Odakint Sessh gyalogolt �t a sorokon. Csak ment egyenesen el�re, k�zben ide-oda n�zel�d�tt, mintha valamit keresne. A katon�k megpr�b�ltak el�sz�r r�t�madni, de azt�n bel�tt�k rem�nytelen megk�zel�teni a szellemet, aki csak nyugodtan csapkodott k�rbe �s k�rbe energia ostor�val. Azt�n megtal�lta, amit keresett. Odas�t�lt �s l�b�val od�bb r�gta a f�ld�n fekv� alakot. Az mocorogni kezdett, majd felkelt. Asano nagy�r volt az.

-          Ez meg mit akar? – k�rdezte f�lhangosan a l�ny.

A h�ta m�g�l ismer�s hangokat hallott, �s amikor arra fordult megpillantotta a fel�j�k k�zeled� Rint, akit Jaken k�vet, a k�t kis l�nyt pedig r�m�lten �ld�zte Ayuni �s Konchju. Jaken rekedtes �b�gat�s�t �rtette meg legel�sz�r a l�ny:

- Sesshoumaru nagy�r! Nagyuram merre vagy?

- T�nyleg itt van Jaken-sama? – k�rdezte Rin �s lihegve meg�llt.

- Maradjatok, ahol vagytok! – kiab�lta a l�ny.

- �rn�m sajn�ljuk! – kapta el a kis sz�kev�nyeket Ayuni.

- Engedjetek, Sesshoumaru nagy�rhoz kell mennem!

- Rin maradj ott! – kiab�lta idegesen Mido mik�zben f�l szem�vel a kinti esem�nyeket figyelt.

Asano kardot r�ntott a szellem ellen, aki k�zben a fel�j�k k�zeled� embereket tartotta t�vol az energia ostorral.

-          Takarodj el, �s akkor tal�n megk�m�lem az �leteteket, ami�rt megpr�b�ltatok meg�lni!

-          Ne �lmodj szellem! Ez a palota hajnalra a mi�nk lesz! – v�laszolta a szamur�j, mik�zben kardj�t er�sen megmarkolta.

-          Utolj�ra figyelmeztetlek, t�nj el innen, vagy meghalsz! – sz�lt ism�t a jeges higgadt hang.

-          T�mad�s! – v�laszolta Asano, mire az �ket k�rbe�ll� katon�k megindultak.

Sesshoumaru arra sem n�zve, csak a katon�k fel� intett, nyitott teny�rrel, mire m�reg sz�ll a leveg�be. Mido �gy �rezte h�nyni fog, ha ezt tov�bb n�zi. A m�reg csontig marta a b�rt �s a h�st az emberek tagjair�l, mik�zben �k eszeveszett ord�t�ssal �tadt�k test�ket a hal�l eny�szet�nek. A l�ny sz�d�lni kezdett, de nem tudta elford�tani a fej�t. Hallotta t�rsai r�m�lt suttog�s�t maga mell�l, de nem �rtette a szavakat.

-          D�mon, nem gy�zhetsz, t�ler�ben vagyunk! – sz�lalt meg a szamur�j.

-          Nem gy�zni akarok, csak, azt hogy takarodjatok ezekr�l, a f�ldekr�l, �s soha t�bb� ne gyertek vissza!

-          Nem tehetj�k! – v�laszolt a f�rfi �s csap�sra emelte kardj�t.

Sesshoumaru felemelte jobb kez�t, 3 ujj�n a karmok s�rg�s z�ld f�nnyel kezdtek vil�g�tani, majd kipattintotta az energia ostort, ami szil�nkokra t�rte Asano kardj�t. De ennyi nem volt el�g a szellemnek. Kecsesen megp�rd�lt a tengelye k�r�l, mik�zben az energia ostor k�rbe tarolta a frissen �rkezett katon�kat. Azok �lettelen�l, v�res darabokban hullottak le a f�ldre. A d�mon meg�llt �s Asanora n�zett.

-          Az utols� es�ly hogy �lve elmenjetek!

-          Soha! – h�rg�tt a katona �s t�rt r�ntott.

-          Neked semmit nem jelent az embereid �lete? – k�rdezte sz�nalmat t�kr�z� hangs�llyal Sessh, �s a r�m�lt, marad�k hadseregre n�zett.

-          �tkozott yokai! - ord�totta Asano �s a szellem ellen indult.

Sesshoumaru meg sem mozdult, mikor a szamur�j el�rte elkapta annak t�rt szorongat� jobbj�t, mire az f�jdalmasan felord�tott. Tiszt�n kivehet� volt a k�s�rteties z�ld csillog�s, ami a d�mon k�zfej�t k�rbe �leli. Ez a f�ny nem jelenthetett m�st, mint hogy Sessh ism�t m�rget haszn�l. Mikor a szamur�j jobb csukl�ja hangos roppan�ssal let�r�tt, a d�mon elengedte a f�rfit, aki a f�ldre rogyott.

-          Menjetek haza! – n�zett a megrettent katon�kra a szellem �s visszaindult a palot�ba.

