2. fejezet: Egy macskad�mon

hat�sa - Nem, nem, teljes k�ptelens�g! Nem! - ki�ltotta egy mark�ns f�rfihang. L�tszott rajta, hogy igencsak d�h�s. - Ne hozz sz�gyent r�m! Ilyen eszedbe se jusson... - Sz�lhatok? - j�l nyugodt hangon egy fiatal fi�. Az gyilkos tekintettel n�zett r�, majd biccentett. - K�sz�n�m. Ap�m, �n nem k�rek m�st – kezdte el – csak egy kis id�t. Gondolj csak bele, teljesen be vagyok z�rva ebbe a gy�ny�r� kast�lyba – egy n�re n�zett, aki mintha kicsit megenyh�lt volna –. Sz�let�sem �ta sosem hagyhattam el Nyugatot. - Ide tartozol, nem lenne �rtelme. - v�laszolta csendesen az asszony, aki nem lehetett t�bb h�sz �vesn�l. Nem lehetett volna, ha nem cs�rgedezett volna tiszta szellemv�r ereiben. - De any�m... te sosem v�gyt�l arra, hogy magadr�l gondoskodhass? Hogy egymagad fedezd fel a vil�got? - �desanyja szem�ben b�nat t�kr�z�d�tt, r�n�zett a f�rj�re, majd a k�telked�s, ami az arc�n t�kr�z�d�tt egy pillanat alatt szertefoszlott. - Soha. De nem ez a fontos. Fiam – a v�ll�ra tette mindk�t kez�t – Te vagy az egyetlen fi�gyermek�nk... ne csod�ld, ha f�lt�nk. - Eleget tanultam m�r, itt az ideje hasznos�tani is azt. - f�lelmetes volt az arckifejez�se, mikor a harcra gondolt. - De annyi vesz�lyes �tk�zetet �lhetsz m�g meg... �s k�l�nben is... nemsok� menya... - Nem szeretn�k err�l hallani, egy�ltal�n kinek az �tlete volt a h�zass�g? - hunyta le bossz�san a szem�t. - Mir�l besz�lsz? Seiya kiv�l� v�laszt�s volt a r�sz�nkr�l. - mondta apja. - Nagyon... - s�hajtott. - Akkor... el�rkezett a d�nt�s pillanata. - Igen. - suttogta �desanyja. - Menj... - vett egy m�ly l�legzetet. - Nem tarthatunk itt �r�kk�. - vonta le a k�vetkeztet�st �desapja is. - Indulj! - parancsolt r�. A fiatal megk�nnyebb�lten hajolt meg. - Sayounara! - azzal kil�pett a hatalmas kapun. A l�gy szell� belekapott ez�st�s haj�ba, aranys�rga szemeiben elsz�nts�g t�kr�z�d�tt. „Ir�ny �szak...” gondolta, majd s�t�lva v�gott neki a hossz� utaz�snak. * Csendesen r�ttam az �sv�nyeket, egyik a m�sikat k�vette. „Nem vagyok hozz�szokva az ilyet t�r�khoz...” �llap�tottam meg... hozz�teszem, igen b�lcsen. „�hes �s �lmos vagyok... ” ez jellemz� volt r�m. Sokszor mondt�k, hogy ez a k�t �rz�s kavarog bennem a legt�bbet... de ez nem igaz. „Senki sem tudhatja, hogy mit �rzek igaz�b�l. De hisz ez a t�... m�r nagyon messze lehetek otthonr�l.” �s val�ban... �szre sem vettem, hogy milyen k�zel vagyok az �szaki hat�rhoz... az este m�r r�gen lesz�llt, itt volt az ideje, hogy nyugov�ra t�rjek. De.. hol? Nincs egy barlang, ahov� bet�rhetn�k? Egy hely, ahol pihenhetek? A tavacska partj�n �ll� fat�rzsn�l h�z�dtam meg... mondanom sem kell, hogy eg�sz testemben remegtem... minden kis zajra a hang forr�sa