XLIV. A kezdet  

Odakint �ppen hogy derengeni kezdett, m�r egy alak �llt a havas t�jban. Egy barlang el�tt, ahol 3 haland� aludt. M�lyen gondolatiba mer�lve n�zte a kelet fel�l �rkez� ragyog�st. Mereng�s�b�l, egy az �gen, fel�je k�zeled� l�ny �rkez�se z�kkentette ki.

-          Sesshoumaru nagy�r! – hallatszott m�r t�volr�l.

Az �gen egy s�rk�nyl� rep�lt, nyerg�ben egy z�ld kis d�monnal, aki test�hez k�pest nagy, barna botot szorongatott. A k�tfej� sz�rnyas d�mon lesz�llt, mire kis utasa leugrott, �s a f�rfi el� borult.

-          Nem t�vedt�l nagyuram! – suttogta a saj�tos vinnyog� hangj�n.

A f�rfi m�g egy ideig csak n�m�n n�zte a felkel� napot. De az oldal�ra f�z�tt kardh�velyben, a kard idegesen ugr�lni kezdett. � csak finoman r�helyezte jobbj�t, mintha nyugtatn�.

- Sz�val a Nyugat mozgol�dik. Besz�lt�l vel�k? – k�rdezte m�ly er�teljes hangj�val p�r perc m�lva.

- Igen, nagyuram. Ha j�l �rtettem t�ged akarnak. A kast�ly romjai, hihetetlen! A saj�t szememmel l�ttam Sesshoumaru nagy�r!

- Mit aj�nlottak? – k�rdezte elm�ly�lten a f�rfi.

- Mindent, nagyuram, mindent! Azt mondt�k elj�tt az id�! Lassan eltelt 100 esztend�, �s Inutaisho, m�g nem t�rt vissza.

- Nem is fog. Ostob�k. Hiszen l�ttam a csontjait, a s�rkertben… - fintorgott a szellem.

- Bocs�ss meg nagyuram, de �k, m�g mindig �gy tartj�k, hogy van rem�ny. Nem hisznek ap�d hal�l�ban…

- Akkor v�rj�k, csak arra hogy visszat�rjen! – mordult m�rgesen a d�mon, a napfelkelte l�gy, aranyos sugarait�l �lelve.

- De Sesshoumaru nagy�r! Hiszen erre v�rt�l �vsz�zadok �ta? – d�bbent meg Jaken, �gy hogy m�g a bot is kid�lt a kez�b�l.

- Hallgass! – f�rmedt r� szolg�j�ra Sesshoumaru, mik�zben a barlang fel� tekintett – Akkor m�g minden m�s volt.

- Nagyuram! – h�pp�gte hatalmas szemekkel a gn�mocska.

- Mond tov�bb!

- Igen is nagyuram! Azt mondt�k, megkapod az eg�sz ter�letet. M�r a v�nek is �gy gondolj�k, m�lt� vagy ap�d hely�re. De azt is mondt�k, hogy a feladat nagy. De mindenk�ppen sz�m�tanak r�d. „Az �jesztend�, �j hatalmat hoz, de csak �ldozatok �r�n!” – id�zett b�lcselkedve Jaken – Ezt mindenk�pp �t kellett adnom, nagyuram.

- �rtem. Most hagyj magamra! – utas�totta Sessh, �s �jra a keleti vak�t� �gboltot f�rk�szte.

Midayoi kellemesen, kipihenten �bredt. �m amint kinyitotta szemeit, �rezte, hogy valami nincsen rendben. Fel�lt �s k�rbe n�zett. Mellette Kagome �s Rin, m�g az igazak �llm�t aludta. Jaken �ppen k�nyelembe helyezkedett, hogy elaludjon. A l�ny fej�ben mintha r�mlett volna, hogy az �jszaka folyam�n, a d�monocska elhagyta a barlangot.

�vatosan felkelt, hogy senkit se �bresszen fel. V�ll�ra kapta k�peny�t, �s elindult a dereng� barlang kij�rat fel�. Lassan �s halkan l�pkedett, valami�rt a sz�ve azt s�gta, tal�n nem akarja tudni, mi t�rt�nik k�r�l�tte. Meg�llt �jszakai alv�hely�k kapuj�ban, �s k�v�ncsian kilesett. J�l sejtette, Sesshoumaru mag�nyosan �llt kinn, a szikr�z� h�ban. �ppen elhat�rozta mag�t, hogy ki indul, amikor is a szellem megmozdult. Az oldal�n a kard ism�t izgatottan fic�nkolni kezdett. 

