Halkan beosont a m�sik szob�ba, betakargatta az alv� kisl�nyt, majd mind k�t helys�gben rakott a par�zsl� t�zre. „Lassan hajnalodni fog.” – gondolta �s visszal�pett a pap�r parav�n m�g�.

Sesshoumaru m�r a v�zben �lt. Ruh�i a k�d mellett fek�dtek, amit a l�ny felemelt �s gondosan a t�zh�z vitt. Azt�n visszament. A d�mon lehunyt szemmel �lt a g�z�lg� v�zben. Mido lecs�sztatta mag�r�l a t�r�lk�z�t, ami finoman siklott v�gig a n� b�r�n. Erre a kicsiny neszre nyitotta csak ki a szemeit a szellem. Mido belel�pett a v�zbe, h�ttal a f�rfinak, leguggolt, majd le�lt �s k�nyelmesen h�tra d�lt.

-          Mondtam hogy j�! – suttogta mik�zben a szellem v�ll�ra, hajtotta a fej�t.

-          Az! – j�tt a t�m�r v�lasz, a f�rfi karjait a l�ny derek�ra fonta.

Sok�ig csak n�m�n �ltek, �lvezt�k a m�sik k�zels�g�t �s a kellemes f�rd�z�st. Azt�n Sessh sz�lalt meg sok id� m�lva.

-          Tudod, ma f�ltem… Megint…

-          Te? – k�rdezte Mido d�bbenten, mik�zben oldalra hajtotta a fej�t, hogy l�ssa a d�mon arc�t.

-          Igen.

-          De h�t, mit�l? �n azt hittem te soha…

-          M�r igen. F�ltem, hogy megint nem tudlak megv�deni!

-          Te most magadat v�dolod, az�rt ami a Hakureizann�l t�rt�nt? – d�bbent meg a l�ny.

-          Sajnos, el�g sok k�z�m van hozz�. Ha nem hagyom, hogy egyed�l indulj el!

-          Ugyan Sesshoumaru, ne besz�lj bolonds�gokat! Hiszen neked k�sz�nhetem hogy �lek! A saj�t v�redb�l adt�l! Ezerszer megmenttett�l m�r! �s azt a csod�latos m�lt �jjelt is t�led kaptam… - pirult bele a mondatba Mido.

A szellem arc�n egy mosoly futott �t, tal�n az elm�lt �jszaka eml�ke miatt, �s simogatni kezdte a l�ny karj�t.

- Akkor este, azt mondtam, hogy szeretlek, �s azt hiszem ez soha nem fog megv�ltozni! – �lelte �t a n�t.

- �n lenn�k a legboldogabb t�le! – f�rta Mido az arc�t a szellem nyak�hoz.

Azt�n Sesshoumaru is kicsit oldalra d�lt, �gy m�r egym�s szem�be n�ztek. P�r pillanatig n�zt�k egy m�st, majd lassan megcs�kolta a n�t. �vatosan, keresg�lve. A l�ny viszonozta az apr� cs�kokat. Hi�ba is akart, nem tudott ellen �llni neki. Szorosan �lelt�k egym�st, mik�zben a feh�r habok k�z�tt szenved�lyesen cs�kol�zni kezdtek. Azt�n m�r megint nem tudtak meg�llj parancsolni �szt�neiknek. A d�mon kiemelte a l�ny a k�db�l �s az �gyhoz vitte. Midayoi csak csendesen hagyta, hogy a f�rfi lefektesse, majd n�m�n engedte, hogy f�l� fek�dj�n. Felh�zta t�rdeit, �s �jra �t�lt�k mindketten a tegnap esti gy�ny�r�ket. A l�ny csak halkan, mert leveg�ket venni, nehogy a m�sik szob�ban b�k�sen alv� Rint �s Jakent fel �bressz�k, �m a f�rfi cs�kjai, simogat�sa �s �lel�se mellett, alig b�rt felt�r� v�gyaival. Hosszan �s elny�jtva �lvezt�k ki a szeretkez�s minden pillanat�t, �s m�g a gy�ny�r beteljesed�se ut�n sem akart�k elengedi egym�st.

Azt�n az elm�lt nap f�radalmai ut�n, �lomba mer�ltek egym�s karjai k�z�tt. Utols� �jszak�jukon az Itshiri palot�ban.

