12.fejezet
2007.07.03. 19:45
12. fejezet: Aran felbukkan
Higgy a szerelembe, mert az az egyetlen dolog, ami életben tart.
Nap erősen sütött fent az égén. Ebből arra lehetett következtetni, hogy dél körül járhat az idő. Egy fekete hajú lány ballagott a fák sorai között. Nem menekült nem futott csak ment. Gondolkozva pillantott egy-egy fára. Egy másik személy is vele tartott, de azt ő nem tudta. A varázslat miatt, amit elmondott nem érzékelte a jelenlétét. Nem jelentett veszélyt a papnő számára. De egy másik jelenlévő annál inkább. Ő róla azért vett tudomást, mert a lánynak fogyóban volt az ereje. Hírtelen megállt a kezét felemelte az arcához.
’’ A fenébe nincsenek karmaim ember, vagyok.’’ - jelentette ki magában Kagome
Hírtelen a semmiből indák csaptak le rá és fonták körbe a testét.
- Áh – nyögött fel Kagome
Egy fekete hosszú kimonós fiú jött elő rejtek helyéről. Az egyik válláról egy páncél indult el és a mellkasánál ért véget. Kard volt az oldalán. Látszott rajta, hogy nem sokat használta.
Oda ment a kapálózó lányhoz. Erre abba hagyta. Az egyik lián rá kerekedet a nyakára és finoman elkezdte fojtogatni a hanyuo lányt.
- Szia kedvesem- mondta negédesen a fiú
- Nem vagyok a kedvesed Aran! – Kagome hangja elhaló volt alig kapott levegőt
- Így kell üdvözölni egy régi barátot? - Aran még közelebb lépet hozzá
Kagome nem válaszolt ki nem állhatta a szelemet. Asami mind végig ott volt és figyelte a történteket. Aztán észbe kapott és elrohant segítségért. Tudta, hogy egy valaki segíthet. Gyorsan madárrá változott és az égből kémlelte a földet hátha megtalálja azt a bizonyos valakit. Eközben Inuyashaéknál.
- Ennyi lenne a történet. – fejezte be Inuyasha
- Inuyasha nem akarlak megijeszteni, de mi van, ha Kagome úgy akarja visszaszerezni az álmod, hogy meghal, hogy teljes legyen az ékkő? - Miroku hangja elkeseredet volt
- Ilyet ne mondj!!! – ordította le Inuyasha Miroku fejét
De még is elindított a fiúban egy rossz gondolatot. Asami meg sikeresen megtalálta őket.
- Inuyasha!!! – kiabálta Asami
- Mi van? Történt valami Kagoméval?
- Igen Aran a természet ura elkapta. Kérlek, mentsd meg. Sesshoumaru elment én meg gyenge vagyok hozzá.
- Mire várunk tapsra menjünk? Ti maradjatok itt. – szólt oda a barátainak
Felkapta a hátára a kislányt és elrohant.
- De gyáva vagy Aran. – mondta megvetően Kagome
- - Miért, mert figyeltelek vagy talán, mert követelek vagy ne talántán azért, mert az emberformádban támadlak meg? - hangja gúnyos volt
- Pont ezekért, a dolgokért.
Aran olyan közel ment, hogy a lány és ő közte alig volt távolság.
- Figyelj én, tudom, hogy nem kell meghalnod ahhoz, hogy megint teljes legyen a szent ékkő. – Inuyasha meg Asami akkor értek oda, amikor ezt mondta Aran
Inuyasha csodálkozott.
- Az ékkő magától visszatér ebbe a világba akkor, amikor a 4 szilánk egy helyen és egy időben lesz a te közeledben. Megint teljes lesz, és te eldöntheted, hogy fél szellem maradsz, vagy megint halandó leszel. – Aran és Kagome ajka között alig maradt hely
- Ezt honnan tudod? – Kagome kezdet rosszul lenni
- Az maradjon az én titkom. – Aran megfogta, és szétnyitotta Kagome kimonós felsőjét.
Szerencsére a lányon még mindig ott volt a kötés. Mellkasa és hasa volt bekötve. Arant nem nagyon érdekelte megfogta és bele csókolt Kagome nyakába.
- Ne hagy békén. Eresz el ne érj hozzám!!! - Kagome sírt
Inuyasha nem bírta tovább kirontott a fák mögül. Megfogta és képen törölte Arant. Ő repült vagy két métert és a környező fákat kidöntötte.
- Így merjél még egyszer hozzá érni az én Kagomémhoz.
- Inuyasha! – mondta síros hangon a papnő
Inuyasha oda sietett hozzá és levágta az indákat. A kezébe vette utána, letette a földre és megkérdezte tőle.
- Jól vagy?
- Igen csak légy óvatos.
Aran feltápászkodott és visszament a párhoz.
- Te meg ki vagy?! Remélem arról neked, van tudomásod kivel, állsz szemben.
- Az én nevem Inuyasha. Igen tudom ki vagy a gazok ura. - nevetett enyhén Inuyasha
- Hogy merészeled. Véd magad. – a kezét a földre tette és onnan gyökerek törtek a felszínre és ragadták meg Inuyashát
Inuyasha csak nevetett a karmait használva kiszabadult.
- Gyáva féreg megtámadsz egy nőt akkor, amikor gyenge. – Inuyasha minél gyorsabban meg akarta ölni
- Nincs hozzá semmi közöd. - Aran elővette a kardját
Inuyasha is elő húzta a Tessaigát. Kagome felöltözött és oda rohant Inuyashához.