-          Sesshoumaru… - l�pett ki a f�nyre Mido.

De a d�mon nem fordult fel�, ink�bb mintha lehajtotta volna sz�p fej�t. A h�n�l is szikr�z�bban f�nyl� ez�st hajsz�lak, a szeme el� l�gtak. A l�ny a halkan ropog� h�ban dideregve el�je l�pett.

-          Sesshoumaru… - sz�lalt meg �jra, �s belen�zett a borosty�n sz�n szemekbe.

Nem tudta folytatni a mondat�t, a l�legzete elakadt. Nem tudta eld�nteni mit l�t a s�rga szemp�rban. Szomor�s�g? B�nat? Elhat�roz�s?

-          Elmondod? – k�rdezte halkan kis id� eltelt�vel.

-          Midayoi. Er�s vagy m�r n�lk�lem is, igaz? – k�rdezte.

-          El akarsz hagyni? – d�bbent meg a l�ny.

-          V�laszolj! Meg tudod m�r v�deni a saj�t �leted? Vigy�zni tudsz m�r, a t�rsaidra? – k�rdezte sz�ntelen, semmit mond� hangon �jra.

-          Azt hiszem igen, de… - Mido ism�t nem folytathatta.

-          Megb�zol bennem?

-          M�rt k�rdezel ilyeneket? – r�m�lt meg egyre jobban Mido.

-          B�zol bennem?

-          Persze hogy b�zok! De mi t�rt�nik itt?

-          Sajn�lom! – h�zta mag�hoz a megd�bbent l�nyt a szellem – El kell mennem!

-          Mir�l besz�lsz? Hova? – b�jt a f�rfihez Mido.

-          Dolgom van. Illetve k�teless�gem! Nyugatra kell mennem!

-          M�rt nem mehetek veled? – k�rdezte szomor�an a l�ny.

A szellem oldal�n a Tenseiga �jra t�ncolni kezdett, amire csak egy ideges s�haj volt a v�lasz.

- Ezt egyed�l kell elint�znem! 

- Mikor l�tlak �jra?

- Nem tudom. Tal�n csak h�napok m�lva.

- De Sesshoumaru? – Mido akarata ellen�re s�rva fakadt.

�rezte a szellem hangj�ban a megv�ltoztathatatlan d�nt�st.

-          M�r er�s vagy! Visszaj�v�k �rted, minden k�p!

-          De n�lk�led semmi vagyok! – s�rt tov�bb Mido.

-          Most mutasd meg hogy nem volt hi�ba a tan�t�sod! �g�rd meg, hogy vigy�zol Rinre!

-          Persze hogy vigy�zok, de te meg vigy�zz r�m!

-          Midayoi, k�rlek! Ne nehez�tsed meg m�g jobban!

-          De h�t h�napok! Mennyi? Egy? Kett�? Hat? Vagy t�bb! Feletted, nem m�lik az id�! De �n akkor is csak ember vagyok! 

-          Mido, k�rlek! Tudod milyen 500 �v ut�n �gy �lni, hogy azt k�v�nod, ne peregjen tov�bb az id�? Hogy �lvezhess minden napot? Amikor m�r �gy �rezted semmi �jat, nem adhat az �let, �s most m�g is minden percet meg akarsz ragadni?

-          Sesshoumaru… - zokogott csak tov�bb kitart�an a l�ny, arc�t a puha feh�r pr�mbe temetve.

-          Legy�l er�s! Adj p�ldak�pet Rinnek!

-          De nem akarok n�lk�led �lni!

-          Ne besz�lj bolonds�gokat! �g�rem, mire j�n a tavasz, �jra egy�tt lesz�nk!

-          Hol van az m�g?

-          Mido, nem ilyennek ismertelek meg! Ne okozz csal�d�st!

-          Rendben! – t�r�lte ki a k�nnyeket a szem�b�l a l�ny – De ha a cseresznyef�k vir�gz�s�ra nem �rsz ide, megkereslek! Ut�nad megyek, �s a f�ledn�l fogva r�ngatlak vissza!

-          Ha neked �gy j�! – mosolyodott el halv�nyan a d�mon – Figyelj r�m j�l! – folytatta Sesshoumaru – Vidd el Rint �s Kagom�t az �reg papn� faluj�ban. Maradj az �cs�m�kkel. Egyed�l ne nagyon harcolj, �s f�leg, ha meg�rzed Narakut, ne menj ellene!

