-          Csak ha meg akartok halni! – v�laszolt a l�ny �s mik�zben elrakta hatalmas erej� kardj�t, az � ujj�b�l is el�cs�szott a s�rga fon�l �s elt�rte vagy vissza�t�tte a nyilakat.

�m az egyik szerencs�tlen m�don a t�megben b�m�szkod� kisfi� v�ll�ba f�r�dott. A l�ny ereiben megfagyott a v�r, ahogy az elfeh�redett kis arcot n�zte.

-          Szuper! – ny�gte zaklatottan, majd lehunyta a szem�t �s visszav�ltozott emberr�. A t�meg egy emberk�nt felh�rd�lt. – Csak �gy tov�bb! Mag�nak annyi esze sincsen, mint egy s�lt bolondnak! – n�zett a szerzetesre, mik�zben megindult a sebes�lt kisfi� fel�.

Az emberek r�m�lten h�tr�lt, de a l�ny nem foglalkozott vel�k. Meg�llt a gyerek el�tt, �s letette mell�, a m�r nem s�rdog�l� Rint.

- Sajn�lom! Nem akartalak b�ntani! Seg�tek! – fogta a meg a kisgyerek kez�t, �s kih�zta bel�le a vessz�t.

Szeg�ny az er�s f�jdalomt�l hangosan felzokogott. Azt�n Mido szomor� mosollyal az arc�n a sebes�lt kis karra tette a kez�t, ami feh�r f�nnyel vil�g�tani kezdett. Ism�t mindenki r�m�lten felh�rd�lt, azt�n a l�ny levette a kez�t �s a seb elt�nt. Mindenki egyszerre kezdett suttogni. Mido azt�n megsimogatta a gyermek k�cos fej�t.

Lehajolt Rin �rt, �s im�dkozva mag�hoz �lelte. Ahol a k�t test �ssze�rt feh�r gy�gy�t� f�ny keletkezett, majd sz�t�radt a gyermek minden porcik�j�n. A sebek behegedtek, a z�z�d�sok semmiv� v�ltak, a csontok �sszeforrtak. De a f�jdalmas eml�keket nem tudta semmi meggy�gy�tani, tal�n csak az id�. A l�nyka elaludt a gy�gy�t�s k�zben, Mido a karj�ban Rinnel indult vissza.

Senki nem �llta az �tj�t, csak suttogva besz�ltek r�la a h�ta m�g�tt. Mikor a n�m�n szeml�l� Itshiri-sama mell� �rt lass�tott �s meg�llt. F�jdalommal barna szemeiben az �rra n�zett �s halkan, gy�l�lettel a hangj�ban megsz�l�totta:

-          Sz�nlak, ami�rt ilyen n�p felett kell uralkodnod, �s m�g jobban, ami�rt hagyod magad ir�ny�ttatni bolond v�n papok �ltal. – azzal tov�bb indult.

El�rte a f�l�nken b�m�szkod� Ayunit �s a l�nnyal egy�tt visszaindult a szob�j�ba. Az ajt� el�tt �ll� �r�k meg sem pisszentek, amikor a k�t n� bel�pett. Mido f�t dobott a t�zre, Rint le�ltette, majd � is le�lt, hogy a kinti hideg ut�n felmelegedjen. Ayuni csak n�m�n �llt �s n�zte �ket, amikor is Midayoi v�lla h�rtelen megremegett �s s�rva a t�rd�re hajtotta a fej�t. Rin t�rt el�sz�r mag�hoz �s a l�nyhoz b�jt, majd szorosan �t�lelte.

-          M�rt s�rsz Mido? – k�rdezte.

-          �gy sajn�lom Rin! Minden az �n hib�m! – ny�sz�rg�tt a l�ny, de k�zben k�nnyei patakokban folytak lefel�.

-          Ugyan �rn�m! Mir�l besz�lsz? – t�rdelt mell�j�k a tanonc l�ny is.

-          M�rt kellett ebbe a vil�gba j�nn�m! Mindenkinek csak gondot okozok!

-          De Mido! �n szeretlek! �s Jaken meg Aun is! Sesshoumaru-sam�r�l nem is besz�lve! – vigasztalta a kisl�ny.

