XXXVII. A nemes gyilkos: Sesshoumaru  

-          Inuyasha-sama! – ugrott a t�bort�z mellett �ld�g�l� hanyou v�ll�ra Miyoga a bolha.

-          Miyoga! Te vagy az? – k�rdezte mosolyogva Kagome.

De a bolha nem v�laszolt, csak sz�v�k�j�t a fi� nyak�ba f�rta, majd a v�r�t kezdte sz�vni. A hanyou m�rgesen lecsapta a bolh�t, aki �gy Kagome t�rd�n landolt.

-          Inuyasha �rfi, igaz�n finom a v�red! – �rvendezett a bolha.

-          De gondolom, nem az�rt j�tt�l, hogy ezt elmond! – grimaszolt a hanyou.

-          Mi h�rt hozol Miyoga-jij? – k�rdezte k�v�ncsian Kagome.

-          Inuyasha �rfi! Azonnal el kell vinned Sesshoumaruhoz!

-          Mi, a nagyk�p� b�ty�mra gondolsz?

-          Ismersz tal�n m�s Sesshoumarut is? – k�rdezte a bolha pattogva.

-          Nem, de mit akarsz t�le?

-          �let hal�l k�rd�se!

-          Mi�rt Miyoga? – k�rdezte Miroku k�v�ncsian.

-          Mert Midayoi-sama nagy bajban van!

-          Honnan ismered te Midot? – k�rdezte Sango meglepetten.

-          Az most hossz� lenne! Inuyasha-sama, igyekezz�nk.

-          Gyer�nk Inuyasha! – pattantak fel a t�bbiek.

-          Pedig m�r aludni akartam! – ny�sz�rg�tt a hanyou.

-          Inuyasha! – szolt r� szigor�an Kagome.

-          J�l van, megyek.

Azzal a kis csapat futni kezdett az �jszak�ban. Inuyasha gyakran meg�llt �s a leveg�be szimatolt, n�hol halv�nyan �rezte b�tyja szag�t. Azt�n ki�rtek egy tiszt�sra, ahol Sesshoumaru friss nyomaira akadtak. Inu felvette a szagot �s k�vette. P�r perc m�lva a s�r�s�d� havaz�sban, egy t� partj�ra �rtek.

A part mellett kis buckaszer� domb �llt, a vizet felkorb�csolta az er�s �szaki sz�l. A f�vet lassan teljesen belepte a h�. A dombocsk�n, a kis csapattal, h�ttal egy alak �llt. Hossz� f�nyl� haj�ba belekapott a sz�l, �s er�sen r�ngatta.

- Sesshoumaru! – ki�ltott oda Inuyasha miut�n lerakta a h�t�r�l Kagom�t.

- Mit akarsz hanyou? – k�rdezte a szellem �s lassan megfordult.

Abban a pillanatban m�r Miyoga a v�ll�n �lt �s hadarva mes�lni kezdett.

-          A palota, ahol Midayoit hagytad, ostrom alatt van. – kezdte.

-          Mondjad! – parancsolt r� a d�mon idegesen.

-          Midayoi �rn� beleker�lt a haland�k h�bor�j�ba, �s nagyon rosszul �l a sorsuk. M�r visszaszor�tott�k �ket, �s k�tszeres a t�ler�. Azt gondoltam, ezt tudni akarod!

P�r perces n�ma cs�nd ut�na d�mon �ccs�re n�zett:

-          Inuyasha! Add ide a Tetsusaig�t!

-          Meg �r�lt�l? – k�rdezte a hanyou r�m�lten.

-          Sesshoumaru nagy�r, nem �r�nk r� ha… - dadogta a bolha.

-          Inuyasha, add ide az Agyarat! 

-          Felejtsd el, hogy ut�na meg�lj! – fakadt ki a hanyou.

-          Minek neked a kard, hiszen a akad�lya visszautas�t t�ged? – k�rdezte Kagome meglepetten.

