XXXV. A kis tolvaj

Midayoi er�s ord�t�sra �bredt. Egyszerre pattantak fel a szemei Sesshoumaruval, �m m�g meglep�dni sem volt idej�k. Az ajt� hely�n h�rtelen sok-sok ember jelent meg. Vil�goss�got tartva kez�kben, amir�l k�s�bb kider�lt, hogy f�kly�k. Legel�l, a szerzetesek vezet�je. A f�rfi arca v�r�s vagy m�r ink�bb lila volt a d�ht�l, verejt�kezett �s veszetten ord�tott, amit a k�zben kiadott artikul�latlan hangokt�l �rthetetlenn� v�lt. Szemei alatt s�t�t t�sk�k fek�dtek, l�tszott hogy eg�sz �jjel �lmatlanul gyalogolhatott. A f�ny lassan ingadozva vil�g�tott be a rendetlen, zs�folt helyis�gbe, azt�n lassan kibontakozott a k�t testet halv�ny sziluettje a felt�rt szoba padl�j�n, egy pillanatig mindenkinek tork�ra forrt a sz�.

Mindannyian tiszt�ban voltak vele hogy egy d�mont fognak megpillantani, de fel sem mer�lt k�pzelet�kben hogy ilyen helyzetben. Arra sz�m�tottak, hogy a szoba lak�j�nak sz�tmarcangolt test�t, a v�rben f�rd�szob�t �s egy vad�llathoz hasonl� l�nyt l�tnak majd �s a hal�l f�rtelmes b�ze csapja meg orrukat. Ehelyett a l�tv�ny, ami a szem�k el� t�rult mer�ben m�s volt. K�t haland� forma ember fek�dt a f�ld�n valami anyagok �s ruh�k k�z�tt, sejthet�en mez�telen testel. A f�rfi karjaiban tartotta n�t. A szob�ban rendetlens�g uralkodott ugyan, de k�zel sem olyan mintha dulakodtak volna. Mindenhol izzads�ggal �s az aktus testnedveivel volt terhes a f�lledt leveg�.

Sesshoumaru fel�lt, Midayoi r�m�lten b�jt a f�rfi h�ta m�g�. Reszketve h�zta magasra mag�n a pr�met, �s m�g azt sem tudta eld�nteni, hogy ez most egy r�m�lom, vagy a sz�n tiszta val�s�g. Egy l�ny v�kony s�r�sa t�rte meg a csendet:

-          Midayoi �rn�, sajn�lom… - zokogott az ajt� maradv�nyai mellett Ayuni.

-          �tkozott szellem azt hitted �tverhetsz, kicsalogathatsz minket! Sz�val ez volt a c�lod! – ord�totta veszetten a v�r�s arc� pap.

Azt�n a be�ll� csendben katon�k �s a meglepett Sesshoumaru �s Mido csak n�m�n farkas szemet n�ztek.

- Te n�, nem sz�gyenled magad! Gazd�d h�z�ban egy d�monnal h�lsz? – k�rdezte d�h�dten a szerzetes. – Undor�t� szuka vagy, az �letet sem �rdemled, meg amit mi visszaadtunk neked! �lj�tek meg �ket!

- Ne! – sikoltott eszel�sen Ayuni az ajt�b�l.

A l�ndzs�k elrep�ltek szelt�k a leveg�t, �m egyik sem �rt c�lba. Mindenki l�legzete el�llt a szob�ban. Egy v�r�s v�d�pajzsba �tk�ztek, ami a k�t c�lszem�lyt takarta el. Nyilv�n val� volt, hogy ki gener�lja a pajzsot, ahogy a l�ny kiny�jtott kifesz�tett tenyer�re b�multak. A szerzetesnek �s a katon�knak meglep�dni sem volt idej�k, amikor is a d�mon alakja felderengett, vil�g�tani kezdett �s elvak�totta �ket. Mire �jra ki tudt�k nyitni a szem�ket Sesshoumarut l�tt�k, teljes v�rtezetben �llt el�tt�k, a szellemp�nc�loknak h�la. �ppen a Toukijint f�zte az �v�be.