K�s� d�lel�tt �bredtek csak fel, a nap m�r majdnem delel�j�n j�rt. Sesshoumaru �bredt el�sz�r. Olyan �rz�s ker�tette hatalm�ba, mintha hi�ny �rzete lenne. A mellette b�k�sen �bredez� n�re n�zett, majd a leveg�be szagolt. Azt�n r�j�tt, a k�zelben nem �rzi Jaken vagy Rin jelenl�t�t. Mido ek�zben lassan kinyitotta pici �s �lmos szemeit �s megpillantotta maga mellett a d�mont.

-          J� reggelt! – suttogta.

-          Ink�bb delet Mido! – v�laszolta a szellem �s mag�hoz h�zta a n�t.

-          H�, na! –ny�sz�rg�tt a l�ny �s pislogva t�maszkodott fel k�ny�keire. 

-          Csak nem ny�g�s vagy? – ny�jt�zkodott nagyot a szellem, �gy hogy m�g a csontjai is ropogtak.

-          Nem ny�g�s csak f�radt! – ny�sz�r�gte Mido f�jdalmasan.

-          Ugyan mit�l? A tegnap esti kis testmozg�st�l vagy tal�n… - k�rdezte vigyorogva Sesshoumaru, �m nem tudta befejezni, mert h�rtelen minden karny�jt�snyira l�v� kisebb t�rgy fel� kezdett rep�lni �s potyogni.

Midayoi �s�tozva kik�sz�l�dott az �gyb�l, hanyagul mag�ra csavart egy leped�szer� valamit �s pr�b�lta behat�rolni vajon hol l�tta utolj�ra a ruh�it. �m a k�vetkez� pillanatban elh�z�dott az ajt�, �s Ayuni meg Konchju l�pett be rajta vid�man mosolyogva j� reggelt k�v�n�sok k�zben. Azt�n ott is maradtak ahova �rkeztek. T�gra meredt szemekkel b�mult�k a szoba k�zep�n, k�cosan egy sz�l leped�be �lldog�l� Midayoit, a helys�gben uralkod� hatalmas kupler�jt �s k�oszt, a kit�rt m�sik szoba ajtaj�t, az eld�lt parav�nt, majd szinte egyszerre pillantottak az �gyban meglepetten �l� (legjobb esetben is csak) f�l meztelen d�monra. Sesshoumaru csak �rtetlen�l pislogott s�rga szemeivel a k�t l�nyra. Mido r�m�lten h�zta el a sz�j�t:

-          K�ny�rg�m, ugye nem fogtok sik�tani! – motyogta f�lhangosan.

Azt�n vel�tr�z� sikoly r�zta meg a h�zat, �s a k�t l�ny pr�b�lt min�l gyorsabban t�vozni, mik�zben szavaikb�l olyas fajta, motyog�sokat lehetett kivenni, hogy: Erre utalt az a z�ld kis d�mon, hogy ne menj�nk be! Eln�z�st! Meg nem akartunk megzavarni semmit sem! Azt�n az ajt�ban belefutottak, a frissen �s kipihenten �rkez� Rinbe, �m amint �szrevett�k a kisl�nyt r�m�lten kapta fel Konchju �s Ayuni befogta Rin szem�t.

-          H�, l�nyok, ez most milyen j�t�k? �n csak sz�lni akartam, hogy Sesshoumaru nagy�r �s Mido m�g alszik! – kalimp�lt kis kezeivel a meglepett Rin.

-          Rin-chan ez nem neked val� l�tv�ny lenne! –azzal a kisl�nnyal egy�tt elt�ntek az ajt�n �s beh�zt�k azt.

A szob�ban m�g percekig n�ma csend uralkodott, majd a d�mon sz�lalt meg el�sz�r.

- Au. - ny�gte a sikoltoz�sra vissza t�rve. 

- Bocsi, Sessh! Azt hiszem, �lt�zz�nk fel, miel�tt m�g Harano is r�nk ront, a f�l sereg�vel, a nagy vis�toz�s miatt.

- J�l indul ez a nap! – v�laszolta Sesshoumaru morcosan, majd egyszer�en mag�hoz h�vta szellem v�rtjeit �s mire a ragyog�s el�lt �s � �jra testet �lt�tt, imm�r talpig ruh�ban. – Indulhatunk? – k�rdezte.

- Nagyon vicces vagy ma! – h�zta �ssze mag�n a leped�t durc�san a l�ny �s csattogva a led�nt�tt parav�n m�g� l�pkedett, majd �lt�zk�dni kezdett.

Azt�n meg r�sz�nta mag�t a rendrak�sra. �ppen az ajt�nak h�ttal, a ruh�kat �s takar�kat hajtogatta, mikor ism�t kiny�lt az ajt�.

-          Nem tudom ki vagy, de nem merj sik�tani! – fordult meg.