-          De csak szenved�ssel ker�l�k szembe! A d�monok irtj�k az embereket, akik egym�ssal h�bor�znak. Kikyou-neechan halott, �s majdnem meghaltam. Inuyasha �s Sesshoumaru folyton �lik egym�st! Az, az �tkozott Naraku �l �s virul, �n meg m�g csak meg sem tudtam sebezni! Az a nyomorult �kk� m�r majdnem teljes ann�l a korcsn�l! M�rt engem v�lasztott�l Midoriko! – zokogta a l�ny.

-          Mert tal�n te vagy a leger�sebb n�, akit ismerek. – j�tt a v�lasz az ajt�b�l.

Mido r�m�lten pillantott arra k�nnyes szemeivel. Az ajt�ban Itshiri-sama �llt.

-          Az�rt j�tt hogy megb�ntessen? Vagy hogy el�t�ljen? – k�rdezte a l�ny, mik�zben vill�mgyorsan �sszeszedte mag�t.

-          Nem Midayoi. Az�rt j�ttem, hogy meg�rtselek!

-          Ugyan minek?

-          Meg vetsz ebben a palot�ban mindenkit, igaz? – k�rdezte m�g mindig kedvesen, mik�zben m�lyk�k szemeit a l�nyra szegezte.

-          M�rt, mit k�ne tennem? �t�lnek, miel�tt meghallgatn�k a v�delmet, k�pesek egy gyermeket b�ntani, az�rt mert �hes volt! Olyant gy�l�lnek, amit nem is ismernek! Nem tudnak k�l�nbs�get tenni j� �s rossz k�z�tt!

-          Te tudsz? – k�rdezte bar�ts�gosan a f�rfi.

-          Igen, tudok! Meg tudom l�tni emberben �s d�monban egyar�nt a j�s�got! Meg tudom k�l�nb�ztetni az �lc�t a val�s�gt�l! 

-          De te k�l�nleges vagy! Ne v�rj ilyent az �tlagosokt�l!

-          M�rt? Mert ahhoz ki k�ne nyitniuk a szem�ket? – k�rdezte a l�ny, �m mondat�t f�lbeszak�totta Konchju �rkez�se.

A l�ny egy nagy t�l �telt hozott, majd ur�ra pillantott. A f�rfi biccentett �s a szolg�l� lerakta az �telt a meglepett Rin el�.

- Hallottam �hs�gedben lopt�l! M�r nem kell! Nyugodtan egy�l! – mosolygott a fiatal�r a kisl�nyra.

- K�sz�n�m! – suttogta Rin �s hozz�l�tott az ev�shez.

- Midayoi! Ebben a palot�ban olyan emberek �lnek, akiknek a csal�dj�t szellem irtott�k ki, falujukat �k d�lt�k fel. Ap�m, �s vezet� szerzetes�nk mentsv�rat ny�jtott nekik. A f�rfiak katon�nak �lltak, a n�k gyerekeket sz�ltek �s egy nagycsal�d lett�nk. Itt mindenki arra tette fel az �let�t, hogy ap�mat v�dje, �s a d�monokat irtsa. Azt�n ap�m elesett…

- Ez mind sz�p! De �gy gondolj�k, hogy minden szellem gonosz �s irtani val�?

- Annyi f�jdalmat �ltek t�l, hogy a d�monokat csak gy�l�lni tudj�k. K�rlek, ne hib�ztasd �ket, �s bocs�ss meg nekik! – �lt le Itshiri-sama is.

- Ha az olyan k�nnyen menne. Hiszen �k is megvetnek engem.

- Sehol az eg�sz szigeten nem n�zn�k j� szemmel egy haland� n�, �s egy szellem, hogy mondjam… - kereste a szavakat kicsit zavartan az �r.

- Kapcsolat�t?

- Igen! Sz�val az emberek mindenhol ugyan �gy reag�lnak erre. Ezt �gy mondod, mintha nem ebben a vil�gban �lt�l volna eddig.

- �szint�n mondhatjuk �gy is. Sz�val a l�nyeg, az hogy szokjam meg, azt hogy len�znek, megvetnek �s gy�l�lnek, mert Sesshoumaru oldal�n tal�ltam meg a boldogs�gom?

- Midayoi, ne t�gy �gy, mintha nem �rten�l!

- Mido, �n nem haragszom r�juk! – szolt k�zbe halkan Rin.

- Jaj, �des kicsi Rin! – �lelte mag�hoz a kisl�nyt Mido.

