XXXIX. �jra a 21. sz�zadban          

Csak est�re �llt meg kis csapatunk, egy v�dett barlangban. Ahogy meg�rkeztek Sesshoumaru m�r el is ment, �s k�s� estig nem ker�lt el�. Mido �s Rin megett�k az �traval�jukat, majd miut�n, s�t�t volt, �s a kis t�z is csak kev�s f�nyt adott egyszer�en elaludtak. M�snap viszonylag kor�n �bredtek, �s addigra Sessy is megtisztelte �ket jelen l�t�kkel.

-          Hova t�nt�l sz� n�lk�l? – k�rdezte szemreh�ny�an Mido indul�s el�tt.

-          Dolgom volt!

-          Sesshoumaru! – emelte fel a hangj�t a l�ny.

-          Mi van?

-          Ezt egyszer azt hiszem megbesz�lt�k! Sz�val hol volt�l?

-          El kellett int�znem valamit. Vagy ink�bb valakit.

-          B�vebben?

-          Megtiszt�tottam az utat, hogy haza tudjalak vinni.

-          K�sz�n�m. De veled mehettem volna.

-          Szerinted, egy egyszer� s�t�hoz is n�i seg�ts�g kell nekem? – k�rdezett vissza felh�borodottan a szellem.

-          J�l van, �n csak… Semmi induljunk!

A nap tov�bbi r�sz�ben n�m�n rep�ltek. M�r d�l is elm�lott, mikor a havas t�j felett ereszkedni kezdtek. Azt�n lesz�lltak egy nagy tiszt�s k�zep�n.

- Megj�tt�nk! – jelentette be a szellem.

- Magunkt�l is �szrevett�k!

- Mido? – kezdte Sessh mik�zben furcsa m�d, leseg�tette a l�ny a nyeregb�l.

- K�rni akarsz valamit? – vigyorgott a l�ny, talpai alatt megroppant a h�.

- Igen. Nekem dolgom lenne, k�ny�rg�m, nem menj�nk abba bele, hogy mi, �s sz�val arra szeretn�lek megk�rni, hogy vidd magaddal Rint.

- Ezer �r�mmel, ha � is akarja!

- Rin! – hajolt le a kis l�nyhoz a d�mon – Most Midoval leszel egy darabig. N�luk meleg van �s f�ny. Nekem dolgom van, de �rtetek j�v�k.

- Ahogy akarod Sesshoumaru nagy�r. – v�laszolta Rin a szok�sos kedves cseveg� hangj�val.

- Mikor j�ssz �t? – k�rdezte Mido, mikor m�r az �tj�r� el�tt �lltak.

- Nem tudom. P�r h�t. Maximum.

- Tess�k? – r�m�lt meg a l�ny.

- Sietek, �g�rem! A h�nap m�sodik fel�re m�r veletek leszek!

- De Sesshoumaru! Az nagyon messze van! – fakadt ki Midayoi.

- Gyorsan elmegy! Meg m�r a csal�dod is biztos hi�nyolt.

- De t�nyleg siess! – d�nny�gte szomork�san a l�ny. – �s ne felejts el minket!

- �g�rem!

- Akkor, szia! – l�pett k�zelebb a d�monhoz.

Sessh megad�an s�hajtott �s mag�hoz �lelte Midot. Azt�n a l�ny egy puszit nyomott a szellem arc�ra, kiv�lt az �lel�sb�l, �s Rinnel egy�tt elindult a m�sik vil�g fel�.

M�g utolj�ra visszan�ztek, amikor bel�ptek a v�r�s dereng�sbe, majd elindultak a Rin sz�m�r ismeretlen, idegen vil�g fel�.

Amikor kil�ptek a f�nyb�l egy gyerty�kkal megvil�g�tott szent�lybe �rtek. Mido mosolyogva elengedte a l�nyka kez�t �s �tv�ltott d�moni alakj�ba, majd, vetk�zni kezdett. El�sz�r a kardokat, az �jat, a nyilakat �s a p�r rejtett k�st pakolta ki az olt�rszer� asztalra. Azt�n levette a v�ll �s mellv�rtet, a p�nc�l szokny�t, az alkarv�d�t �s a ruh�kat is, majd dideregve visszav�ltozott emberr�. K�zben meg�ll�s n�lk�l mes�lt:

-          Na, Rin. Ez itt a mi csal�di szent�ly�nk. Itt nyitottam meg v�letlen�l azt az �tj�r�t, �s itt tal�ltam ezt a med�lt is. Akkor a kardok meg a t�bbi itt pihent b�k�sen, azt�n az els� alakv�lt�som �ta velem vannak, de most r�juk f�r a nyugalom, �s majd meg pucolom �ket, ha r��rek. Na sz�val, �n itt lakom! – h�zta f�lre a tol� ajt�t a l�ny �s kil�ptek a t�li gy�m�lcs�sbe. Minden mesebelinek t�nt, a csillog�, feh�r h�, az �gakra tapadt z�zmara, a krist�lyos j�gcsapok a pagoda felett.