-          Sz�val nem mondtad el a bar�taidnak? – k�rdezte g�nyosan a d�mon �s a fi� fel� indult.

-          Sesshoumaru, ide ne gyere, mert lev�gom m�g egyszer a kezed! – kiab�lta Inu d�h�sen.

-          Sesshoumaru-sama, el fogunk k�sni. Rin is a kast�lyban van, ha Midayoi-sama tud is mag�ra vigy�zni, � v�dtelen.

A szellem megtorpant, �s a s�t�t felh�kre n�zett. Inuyash��k �gy gondolt�k t�madni fog, hogy gyors�tsa az esem�nyeket, �m csak meglepetten n�zt�k, ahogy Sesshoumaru alakja v�ltozni kezd.

Csontok ropogtak, t�rtek porr� majd forrtak �jra �ssze. Csapong� aura �rv�nylett, sz�llt fel a magasba majd robbant be a talajba kr�tert k�pezve. Azt�n a porfelh�b�l kil�pett egy irdatlan alak.

Kagom��k p�r l�p�st h�tr�ltak. A hatalmas szellemkutya v�r�s szemeivel r�juk n�zett, majd elr�gta mag�t a talajt�l �s a felh�k k�z�tt futva a palota fel� indult.

- Mondtam hogy megn�tt! – r�zta a fej�t Kagome.

- Pedig m�r r�g nem k�ly�k, tutira nem fejl�dhet! – vont v�llat Inu.

- T�vedsz! Az er�s d�monok, k�pesek n�ni, ak�r t�bb sz�z �vesen is. S�t, min�l �regebb, ann�l er�sebb meg nagyobb egy szellem. �s h�t Sesshoumaru nem mai gyerek! – sz�lt bele a vit�ba Sango is.

Ek�zben a hatalmas szellemkutya v�gtatva szelte �t az eget.

-          J�l d�nt�tt�l Sesshoumaru-sama! – sz�lalt meg a bund�ba kapaszkod� bolha.

-          Mintha lett volna v�laszt�som! – v�laszolta a kutya lihegve, piros nyelv�t �les fogai k�z�tt l�gatta.

-          Mintha ap�dat l�tn�m! � is �gy rohant 100 �ve, hogy megmentse Izayoit. 

-          Miyoga, fogd be, mert ledoblak! – morogta a kutya, majd lelass�tott egy kiemelked� sziklap�rk�nyon, amir�l t�k�letesen r�l�tott a palot�ra.

-          Igen is Nagyuram! – v�laszolta a bolha mik�zben piciny batyuj�t a h�t�ra k�t�tte. – De nem tagadhatod le �r�kk�, hogy ap�d fia vagy!

-          Gamjun, Miyoga! – v�laszolta a h�feh�r kutyaszellem. (gamjun, a hang, amit Miyoga rep�l�s k�zben kiad)

A szellem kutya p�r percig n�m�n tanulm�nyozta mi a helyzet odalent. L�tta a palot�ba szorult embereket, s�t �rezte k�zt�k Jakent �s Aunt is. Azt�n v�gign�zett a t�bb ezer emberen. Megr�zta nagy fej�t, mik�zben arra gondolt, mennyivel k�nnyebb lenne minden a Tetsusaig�val az oldal�n. Azt�n �gy �rezte, mintha Mido k�ny�rg� h�v�s�t sodorn� fel� a sz�l.

A hatalmas d�monkutya felvony�tott a hegyen, olyan hangosan hogy odalent az emberek beleremegtek. De a legjobban 3 sz�v dobbant meg ett�l a hangt�l. Sesshoumaru leugrott a hegyr�l, be az erd�be. Azt�n m�r csak por �s h�felh� maradt ut�na. 

