XLI. Aj�nd�kok

Meglepetten p�rd�lt meg a tengelye k�r�l. �s nem t�vedett. Ez�st�s dereng�s csillogott a f�k k�z�tt. A l�ny hitetlenkedve b�mult a jelens�gre. �desanyja k�vette a tekintet�t, majd megk�sz�r�lte a tork�t.

- Azt hiszem egyed�l is boldogulok! – b�k�tt a f�ny fel� fej�vel.

- De… - Mido nem tudott m�st mondani.

- Ugyan, menj m�r!

Nem kellett k�tszer mondania. Mido gyors l�ptekkel a f�k fel� indult. Az egyik k�rtefa alatt Sesshoumaru �llt, szinte vil�g�tott feh�r kimon�ja a hold f�ny�ben. Mikor a l�ny oda�rt, lassan megmozdult, majd megfogta annak kez�t.

-          Gyere! – mondta �s elindult a s�t�tben.

Mido b�tortalanul k�vette. Azt�n bementek a szent�lybe, �t a k�z�pkorba. Ott a szellem, egy pillanatra meg�llt a holdf�nybe, majd karj�ba emelte a l�nyt �s f�nyes szellemg�mb� v�ltozott.

-          Hov� viszel? – k�rdezte vacogva a l�ny mik�zben a d�mon nyak�ba kapaszkodott.

-          Majd megl�tod. F�zol? – k�rdezte.

-          H�t, csak egy picit.

-          Vedd le! – b�k�tt a pr�m fel�.

Mido levette a meleg puha bund�t, majd mag�ra csavarta, amennyire tudta rep�l�s k�zben. Azt�n lassan lesz�lltak. Egy szikla p�rk�nyon �rtek talajt, alattuk egy befagyott t� csillogott. A t�volban hegyek �s erd�k emelkedtek, �s minden ez�st�sen ragyogott a hold f�ny�ben.

-          Ez nagyon sz�p! – n�zett k�rbe d�bbenten a l�ny.

-          Figyelj Mido! – l�pett mell� a szellem – Csak azt akarom mondani. Sz�val azt akarom mondani, hogy ne haragudj, ami�rt tegnap kiab�ltam veled.

-          Hagyjad, meg�rdemeltem. Nem kellett volna az eml�keid k�z�tt kutatnom!

-          Nekem meg nem kellett volna �gy besz�lnem veled.

Miut�n m�r nem tudtak t�bbet mondani a t�m�r�l, csak n�m�n n�zt�k a t�jat. V�g�l Midayoi sz�lalt meg.

-          Tudod, ma kar�csony els� est�je van. Ilyenkor az �n vil�gomban az emberek megaj�nd�kozz�k egym�st. �s �n hoztam neked valamit! – emelte ki a nyak�b�l a kis krist�ly.

Picit l�bujjhegyre kellett �llnia, hogy Sesshoumaru nyak�ba tudja akasztani a l�ncot, majd folytatta:

-          Ez krist�lyos miko er�. Megv�dheti az �leted. Tudom, hogy t�ged senki nem gy�zhet le, de m�g egyszer r�gen, mondtad, hogy a tiszt�t� vessz�. Na, sz�val ez egy cs�pp az �n er�mb�l, ami egyetlen egyszer megmentheti az �leted. Nem kardcsap�st�l vagy ilyesmit�l! Ha olyan erej� szerzetes vagy papn� akarna meg�lni, ez megv�dene. Ez az �n kar�csonyi aj�nd�kom! – mosolygott a n� f�l�nken.

-          K�sz�n�m! – n�zett az imm�r feh�r kis krist�lyra, �s a kimon�ja al� rejtette.

-          Nincs mit! – fordult el a l�ny, hogy ism�t a t�jban gy�ny�rk�dj�n.

-          Mido!

-          Igen? – fordult vissza.

-          �n is hoztam valamit neked. – azzal felemelte a l�ny kez�t, valamit bele rakott, majd �sszez�rta az ujjakat. Az csilingel� hangot hallatott.

A l�ny meglepetten nyitotta sz�t a tenyer�t. Egy h�feh�r, csill�ml� kagyl�kb�l f�z�tt kark�t�t tartott a kez�ben. A holdvil�gn�l, gy�ngyh�z f�nyben csillogtak a feh�r kis kagyl�k. Mido �vatosan felh�zta a csukl�j�ra. Az �kszer csilingelve simult a l�ny karj�hoz.

- Ez gy�ny�r�! – ugrott a d�mon nyak�ba a l�ny, mik�zben szorosan �t�lelte – K�sz�n�m sz�pen!

