-          r�teg alatt. �s a d�monok t�madnak. �jabb h�bor� van kit�r�ben, �s �n m�g mindig nem jutottam el od�ig hogy tudjak tenni ellene!

-          Ezt hogy �rted? – tolta el mag�t�l a l�ny a szellemet.

-          Hagyjuk, majd egyszer besz�l�nk r�la!

-          Itt a t�k�letes alaklom! – tette cs�p�re a kezeit Mido.

-          Midayoi, esk�sz�m, elmondom, ha elj�n az id�! De most – �s kapkodva a leveg�be szagolt a kutya szellem – Most menny vissza!

-          Szerinted az�rt j�ttem? – h�borodott fel a l�ny.

De a d�mon sz� n�lk�l megragadta, �s csak az �tj�r� el�tt rakta le. M�r a l�ny is �rezte, valami nincsen rendben, ebben a vil�gban.

-          Menj, k�rlek! – n�zett az �tj�r�ra Sesshoumaru.

-          Nem, v�rj egy percet! – v�laszolta a l�ny, �s a f�rfi hal�nt�k�ra tette a kez�t – Tudni akarom, mi folyik itt!

-          De… - tiltakozott volna Sessh, �m a k�vetkez� pillanatban sz�d�lni kezdett �s eml�kk�pek jelentek meg a szeme el�tt, a saj�t eml�kei�.

Mido ugyan azokat a k�peket l�tta, egy k�ly�k kutyaszellemet. Koncentr�lt �s p�rgetni kezdete a k�peket. Csak ott �llt meg, amikor is elv�lltak 3 hete ugyan ezen a helyen. Azt�n l�tta Inuyash�t, Sangot �s Mirokut, ahogy k�ts�gbeesetten pr�b�lj�k elt�ntetni a havat a k�tr�l, de m�g a Kazaana ereje sem volt el�g, a h�viharban. Azt�n l�tta, ahogy Sesshoumaru furcsa hatalmas d�monokat �l. Azt�n Kalde any�t, majd �jra Inu�k kis csapat�t, �ket is harc k�zben. Az esem�nyek gyorsulni kezdtek, Kagura t�nt fel a k�peken, azt�n �jabb harc a Sz�lboszork�ny oldal�n. V�g�l megpillantotta saj�t mag�t, �s megsz�ntette az �rint�st.

-          Mit csin�lt�l? – k�rdezte lihegve a d�mon, er�sen emelt hang nemben, mik�zben sajg� hal�nt�k�t tapogatta.

-          Olvasgattam az eml�keid k�z�tt. Bocsi hogy rajtad teszteltem, de Kikyou mondta, hogy bele tudunk l�tni a lelkekbe! 

-          L�gy sz�ves legk�zelebb sz�lj, miel�tt az eml�keimben akarsz turk�lni! – morogta a szellem, m�g mindig t�l er�s hangon.

-          J�l van, nem kell ordib�lnod! – s�rt�d�tt meg a l�ny – Csak tudni akartam mi folyik itt!

-          Akkor sem! El is tudtam volna mondani! K�pzeld nem t�l j� �rz�s, ha a fejedben kotor�sznak! – kiab�lt tov�bb a mag�b�l kikelt d�mon.

-          Nyugodj m�r le! Csak azt n�ztem, meg ami �rdekelt!

-          Most azt�n megnyugodtam!

-          Sesshoumaru, olyan gyerekes vagy!

-          Hogy mi csoda? – a szellem t�nyleg led�bbent, ha nem tartotta volna rangj�n alulinak, tal�n dob egy h�tas a h�ba, de ink�bb nem tette.

-          Hagyjuk! – azzal a d�monn� trappolva az �tj�r� fel� indult.

Azt�n m�g visszan�zett, de m�r senkit nem l�tott a h�ta m�g�tt. Idegesen �tl�pett a m�sik vil�gba, �s ahogy csak sz�kincs�b�l tellett, szidta a szellemet. Teljesen el is felejtette m�rt indult el. Cs�rtetve robbant be a lak�sba, ahol az eg�sz csal�d r�m�lten kuporgott. Mindenki meglepetten pislogott csak r�.

-          Meg j�ttem! – d�rm�gte.

-          Azt l�tjuk. – pislogott Rin.

-          De mi t�rt�nt? – k�rdezte �desanyja.

-          Tal�lkoztam azzal az arrog�ns, bek�pzelt, nagyk�p� bunk� szellemmel, aki azt hiszi, hogy � itt a mindenhat�, a t�k�letes l�ny! – kiab�lta l�ny azzal beviharzott a szob�j�ba.