fel� ford�tottam fejemet, ek�zben g�rcs�sen �leltem �t t�rdeimet. Csendesen hallgattam az �j k�s�rteties r�meit... �m mit sem sejtettem a k�zelben leselked� vesz�lyr�l... * „Hov� menjek el�sz�r... annyira lassan telik az id�... unatkozom.” - rugdosta maga el�tt az egyik kisebb kavicsot. Az �jszaka nyugodt volt, ugyan egy kis sz�l t�madt, m�gis kellemesen meleg volt az id�. „Azt hiszem, hogy nemsok� el�rem az �szaki ter�leteket... ott �ll�t�lag elszemtelenedtek a...” abbahagyta �s a leveg�be szimatolt. „F�lelem... ez nem sz�m�t... de... ez egy macskaszellem...” egy hatalmas s�haj hagyta el a sz�j�t... tal�n m�r meg is unta a szabads�got... vagy csak megk�nnyebb�lt, hogy az unalom v�get �r. Sebesen futott a szag ut�n, mikor egy sikolyra lett figyelmes. Egy kicsit meglep�dve k�zeledett, majd egy szinte mindennapi l�tv�nyra lett figyelmes. - Menj innen! - ki�ltottam, mikor a macska a karmait �lezte az egyik f�n, mik�zben kegyetlen�l vigyorgott. - Ne f�lj, gyorsan v�gzek veled... - sz�lt a maga jeges hangj�n. Nagyon f�ltem... m�r a k�nnyeim is eleredtek, a sz�vem majd' kiugrott a hely�r�l. K�ts�gbeesetten kapkodtam leveg� ut�n, val�sz�n�leg az a nem �ppen kiscic�ra eml�keztet� l�ny �lvezettel n�zte a szenved�semet. Jobbra ford�tottam a fejemet, ekkor �les f�jdalmat �reztem a hasam k�rny�k�n. Len�ztem �s l�ttam, hogy a d�mon szeme z�lden villog, a keze pedig mintha v�r�ses sz�nben �szott volna... „Nem tudom kivenni, olyan s�t�t van... jaj ne...” - akkor a youkai magasba emelte a karj�t, hogy v�gs� csap�st m�rjen r�m... „Egy haland�val akar v�gezi... nem valami neh�z dolog... de egy l�nyt... hisz szinte m�g gyerek.” Ekkor az emlegetett fel� ford�totta a tekintet�t. H�s�nk kiss� meglep�dve n�zte a magatehetetlen embert �s a d�mont... aki �ppen egy igen s�lyos s�r�l�st okozott neki. „Lehets�ges, hogy nem is l�t engem? Mi... ostoba szellem...” egy gyors mozdulattal mellette termett �s megsebezte az arc�t. Az felny�g�tt �s felugrott egy f�ra, a fi� k�vette. Nemsok� a macskaszellem �lettelen�l hullt a porba. K�r�lbel�l p�r perccel azel�tt �bredtem fel, mikor az az alak... megmentette az �letem. Ett�l egy kicsit nagyobb biztons�gban �reztem magam... megpr�b�ltam felt�p�szkodni, de a hasamon t�tong� seb megakad�lyozott benne... visszaestem. Ekkor fel�m fordult... csak akkor vettem �szre, hogy aranys�rg�k a szemei... nagyon k�l�nleges f�nyben pomp�ztak. A haja megcsillant az �jjeli hold ez�st�s sugar�ban. Csak n�zt�nk egym�sra... egy hossz�, v�gtelen pillanatig... teljesen eggy� olvadt tekintet�nk... „Mit b�mul? Mi olyan �rdekes rajtam? Nem l�tott m�g szellemet? De eg�sz csinos, att�l m�g, hogy haland�. Szebb, mint Seiya... mi�rt is ne?” ravasz vigyorra h�zta sz�j�t, amit�l