-          M�rt ne? Az �let�vel fog fizetni Kikyou miatt! – villantak meg a gesztenyebarna szemek haragosan.

-          Pont ez�rt nem! Maradj Inuyash�val, �s jobb�ra ne kalandozzatok! Maradjatok a faluban! Az �kk� r��r!

-          M�rt mondod ezeket?

-          Mert nagy z�rzavar v�rhat�! Maradjatok egy�tt, v�dj�tek a falut! Tavaszra tal�n mindennek v�ge lesz! – s�hajtott a d�mon.  – De most indulnom kell!

-          Csak m�g egy napot! – kezdett rim�nkodni ism�t a l�ny.

-          Cssss! Szeretlek! – s�gta vissza a szellem, �s lehajtotta a fej�t, majd �vatosan megcs�kolta a l�nyt.

Mido �gy �rezte �lete legforr�bb cs�kj�t kapta. Hossz� percekig �lvezt�k, �s a l�ny nem akarta abba hagyni. De Sesshoumarunak indulnia kellett:

-          �g�rd meg, hogy vigy�zol magadra! �s ha tudsz, csak egy pici id�d lenne! K�ny�rg�m, gyere Kalde faluj�ba! – b�cs�zott Mido.

-          �gy lesz! Jaken! – ki�ltott a barlang fel� Sessh.

-          Igen nagyuram? – bukd�csolt ki �lmatagon pislogva a kis d�mon.

-          Indulunk! Hozd Aunt! – v�laszolt a kutyaszellem, majd m�g egyszer a l�nyra mosolygott – Vigy�zz magadra!

-          Te is! – �lelte �t m�g egyszer utolj�ra a f�rfit Mido – Nagyon fogsz hi�nyozni!

Azt�n az �lel�snek is v�ge lett. Sesshoumaru szomor� mosollyal arc�n elindult, majd p�r l�p�s ut�n teste felragyogott, �sszezsugorodott �s elrep�lt. Jaken sietve k�vette Aunnal.

Mido tal�n m�g soha nem �rezte mag�t ilyen mag�nyosnak. �llt a hideg reggeli naps�t�sben, a bok�ig �r� h�ban, �s �gy �rezte, mintha csak �r lenne a lelke hely�n. Majdnem ism�t s�rni kezdett, amikor is Kosimo simult dorombolva a l�b�hoz. A l�ny mosolyogva lehajolt �s �lbe vette a cic�t, majd visszas�t�lt alv� t�rsaihoz.

Kagome �s Rin csak �rtetlen�l n�zt�k a szomor� �s gondterhelt l�nyt, miut�n felkeltek �s elfogyasztott�k reggelij�ket. Azt�n Rin tette fel b�tortalanul a k�rd�st:

-          Sesshoumaru nagy�r?

Midayoi ism�t a s�r�s sz�l�n �llt, de elhat�rozta, �sszeszedi mag�t.

-          El kellett mennie egy kis id�re! Mi pedig egy darabig Kagom��kkal tartunk.

-          �s mikor j�n vissza?

-          M�g � sem tudta. De sietni fog! – er�ltetett mosolyt az arc�ra Mido – De mi mire v�runk? Indul�s!

�sszepakolt�k c�km�kjaikat, eloltott�k a t�zet, �s melegen be�lt�ztek. Mido az �ld�g�l� macsk�ra n�zett:

-          Kosimo, megtenn�d, hogy elviszel minket? – k�rdezte.

A cica mi�kolva fel�llt, majd l�ngcs�v�val k�r�l�lelve �tv�ltozott.

- Ak�r Kirara is lehetne! – csod�lkozott Kagome.

A n�vre mintha Kosimo felkapta volna a fej�t, ami a l�nyoknak is szemet sz�rt. De ezt m�r csak k�s�bb tudt�k megbesz�lni, amikor m�r a k�k �gen rep�ltek Kalde faluja fel�. Midonak neh�z volt a sz�ve, de er�t vett mag�n. Tudta, most lehet�s�get kapott arra, hogy megmutassa egyed�l is boldogul. �s nem akarta elsz�rni ezt az es�ly�t…

V�ge az els� r�sznek!!!

Folytat�s k�vetkezik…

V�lem�nyedet k�v�ncsian v�rjuk a midayoi@gmail.com –ra!!! K�rlek okvetlen �rj ha j�nak tartottad ezt az �r�st, hogy tudjuk �rdemes-e folytatni…

Mido&Yumee