�m h�rtelen patadobog�s robaja hallatszott be kintr�l. Azt�n egy fut�r t�pte f�l az ajt�t, majd t�rdre borult ura el�tt:

-          Nagyuram! Baj van! Az Asanok! T�madni k�sz�lnek! M�r a foly�kanyarban j�r a sereg�k!

-          Micsoda? – pattant fel Itshiri-sama meglepetten.

-          Uram, minden ir�nyb�l j�nnek, az a c�ljuk hogy k�rbe vegyenek! Rengetegen vannak.

-          Az a rengeteg m�g is mennyi? – k�rdezett k�zbe Mido.

A h�rn�k meglepetten fordult fel�, de mikor ura intett v�laszolt.

- K�r�lbel�l 2000.

- Mennyi? – d�bbent le Itshiri-sama.

- 2000 uram! Keletr�l, az �sszes �r, �t�llt Asano z�szl�ja al�. Legk�s�bb est�re itt lesznek.

- Itshiri-sama! Neked mennyi embered van? – k�rdezte r�m�lten Mido.

T�l sokat olvasott a t�rt�nelemk�nyvekben, a k�z�pkori Jap�nban d�l� polg�rh�bor�kr�l. Soha nem kegyelmeztek az ellens�gnek, �s soha nem adta fel senki sem a harcot, ink�bb buktak el csata k�zben. A f�rfiakat egyt�l egyig meg�lt�k, a gyerekeket szint�n, a n�ket pedig szolg�nak vitt�k.

-          Midayoi! Sz�l�ts csak Haranonak! A teljes nevem Itshiri Harano, de azt hiszem te rangban felettem, �llsz, �gyhogy sz�l�ts, k�rlek a keresztnevemen. Azt �gy is k�nnyebb kimondani…

-          �llok a nagy francokat, maximum a pokol kapuj�ban! – d�rm�gte zs�rt�l�dve a l�ny - Akkor Harano, te sz�l�ts engem Midonak, �s v�laszolj a k�rd�semre.

-          Mido, nekem, ha minden j�l megy, tal�n van 700 katon�m, �s 200 olyan f�rfim, aki k�pes a fegyverforgat�sra.

-          Az nem t�l b�ztat�! A fen�be. Sz�val legal�bb k�tszeres a t�ler�. Mennyi es�ly�nk van?

-          Nem tudom. A v�rosfal gyenge, de a palota v�delme kiv�l�! De kevesen vagyunk.

-          Mit akar k�l�nben t�led ez az Asano fick�?

-          El�gt�telt!

-          Mi�rt?

-          Az apj��rt.

-          Sz�val kiz�rt a b�kek�t�s?

-          Asano Hitomira nem ismer ilyent!

-          Hogy mondtad, Asano Hitomira? – dermedt le a l�ny.

-          Igen, tal�n ismered?

-          Szem�lyesen nem, csak a j�v�j�t! – ny�gte a l�ny.

Annyit olvasott err�l a kegyetlen hadvez�rr�l t�ri �r�n. Tudta m�r melyik csata lesz ez, aminek a k�zep�be cs�ppent. A keleti birodalmat egy er�s f�rfi �sszefogja, �s arra haszn�lja a hatalm�t, hogy letarolja az eg�sz szigetet. V�res �s kegyetlen ember lesz ez az Asano Hitomi, tal�n a kor legkegyetlenebb haland�ja.

-          Hogy mondod?

-          L�nyegtelen! Ami fontos, ha bet�rnek a falakon bel�lre, itt mindenki halott lesz hajnalra. Tudom!

-          Nem �rtelek, ennyire nem rem�nytelen a helyzet�nk!

-          De igen! Asano puskaport fog haszn�lni, olyant, amit a kontinensr�l hozatott!

-          Honnan tudod? – Haranonak kezdett elfogyni a t�relme.

-          L�ttam a j�v�j�t, ennyi legyen el�g! Csak akkor m�g a sors nem tudta, hogy �n is itt leszek! – szor�totta �k�lbe a kez�t.

-          Nem �rtelek, de ha igaz, amit mondasz, nem tudunk kitartani!

-          De igen! Az embereket a v�rosb�l, mindenkit telep�ts fel a palot�ba! Minden f�rfi foglyon fegyvert, �s a v�rosfalat kell v�den�nk! Ha a palota fal�ig el�rnek, v�g�nk!