�s, izmos, csod�latos f�rfi test, ahogy �l�ben egyre fokoz�dik a gy�ny�r. M�r nem tudta k�vetni az eszeveszett temp�t, m�r gondolkodni sem tudott, csak az, maradt a fej�ben, hogy vajon ez-e a k�l�nbs�g egy haland� �s egy d�mon f�rfi k�z�tt? Ez a szenved�ly? Ez a v�get nem �r� v�gy, ez, ahogy l�ktet k�r�l�tte a kifogyhatatlan energia. �gy �rezte � m�r ahhoz is f�radt, hogy lehunyja szem�t, a beteljes�l�s m�r csak pillanatokra volt.

A n� test�n h�rtelen meleg�raml�s futott v�gig tark�j�t�l a bok�j�ig, majd a gerince mellet meg�rezte azt a hideg bizserg�st, amir�l m�r annyiszor hallott, de m�g soha nem �rzett. A l�ny csak halv�nyan �rz�kelte a k�lvil�got a test�t el�nt� gy�ny�rt�l. Szorosan mag�hoz h�zta Sesshoumarut, k�jesen felny�g�tt mik�zben test�n remeg�s hull�mok sorozata futott v�gig majd p�r pillanat m�lva mozdulatlann� dermedt.

A f�rfinek m�r csak kett�t-h�rmat kellett l�knie �s az � test�t is el�nt�tte a beteljesed�s gy�ny�re. Hangosan fels�hajtott, majd bele�lvezett a l�nyba. Mido �rezte, ahogy a szellem l�ktet� magja sz�t�rad test�ben.

A n� h�travetette a fej�t �s hagyta, hogy Sessh r�boruljon �s arc�t hossz� barna tincsei, k�z� f�rja. Mido a d�mon kimelegedett, nedves h�t�t simogatta. Hossz� percekig fek�dtek �gy

- Sesshoumaru! – t�rte meg a csendet a l�ny v�kony hangja.

-          H�m?

-          K�sz�n�m!

A l�ny keze megremegett a simogat�s k�zben, mik�zben arra gondolt mennyire oda van ez�rt a f�rfi�rt. Az a gy�ny�r�, nagyon hossz� ez�st haj, a sz�p, szab�lyos, nemes arc, azok a borosty�n s�rga szemek, amiket kiemelnek a bord� szemh�jak. Az izmos, er�s test, amit az a porcel�nfeh�r gy�ny�r� b�r bor�t.  Azt�n a nagy szellem �vatosan kicsusszant bel�le �s a h�t�ra fek�dt. A n� orr�t megcsapta az ilyenkor jellegzetes szagok sokas�ga, pedig haland� form�j�ban volt. 

Sessh mag�hoz �lelte Midot, aki szorosan hozz�b�jt. Teste m�g n�ha megremegett, de l�legzete lassan lelassult. Sessh automatikusan simogatni kezdte a l�ny h�t�t, szinte megszok�sb�l. Azt�n csak fek�dtek, n�m�n �s f�radtan.

-          Mit k�sz�nsz? – n�zett r� a szellem nagy sok�ra.

-          Mindent! – v�laszolta csendesen Mido.

-          Tudod, nem hittem volna. – sz�lalt meg p�r perc m�lva a f�rfi.

-          Mit?

-          Hogy egyszer egy haland� n� lesz a legfontosabb az �letemben. Mert azt hiszem te vagy a legfontosabb. F�ltem, hogy elvesz�telek, amikor az a fatty� megsebezett…

-          Sessh! – akarta csit�tani a l�ny, de a d�mon folytatta.

-          Soha nem hittem, hogy valaha is szerelmes leszek. Azt meg m�g csak �lmomban sem jutott eszembe, hogy valakibe, aki nem a fajt�mb�l val�…

-          Ezt m�r megbesz�lt�k! – emelkedett fel a l�ny egy kicsit �s kih�zott p�r ez�stsz�n� hajsz�lat a sz�p arcr�l.

-          Tudom! Szeretlek! – v�laszolta a szellem.

-          �n is szeretlek! – kis s�haj - K�l�nben szerinted �n hittem? Ak�r 4 h�nappal ezel�tt, hogy a k�z�pkori jap�nban, egy palot�ban egy youkai �ltal vesz�tem el a sz�zess�gem?

-          B�nod? – h�zta fel k�rd�n a szem�ld�keit a f�rfi.

Hangj�ban csal�dott b�nat csend�lt.

-          Egy�ltal�n nem! – r�zta meg mosolyogva a fej�t Midayoi, �s lehajolt, majd finoman megcs�kolta szerelm�t.

K�s�bb � t�rte meg a l�gy cs�kot �s fel�lt, h�ttal a szellemnek. Azt�n fel�llt, hogy rakjon a kialudni k�sz�l� t�zre, �m f�jdalmasan a has�hoz kapott �s felszisszent.

Val�ban f�jt neki. Len�zett meztelen combjaira ahol l�tta, hogy v�kony cs�kban v�r csordog�l, meg m�g m�s is. L�pni akart egyet, de a f�jdalom ism�t jelentkezett. T�nyleg nem ilyennek k�pzelte ezt el. �gy azt�n k�nytelen volt vissza�lni, de Sessh m�r r�m�lten m�g�tte volt. Azt�n �vatosan h�tulr�l �t�lelte a visszaereszked� l�nyt.

