Nishi no Kibo– A Nyugat Rem�nye

1. fejezet: Reggeli k�sz�let

„Csod�latos reggel�nk van...” gondoltam magamban, mikor a napsugarak l�gyan az arcomhoz �rtek. Ny�jt�ztam egyet az �gyamban, majd fel�ltem. �r�mmel nyugt�ztam, hogy v�gre megengedt�k, hogy sok�ig aludjam... ez nem volt nagy szok�s n�lunk. �sszesz�k�tettem a szememet �s v�rtam, hogy kiny�ljon az ajt�. „Nagyszer�... ez csak azt jelentheti, hogy m�r megint valami�rt a kedvemben szeretn�nek j�rni. Ajaj, vajon milyen k�ptelen �tlettel �llnak el�?” Nemsok� h�rom halk kopog�s hallatszott a kem�ny ajt�n. „Kezd�dik...” - Szabad! - sz�ltam olyan hangom, ami m�g engem is fesz�lyezett. Halkan bel�ptek a sz�leim, arcukon hatalmas vigyorral. „Ebb�l semmi j� sem s�lhet ki” - J� reggelt, gyermekem! - k�sz�nt �desap�m. - Viszont k�v�nom! �h... hogy aludtatok? - kezdtem, mik�zben szomor�an kik�sz�l�dtam a puha, meleg helyemr�l. - K�sz�nj�k, remek�l! - mosolygott anya. - Nagy h�r�nk van sz�modra! - Val�ban? Ez... meglep�. - egy er�ltetett vigyorral b�ztattam �ket arra, hogy mondj�k m�r el, mi fog t�rt�nni. - A helyzet az, hogy besz�ltem a r�gi bar�tommal... - v�gott bele apa. - �s mint megtudtam az � fia m�r el�g id�s ahhoz, hogy... - „Jaj szeg�ny fejemnek! Mi lesz ebb�l?” - megh�zasodj�k. A r�gi bar�ts�gunk eml�k�re… - „M�g j�, hogy ennyi n�v�rem van… �n vagyok a m�sodik legkisebb, igaz�b�l m�g nem is vagyok m�g olyan korban, hogy valakinek a feles�ge lehessek.” - felaj�nlottam, hogy az egyik le�nyomat hozz�adom a fi�hoz. - Nagyszer�… term�szetesen �rtem, ap�m. Kitakar�tok �s hozok friss vir�gokat, mint mindig… sz�m�that r�m! - „H�, ezt meg�sztam… h�t igen, annyi testv�rem van, hogy… n�ha t�l sokan vannak, de ilyenkor roppant h�l�s vagyok nekik.” - Igen, ez �gy volt az ut�bbi p�r �vben, de most m�r �gy d�nt�tt�nk… �desany�d �s �n arra a meg�llap�t�sra jutottunk, hogy itt az ideje k�r�t keresni neked. Remek alkalom lenne… - Hogy mi? M�… m�r bocs�nat, de �n… �n m�g fiatal vagyok ehhez! - szakadt ki bel�lem. A meglepetts�gt�l �s a habog�st�l csod�lom, hogy meg�rtett�k, mire is gondoltam. - Ez teljesen �rthet�, de ha… - Hagyd csak, kedvesem, majd �n. - hallottam �desany�m gyeng�d hangj�t, amellyel mindenkit meg tudott nyugtatni… ebben a k�l�n�s helyzetben is jobban �reztem magam t�le. - Tudom, hogy ez most nagyon v�ratlanul �rt t�ged, de… tudod mostans�g nincs valami j� term�s, �s lehet, hogy esetlegesen sz�k�lk�dni fogunk az anyagi javakban. K�nyszerhelyzet, ha �gy jobban tetszik. Musz�j bel�that� id�n bel�l f�rjhez mennetek. - �desap�m el�sz�r meglep�dve, majd b�logatva hallgatta a meggy�z�semre sz�nt besz�det. - Sajn�lom, hidd el, hogy esze… - gyorsan kijav�totta mag�t egy megrov� tekintet k�vetkezm�nyek�ppen. - esz�nk �g�ban sem volt ilyen… - Most magadra hagyunk. - z�rta le a t�m�t anya, ezzel jelezte, hogy most nem biztos, hogy sz�ks�gem