Midayoi mikor meghallotta a t�voli vony�t�st, �gy �rezte �j �letre kel. Felm�szott a falra �s az �jszakai s�t�ts�gben pr�b�lta megl�tni az �rkez� seg�ts�get. A fal egy m�sik szakasz�r�l meglepett ki�lt�sok hallatszottak:

-          Azt n�zz�tek!

-          Mi az ott!

-          Emberek, ez bet�rt az ellens�geink k�z�!

Mido ahogy csak b�rt fut�snak ered, hogy megpillantsa, vajon mir�l besz�lnek az emberek. Sz�ve �r�lten dobogott, de nem a kis testmozg�st�l. Azt�n, amikor el�rt nagy kaput, gondolkod�s n�lk�l nekifesz�lt �s kit�rta. A nagy fa ajt�kat jobb esetben 5 f�rfi szokta mozgatni, de a d�monn�nek nem jelentett kih�v�st. Mikor elegend� helyet csin�lt, ahhoz hogy v�kony alakja kif�rjen, kicsusszant az ajt�sz�rnyak k�z�tt, �s lefel� b�mult. De csak erre volt k�pes, �jra megmozdulni m�r nem.

Odalent, az ellens�g t�bor�ban, valami hatalmas puszt�t�st v�gzett. Mido v�konyra h�zta szemit, hogy tekintet�t a felsz�ll� f�st�n, poron �s h�pelyheken �t tudja f�rni. Azt�n megpillantotta. Egy �ri�si h�feh�r kutya taposta Asano csapatait. Hatalmas mancsaival 10-20 embert csap el, �tgyalogol a s�trakon, pof�j�b�l �mlik m�rgez� ny�la, ami ahogy a f�ldre �r, mindent el�get. A felsz�ll� g�zben emberek fulladoznak. Midayoi sz�ve m�gis tal�lt egy csek�lyke �r�m�t a l�tv�nyban. K�ts�gtelen volt, a hatalmas szellemkutya csak Sesshoumaru lehet.

De ekkor v�ratlanul Asano csapatai elkezdtek el�re nyomulni. Mintha a hatalmas d�mon nem is bajt�rsaikat irtan�, gondolkod�s n�lk�l rohamra indultak, �s a v�rosba �z�nl�ttek. Azt�n m�r minden �rthet� volt. A semmib�l hatalmas gerend�k �s hord�k ker�ltek el�, amiket a bet�rt v�roskapu hely�re torlaszoltak. Azt�n, mint akik j�l v�gezt�k dolgukat elindultak a lejt�n felfel�, hogy megostromolj�k a palot�t. A l�ny �rtetlenkedve n�zte, vajon mit v�rhatnak att�l a nagy rak�s �cskas�gt�l, hiszen Sessh egyszer�en �t tudja l�pni a v�rosfalat. N�m�n figyelte a fel�je k�zeled� katon�kat, �s minden zsigere azon volt, hogy megfejtse, mire k�sz�l Asano. A katon�k m�r v�szesen k�zel j�rtak a l�nyhoz, aki t�volr�l hallotta, hogy Harano a kapub�l kiab�l neki, majd becsukatja az ajt�kat. Azt�n Midayoi a t�volba meredt, ahol a feh�r kutya bizalmatlanul k�zeledett a kapu fel�, szemmel l�that�an neki sem tetszett valami. K�zben az �len halad� Asano kiadta a parancsot a t�mad�sra. Mido mozdulatlanul �llt, majd a sz�l szembe kezdett vele f�jni. �s akkor meg�rezte, friss puskapor szag�t. 

-          Ne! – ki�ltott akkor�t amekkora a tork�n kif�rt, hiszen r�j�tt mi a terv.

Mint a puszt�kon �ts�pr� sz�l, kapott a l�ny kardjai ut�n, �s elemi er�vel kezdett k�zdeni, az�rt hogy le�rjen a domb alj�ban, de k�zben kitart�an ord�tott:

-          Sesshoumaru! Menny onnan! Csapda!- de sajnos hangj�t elnyelte a csatazaj.

