erd� fel�t letarolt�k. Az egyik, m�r v�resen a f�ld�n fek�dt, mik�zben a m�sik kett� a kuty�t t�madta. De valami lehetetlen m�don, k�pesek voltak egyszer�en elt�nni a szem el�l, �s teljesen m�s helyen felbukkanni. A d�mon kutya m�r nagyon ki lehetett akadva, mert vakt�ban �ssze-visszat�madt.

- Ez nem t�l f�nyes! – s�hajtott a l�ny - Kosimo, egyet bev�llalsz a h�romb�l? – k�rdezte.

A macska b�ztat�an morgott, �s lejebb sz�llt. Mido �tvetette a ball l�b�t a Kosimo h�ta felett, �s jobb oldalra eleg�nsan lecsusszant, �s t�k�letes a h�rom ellenf�l k�z� pottyant.

- Bocs fi�k a k�s�s�rt, csak az a ronda behem�t b�ty�tok feltartott, de most hozz�j�rulok, hogy csatlakozzatok hozz�! – mosolygott vid�man �s term�szetesen a n�.

Majd teljesen nyugodtan h�t�tford�tott a behem�toknak. Cs�p�re tette a kez�t �s a szellemkuty�ra vigyorgott:

-          Neked meg nem meg mondtam, hogy ne j�tssz az �tellel! – fedte meg j�t�kosan.

-          Ezek meg akarnak enni minket? – k�rdezte az egyik orm�tlan sz�rny buta orrhangon. 

Na erre m�r eldurrant a behem�tok agya. Ord�tva vetett�k volna magukat a l�nyra, de az egy halk s�haj ut�n felh�zta a v�d�pajzs�t, mire a d�monok indul� lend�let�k k�tszeres�vel csap�dtak vissza a f�ldbe.

-          Kosimo? – n�zett a magasban v�rakoz� macsk�ra a l�ny, majd hanyag mozdulattal, kikapta a kardjait, �s a fel� legk�zelebb es� d�mon fel� indult.

Hat�rozott mozdulattal a leveg�be lend�lt, �s a j�l ismert p�rg� mozdulattal fel akarta darabolni a d�mont. De legnagyobb meglepet�s�re mintha �letlen fabottal pr�b�lkozna. D�bbenten huppant vissza a f�ldre, �s nagy szemekkel, az unottan fekv�, �s vakar�z� kutya fel� n�zett. De rossz d�nt�s volt, mert a behem�tok t�madtak. A szellemkutya, mint akit pusk�b�l l�ttek ki pattant fel. Midonak megijedni sem volt ideje, mikor m�r Sesshoumaru �tugrott felette �s leter�tette az egyik mamlaszt.

Kosimo m�r percek �ta birk�zott az egyik d�monnal. De viszont sehol nem l�tta a harmadikat. H�t persze hogy a h�ta m�g�tt bukkant fel. A l�ny elsz�kkent, de k�zben karmaib�l kisz�lltak a kis s�rga peng�k. Ez persze meg sem kottyant ellenfel�nek, aki egyszer� megold�ssal r� akart l�pni. Mido ijedten fogta meg a f�l� tornyosul� l�bat, �s lihegve tartotta a szellem s�ly�t.

-          Mi a man�? �gy ki er�s�dtem? – k�rdezte s�r�n pislogva.

-          Te meg mit csin�lsz? – k�rdezte a szellem kutya.

Midonak id�be tellett mire a furcsa mormog�sb�l, �sszeszedte az �rthet� szavakat, de nem volt meglepve, elv�gre egyik behem�t izmos nyak�val a sz�j�ban, el�g nehezen is tudott volna �rthet�bben besz�lni a d�mon. 

-          �ppen gy�rok! – v�laszolta humorosan a l�ny, de l�bai m�r j� 5 centit s�llyedtek a f�ldben – Te meg ne vegy�l minden szutykot a sz�dba! – v�gott vissza.

Azt�n igen csak megunta az er�lk�d�st. Koncentr�lt �s teljes erej�b�l elektroniz�lta a d�mont. Azt mintha vill�m csapta volna meg ter�lt el f�st�l�gve.

-          Sessy! A miko er� m�k�dik! – vigyorgott el�gedetten a l�ny.

-          De vicces vagy! – mormogta a kutya.

Mido el�kapta �j�t, c�lz�s n�lk�l a szellembe k�ldte a vessz�t, ami �les f�nnyel semmiv� lett. Azt�n Kosimot �s Sesshoumarut figyelte. A macska elkapott egy igen csak er�teljes csap�st �s elsodorva p�r f�t elter�lt a h�ban. Mido r�m�lten futott mell�:

-          Kosimo! J�l vagy? – k�rdezte, mire az csak megemelte a fej�t, majd vissza is d�lt.