Ek�zben Mido is vill�mgyorsan mag�ra kapta a k�nt�s�t, mivel a pr�m is m�r a d�mon v�ll�n pihent.

-          Takarodjatok! – sziszegte a szellem, �s halkan morogni kezdett.

-          Sesshoumaru, k�rlek, nem b�ntsd �ket! – kapta el a f�rfi karj�t Mido.

-          Sesshoumaru? – k�rdezett vissza meglepetten a pap – Eleget hallottam r�lad �tkozott d�mon! Falukat rombolt�l le, gyermekeket, asszonyokat �lt�l, �s ez m�g mind nem el�g? M�rt nem v�logatsz a saj�t fajt�db�l!

-          Ha hallott�l r�lam, akkor tudhatn�d, hogy most v�ge az �letednek! – v�laszolta Sessh, hangja jegesen csengett a be�ll� r�m�letben.

-          Ezekb�l k�vetkez�en azt hittem megveted az embereket. �gy n�z ki t�vedtem. Vagy csak bizonyos c�ljaidra kellenek? De mindegy, l�jetek! – intett a szerzetes �s �jabb harcosok jelentek meg, kifesz�tett �jakkal.

A vessz�k elindultak fel�j�k, de m�g miel�tt el�rt�k volna �ket, Sesshoumaru ujj�b�l kicsapott az energia ostor �s darabokra t�rte azokat. De ennyi nem volt el�g. A meglepett emberek fel� csapott, akik jobb�ra darabokban kizuhantak az udvarra. 

- Sesshoumaru! K�ny�rg�m, ne tedd! – sikoltott Mido �s a szellem el�l�pett, majd er�sen �t�lelte. – Fejezz�tek ezt be!

N�ma csend maradt a szavai ut�n. Azt�n a d�monra n�zett, majd halkan megsz�lalt:

-          K�rlek, menj el! Ezt majd �n elint�zem!

-          De Midayoi?

-          Tudok magamra vigy�zni, hiszen ismersz! – mosolygott a l�ny. – Amint tudok, megyek! Megtal�llak!

-          Ha �gy akarod! – vont v�llat a szellem, �s k�rben�zett.

Azt�n mintha senki nem lenne ott lehajolt �s megcs�kolta a l�nyt. Nem is volt benne biztos, hogy csup�n az egy�tt elt�lt�tt �jszak�t akarta b�cs�ztatni a l�tv�nyosan hossz� �s forr� cs�kkal, minden bizonnyal szerepet j�tszott gondolatai k�zt az is, hogy m�g jobban megal�zza a szentesked� papot. A szerzetes h�pogva, fuldokolva n�zte a jelenetet mik�zben b�szen keresett valamit egyik zseb�ben. �m ek�zben Sesshoumaru alakja felragyogott �s szellemg�mb� v�lt. Ebben a pillanatban a pap elhaj�totta a szent pergament a d�mon fel�, �m az nyugodtan kirep�lt a szob�b�l. Midayoi k�nnyed�n el�t�tte a tiszt�t� tekercset, ami az �rint�s�t�l k�k porr� v�lt.

-          Ez lehetetlen! Fogj�tok el! – ki�ltott a pap.

-          Nem hinn�m. – vont v�llat a l�ny �s felragyogott a v�d�pajzs.

-          Ki vagy te? – k�rdezte a szerzetes.

-          Egy papn�.

-          Sz�val ez�rt nem hatnak a tiszt�t� tekercsek a testedre. De ha papn� vagy, m�rt volt�l egy d�monnal?

-          Mert � a… - a l�ny kereste a megfelel� indokot - a f�rjem.

-          Hogyan? – z�dult fel a t�meg.

A l�ny zavartalanul a zokog� Ayunihoz s�t�lt, �t�lelte �s bevezette a szob�ba.

- Akartok m�g valamit? – k�rdezte.

- Majd Itshiri-sama lerendezi veled ezt a gyal�zatot! Addig is k�t ember �lljon �rs�get! – adta ki az utas�t�st a szerzetes.