�m mintha a szellem kutya m�g is �rz�kelt volna valamit, fej�t felszegte, �s a palota fel� n�zett. V�r�s szemei �sszesz�k�ltek, majd a t�megben megpillantotta a k�ts�gbeesetten k�zd� Midayoit. Igaz t�rsai a falakr�l kitart�an l�tt�k nyilaikat, de a l�nynak es�lye sem volt hossz� t�von. Az �ri�s kutya d�nt�tt, p�r l�p�st h�tr�lt, majd felk�sz�lt r�, hogy elr�gja mag�t a talajt�l, �s k�nnyed�n �tugorjon a kapu felett.

Ek�zben Midayoi el�, �rdekes ellenf�l ker�lt. Asano nagy�r volt az. A l�ny egy�ltal�n nem figyelt a harcra, csak a szeretett Sesshoumarut akarta figyelni, de a f�rfi megakad�lyozta ebben. K�nnyed mozdulattal ki�t�tte az egyik kardot a l�ny kez�b�l, ami p�r�gve elsz�llt a leveg�ben. Mido csak egy pillanatra n�zett a szamur�jra, felh�zta v�d�pajzs�t, �s a leveg�be lend�l� d�mont figyelte. Szinte halotta, ahogy a kapuban egy szikra pattan, �s lass�tva l�tta a jelenetet. Mintha mindenki h�rtelen azt figyelte volna, ami a v�rosfaln�l t�rt�nik, a csat�z�k mind ugyanabba az ir�nyba n�ztek. Azt�n egy pillanat m�lva hatalmas villan�sl�tszott, majd f�ls�rt� robban�s r�zta meg a hegyeket. Az anyaf�ld beleremegett, �s a v�rosban h�zak d�ltek �ssze a s�rga t�zzel �s f�sttel j�r� robban�s k�vetkezt�ben.

-          Neee! – sik�tott a l�ny �s t�rdei megrogytak.

A f�st egyre jobban terjeszkedett, lassan a t�mad�k utols� sorait is elnyelte a k�s�rteties s�rga �s piros k�dszer� anyag. A l�ny arc�n k�t hatalmas k�nnycsepp g�rd�lt v�gig, kez�b�l er�tlen�l kiesett a kard.

- Csak nem � seg�tett volna rajtatok? – k�rdezte Asano g�nyosan, �s a magasba emelte kardj�t, hogy lecsapjon vele a t�rdre rogyott l�nyra.

Mido meg sem mozdult, a pajzsot sem h�zta fel. Csak a hal�l t�nt megv�lt�snak sz�m�ra. Elv�gre egy ilyen robban�st k�ptelens�g t�l�lni. M�g ha valaki olyan er�s is, mint Sesshoumaru. De nem akart csukott szemmel meghalni, hab�r nem is �llhatta a hadvez�r tekintet�t. Szemeit a messzes�gbe, a kavarg� f�stbe szegezte. A robban�s ut�n n�ma csend maradt, a t�mad�k �s a v�d�k egyar�nt abba hagyt�k a csat�t. A l�ny arc�n �jabb k�nnycseppek indultak �tnak, majd a sz�p barna szemek kikerekedtek.

Mintha valami alakot �lt�tt volna a gomolyg�, s�rga f�stben. Az alak mellett ismeretlen v�kony k�ken vil�g�t� cs�k. Asano k�vette a l�ny pillant�s�t, mire a katon�k is arra tekintettek. A s�r� f�stb�l egy alak v�lt ki. Jobbj�ban k�k peng�j�vel ragyogott egy kard. Az alak lassan �s nyugodtan k�zeledett, eg�szen a f�st sz�l�ig. Ott meg�llt, d�ht�l szikr�z� s�rga szemeivel v�gig n�zett a t�megen. Az emberek r�m�lten h�rd�ltek fel, ahogy a hideg borosty�n szemekkel tal�lkozott tekintet�k. Azt�n az esem�nyek vill�mk�nt gyorsultak fel.