A szellem, akivel eddig a szellemmacska harcolt most fel�j�k tartott.

- Takarodsz innen! – sz�lt r� a l�ny er�lyesen �s felh�zta a v�d�pajzsot – Te meg Sesshoumaru meddig sz�rakozol m�g?

A kutya nyugodtan �lt a h�ban, az agyari k�z�tt ott verg�d�tt az egyik szerencs�tlen behem�t. A k�rdezett csak nagyot s�hajtott, �s morogva v�laszolt, amib�l a l�ny alig tudta kih�mozni a l�nyeget.

- Am�g meg nem fullad. Ez t�rt�nt a t�bbivel is.

- Akkor m�r tudom, m�rt nem tudt�l el�bb j�nni �rtem! Na v�rj, kicsit siethetn�nk, mert m�r nem �rzem magam valami j�l! – azzal a l�ny nyilat illesztett az �ja h�rj�ra.

- Ne, ne, meg ne pr�b�ld! – sz�k�lt a szellem kutya.

- Nyugi, egy pecs�tgy�r�t eltal�lok ilyen k�zelr�l!

- �n kicsit nagyobb vagyok egy pecs�tgy�r�n�l!

- Ne mozogj! – v�laszolta �s magabiztosan ell�tte a vessz�t.

Az kil�tte a kutya fogai k�z�l �ldozat�t, �gy Sesshoumaru er�teljesen r�harapott a semmire. Csak hogy a l�ny elfelejtette, hogy egyszerre mindent nem tud csin�lni, �s a v�d� pajzsa feloszlott. Az utols� v�rszemet kapott behem�t, pedig r�juk t�madt. B�mb�lve rontott a meglepett l�ny fel�. Mido ledermedt a f�lelemt�l, Sesshoumaru pedig nem �rhetett oda id�ben. Kosimo felkapta a fej�t, f�jdalmasan talpra �llt, felkapta a l�nyt �s felsz�llt a leveg�be.

-          K�sz�n�m Kosimo! Ez ma m�r a m�sodik! – h�l�lkodott a l�ny.

Sessh id�k�zben a behem�tnak ugrott, rendesen meggyep�lta, majd a szok�sos m�don le�lt, �s er�s �llkapcsai k�z�tt a szerencs�tlennel v�rta hogy az kilehelje a lelk�t. Midot k�zben levitte a f�ldre a szellemmacska, majd �rv�nyl� t�z k�zepette visszav�ltozott, �s f�jdalmasan ny�vogott, mik�zben egyik sebes�lt mells� l�b�t nyalogatta.

-          Ha nem b�nod seg�tek! – ajzotta fel a nyil�t a f�ld�n a l�ny.

Sessh csak megad�an s�hajtott, majd miut�n a szellem elt�nt ism�t a nyelv�be harapott. Mido elrakta az �jat, �s visszav�ltozott. Felvette a sebes�lt cic�t a f�ldr�l, �s simogatni kezdte. K�zben keze felragyogott, �s a macska sebei elt�ntek. Erre persze m�r vid�m mi�kol�s volt a v�lasz.

A nagy kutya r�juk n�zett piros szemeivel, majd el�re indult. Mido k�vette, de el�g nehezen siker�lt csak l�p�st tartania vele.

- H�, Sesshoumaru, nem akarsz visszav�ltozni? Tudod kissebs�gi komplexusom lesz �gy t�led! – �lltak meg a barlang el�tt.

H�t igen, Mido tal�n a szellem l�bainak a fel�ig �rt. �s f�jt a nyaka is, ha bele akart n�zni a piros szemekbe. K�zben Jaken szaladt ki, hogy vis�tva �dv�z�lje ur�t. Nem sok�ra Kagome �s Rin is megjelent a barlang bej�rat�ban.

-          Ugyan minek. �gy is egy fejjel kisebb vagy n�lam. – v�laszolta a szellemkutya, mik�zben elhemperedett a h�ban, hogy bund�j�r�l lemossa a csatakot �s a v�rt.

-          Te tudod, de �n most lefekszem. – v�laszolta Mido.

V�gre h�l�zs�kot bonthatott, �s nyugov�ra t�rhetett. Sesshoumaru eg�sz �jjel nem j�tt vissza hozz�juk, kint fek�dt a h�ban a csillagok alatt. De � nem �rezte a hideget, vastag t�m�tt bund�j�ban, kimondottan kellemes volt, a m�nusz p�r fokban aludni.