van az apai szigorra. Megjegyzem, nagyon is j�l gondolta, � annyira embers�ges volt… - K�sz�n�m. - ny�gtem ki v�g�l. Szinte teljesen magamba zuhantam, �s csak az j�rt a fejemben: „F�rjhez megyek” gyorsan megr�ztam magam, amolyan �breszt�sk�pp. „Kiz�rt. Ugyan, nyugodj meg… van m�g h�rom, egyszer�en gy�ny�r� n� a csal�dban…” Keser�en elmosolyodtam... „M�g hogy gy�ny�r�ek! A legid�sebb n�v�remet, Arisa- t m�r akkor eljegyezt�k, mikor �n alig tudtam j�rni. A m�sodik Namika… � kifejezettem sz�p, de ilyen term�szettel aligha nyeri el a nagy�r tetsz�s�t. Azt�n ott van Rie… � tal�n a leges�lyesebb. A legkedvesebb mindannyiunk k�z�l, csup�n egy kicsit naiv… �s...�s m�r csak a h�gom, Yumi van h�tra. Ugyan, m�g csak �t �ves! Kiz�rt, hogy � sz�ba ker�lhet. �s… h�t igen, ennyi… �ten vagyunk... no persze a b�ty�im is vannak, de �k most nem tartoznak ide.” B�gyadtan fel�lt�ztem, majd �pp el akartam h�zni az ajt�t, mikor nagy zsibong�sra lettem figyelmes. Kisiettem a szob�mb�l, hogy megn�zzem mi t�rt�nt… �n magam is meglep�dtem. Namika �pp Rie haj�t h�zta, aki a kez�ben valami kis t�rgyat szorongatott, a kis Yumi pedig m�r szinte k�nnyes szemekkel csit�tgatta �ket. Szok�s szerint nem figyeltek r�. Mikor �szrevett odaj�tt hozz�m �s a nyakamba borult. - Saeko... k�rlek �ll�tsd meg �ket! - h�zg�lta kimon�m ujj�t. Leguggoltam mell� �s �t�leltem, ett�l mindig megnyugodott. - Ne f�lj, h�gocsk�m... rendet teszek. - azzal elindultam roppant b�lcs n�v�reim ir�ny�ba, majd r�juk ki�ltottam. - Na j�, most m�r el�g legyen! - r�m pillantottak, mik�zben Rie �kle testv�re gyomorsz�j�n, m�g annak a m�sik haj�n pihent keze... ennyit a szel�d �s naiv testv�remr�l - �gy viselkedtek, mint a kisgyerekek! - Mit tudsz te? Te �s a sz�ps�g esk�dt ellens�gek vagytok! N�lad m�g az �n unok�m is el�bb fog f�rjhez menni! - v�gta hozz�m Namika. Bevallom, szavai egy kicsit rosszul estek... gondolkoz�ba estem... „tal�n igaza van...” Fogalmam sincs r�la, hogy h�ny percig �llhattam �gy, hogy m�r Yumi is mell�m l�pett �s agg�dva megr�ntotta a karomat... k�r�lbel�l a harmadik ilyenre eszm�ltem fel. - Igen? - V�laszd sz�t �ket!- k�rte. - L�nyok! - �rkeztek meg sz�leink. Erre n�ma csend t�madt. - Meg vagyok d�bbenve a viselked�seteket! Rui, Namika! Nem sz�gyenlitek magatokat? �n meg hogy b�ztattam Deisetsu-t, hogy k�ldje csak ide a fi�t... - Deisetsu? - k�rdeztem hirtelen, erre minden szem r�m szegez�d�tt, ek�zben n�v�reim felt�p�szkodtak. - Te... - gyilkos szemekkel meredtek r�m, m�g apa is... - v�gig itt volt�l �s nem �llt�l k�z�j�k? Nem tal�lok szavakat! Mindenki megbolondult ebben a h�zban? Min vesztetek �ssze? - fordult a k�t id�sebbik fel�. - � volt! Ellopta! - kiab�lta szinte s�rva Rie, mik�zben fejb�r�t massz�rozta. - Nem igaz! - �lljunk csak meg! Mir�l besz�ltek? - Err�l! - nyitotta ki diadalmasan kez�t Namika, - mik�zben kiker�lte