- Sesshoumaru! – fakadt s�rva Mido �s a d�mon nyak�hoz nyomta a fej�t.

Hagyta, hogy k�nnycseppjei v�gig folyjanak a f�rfi nyak�n. Az elm�lt id�k, hagyta fesz�lts�ge old�dott a s�s cseppekkel ki lelk�b�l. A szellem szorosan mag�hoz �lelte, �s csit�tani pr�b�lta.

-          Ne s�rj! Mido, megmutattad nekem, hogy 500 �v ut�n is lehet m�g �rtelmet tal�lni az �letben! Elfogadom a d�nt�seid, �s nem �ll sz�nd�komban olyan tenni veled, amit nem akarsz!

-          �n is akarn�m! – h�pp�gte sz�gyenl�sen a l�ny – De most, most f�lek! �n is veled akarok maradni, addig, am�g meg nem halok! Meg minden! Csak ez olyan gyors! F�l �ve egy �tlagos di�kl�ny voltam, most meg m�r tudom, hogy egy m�sik korhoz tartozom, f�lv�r vagyok, egy papn� reinkarn�ci�ja, megismertelek t�ged, bel�d szerettem, majdnem meghaltam, azt�n az, az �jszaka, ott az Itshiri palot�ban. M�g nagykor� sem vagyok! Annyi minden t�rt�nt velem kis id�n bel�l! Nem tudom, hogy b�rni fogom-e!

-          S�rj�l, ha att�l jobb lesz! – v�laszolta a szellem, m�g jobban mag�hoz �lelte a l�nyt �s lehunyta a szemeit.

Sok�ig fek�dtek �gy, Mido h�pp�g�se is elhalt. Majd mocorogni kezdett a l�ny. Erre Sesshoumaru is felpillantott:

-          Mido?

-          H�m?

-          Figyelj, �n el akarok mondani valamit. Sz�val, azt tudod, hogy ir�ntad hogyan �rzek. De sz�val att�l m�g d�mon maradok. Azt hiszem, m�r nem vetem meg annyira az embereket, de szeretni csak kett�t tudok. �s, azt hiszem abban a vil�gban ahol �lek, ott gyakran hideg �s durva vagyok. De ezen nem tudok v�ltoztatni, �s m�g mindig �gy gondolom, hogy kett�nk�n k�v�l, m�soknak nem k�ne tudni arr�l, hogy mi van k�zt�nk. 

-          B�kd ki, amit akarsz! – sz�lt r� a l�ny.

-          Abban a vil�gban ugyan olyan leszek, mint eddig. Lehet, hogy hozz�d is h�v�sebb leszek. �gyhogy k�rlek, ne s�rt�dj majd meg, meg mindenen. �rted, ugye?

-          �gy �rted, hogy �gy fogsz viselkedni, mint egy tisztav�r� bek�pzelt szellem, aki csak sunyiba j�n oda hozz�m �jszaka, ha m�r nagyon mag�nyos? – nevetett fel Mido.

-          Valami olyan, de a bek�pzeltet �s a sunyiban-t kik�rem magamnak! – morogta s�rt�d�tten a kutya szellem.

-          J�l van, �rtelek. �n olyannak szerettelek meg! B�szk�nek, h�v�snek �s csod�latosnak! Nem fog zavarni!

-          Akkor j�. De visszat�rve, m�g mindig nagyon j� az illatod! –s�hajtott nagyot a d�mon.

-          F�rfib�l vagy! – v�laszolta a l�ny �s ism�t h�tat ford�tott a szellemnek.

-          �r�l�k hogy �szre vetted! – �lelte �t ism�t h�tulr�l Sesshoumaru a l�nyt.

-          K�pzeld, m�r akkor felt�nt, amikor el�sz�r megl�ttalak azon a r�ten!

-          �n csak akkor n�ztelek meg jobban, amikor Rinnel elaludtatok annak a t�nak a partj�n.

-          Te perverz! De �n akkor meztelen voltam! – vis�tott fel halkan a l�ny.

-          �n is �szre vettem! Meg azt is, hogy milyen sz�p vagy! – simogatta a l�ny karj�t a szellem.

-          �n akkor szerettem bel�d, azt hiszem, amikor elkapt�l ann�l a szikl�n�l a h�vforr�shoz menet. Vagy csak akkor vallottam be magamnak.

-          �n meg tal�n akkor, amikor Kagura sz�lpeng�i ut�n magamhoz t�rtem. Akkor ember voltam emberi �rz�sekkel! Ahogy a nyakamba ugrott�l, olyan furcsa �rz�s volt. S�rt�l �rtem! �s �t�lelt�l, �s m�g ott, f�l l�bbal a s�rban is, de be kellett ismernem, hogy nagyon j� �rz�s volt.

-          Akkor, hogy f�ltem! – s�hajtott a l�ny �s lehunyta a szemeit – De most m�r f�radt vagyok.

-          Aludj, ha gondolod! – v�laszolta a szellem.

-          Te nem? K�tlem hogy abban a vil�gban, az ut�bbi id�ben egy�ltal�n lehunytad a szemed!

-          Majd meg l�tom. De, holnap vissza k�ne mennem!

-          Veled megyek!

-          De k�sz�lj fel r�, hogy ott most kem�ny id�k j�rnak.

-          L�ttam. Bocsi. – pirult el Mido az eml�klopkod�s miatt – De ugye megkeress�k Inuyash��kat, meg Kalde faluj�t?

-          Ugyan minek?

-          Nekik is vettem aj�nd�kot. – �s�tott nagyot Mido.

-          Rendben. De most aludj.

-          J� �jt! – suttogta a l�ny �s lehunyta a szemeit.

Sesshoumaru m�g egy darabig fent volt, de azt�n �t is elnyomta az �lom. M�lyen aludtak mindketten, eg�sz �jszaka. Csak k�t n� volt �bren a h�zban.

-          Azt hiszem, be kell l�tnunk, hogy t�vedt�nk! – s�hajtott a fiatalabb.

-          Nem hittem, hogy valaha m�g tud meglepet�st okozni nekem egy d�mon. �s most n�zz r�juk. – v�laszolt az id�sebb.

-          De ez azt jelenti, hogy tal�n �r�kre el kell �t engedn�nk vele…

-          Ugyan, az�rt ott m�g nem tartunk. Hiszen Mido m�g kiskor�!

-          Mi�ta akad�ly az anya? Ismered az unok�d, ha valamibe belekezd, azt v�ghez viszi, t�z�n v�zen �t. �s most m�r nem tudom, hogy kit f�ltsek kit�l! – nevetett Mido �desanyja.

-          �gy �rted, hogy ink�bb Sesshoumarut f�lts�k? De vicces vagy ma l�nyom! – cs�v�lta a fej�t az �sz haj� asszony – Nekem viszont, m�g mindig nem tetszik valami. Valami titok van a dologban.

-          R�juk tartozik.

-          Igazad van. Csak m�g mindig nem �rtem mi olyan j� ezekben, a szellemekben… Te is, az unok�m is! – s�hajtott nagyot az id�s h�lgy �s indulni k�sz�lt.

-          Azt nem tudom megmondani anya! – mosolygott Mido anyuk�ja – J� �jszak�t!

-          Neked is!

�gy azt�n v�gleg elcsendesedett a h�z.