- Ne tedd, meg fog ölni, kérlek. – könyörgött Kagome
- Jobb, ha hallgatsz rá és máris átadott nekem őt.
Inuyasha megfogta megcsókolta Kagomét. Aran olyan dühös lett, hogy rájuk rontott. Inuyasha utolsó pillanatba lökte el szerelmét, és kezdetét vette a harc.
- Ne fejezzétek be! – Kagome nem akarta elveszíteni Inuyashát
De a két fiú nem hallgatott rá folyatták.
- Szélborda!
- Penge levelek!
A két támadás semlegesítették egymást. Nem nagyon érdekelték őket többször próbálkoztak a harc sokáig tartott. Inuyasha ki fáradt a sok szélborda használat miatt. Aranon meg sem látszódott, hogy órák óta küzdenek. Inuyashának volt egy terve és Aran éppen bele sétált a csapdájába.
- Penge levelek.
- Te bolond. Ellen hullám.
Az ellenség energiáját visszaküldte rá. Aran utolsó erejével egy gyökeret küldött Inuyasha felé. A fiú nem vette észre, és hasba döfte.
- Áhhh - nyögött egyet Inuyasha a fájdalomtól és térdre rogyott
Kagome oda sietett.
- Inuyasha! Jól vagy?
- Igen nyugodj meg, de te, hogy vagy?
- Velem nem történt semmi. Hagy lássam el a sebed.
- Nem kell. Ki volt ez? Vagyis mit akart tőled. – Inuyasha mérgesen felállt
Kagome még mindig lent térdelt. Inuyasha lenézett rá és megragadta a karjánál fogva és felemelte.
- Választ várok! – rivallt rá a lányra
- Inuyasha ez fáj.
- Ez engem most nem érdekel. – még jobban meg szorította karját
Kagome nem értette most mi baj, van Inuyashával.
- Harcoltunk régen egymással. Nem tudtam megölni, és úgy tűnik követett. Nem gondoltam, hogy meg is talál. Sajnálom. – Kagome szemében könnyek gyűltek
Inuyasha elengedte erre Kagome a földre esett. Inuyasha négykézláb ereszkedet. Így Kagome felett volt.
- Ugye más nem törtét köztettek. – Inuyasha hangja megenyhült
- Inuyasha mit képzelsz te rólam?! – Kagome emelte most fel a hangját
- Igen vagy nem!?
Kagome nem válaszolt csak elfordította a fejét. A fiú megfogta két ujjal az állát, és maga felé fordította.
- Ebben az egy évben nem voltam más fiúval, de te folyton megcsaltál Kikyouval milyen jogon, vonsz engem kérdőre?
Inuyasha nem válaszolt csak vadul megcsókolta próbálta a nyelvét bele erőszakolni a szájába, de nem jött össze.
A fiú furán nézet a lányra.
- S-sajnálom - dadogta Inuyasha
- Engedj el!
- Nem az enyém leszel!
- Mi? - nézett értetlenül Kagome
Lement a nap sötétség borította be az erdőt. Kagome teste elkezdet vibrálni, visszakapta a hanyou erejét. Kutya fülei és a tépő fogai visszatértek és barna szeme megint aranybarna lett.
- Ha nem engedsz el, megtudod milyen érzés, ha oda rúgnak, ahol a legjobban, fáj. – mondta vészjóslóan Kagome
- Nem félek tőled csak azért, mert megint fél szelem vagy.
- Te akartad. – Kagome megfogta, és ágyékon rúgta Inuyashát
Összerezzent a hírtelen jött fájdalomtól. Leszállt a lányról. Ő megkapott az alkalmon és elrohant. Inuyashának amilyen hírtelen jött olyan gyorsan múlt el és ment a lány után. Nem kellet sok idő hozzá és be érte a papnőt. Amikor utol élre megint egy fához nyomta pont, úgy amikor elsőnek találkoztak egy év után.
- Hogy teheted ezt meg velem? - Inuyashának egy kicsit vékonyabb volt a hangja a megszokottnál
- Ahogy te azt, hogy megszorítottad a karom és kérdőre vontál?
Csak egymás szemébe néztek. Mind a ketten tudták, hogy amit tettek nem volt szép dolog, hogy mind a ketten tévedtek. Inuyasha kinyitotta a száját mondani akart valamit, de minden szó bent akadt, de végül kimondta.
- Szeretlek.
Kagome meglepetten pillantott a hanyoura. Nem tudta, hogy mit mondjon attól tartott, hogy csak azért mondja, hogy lefeküdjön vele, és utána ott hagyja, elmegy Kikyouhoz.
- Ugye nem azért mondod, hogy veled legyek ma éjszaka és itt hagysz, és elmész, tudod kihez?
- Nem én tényleg szeretlek hagy, bizonyítsam be.
- Benne vagyok, de én szabom meg, hogyan.
- Rendben. – egyezet bele Inuyasha
- Harcolj velem. Inuyasha. – Kagome komolyan gondolta, amit az előbb mondott
- MI?
Inuyasha nem hitt a fülének. Mit akar tőle Kagome. Tudta, hogy nem viccel. Egyedül voltak. Észre sem vették, de közel voltak a szent fához. Ahhoz a helyhez, ahol elsőnek találkoztak, ahol a sorsuk egybe fonódott. Ott, ahol minden elkezdődött.
|