a fel� rep�l� cip�t - majd �tadta �desap�nknak. Roppant k�v�ncsi voltam, hogy mi vehet r� k�t feln�tt l�nyt a vereked�sre. Yuuichi- sama megforgatta a krist�lyos f�ny� dobozt, majd kinyitotta a tetej�t. Abban egy icipici k�vecske volt egy l�ncra f�zve. - Ennyi? - k�rdezte csod�lkozva. - Ez el�g ok, �desap�m! - sz�lt Rui. - L�nyom, gyere velem! - intett fel�m, majd kisietett a szob�b�l... F�l�nken n�ztem a t�bbiek fel�, akik mutatt�k, hogy ideje elindulnom, val�sz�n�leg h�l�sak voltak, hogy elker�lhetik a szid�st. K�vettem, nagyj�b�l h�rom l�p�s t�vols�got tartva. Mikor elhaladtunk anya el�tt, akkor �desap�m csak felemelte a kez�t, erre � tisztelettud�an h�tr�lt. „Vajon mi lehet annyira fontos?” t�n�dtem magamban, mikor is v�gre be�rt�nk abba a szob�ba, ahol m�g �letemben nem j�rtam: a dolgoz�szob�ba. Rengeteg tekercs sorakozott k�r�s-k�r�l magas polcokon. R�g �reztem ekkora v�gyat arra, hogy mindent elolvassak, amit l�tok. - Yuuichi- sama! - kezdtem csendesen. - Ezek itt mik? - Tudod, Saeko... h�bor�s id�kben �l�nk. A d�monok �s az emberek nem k�pesek meg�lni egym�s mellett, ez �gy is volt, �gy is lesz. - ”�n nem ezt k�rdeztem...”- Ez�rt is akarlak hamar hozz�adni egy emberhez... akkor h�tha sosem tal�lkozol szellemekkel... - „Hogy mi? Sz�val az eg�sz arra megy ki, hogy sohase tal�lkozzak azokkal a hogyish�vj�kokkal? Ez... ennek nincs semmi �rtelme.” - �, emiatt felesleges agg�dnod! Azt se tudom, hogy hogy n�znek ki. - �gy, mint te... csak sokkal magasabbak, �s m�regcs�kjaik vannak. A ruh�zatuk egyszer�, �s a harcmodorok k�r�ben igencsak j�rtasak. - �rtem... - helyeseltem csendesen. �desap�m gondterhelten �lt le, majd belekezdett mondand�j�ba. - Tudod mindig is azt hittem, hogy a fiaim h�zasod�s�val lesz a legt�bb probl�m�m... Amikor Ishigami elvette a Keleti him�t... azt hiszem az volt �letem egyik legszebb napja. Azt�n a b�ty�d, Kazuma... eml�kszel arra a l�nyra, akivel a kertben l�ttad? - megpr�b�ltam felid�zni az arc�t, de ez csak nagy nehezen siker�lt. - Azt hiszem... - Na � egy youkai volt. - Teljesen elk�pedtem. Kazuma... sosem hittem volna, hogy k�pes ap�nk akarata ellen tenni. - �s... �n �rultam el a kapcsolatot? - k�rdeztem sz�gyenkezve. „Hisz m�g csak kisl�ny voltam, Yumi- val egyid�s. Odarohantam szeretett testv�remhez, aki �pp... h�t �pp �lelgette ezt a... mi is volt a neve? Kedvesem... nem, nem hiszem... b�r ezt el�g sokszor mondta neki... Megvan: Shiho. Azt�n elmentem �s elmondtam �desany�mnak, hogy nem foglalkozik velem... �n tettem t�nkre a szerelm�t.” - Igen, �s nagyon helyesen tetted, gyermekem. Ha akkor nem sz�lsz, val�sz�n�leg megsz�ktette volna... �s akkor m�r nem tartottam volna csal�dtagnak. - „Nah�t... sosem gondoltam, hogy ennyire kem�ny a sz�ve... ez nem r� vall... na j�, azt hiszem, hogy �n ezt a hib�t nem fogom elk�vetni.” - �s... h�t ezek a te n�v�reid... b�r