-          Mido?

-          Semmi baj! T�nyleg, ez teljesen term�szetes. – fordult meg a l�ny �s sarkaira �lt.

-          Biztos nem az �n hib�m? – k�rdezte nagy szomor� szemekkel Sesshoumaru.

-          Egy�ltal�n nem! – mosolygott a l�ny, �s kezeit a f�rfi arc�ra rakta, �s cs�kot nyomott a homlok�ra, pont a f�lholdra. – S�t!

-          Mi s�t? – pislogott nagyokat Sessh.

-          S�t, k�l�n�sen gyeng�d volt�l velem. Olyan, amilyen tal�n haland� f�rfi soha sem… Figyelt�l r�m, �s ez mindenn�l t�bbet jelentett! Nagyon j� volt!!! - pirult el a l�ny, majd a szellemhez b�jt.

� h�trad�lt, Mido pedig az er�s mellkasra hajtotta a fej�t. Sesshoumaru a l�ny hossz� haj�t n�zte, ahogy a v�r�sen par�zsl� t�z f�nye megt�rik a sz�lakon, mik�zben szorosan mag�hoz �lelte.

- Nem tudom, hogy mondhatj�k azt r�d, hogy egy gonosz �s sz�vtelen d�mon vagy! Ez mind bolonds�g!

- Sajnos nem az! Te csak ezt az oldalamat ismered. �s csak rem�lni tudom, hogy a m�sikat nem fogod, soha!

- Ez h�lyes�g! Aki ennyire figyelmes �s kedves, mint te, aki k�pes szeretni, az nem lehet gonosz.

A d�mon felnevetett.

- Mi van? – k�rdezte a l�ny cs�p�sen, elv�gre � nem viccnek sz�nta ezt. 

- Te vagy az els�, aki ilyeneket mond r�lam. �s f�lek, m�g nem ismered igaz�n a fajt�mat…

- Mert �n vagyok az els�, akit k�zel engedt�l magadhoz! Tudom hogy te m�s vagy! – v�gott vissza a l�ny.

- Tal�n, mert r�d v�rtam eg�sz �letemben!

- Bolond vagy! – nevettet Mido boldogan.

- Tudom, te bolond�tott�l meg! Te �s azok a csodasz�p szemeid! – s�gta m�r szinte a l�ny sz�j�ba Sessh.

Azt�n csak n�m�n n�zt�k egym�st, majd ajkaik finoman �ssze�rtek, sz�tv�ltak �s �jra �ssze�rtek. Nyelveik utat kerestek a m�sik sz�j�ba, �s m�mor�t� t�ncba kezdtek. A cs�kt�l mindkett�j�k h�t�n a hideg futkosott, mire szenved�lyesebben simultak �ssze. �jra szabadon engedt�k el nem m�l� v�gyaikat, a d�mon �jra k�nyeztetni kezdte a l�ny test�t �s �jra egym�s�i lettek. Forr�n �s vadul, mintha most akarn�k bep�tolni az eg�sz eddig elmulasztott id�t. Mint ha most akarn�k ki�lni test�k minden gy�ny�r�t, mintha v�gyaikat �r�kk� �lvezni akarn�k. Nem lehetett eld�nteni melyik�knek jelentettek t�bbet ezek a pillanatok. Az egyszer� gimnazista l�nyb�l lett mikonak, aki m�g soha nem �rezte a szerelem ilyen fok� gy�ny�reit, aki most adta oda mag�t egy olyan f�rfinak, aki mellett akar maradni �r�kk�. Vagy a d�monnak, ki 500 �ve j�rt a vil�gban, m�g is csak most tal�lkozott az igaz szerelemmel, hab�r a testi v�gyak beteljes�l�se nem volt ismeretlen sz�m�ra, de m�g is soha nem �lvezte ennyire, �gy hogy azt a n�t tartja a karjaiban, aki�rt eladn� a lelk�t.

�s �gy ment ez eg�sz �jjel, am�g v�gk�p el nem f�radtak. Mido a szellem v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s r�gt�n elaludt. Sesshoumaru m�g egy darabig fent volt, magukra ter�tette a feh�r pr�met, �s azon gondolkodott, mennyire kellemes is ez az �rz�s. „Val�ban beleszerettem ebbe a l�nyba?” – n�zett a b�k�sen alv� n� fel�, aki �lm�ban angyalian mosolygott. Ere a f�rfi is elmosolyodott, �s m�g szorosabban mag�hoz �lelte. Orr�t megcsapta a l�ny illata. Eg�szen m�s volt, tal�n, att�l hogy keveredet az � szag�val is. M�mor�t�, kellemes, megnyugtat� �s csod�latos volt a Midob�l �rad� illatok �sszess�ge. M�lyen besz�vta, majd � is lehunyta a szem�t. V�g�l �t is hamarosan elnyomta az �lom. Tal�n soha nem aludt m�g ilyen kellemesen, hiszen ahogy p�rszor fel�bredt �jjel m�g mindig a karj�ban tarthatta a l�nyt. Boldog volt, hossz� �let�ben el�sz�r �nfeledten. Nem is sejtett�k milyen �bred�s v�r r�juk.