- �s rakj�k vissza az ajt�t! Meg a sebes�lteket is vigy�tek el – fordult el a l�ny nyugodtan.

- �ket maximum m�r csak a temet�be vissz�k. – sz�lt vissza az egyik r�m�lt katona.

Mido lehajtotta fej�t, �s szemmel l�that�an megr�zk�dott. V�g �l is Sesshoumaru �nv�delemb�l tette gondolta.

Azt�n, miut�n minden a hely�re ker�lt, Mido felpiszk�lta a t�zet �s rendet rakott a szob�ban. Majd s�hajtva le�lt a m�g mindig remeg� Ayuni mell�.

-          Semmi baj! – �lelte �t a l�ny v�ll�t.

-          De most miattam lebukt�l. Konchju j�l �rk�d�tt, �n nem!

-          Mondom semmi baj! Nyugodj meg.

-          De igen, mert meg fognak �lni! Mert, mert az �jszaka… - dadogta a l�ny.

-          Egy d�monnal voltam. �s azt�n?

-          Hogy �rted ezt �rn�m. Ez sz�rny� b�n!

-          A te szemedben is? – k�rdezte keser�en Mido.

-          Nem, nem �gy �rtem. De megsz�gyen�tnek majd!

-          Nem f�lek �n att�l! Itt m�g senki sem tudja, mire vagyok k�pes.

A l�ny lassan megnyugodott. Azt�n Mido megk�rte, hozzon neki valami egyszer� �s szer�ny �lt�zetet, Ayuni b�lintott �s elment. Azt�n mikor visszat�rt Mido fel�lt�z�tt �s kil�pett az ajt�n.

- �llj! – szegezte az egyik f�rfi a l�ndzs�j�t a n� nyak�hoz.

- Finomabban nem megy? – k�rdezte a l�ny �s eltolta mag�t�l a fegyvert.

- Nem mehetsz ki a szob�db�l, te szuka!

- Egy mononoke asszonya, undor�t�! – adtak hangot a v�lem�ny�knek a katon�k, az egyik kik�p�tt a f�ldre.

Mido egy pillanatra lehunyta a szem�t, hogy el�t�r� haragj�t elnyomja, majd sz�npadiasan elmosolyodott. Azt�n nyugodt �s kecses mozdulattal felemelte a kez�t, �gy hogy tenyere a katon�k fel� mutasson. Azok m�r csak azt �rezt�k, hogy m�terekkel arr�bb a f�ld�n fekszenek.

-          A k�vetkez� sz� ut�n nem leszek ilyen finom! – mosolygott a l�ny, �s elindult nyom�ban a megd�bbent Ayunival.

�gy gondolta megkeresi Itshiri nagyurat, �s maga sz�mol be neki a t�rt�ntekr�l. Megk�sz�ni a sz�ll�st �s az �pol�st majd �tnak indul. Ha megpr�b�lj�k feltartani, akkor egyszer�en megsz�kik.

Alig �rte el a f�udvart, embergy�lekezetre lett figyelmes. Egy kis alak a fagyos f�ld�n fetrengett, �s katon�k ord�tottak vele. S�t n�ha bele is r�gtak. Mido nem l�tta rendesen mi t�rt�nik, ez�rt el�r�bb tolakodott a b�m�szkod�k �s a katon�k k�z�tt. Azt�n amikor v�gre megl�tta a cs�ppnyi �ldozatot meg fagyott az ereiben a v�r.

-          Kis tolvaj! Lopni akart�l! – emelte fel a 8 �ves kisl�nyt az egyik f�rfi a haj�n�l fogva.

A l�ny teste lila volt a v�ral�fut�sokt�l, egyik szem�t m�r nem tudta kinyitni �gy bedagadt, orra t�v�ben alvadt v�r feket�llett. Jobbid�ket l�tott narancsos kock�s kimoncsk�j�b�l rongyok maradtak. Kis test�t horzsol�sok fedt�k, l�that�an m�r semmilyen ereje sem maradt. T�deje olyan hangosan s�polt a leveg� v�teln�l hogy a b�m�szkod�k is hallani v�lt�k.