m�r el�g id�sek, m�g nincs benn�k el�g felel�ss�g. Nem tudom, hol ronthattam el... - s�hajtott – �ppen ez�rt nagyon val�sz�n�nek tartom, hogy aznap, amikor Deisetsu idej�n Naoki– val... - Naoki? - K�rdeztem, �m figyelmen k�v�l hagyta k�zbesz�l�somat. - Akkor a legkedvesebb l�nyomat fogom elveszteni. - egy er�tlen mosolyt k�ld�tt fel�m, majd fel�llt �s �gy sz�lt: - Most menj, k�t h�t m�lva �rkeznek. - �tny�jtotta nekem a kis nyakl�ncot, amit az el�bb szerzett Rui- t�l. - M�r akkor? K�sz�n�m ezt az �kszert. - lep�dtem meg. Felpattantam, majd meghajoltam... olyan sietve t�voztam, ahogy csak tudtam. „�n? Feles�g? K�t h�t?? Kiz�rt... lehetetlen... nem...” Beh�ztam magam m�g�tt az ajt�t, majd k�r�ln�ztem a szob�mban. V�gigsim�tottam a falakon... hihetetlen volt sz�momra... „nemsok�ra el kell mennem. Tizen�t �ves koromra el kell hagynom a sz�l�i h�zat �s odak�lt�zni valakihez, akit nem is ismerek... megvan... gyerekesen kellene viselkednem... akkor tal�n... nem, nem hinn�nek nekem.” A tekintetem az ablak fel� v�ndorolt... „Tal�n...” Felpattantam �s kin�ztem rajta. „Ez a megold�s! Ha kicsit lenyugodtak a ked�lyek, akkor visszat�rek... esetleg. Nem, nincs �rtelmes b�cs�zkodni... nemsok� visszaj�v�k.” Azzal �sszepakoltam p�r ruh�t, egy takar�t, majd a kis csomagot az �gyamra helyeztem. Kiosontam a konyh�ba �s �sszeszedtem egy kis gy�m�lcs�t... gyakorlatilag �ppen annyit, hogy ne haljak �hen p�r napig. �r�mmel nyugt�ztam, hogy a h�z t�bbi tagja �ppen a vend�gek v�r�sa k�ri teend�kr�l vitatkozik. A k�t le�ny egym�st t�lord�tva veszekedtek a nyak�ken. Halv�nyan elmosolyodtam: m�r az eny�m. Tudtam, hogy valahol Yuuichi- sama is �gy �rez. B�san k�sz�l�dtem, de a kis dobozt... vigyorogva nyitottam ki... gy�ny�r�... a nyakamra illesztettem... kisebb �r�mmel vettem �szre, hogy olyan, mintha r�m �nt�tt�k volna. H�tamra vettem �ticsomagomat �s szinte kim�sztam az ablakon, mikor Yumi benyitott. - Mit csin�lsz? - tette fel azt a k�rd�st, amit nem kellett volna. - El�rulhatok egy titkot? - k�rdeztem ravasz tekintettel, mikor lehajoltam hozz�. - Igen! - Nem... el fogsz �rulni. - h�tat ford�tottam �s karba tettem a kezem. - Nem! Meg�g�rem! - szabadkozott szinte sip�tva. - B�zhatok benned?- sand�tottam fel�. - Igen! - jelentette ki hat�rozottan, ekkor a f�l�be s�gtam: - Megyek vil�got l�tni... de k�rlek, hogy ne mondd el senkinek, ne is eml�tsd... ha keresnek, jel�t se add, hogy tudsz b�rmit is. Rendben? - Rendben! - a kezem�rt ny�lt, �s �sszeborzoltam a haj�t, majd magamhoz �leltem. - Visszat�rek! - most m�r val�ban �tl�ptem a szob�mb�l a friss leveg�re, majd integettem h�gomnak. A Nap imm�ron szikr�zott az �gbolton. Ekkor v�gigfutott rajtam egy furcsa, bizserget� �rz�s. „Tal�n m�gsem lesz olyan sz�rny� ez a nap.” Elindultam egy biztos ir�ny�ba, hisz az az er�, amely hajtott csak ezt hajtogatta: Nyugat.