-          Mido, ez gy�ny�r�! Te t�nyleg ilyen nagy h�zban laksz? – �muldozott Rin.

-          Igen Rin baba! �s m�g nagyon sok �rdekes dolgot fogok mutatni neked. De rem�lem, hamar hozz�szoksz ehhez a vil�ghoz!

-          �h�m! – v�laszolta kis l�ny, mert a sok sz�p ragyog�s, ami a h�zb�l �radt teljesen elvonta a figyelm�t.

-          Na, az ott a h�zunk! �des any�m, nagymam�m �s a kis h�gom lakik bent velem egy�tt. Ja �s a cic�m Kosimo.

-          Van h�god? – d�bbent meg Rin.

-          Van. Annyi id�s kb., mint te. Szerintem j�l el lesztek! Gyere! – l�pett fel a kis teraszra Mido.

Azt�n nagy leveg�t vett, meg�llt az ajt� el�tt, majd lenyomta a kilincset. Az ajt� f�l�l csengetty� csilingel�se sz�lt, �s ahogy beljebb l�ptek, fel�j�k k�zeled� l�ptek hangj�t hallott�k.

-          Hagyd anya, majd �n megyek! – hallatszott egy kedves n�i hang �s p�r pillanat m�lva egy 40es �vei elej�t tapos�, m�g is energikus asszony jelent meg az egyik ajt�ban. 

Egy pillanatra n�ma csend lett, mintha m�g a tv-t is kikapcsolt�k volna a szob�ban.

-          Mido! – ki�ltott az asszony boldogan �s l�nya nyak�ba borult.

-          Anya! H�t v�gre l�tlak, dr�ga anyuci! – �lelt vissza a l�ny is.

Az ajt�ban megjelent egy kis l�ny, �s egy id�sebb n� is, akik szint�n meglepetten, de boldogan fogadt�k a l�ny �rkez�s�t. Beterelt�k �ket a meleg nappaliba, le�ltett�k, �s te�t adtak Midonak �s Rinnek is. Azt�n egym�s szav�ba v�gva faggatt�k �ket.

-          Figyeljetek, � itt Rin-chan. Sesshoumaru v�dence, vele utazik m�r egy ideje, de mivel oda�t zord �s kem�ny a t�l, �s neki dolga van �n, vigy�zok r� egy darabig. Rem�lem Hugic�m, �sszebar�tkoztok!

-          De Mido! Mi t�rt�nt azon az �jjelen, amikor is elt�nt�l? �s mi volt veled akkoriban? – k�rdezte t�relmetlen�l az �des anya.

-          H�t, az hossz� mese lesz! – s�hajtott a l�ny �s bele kezdett – M�g a k�z�pkorban cs�ny�n �sszevesztem Sesshoumaruval, �s annyira megb�ntott! Na, mindegy ez csak r�szletk�rd�s, a l�nyeg hogy �n kiborultam, �s �lni sem volt kedvem. Azt�n � ut�nam j�tt, �s egyszer�en elvitt, am�g aludtam. Mes�lte hogy hagyott valami �zenetet nektek, de ut�na m�g sok�ig besz�lni sem besz�lt�nk, csak harcoltunk. Hol egym�s mellett, hol egym�s ellen. Azt�n persze �n nem b�rtam �s let�madtam, k�rd�re vontam, hogy m�rt ilyen velem. Azt�n azon az �jjelen kib�k�lt�nk, - Mido m�lyen elpirult �s hadarva k�zbe v�gta - illetve akarom mondani mindent megbesz�lt�nk. Azt�n engem elrabolt Bankotsu egy csata k�zben, � meg ut�nam j�tt, hab�r bele is halhatott volna. Azt�n leomlott a Hakureizan, �s Naraku meg akart �lni minket, Sessh megint megmentett. Azt�n meg�reztem, hogy Kikyou vesz�lyben van. � egy igazi miko, hab�r m�r 550 �ve meghalt, de egy boszork�ny felt�masztotta, �s �t a bossz�v�gy nem engedi b�k�ben nyugodni. A l�nyeg, hogy �n nagyon meg szerettem �s seg�teni akartam neki. De Naraku, aki ellen harcolunk mindkett�nkn�l er�sebb volt. �s �n nem tudtam �t megv�deni, gyenge voltam… � meghalt… - halkult el a l�ny hangja.