-          M�rt �rzem �gy hogy most Sesshoumarur�l besz�lt? – t�rte meg a be�ll� csendet a nagymama.

-          Mert t�nyleg r�la besz�lt! – v�laszolt az �desanya.

Lassan oszolni kezdtek, mindenki ment a dolg�ra. Lefek�dni, filmet n�zni vagy �ppen mosogatni. Mido m�g egy darabig d�h�sen csapkodott a szob�j�ban, azt�n � is lefek�dt �s a plafont meg a baldachint b�multa. Azon t�prengett, vajon t�nyleg ennyire rossz lehetett a szellemnek, hogy ennyire kikelt mag�b�l. Azt�n lassan elaludt. Mikor m�r mindenki elcsendesedett, odakint a szent�ly ajt� elh�z�dott, majd egy cica futott ki rajta. Pr�szk�lve szedte pici l�bait a h�ban, majd befutott a sz�m�ra fent tartott macska ajt�n. Mikor m�r bent volt a lak�sban, Mido szob�ja fel� vette az ir�nyt, �s befurakodott a r�snyire hagyott ajt�n. Majd szuszogva a l�ny �gya mell� fek�dt.

M�snap reggel Mido dorombol�sra �bredt. Nem nyitotta ki szemeit, csak pr�b�lta kital�lni, hogy mi lehet az. „Tal�n a cica. De � hogy ker�lne ide. Meg macsk�val nem szoktam egy�tt aludni, a kuty�k meg nem tudnak dorombolni. Sesshoumaru.” – jutott az esz�be a szellem – „Hogy a fene esne bele abba a bunk�form�dba!” – gondolta �s fel�lt.

Kosimo, a cica dorombolt az �gy�n, nagy s�rg�sz�ld szemivel a l�nyt figyelve.

-          Te vagy az, Kosi? Mi van v�n l�k�t�, ilyen sz�p �breszt�st kapok kar�csonykor! –fel�lt �s nagyot ny�jt�zkodott – T�nyleg, te j� �g, hiszen nincs is m�g f�nk! – azzal kipattant az �gyb�l.

Odakint, m�r ter�tett asztal v�rta a l�nyokat, �s egy�tt reggelizek meg. Mido anyuk�ja nagyon sop�nkodott, hogy nem tudja, honnan szerezzenek f�t, amikor is a l�ny fel�llt �s mosolyogva kiment.

P�r perc m�lva, egy kis feny� gallyal t�rt vissza �s �desanyj�ra n�zett.

-          K�rhetn�k egy nagy cserepet? – k�rdezte.

-          Persze de minek?

-          A kar�csonyfa el��llt! – n�zett az apr�cska gallyra.

Nan�, hogy mindenki �gy n�zett r�, mintha hi�nyozna p�r kereke, de az�rt az asszony egy sz�p nagy friss f�ldel teli cserepet tett el�. Mido let�rdelt mell�, a k�zep�be t�zte a gallyacsk�t, �s im�dkozni kezdett. A kis �g k�k f�nnyel felragyogott, majd gy�keret eresztett �s n�ni kezdett. A l�ny im�ja, egyre csak n�velte, m�g nem sz�p, tereb�lyes ez�stfeny� lett bel�le.

-          Megfelel? – k�rdezte f�radt mosollyal a l�ny.

-          Ez csod�latos! – h�ledezett �desanyja.

-          Mido, ezt tan�tsd meg nekem is! – k�ny�rg�tt kis h�ga.

-          Gratul�lok Midayoi! L�tom, uralod az er�det! – mosolygott nagyanyja is.

-          H�t nagyr�szt.

