14. fejezet: Várakozás

      (saját vers)

Reggel van még hív az ágy, de te nem vagy itt és ez fáj.

Kagome előbb ébredt fel és észre vette, hogy ki mellett töltötte az éjszakát.  Azon gondolkodott, hogy le kéne lépnie, de attól tartott, hogy ha tényleg terhes egyedül nem tudja megvédeni. Aztán megfordult Inuyasha édes arcát látva tudta, hogy nem sodorhatja ilyen nagy veszélybe. Megfogta a karját, ami körbe ölelte a derekát.  Inuyasha felébredt erre, de a lány nem vette észre. Inuyasha meg nem jutatta tudomására, azt, hogy ébren van, szerette volna tudni, mit akar csinálni.  Kagome felállt és elkezdet öltözködni, amikor végzett hátra fordult. Inuyasha gyorsan behunyta a szemét, hogy azt a látszatott, keltse, hogy még mindig pihen. Kagome lemászott hozzá meg simította az arcát.

-          Sajnálom, de ahhoz túlságosan szeretlek, hogy veled maradjak. Nem akarom, hogy bajod essen. Még ha terhes is lennék. Akkor a kicsivel hallok meg. – Inuyasha ennél a mondatnál magára rántotta Kagomét.

-          Inuyasha?!

Megfordult úgy, hogy Kagome legyen alul.

-          Mit csinálsz?

-          És te?

-          Én megvédem azt, akit szeretek. Saját magadtól kell megóvnom téged, el sem hiszem. Nem gondoltam volna. – Inuyasha szemei szikráztak a dühtől

-          Miért, mert nem akarlak elveszteni. Ha Zakura megtudja, hogy velem vagy megöl és a többieket is.

-          Azt hiszed, nem tudom magam megvédeni. – Inuyasha megragadta a lány karját

-          Én is meg tudom. Már van annyi tapasztalatom.

-          De nem annyi, hogy szembe száj egy magad egy ilyen boszorkánnyal. Nem tudod megölni.

-          Nem akarom megölni, van egy tervem.

-          Mindegy nem számít ígéretet, tettél.

-          Vedd meg nem történtnek és ez a bosszú akkor, amikor nekem hazudtál, és túl sokat kértél.

Ezek a szavak méregként hatottak Inuyashára. Annyira mérges lett, hogy nyakon harapta a lányt.

-          Mi a fene ütött beléd? – mondta rekedten Kagome

Inuyasha abba hagyta és ezt felelte.

-          Egyszerűen megjelöltelek.  Így már egy szellem sem érhet hozzád, de attól függetlenül nem mész sehová.

-          Hogy akarod meg akadályozni?

-          A baba. Ha tényleg terhes, vagy akkor fájni fog a hasad, amikor nem vagyok melletted. Egy hét és kiderül.

-          Hogy?

-          Megérzem. Kutya vagyok jók az ösztöneim.

Kagome lelökte magáról a fiút és mérgesen nézett rá.

-          Jól kitervelted.

-          Most válaszolsz nekem egy-két kérdésemre.

-          Mi lenne az? – mondta sértődötten a lány 

-          Honnan van a kardod?

-          Totossaitól. – egyszerű választ adott

-          Bővebben? – Inuyasha érezte, hogy Kagome ingerült

Közben ő is felöltözött.

-          Te agyarad és az enyémnek a kombinációja. Amikor eltört a Tessaiga elmentél hozzá és megcsinálta akkor nem egy fogadat, húzta, ki hanem kettőt ezért, mert így biztosította, hogy lesz, még ha megint eltörnéd. – Kagome egyben válaszolt ezzel elkerülve a többi kérdést

-          Ennyi? - kérdezte a lány

-          Nem. Mond, de őszintén. Mit értettél azon, hogy visszaadod az álmom? Azért érdekkel. Mert az elején azt hittem, hogy meg halsz miatta, de amikor meg hallottam mit mondott az a füves fickó. – Inuyasha félt a választól, de kíváncsi is volt

-          Erre mit mondjak? Igen visszakapod az ékkövet, és azt teszel vele, amit akarsz. Én megint ember leszek, és haza megyek. Te boldogan élhetsz Kikyouval.

-          Honnan veszed, hogy vele akarok élni?

-          Mi ez kérdez, felelek? – Kagome egy kicsit undoknak tűnt

-          Azért hiszem azt, mert egy ember nem hagyja ott a barátit egy olyan valakiért, aki nem fontos a számára. – Kagome szemei könnyesek lettek

-          Nem szeretem már hisz elárult.

-          Engem és nem téged! - Kagome itt már zokogott

Inuyasha oda ment és átölelte.

-          Engedj. – mondta hüppögve a lány

-          Nem soha többet nem engedlek el. 

Ameddig így álltak Kagoménak támadt egy remek ötlete. Inuyashával szemben nem volt tisztességes, de meg kellet, hogy tegye. Inuyasha és Kagome elment megkeresni a többieket bele értve Sesshoumaruékat is. Lassan letelt az egy hét az óta sok minden történt, de Inuyasha sosem hagyta harcolni szerelmét. Kagome pedig titokban gyakorolták a harcot Sesshoumaruval. Egyik nap, amikor Inuyasha elment ennivaló ért Kagome és Asami beszélgetek.