A szellem alakja mintha elfolyt volna, ahogy fut�snak eredt. A kard megvillan a kez�ben, visszacs�szik �v�be, majd egy m�sikat kap el�. A hideg penge ac�los f�nye megcsillan a t�z f�ny�ben, a m�r sorok k�zt sz�guld� d�mon egyet jobbra, majd balra csap vele. K�k vill�mok sz�ntj�k fel a f�ldet, �s katon�k rogynak �ssze mindk�t oldalon. A d�mon k�t k�zzel markolja meg a Toukijint, �s jobb oldalt maga mellett tartja mik�zben t�retlen�l halad el�re.

- Meg�ll�tani! – ord�t fel Mido mellett a hadvez�r, �s tekintet�t a l�nyra szegezi.

Midayoiba mintha �jra lobban volna az �let l�ngja, egyik l�b�t felh�zza, f�l t�rdel� p�zba, majd k�t kez�t mosolyogva sz�t t�rja. A k�t kard mag�t�l mozdul meg �s m�r a l�ny kez�ben is teremnek. 

-          Legk�zelebb jobban n�zd meg ki ellen m�sz hadba! – mosolygott a l�ny, majd egy laza mozdulattal jobb kez�be fogott kardj�nak markolat�val oldalr�l fejbe v�gta a szamur�jt, aki mint egy zs�k d�lt el a porban.

Ek�zben 4 sornyi �j�sz fordult szembe a k�zeled� d�monnal. Gondolkod�s n�lk�l l�tt�k nyilaikat az ellenfel�k fel�. �m a vessz�k lass�nak bizonyultak, a szellem nyomaira pottyantak csak le. Sesshoumaru kez�ben megvillant a kard �s lila v�kony f�nycs�v�k csaptak ki az ac�lb�l. A k�vetkez� pillanatban a d�mon m�r a l�ny mellett �llt. Sessh f�l k�zzel felkapta a l�nyt, felugrott, majd k�nnyed�n az udvaron �rt f�ldet. Mindenki �ket n�zte a palot�ban.

-          Idi�ta! – t�rte meg a csendet a d�mon. Hangja �gy� zeng�s k�nt hatott.

-          De Sesshoumaru… - Mido csak h�pogni tudott.

-          Itt van Aun, azonnal el kellett volna hagynotok ezt a helyet! De nem, te itt maradsz, majdnem kiny�ratod magad, s�t engem is! �s ami a legrosszabb haland�kat kell megmentenem! – kelt ki mag�b�l a szellem.

Nem emelte fel a hangj�t, nem kiab�lt, de szavai majd meg fagytak a leveg�ben. Az emberek r�m�lten n�zt�k �ket, m�g a csat�r�l is megfeledkeztek.

-          Sesshoumaru… - suttogta a l�ny megd�bbenten.

-          Menj vissza a szob�dba, �s maradj Rinnel.

-          �s te? – k�rdezte f�l�nken a l�ny.

-          P�r perc m�lva ut�natok megyek �s indulunk! – azzal a d�mon sarkon fodult.

-          De mi lesz az emberekkel? – r�m�lt meg a l�ny, ahogy esz�be jutott Konchju �s Ayuni.

-          Nem az �n dolgom!

-          �n addig nem megyek fel! �k �poltak t�bb mint egy h�napig! Nem hagyom �ket cserben!

-          Megtiltom, hogy harcolj! – azzal a szellem �tlend�lt a magas falon.

Mido csak �llt �s n�zte Sesshoumaru h�lt hely�t, mik�zben azon gondolkodott mivel hozhatta ki ennyire a sodr�b�l a d�mont. Azt�n kintr�l r�m�lt ord�t�sok hallatszottak, �s menek�l� l�bak dobog�sa. Mindenki kifel� b�mult, ez�rt, a l�ny is felfutott a falra.