Sok�ig �lltak �gy a holdf�nyben, azt�n a l�ny engedett a szor�t�son, �s a szellem szem�be n�zett.

-          Hi�nyozt�l! – s�gta.

-          Te is nekem!

Arcuk egyre k�zelebb �rt a m�sik�hoz, majd forr� cs�kban olvadtak �ssze. Csak kis id� m�lva v�ltak sz�t.

-          Visszaviszlek, mert megf�zol! – kapta ism�t �lbe a l�nyt a d�mon.

-          Rendben!

�jra suhantak a holdf�nyben, de most m�r vissza az �tj�r� fel�. Ott a d�mon letette a l�nyt �s k�rd�n r�n�zett.

-          �tj�ssz? – k�rdezte rem�nykedve Mido.

-          Ha akarod.

Mindketten bel�ptek az �tj�r�ba, majd k�z a k�zben s�t�ltak el a h�zig. Ott a l�ny el�re, ment. M�g mindenki �bren volt, �s az aj�nd�kainak �r�lt. Mido m�g�tt Sesshoumaru is bel�pett a nappaliba. Rin meglepetten kapta fel a fej�t:

-          Sesshoumaru nagy�r! – ki�ltotta, �s a szellem fel� szaladt.

A d�mona lehajolt, �s hagyta, hogy a kisl�ny a nyak�ba ugorjon.

- J�l vagy Rin? – k�rdezte halkan.

- Igen! Mido csal�dja nagyon kedves volt velem! De m�r nagyon hi�nyozt�l Sesshoumaru nagy�r!

- Te is hi�nyozt�l, meg Jaken �s Aun is szomor� ami�ta nem vagy vel�k!

Rin m�g jobban a szellemhez b�jt. Olyan boldog lett ezekt�l, a szavakt�l. „Sesshoumaru nagy�r azt mondta, hogy hi�nyoztam neki! Akkor � is gondolt r�m, nem csak �n � r�! Most olyan kedves! Ami�ta Mido vel�nk van, megv�ltozott! De j� lenne, ha t�nyleg � lenne az apuk�m!” – gondolta.

Azt�n Mido �desanyj�nak hangja t�rte meg a csendet.

-          Gyerekek! K�s� van, ir�ny a f�rd�s �s az �gy! – terelte a k�t kis l�nyt a szob�k fel�.

-          De… - ellenkezett Rin.

-          Sesshoumaru nagy�r holnap is itt lesz! �s ma, ha nem haragszol, nem Midoval alszol! – azzal elt�ntek a h�l�szob�k fel� vezet� foly�s�n a gyerk�c�kkel.

-          De anya! – dadogta meglepetten Mido.

-          Azt hiszem �n is, elteszem magam holnapra! – kelt fel �s�tva Mido nagyanyja is – J� �jszak�t! – azzal � is elt�nt a foly�s�n.

-          Ez, ez aljas tervszer� �rul�s! Ezek sz�vetkeztek! – motyogta a l�ny meglepetten.

-          Nem kicsim, csak szerintem, van el�g megbesz�lni val�tok. Gondolom, nem sz�ks�ges a vend�gszob�t felaj�nlom Sesshoumarunak. – j�tt vissza Mido anyuk�ja villanyt oltani – J� �jszak�t! – �s � is nyugov�ra t�rt.

Mido �s Sessh bes�t�ltak a l�ny szob�j�ba, a l�ny lehuppant az �gyra, ahonnan Kosimo r�m�lten t�vozott, s�rt�d�tt mi�kol�ssal.

-          Szerinted ez az �n any�m volt? Meg az �n csal�dom? – k�rdezte a d�mont t�prengve.

-          �n �gy l�ttam! – vont v�llat Sessh mik�zben kifel� b�mult az ablakon.

-          Teljess�ggel �rthetetlen! Eddig m�g az is ellenezt�k, hogy egy�ltal�n a k�zelemben vagy! – s�t�lt a szellem mell� a l�ny – De ezeket – megkocogtatta a p�nc�lt – levehetn�d! �rezd magad otthon!

-          M�rt vegyem le? – fordult meg mosolyogva a f�rfi.

-          Nagyon vicces vagy! – fonta a karjait a szellem nyak�ba a n� – De �n most lemosakszom, �s lefekszem!

-          �s ha nem engedlek el! – k�rdezte a szellem, mik�zben lehajolt a n�h�z.

-          Akkor er�vel kell megsz�kn�m! – mosolygott a l�ny.

