5.fejezet
2007.07.03. 19:31
5. fejezet: Láz
A legcsodálatosabb jövőmindig attól függ, hogy hogyan győzted le a múltat. Úgy tudsz csak az életben előre jutni, ha a múlt hibáit és a fájó szívedet legyőződ.
- Nem megmondtam, hogy ne gyere közelebb Inuyasha - Kagome hangja vészjósló volt
- Gyere velem biztos lázad, van a méregtől. Kérlek, nem akarlak bántani.
- Honnan tudjam, hogy valóság vagy?
- Mi?
- Tudod hányszor kívántam azt, hogy itt legyél velem? Tudod hányszor képzeltem el azt, hogy a nehéz pillanatokban mellettem vagy. Most honnan tudjam, hogy nem vagy illúzió honnan tudjam, hogy valós vagy-e. Azt sem tudom, hogy szeretlek, vagy gyűlöllek. Én meg bocsátottam hisz csak a szívedet követed, ahogy ma én is és te nem akartál megbántani azzal, hogy megint hozzá mész. Erre rá jöttem.
Kagome Inuyasha felé fordult és nevetett látszott rajta, hogy fájdalmai vannak, de mégis mosolygott tiszta szívből. Kagome egyet hátra lépet a szakadék felé. Inuyasha meg ijedt ő előre lépet ameddig csak lehetett ameddig Kagome meg nem szólalt.
- Most úgy érzem, hogy a halál lenne a megváltás a számomra. Lehet, hogy a láz beszél belőlem, de soha nem láttam ennyire tisztán. Már nem érzek haragot irántad. Csak veled szeretnék lenni, de te mást szeretsz a szíved az övé. Az idők végéig. De én várni fogok, ameddig csak kell, hogy veled legyek, ha más hogy nem, akkor a következő életben együtt leszünk.
- Kagome gyere, ide könyörgöm. Nem akarlak még egyszer elveszteni. – Inuyasha hangja teli volt félelemmel
- Legyőztem magam és a szívem. Nem félek a haláltól. Csak annyit akarok tudni, hogy tényleg igazi vagy-e.
Inuyasha előre lépet, hogy Kagome el tudja őt érni. Remegő fehér keze megérintette Inuyasha szomorú arcát.
- Köszönöm
Még egy utolsó lépést tett és elkezdet, volna zuhanni mélységbe, ha Inuyasha el nem kapja a kezét, és magához nem húzza.
- Miért?
- Meg mondtam te buta liba, hogy szükségem van rád.
Kagome nem bírta tovább elájult. Inuyasha gyorsan elrohant vele egy közeli barlanghoz út közben összefutott Sesshoumaruval.
- Most nincs rád időm Kagome bajban, van.
- Ez a kis fruska mikor nincs bajban? Rendben megengedem, hogy ellásd a sebét más nem. Amikor ez meg volt térjen hozzám vissza.
- Megmondom neki.
Sesshoumaru felre állt és besétált a sötét erdőbe. Útján azon gondolkodott, amit Kagome nem rég mondott neki a szavai még mindig ott csengtek a fülében.
- ’’ Tudod nem attól vagy hatalmas, hogy annak mondod magad. Az emberek tesznek azzá, akik körülötted vannak és nem saját magad. Azok, akik felnéznek rád nem azok, akik rettegnek tőled. Azért van melletted Rin és Jaken. Senki sem, szeret egyedül lenni még te sem. Kár, hogy ezt nehezen ismered el Sesshomaru.
- ’’ Még, hogy én nem viselem el a magányt én a hatalmas Sesshoumaru. Mondjuk, lehet, hogy igaza van. Csak azért sétálok az erdőben, hogy rá jöjjek, hogy az én erőm forrása mi is valójában’’
- ’’ Van kit megvédened Sesshoumaru’’? – kérdezte meg régebben Kagome
- ’’ Nekem? Megvédeni valakit ’’?
- ’’ Mert ő vagy ők az erőd forrásai ők adnak neked hatalmat és erőt, bátorságot és szeretettet’’.
Sesshoumaru ezen gondolkodva visszatért Jakenhez, Rinhez és Asamihoz.
- Megóvni valakit?
Kagome nagy fájdalmakkal küzdött Inuyasha tehetetlennek érezte magát. Nem volt ott Sango, hogy elássa a sérülést, így neki kellet cselekednie. Még szerencse, hogy néha oda figyelt milyen gyógyfűket használ a mérgekhez. Levette a lány kimonó felsőjét most nem a látvánnyal törődött, hanem azzal, hogy megmentse az életét. Amikor bekötötte a sebet, elállította vérzést, azt kívánta:
- "Bárcsak itt lenne Miyoga. Ő kiszívhatná a kártékony dolgokat.”
Mintha Inuyasha kívánságát meghallották volna az angyalok. Mert abban a pillanatban Inuyasha nyakán volt a bolha.
*Csat*
- Üdvözlöm Inuyasha úrfi.
- Miyoga. Örülök, hogy itt vagy! Segíts Kagomén! Szívd ki a mérget a testéből!
- Súlyos a sérülése, de meg nézzem, hogy mit tehetek.
Miyoga elkezdte szívni Kagome vérét. A lánynak irtózatos fájdalmai voltak.
|