-          Ha nem tudsz, nem kell err�l besz�lned! – mondta halkan a nagymama.

-          Nem, m�r azt hiszem, elfogadtam. Sz�val, egyed�l maradtam, �s a hal�los csap�s fel�m is elindult. Sz�rny� volt, olyan k�zel lenni a hal�lhoz. Bomlaszt� gyomorsav folyamba l�k�tt az, az �tkozott, �s �n el�jultam, tal�n, mert nem b�rtam az elm�l�s k�zels�g�t. Azt�n amikor magamhoz t�rtem Sesshoumaru vitt. Mind ketten v�resek voltunk, az �n v�remt�l. Anya, nagymama, el sem tudj�tok hinni milyen az, az �rz�s, amikor gyenge, vagy ahhoz hogy leveg�t vegy�l! �gy n�zett ki, hogy bele halok a v�rvesztes�gbe �s a m�regbe, ami a testembe ker�lt. De Sesshoumaru a saj�t v�r�b�l adott. Azt�n egy palot�ba ker�ltem, ahol meggy�gy�tottak. Ott meg bele cs�ppentem a k�z�pkori polg�rh�bor�ba. Sz�rny� volt. De amint l�tj�tok haza jutottam! – mosolyodott el a l�ny.

Mindenki t�tott sz�jjal, d�bbenten pislogott, erre a l�ny k�nytelen volt jobban bele menni a r�szletekbe, hogy �rthet� legyen. Azt�n eg�sz d�lut�n �s este csak besz�lgettek, mik�zben Rin �s Mido kis h�ga igen csak �sszebar�tkoztak. Legv�g�l a nagymama feltette a k�nyes k�rd�st:

-          Midayoi. �s most mennyi ideig �lvezhetj�k a t�rsas�god?

-          Majd csak kar�csony ut�n j�n �rtem Sessh. �s szerintem, am�g tart a t�l a t�loldalon, addig nem megyek vissza. – s�hajtott a l�ny.

Gyorsan rep�lni kezdtek a napok. Mido �jra iskol�ba j�rt, azon dolgozott, hogy behozza t�bb h�napos elmarad�s�t. Szerencs�re kevesen k�rdez�sk�dtek, arr�l hogy mi t�rt�nt vele, mert mindenki �gy tudta korh�zban volt ennyi ideig. Mido l�zasan tanult, �s minden szabad idej�t Rinnel t�lt�tte. Megmutatta neki a v�rost, utaztak a villamoson �s a metr�n. Ruh�kat vettek mindkett�j�knek, j� melegeket, hogy ne �rezz�k a december fagyos hideg�t. Mido elvitte M�zeumba, cukr�szd�ba, moziba �s �llatkertbe is Rint, ahova legt�bbsz�r m�g Mido kis h�ga is elj�tt vel�k. A plaz�kban egy�tt k�boroltak Midayoi bar�tn�ivel, akik �gy tudt�k Rin a l�ny egy t�voli rokona. Ahogy telet az id�, egyre jobban �gy t�nt, mintha a m�sik vil�g csak egy �lom lett volna. Egy t�voli, mes�s �s borzalmas �lom, �s Mido n�ha m�r t�nyleg �gy �rezte, ha Rin nem lenne mellette, azt hinn�, minden csak hallucin�ci� volt. Szombat d�lut�nokon Kagom�hoz mentek �t. A l�ny mostan�ban gyakran otthon volt, egyr�szt a k�z�pkorban uralkod� t�l miatt, m�sr�szt, ami�ta Kikyou elt�nt Inuyasha kezelhetetlen lett, �s a l�ny ett�l nagyon szenvedett. Amikor csak �gy h�rmasban voltak, v�gre tudtak besz�lgetni a k�z�pkorr�l, a r�gl�tott hi�nyolt bar�tokr�l. Azt�n egyik ilyen szombaton Kagome, szomor�an mes�lte, hogy nem tud �tmenni a k�ton, mert azt betemette a h�. Mido vigasztalta, hogy legal�bb �r�lhet, hogy nem kell oda�t lennie abban az �t�letid�ben. Azt�n sz�pen lassan k�zeledett a kar�csony.