Midayoi lesz�delgett a falr�l, �s m�g mindig �melyg� gyomr�t szor�totta, mik�zben falfeh�r arccal pr�b�lt nagy leveg�ket venni. Homlok�n izzads�g cseppek folytak le. T�volr�l hallotta, ahogy odakint a katon�k t�vozni k�sz�lnek, �s hogy Harano kinyitatja a kapukat. A ny�l� kapu k�z�tt a l�ny hom�lyosan megpillantotta a k�zeled� szellemet. Sesshoumaru alakja mintha vil�g�tott volna a s�t�t holdtalan �jszak�ban. A d�mon ez�st haj�ba a viharos, h�pelyheket sz�ll�t� �szaki sz�l bele-belekapott. Mido h�nyingere kezdett csillapodni. Tiszt�n l�tta hogy a szellem ruh�j�n, p�nc�lzat�n vagy kezein egy csepp v�r sincsen. Pedig p�r perce m�sz�rolt le egy hadseregnyi embert.

A l�ny g�rnyedten meg�llt a sarokra t�rt ajt�ban, �s hom�lyos tekintet�vel k�vette a k�zeled� szellem l�pteit. �m a d�mon m�g�tt a f�lkez�, hal�lra sz�nt Asano, egy �p kardot kapott fel balj�ba, majd n�m�n rohanni kezdett a d�mon ut�n. Sesshoumaru m�r majdnem a kapuban �lt, amikor Asano bukd�csolva utol�rte. Az esem�nyek felgyorsultak: A d�mon lehunyja sz�p szemit, mintha semmit nem �szlelne a m�g�tte zajl� dolgokb�l. Mido meglepetten nyitja n�ma szavakra ajakit, de a meglepet�st�l nem jut sz�hoz. Sessh lust�n �s lassan maga el� emeli jobbj�t, m�g mindig csukott szemmel. Asano szinte m�r csak p�r l�p�sre van t�le, amikor a szellem 5 ujja s�rg�s f�nnyel megvillant, �gy fens�ges vil�g�t�st adnak a nemes arcnak. Mido oldalra d�nt�tt fejjel, n�m�n mozg� ajkakkal figyelte mi k�vetkezik ez ut�n. Szemei egy pillanatra elid�ztek a d�mon arc�n, a bord� szemh�jakon, a 4 szab�lyos m�regcs�kon, a lila f�lholdon, a lehunyt sz�pill�kon, a szab�lyos, v�kony �ves szem�ld�k�n. Nem tudott semmi kegyetlens�get vagy gonoszs�got �szrevenni a nemes von�sok k�z�tt. Azt�n a szikr�z� s�rga szemek felpattantak, a d�mon kez�b�l kicsapott a s�rga f�ny, ami az energia ostor el�pattan�s�t szokta jelezni. Sessh180�-os fordulatot tett balra, ujjait b�cs�z�ul megropogtatta a leveg�ben, �s a t�mad� f�rfi el�tt a leveg�be csapott. Ahol a m�rges, s�rg�s-z�lden �g� karmok a leveg�be has�tottak, 5 s�rga cs�k jelent meg. Mindenki meglepetten n�zte a jelentet, azt�n a f�nycs�kok, mintha a sz�l f�jn� el �ket, felragyogtak a meglepett szamur�j fel� sz�lltak �s sz�tt�pt�k azt.

Sesshoumaru nem n�zte v�gig saj�t m�v�t, h�tat ford�tott �s tov�bb indult. Az emberek a kapuban pisszeni, sem tudtak, csak Midayoi t�ntorodott meg. A szellem meg�llt mellette, mik�zben a l�ny verejt�kez�, d�bbent arc�t figyelte egy pillanatig. A d�bbent, kikerekedett gesztenyebarna szemek a f�ldet b�mult�k.

-          Most m�r l�ttad a val�di �nem egy t�red�k�t… - sz�lalt meg a szellem �s b�szke tar�s�val tov�bb l�pkedett. 

Az udvaron �r�mteli ki�lt�sok s�p�rtek v�gig.

-          Sesshoumaru nagy�r! – ki�ltotta boldogan Rin �s a f�rfihoz szaladt, majd meg�llt el�tte.

-          Nagyuram! – vis�totta Jaken is �s � is ura fel� rohant.

Aun kedvesen morgott p�rat, mikor megl�tta gazd�j�t. A d�mon mosolyogva sim�totta v�gig a kis Rin k�cos fej�t, ahogy az hozz� futott. Azt�n a z�ld d�monocsk�ra n�zett.

-          Jaken, m�g sz�molunk! – v�ltott fagyosra Sessh n�z�se.

-          Bocs�ss meg nagyuram, �n Jaken megpr�b�ltam helyre hozni hib�mat… - dadogta a r�m�lt szolga ura el� borulva.

-          Ne b�ntsd Sesshoumaru-sama k�rlek Jaken-sam�t! � nem tehet r�la, aludt, amikor elindultam �telt keresni, mert m�r nagyon �hes voltam! – suttogta, a kis l�nya r�m�lt Jaken v�delm�re kelve.

A szellem m�r nem v�laszolt, megfordult �s ism�t a kapu fel� indult. Mido m�g ugyan ott �llt ahol az el�bb. Sessh mell� l�pett.

- J�l vagy? – k�rdezte.

Mido csak halov�nyan biccentett egyet, erre a szellem sz� n�lk�l felkapta. Midayoi f�radt szemeit Sesshre emelte, aki k�zben indulni k�sz�lt. Alakja felragyogott �s m�r k�sz�lt elrep�lni, amikor egy hang meg�ll�totta.