 Mido felismerte a kis l�nyt, Rin volt az. Olyan harag lett �rr� a test�n, amit m�g soha sem �rzett. �s bek�vetkezett, amit m�g Sesshoumaru mondott neki valamikor nagyon r�gen: „Magadt�l �tv�ltozol, ha a d�h�d eluralkodik a lelkeden vagy, vagy �letvesz�lybe ker�lsz.” Mido lend�letesen leakasztotta az �j�t a h�t�r�l egy vessz�t illesztett a h�rra �s m�r el is l�tte azt. A tiszt�t� ny�l utat nyitott a t�megben, an�lk�l hogy az emberekben nagyobb k�rt okozott volna, majd annak a katon�nak a karj�ban �llt meg aki Rint emelte fel a f�ldr�l.

N�ma csend lett �s mindenki a d�monn�t n�zte.

-          Takarodjatok t�le! –ord�totta a l�ny.

Senki nem mozdult ez�rt, Mido utat sz�tl�kte a k�r�l�tte b�m�szkod�kat, a t�megben k�nnyed�n els�p�rte az embereket �s a kisl�ny mell� l�pett. Gy�ng�den felemelte az �jult kis testet, Rin erre t�rt mag�hoz.

-          Mido. – suttogta majd s�rva fakadt. S�s k�nnyei feloldott�k az arc�ra tapadt mocskot �s v�rt.

-          �tkozottak! – ord�totta a l�ny, mik�zben egyik kez�vel szorosan mag�hoz �lelte a gyereket.

Az �jat visszaakasztotta a tegez mell�, majd k�rben �rzett:

-          J�jj�n ide, aki hozz� ny�lt! – sziszegte. – Most legyen f�rfi �s j�jj�n ide, k�l�nben – �gy akarta folytatni, hogy mindenkit sz�tt�pek, v�g�l m�g sem tudta kimondani.

Ek�zben katon�k �rkeztek fut�l�p�sben, �l�k�n Itshiri-sam�val �s csak meglepetten b�mult�k a jelenetet:

-          J�jj�n ide az, aki b�ntani merte Rint! –ord�totta tov�bb a d�monn�.

�jabb n�ma hallgat�s lett a v�lasz. Mido �rezte a d�he, uralja a test�t, de nem �lt sz�nd�k�ban g�tat szabni haragj�nak. F�l k�zbe fogta a remeg�, megt�rt kis testet �s a legk�zelebb �ll� h�rom katon�hoz l�pett. Nem is vesztegette arra az idej�t, hogy valami l�tv�nyos bossz�t �lljon, egyszer�en �k�llel csapta �ket sz�jba, de olyan er�vel, hogy hallani lehetett az �lkapcsok t�r�s�nek hangos roppan�s�t.

-          Gy�va f�rgek! Addig gyertek, am�g nem Sesshoumaru keres benneteket! – kiab�lta ism�t d�ht�l l�ngol� szemekkel. 

-          Az a l�ny lopott a rakt�rakb�l! Mi k�z�d hozz�, mononoke asszonya! – l�pett el� a reggeli incidenst kezd� pap.

Csak a n� hangj�t hallotta eddig, �s amikor megl�tta a n�t m�g a szava is elakadt. S�r�n pislogva n�zett a hanyou fel�.

- Sz�val korcs vagy. Milyen �rdekes… - sz�gezte le f�l hangosan.

-          Ez a gyerek, ember, �s �hes volt! Erre ti, a t�k�letes l�nyek agyonveritek! A d�monokat mondj�tok kegyetlennek! Egy�ltal�n hogy mertetek hozz� ny�lni ahhoz, akit m�g ann�l is jobban szeretek mintha a saj�t l�nyom lenne! – kelt ki mag�b�l teljesen a n�, szinte nem is tudva mit besz�l, h�trany�lt f�l kez�vel egyik kardj��rt �s a b�m�szkod�k k�z� csapott, mire az el�t�r� s�rga �rv�nyek eld�nt�tt�k az els� sorokat.

-          L�jetek! – ki�ltott a katon�kra a szerzetes bossz�szomjas gondolataib�l �bredve.