A nap tov�bbi r�sze a fa d�sz�t�s�vel telt, �s a finom vacsora megf�z�s�vel. Mido mindenhol pr�b�lta kivenni a r�sz�t. F�leg a konyh�ban tev�kenykedett nagyon akt�van. Azt�n lassan elj�tt a d�lut�n, a szikr�z� nap lassan kezdett lecs�szni az �gr�l. Mido, cip�t h�zott �s �tszaladt a nagy �reg rakt�rba, ami valaha pagoda lehetett. Kinyitotta az ajt�t �s besurrant, majd a k�nyvek k�z�tt kezdett keresg�lni. F�l �ra alatt t�bbe is bele olvasott, de csak nem tal�lta mit keresett. Lassan lement a nap �s bes�t�tedett, �gy k�nytelen volt villanyt kapcsolni. Azt�n nagy sok�ra megtal�lta. T�bbsz�r is �tolvasta a sz�veget, majd hozz� l�tott. K�vette az utas�t�sokat, �sszez�rta kezeit, �s a neh�z, bonyolult imaszer� sz�veget kezdte mormolni. Er�sen koncentr�l, �s lassan �rezni kezdte, hogy a kezei k�zt valami kem�ny �s meleg t�rgy kialakul. Mikor bepillantott ujjai k�z�, �r�mmel vette �szre, hogy siker�lt. Egy piciny r�zsasz�n f�nnyel t�nd�kl�, hegyes kis krist�ly darabot tartott. Azt�n tov�bb olvasott. A sz�vegnek megfelel�en, p�r sz�lat lev�gott hossz� tincseib�l, �s a krist�lyka k�r� tekerte. V�g�l k�t ujja k�z� fogta, �gy hogy annyira belenyom�djon a h�s�ba, hogy egy csepp v�r r�csorduljon. Ezzel is v�gzett. Azt�n a szekr�nyekben, valami tart� ut�n kezdett keresg�lni. V�g�l megtal�lta. Feh�r f�mb�l k�sz�lt, hossz� nyakl�nc, aminek a k�zep�n kicsiny foglalat volt. A krist�ly t�k�letesen beleillet. Mido rettent� boldog volt, hogy siker�lt elk�sz�tenie. Ahogy az ujjai k�z�tt fogta a krist�ly r�zsasz�nen derengett. Kintr�l hangok sz�r�dtek be hozz�. Rin hangja:

- Mido? Mido! Hol vagy?

A l�ny sietve rendet rakott, nyak�ba rejtette a krist�lyt �s kil�pett az udvarra.

- M�r mindenhol kerest�nk!

- Bocsi, csak dolgom volt!

- M�r este 7 van! K�sz a vacsora! Ami igen finomnak n�z ki! – csevegett vid�man a kisl�ny.

- M�g, j�! Hiszen �n k�sz�tettem! Na, j� csak nagyr�szt!

- Olyan j� veletek lenni. De tudod, hi�nyzik Jaken, meg Aun. Meg Sesshoumaru nagy�r. – �llt meg az ajt�ban Rin.

- Nekem is hidd el! Csak legyen v�ge a t�lnek! – s�hajtott Mido �s bel�ptek a meleg lak�sba.

Oda bent geszteny�s s�ltpulyka finom illata sz�ling�zott, h�vogat�an a konyha fel�l. A l�nyok gyorsan ter�ttettek, kirakt�k a poharakat �s ev�eszk�z�ket, majd vacsor�hoz �lt a csal�d. N�m�n ettek, de nem is akartak sokat besz�lni. Az �nycsikland� fog�sok nagyon is lek�t�tt�k �ket. Azt�n persze a gyerekek egyb�l a fa k�r� gy�ltek �s bontogatt�k az aj�nd�kaikat. Nagyon nagy volt az �r�m, mindenki megkapta, amire v�gyott. Mido �desanyja egy �j habver� k�szletet, a nagymama egy vastag b�rk�t�ses k�nyvet, amibe egyb�l el is m�lyedt. A kis l�nyok ruh�kat, bab�kat, j�t�kokat kaptak. Mido egy sz�p l�mp�t, egy p�r f�lbeval�t, �s ruh�kat. Azt�n az este t�bbi r�sz�n, m�r mindenki lek�t�tte mag�t a saj�t aj�nd�kaival, csak Midayoi t�nt szomor�nak. Ezt �desanyja vette �szre el�sz�r, �s kih�vta a konyh�ba.

-          Mi baj? – k�rdezte, mik�zben teavizet tett fel forrni.

-          Csak rem�ltem hogy elj�n.

-          �sszevesztetek.

-          H�t, egy kicsit.

-          Ne add fel a rem�nyt! – mosolygott az asszony, majd kab�tot vett �s kifel� indult, kez�ben egy t�l s�tem�nnyel – Meg�g�rtem a szomsz�d n�ninek hogy viszek �t egy kis s�tem�nyt, szeg�nynek r�g meghalt a csal�dja, gondoltam ne egyed�l kar�csonyozzon.

-          J� �tlet anya! �n is megyek! �th�vhatn�nk! – javasolta a l�ny.

A k�t n� melegen fel�lt�z�tt, �s kil�pett a holdf�nyes �jszak�ba. Meg�lltak a kinti fa mellet �s megcsod�lt�k, majd a kapu fel� vett�k az ir�nyt. �m Midayoi megtorpant. Tiszt�n �rezte, hogy valaki �ll m�g�tt�k a gy�m�lcsf�k alatt.