-          Mido, �n nem szoktam sik�tani! – hallatszott Rin v�kony hangja.

-          Te vagy az Rin baba! Bocsi, csak ny�g�sen indult ez a nap! – s�hajtott a l�ny.

-          Pedig Jaken is elmondta nekik, hogy m�g ne menjenek be. De �k azt hajtogatt�k, hogy az el�bb m�r hallott�k a hangotokat. – csevegett a kis l�ny.

-          �rtem. Te m�r r�g�ta fent vagy? – k�rdezte meg Mido k�nl�dva.

-          M�r lassan 3 �r�ja. De ti m�g aludtatok. �gyhogy kij�ttem, fel�lt�ztem, �s Jaken-sam�val elmentem h� csat�zni! De � most megs�rt�d�tt, mert Aun nekem seg�tett! – vont v�llat �desen Rin.

-          J�l van! Akkor most k�sz�l�dj �ssze, mert Sessh szerintem m�r indulni akar. Meg az igazat megvallva �n is otthon lenn�k m�r! – s�hajtott a l�ny �s meleg k�penyt ter�tett a kis l�ny v�ll�ra, majd � is felvette a saj�tj�t, amit Harano k�ld�tt nekik. – De Sesshoumaru hova lett? – n�zett k�rbe a szob�ba Mido meglepetten.

-          M�r kint van! – v�laszolta Rin, majd megindult kifel�.

Mido n�m�n k�vette. Odakint m�r a f�l palota felsorakozott. A d�mon unottan n�zett a semmibe, karjait mellkasa el�tt �sszefonva. Az udvaron ott �llt Harano is, az �rn� k�s�ret�ben. A pagoda terasz�n Ayuni �s Konchju integettek a l�nyok fel�. Mido mosolyogva fel�j�k l�pett. �t�lelt�k egym�st, �s elb�cs�ztak. Mido �s Rin az �tra �lelmet kaptak a l�nyokt�l. Persze a k�t kis tanonc nem b�rta ki s�r�s n�lk�l. �gy Mido m�g egyszer mindkett�j�ket �t�lelte, mik�zben a l�nyok f�l�be s�gta:

-          Meg�rtetek arra, hogy haszn�lhass�tok az er�t�ket, �n tudom! – s�gta a f�l�kbe, �s mintha �lel� karjai k�z�tt r�zsasz�ndereng�st lehetett volna felfedezni.

Azt�n tov�bb indultak, az udvar k�zep�n v�rakoz� Aun, Jaken �s Sesshoumaru fel�. �t k�zben meg�lltak Harano �s az �rn� el�tt, t�l�k is b�cs�t vettek. A l�ny legnagyobb meglepet�s�re, mindketten meghajoltak el�tte.

-          Ugyan m�r! – dadogta meglepetten.

-          Nem Midayoi! Ha m�r nem k�sz�nt�tt�nk rangodhoz m�lt�an, legal�bb a b�cs� legyen megfelel�!

-          Na, ez m�r t�nyleg sok lesz! – ny�jtotta a kez�t a l�ny – J� volt veled egy oldalon harcolni.

-          Veled is Mido! – v�laszolta a f�rfi �s v�ratlanul �t�lelte a l�nyt – Ha erre j�rtok, b�rmikor n�zzetek be! Az ajt�m mindig nyitva lesz el�ttetek! �s vidd v�ghez, ami neked meg van �rva!

-          Rendben, azon leszek! – v�laszolta a l�ny.

A nagy �lelkez�st egy k�h�g�snek �lc�zott morg�s, vagy morg�snak �lc�zott k�h�g�s, kitudja, na sz�val Sesshoumaru k�tes torok k�sz�r�l�se vetett v�get. „Azt m�g eln�ztem, hogy Mido, k�l�n elb�cs�zik ett�l a haland�t�l, de hogy m�g �lelgeti is! Ami sok, az sok, �s ha nem hagyj�k abba, akkor majd…” – de nem jutott tov�bb a gondolat menetben, mert Midayoi fel�je k�zeledett. Mosolyogva felsz�llt Aun h�t�ra, �s maga el� vette Rint is.

Sesshoumaru alakja felragyogott, megadva ezzel a jelet az indul�sra a kis csapatnak. Jaken r�m�lten kapaszkodott fel a s�rk�ny l� h�t�ra az utols� pillanatban, de Rin nem feledkezett meg r�la, �gy a kis l�ny kez�be kapaszkodva m�g utol �rte a j�ratot. Aun is a leveg�be emelkedett, �s lassan elt�ntek az integet� emberek szeme el�l a s�t�t fellegek k�z�tt.