-          Asami figyelj jól rám.

-          Azt teszem. – a kislány kíváncsi volt mit akar neki mondani a nővére

-          Holnap este várlak a nagy vízesésnél. Légy ott. Nem tudok érted menni.

-          Kagome miről beszélsz hisz itt vagy. – értetlenkedet a lány

-          Majd holnap megtudod csak légy óvatos senki ne kövesen és mond meg Sesshoumarunak, hogy megmentem a szívét.

-          Kezdesz össze zavarni nővérkém.

-          Majd idővel megértesz mindent.

-          Jó értettem.

Visszamentek a többiekhez. Másnap este gyorsan eljött. Kagome oda sétált Inuyashához megcsókolta és ezt mondta:

-          Beszélhetek veled?

-          Persze.

Félre vonultak a többiektől. Inuyasha nagy késztetést érzett arra, hogy megint együtt legyen Kagoméval pont úgy, mint 7 nappal ezelőtt.  Oda ment a lányhoz és elkezdte csókolgatni a nyakát, de ő finoman eltolta magától.

-          Mi van, ha baja esik a babának?

-          Sajna nincsen kicsi, nem érzem, de amúgy sem történne vele semmi. Mivel elsőre nem jött össze jöhet a második.

-          Csak ennyit akartam tudni. – Kagome lehunyta a szemét

Inuyasha felemelte a fejét.

-          Mi folyik itt? – Inuyashának szörnyű gyanúja támadt

-          Sajnálom, de itt az idő, hogy a sorsom beteljesüljön. Visszaadom Asaminak a családját. – Kagome kinyitotta a szemét

-          Miért lehetnénk mi a családja?

-          Inuyasha - simította meg a hanyou arcát

-          Mi nem tudjuk betölteni azt az űrt, amit az anya és az apja hátra hagyott a szívében. Olyannal kell lennie, aki nagyjából ismerte őket tudja, hogy kell bánnia a lánnyal és ez a valaki Zakura. Asami boszorka olyannal kell lennie, aki megtanítja neki a varázslatokat, átkokat, bűbájokat.

-          Most is csak azt tudom mondani, mint egy héttel ezelőtt. Nem engedem.

-          Inuyasha túl késő.

-          … - Inuyasha kérdőn nézett

-          Nem Kagome vagyok csak egy bábu, vagyok.

-          Egy Shikigami?

-          Ühüm.

-          Miért nem…

-          Azért nem érezted meg a szagom, mert Nálam van ez. - mutatott rá a hajpántra

-          Az, hogy került hozzád?

-          Amikor lehajoltál a barlangban, hogy oda ad az ima füzért én megfogtam és elloptam.

-          Hol vagy Kagome válaszolj?! Úgy is megtalállak!

-          Nem fogsz Asami egy varázslatot mondott ránk, nem érzed meg a szagunkat. Mond Inuyasha igaz, amit mondtál, hogy ha nem maradtam volna veled fájt, volna a terhesség alatt a hasam?

-          Nem hazudtam. Csak azért, hogy velem maradj. Mond, szeretsz?

-          Igen tiszta szívemből, hogy kérdezhetsz ilyen butaságot. – a Shikigami átölelte a fiút

Addig álltak így egymásba fonódva ameddig Kagome meg nem semmisítette a bábut. Inuyasha azért bele szimatolt a levegőbe hátha még nem mondta ki Asami a varázsigét. Szerencsére igaza volt és még érezte a lányt. Útnak eredt. A vízesés tetején utol érte a lányt. Asami a vízesés alján volt és ott várakozott.

-          Miért vagy ennyire biztos abban, hogy Zakura megöl engem?

-          Te miért hiszed azt, hogy engem megöl, mert kétszer tévedtem?

-          Igen.

-          Tanultam a leckéből.

Nagyon magasan voltak. Innen egy esést még hanyou sem élte volna túl.

Inuyasha elkezdet rohanni Kagome felé, de bele vetette magát a mélységbe.

-          Kagome!!! - ordított utána Inuyasha

Asami észre vette gyorsan madárrá alakult és elkapta a zuhanó lányt.

-          Köszönöm Asami. Kérlek, mondj ki egy igét, ami meg akadályozzam, hogy Inuyasha érezze a szagunkat. Elmondtad Sesshoumarunak, hogy mit üzentem.

-          Igen elmondtam. A varázslat meg van. Most hova?

-          Csak el innen.

Elrepültek kelet felé. Inuyasha látta őket, ahogy távoznak. Összetört szívvel állt ott és abban reménykedet szerelme, visszajön hozzá. Amikor rá jött, hogy a remény meghalt letérdelt és az öklét bele verte a földbe. Ott várta meg ameddig feljön a nap. Mintha új erőre kapott volna vissza ment a barátaihoz és megfogatta, hogy bármi áron, de megkeresi Kagomét és megvédi.