-          �s ha azt sem tudsz? – k�rdezte a szellem, de m�r olyan k�zelr�l, hogy Mido �rezte, ahogy ajkai a szavakat form�lj�k.

M�r nem v�laszolt, csak feljebb billentette a fej�t, �s megcs�kolta a szelemet. Mikor �jra sz�tv�ltak a f�rfi elmosolyodott.

-          Olyan sz�p vagy, ha mosolyogsz! – sim�totta v�gig a nemes arcot a n�. 

-          Te pedig mindenhogyan gy�ny�r� vagy! – v�laszolta a szellem majd ism�t ajkaik l�gy j�t�kba kezdtek.

V�g�l Mido kiv�lt az �lel�sb�l �s elt�nt a f�rd�ben. V�zcsobog�s, �s �lt�zk�d�s hangjai ut�n j�tt csak el�. H�l�ingben �s k�nt�sben volt m�r. A d�mon megint az ablakon b�mult kifel�. A l�ny mell� s�t�lt, majd elvette t�le fegyvereit, �s levette a v�ll�t�l a pr�met.

-          �gy nem lenne k�nyelmes aludni! – mosolygott, majd ledobta a k�nt�st �s le�lt a puha �s nagy baldachinos �gyra.

Sessh megad�an s�hajtott �s ledobta a p�nc�lt is. Mido ek�zben felkelt �s bez�rta az ajt�t:

-          Biztos, ami biztos. Nem szeretn�k m�r megint vis�t�sra kelni! – magyar�zta, mik�zben visszal�pkedett m�r az �gyon fekv� d�monhoz.

� is lefek�dt, nyakig betakar�zott, majd a plafont n�zte a csendben. Sessh egy id� m�lva a l�ny fel fordul �s f�l� hajolt, majd megcs�kolta.

- Sesshoumaru, most ne! – fordult el Mido.

De a d�mon nem hagyta. �vatosan leh�zta a takar�t a n� test�r�l, majd a h�l�ing p�ntj�t is letolta, vigy�zva, hogy �les karmaival, nehogy fels�rtse a b�rsonyos b�rt.

-          K�rlek, most ne! – suttogta l�ny, �m test�t kir�zta a hideg.

A f�rfi nem v�laszolt, csak elt�rte a n� haj�t, �s v�gigcs�kolta a kecses nyakat, mik�zben egyik keze a takar� al� cs�szott, �s a h�l�ing alatt simogatta a l�nyt.

- K�ny�rg�m, ne tedd! – s�hajtott nagyot a l�ny.

- M�rt? – k�rdezte a szellem Mido f�l�be suttogva, de k�zben szorosan mag�hoz �lelte a n�t – Olyan finom az illatod! Olyan, mint akkor, ott a h�vforr�sn�l! Meg�rj�t!

- Pont ez�rt nem lehet! – v�laszolta szomor�an Mido.

- De m�rt nem? – firtatta Sessh mik�zben keze m�r a form�s mellekn�l j�rt a ruha alatt.

- �rtsd meg, most nem lehet! – csattant fel a l�ny – Ha most egy�tt lenn�nk… - de nem fejezte be a mondatot.

Fel�lt �s elfordult. Nem igaz�totta meg a ruh�j�t, az f�lrecs�szva l�tni engedte a meztelen h�tat. Sesshoumaru is fel�lt, maga fel� ford�totta Mido arc�t.

-          Ha most egy�tt lenn�nek…? Mi lenne akkor?

-          Akkor, akkor sz�val �n teherbe esn�k. �s azt m�g nem lehet! –dadogta teljes zavarban a l�ny.

-          Tess�k? – n�zett vissza nagy szemekkel a meglepett szellem.

-          Az�rt �rzed annyira vonz�nak az illatom, mert most pont j� lenn�k, arra! – fordult el ism�t a l�ny.

-          De h�t… - Sesshoumaru nem jutott tov�bb, ink�bb elhallgatott, majd halkan visszad�lt az �gyra.

-          K�ny�rg�m, �rtsd meg! Ez m�g t�l korai lenne! Ott van Naraku, az �kk�, meg minden! Nekem nem a gyerekkel lenne bajom, csak az id�z�t�ssel! – fakadt ki a l�ny.

A d�mon kiny�jtotta a kez�t, �s mag�hoz h�zta �t:

- Engem m�r nem �rdekel Naraku, vagy az �kk�! Csak te �rdekelsz! Veled akarok �lni! P�r h�nap alatt megv�ltoztattad az eg�sz �letem! Nem tudom, hogyan volt�l k�pes r�, de olyan �rz�seket adt�l, amiket eddig nem ismertem...