kicsit �sszerezzentem, majd h�tr�bb cs�sztam a f�ld�n. A d�mon lassan k�vetett, majd mikor k�zel �rt, akkor felh�zott... a hal�lra rettentem. M�r v�gre kezdtem megnyugodni... „Semmi p�nik, nem akar semmi rosszat... seg�t nekem...” Ekkor valami igaz�n furcsa dolog t�rt�nt, ak�rh�nyszor r�gondolok, elpirulok... ugyanis akkor a szellem �tfonta a derekamat a kez�vel, �s az arca egyre k�zeledett fel�m... nem volt id�m felfogni sem, hogy mi t�rt�nik. Ez a p�r m�sodperc szinte teljesen kiesett az eml�kezetemb�l, amire legel�sz�r eml�kszem az az, hogy az ajkaink �ssze�rtek... kinyitottam a szemem �s pr�b�ltam eltolni magamt�l, de sikertelen�l. Eressz el, hallod? - ki�ltottam neki. Hasztalan volt minden pr�b�lkoz�som, nem akart elengedni. V�g�l m�r teljesen elvesztettem a fejemet, fogalmam sem volt, hogy mit tehetn�k. � l�tsz�lag �lvezte a helyzetet, m�r nem tett semmi egyebet csak n�zte, hogy hogyan er�lk�d�m... �nel�g�lt mosoly bujk�lt a sz�ja sz�l�n, amit�l csak egyre jobban k�ts�gbe estem... „Mi�rt kellett elj�nn�m otthonr�l... most hallgathatn�m a n�v�reim vit�j�t. De ink�bb az, mint... ez...” - Engedj m�r el! - m�r alig l�ttam, minden olyan hom�lyos volt... de az akaratom er�sebb volt, mintsem hogy engedjek neki... - Azt mondtam, hogy hagyj b�k�n! - nagy nehezen kiszabad�tottam a kezem, �s suhintottam egyet... a k�vetkez� pillanatban m�r d�h�sen baktattam visszafel�... „Arc�tlan, faragatlan tusk�... ” Azut�n minden sz�p lassan els�t�t�lt. Egyre csak simogatta sajg� arc�t, ahol egy l�ny �des cs�kja ut�n most egy v�r�s teny�rnyom t�nt fel. „Ez a kis...” - suttogta mag�ban, majd elindult ut�nam, hogy el�gt�telt vegyen. K�vetett, �gy h�ttal voltam neki. M�r �pp les�jtott volna a karmaival, mikor t�rdre estem el�tte, majd eld�ltem. * A d�mon megcs�v�lta a fej�t: „Sz�nalmas...” Csak n�zte, ahogy a le�ny szeme �sszesz�k�l a f�jdalomt�l, az arca nagyon s�padt volt. „Gyenge egy l�ny... de...” ekkor lehajolt mell� �s vigyorogni kezdett. A nyaka al� tette a kez�t, �gy emelte fel fej�t. A karjaiba vette �s elindult... ki tudja, hov�... * Nemsok� lassan kinyitottam a szemeimet... „Mi? M�r... m�g nem hajnalodik... mennyi ideje lehetek itt... �s hol van az „itt”?” T�n�dtem, k�zben eml�kek �s k�rd�sek ostromolt�k am�gy is �sszezavarodott elm�met... v�gre siker�lt (nagyj�b�l) kital�lnom, hogy mi is t�rt�nt velem. Eml�kk�pek villantak be... egy d�monr�l... v�r�s foltokr�l... egy arany szemp�rr�l... t�bb nem r�mlett. A hasamhoz kaptam, amikor k�l�n�s dolgot vettem �szre: a kimon�m sz�p volt ny�lva, alatta egy feh�r k�t�st figyeltem meg. K�r�ln�ztem, majd gyorsan �sszeh�ztam magamon ruh�t. Nemsok� l�pteket hallottam, de a koroms�t�ts�gben nem l�ttam, ki lehet az. Meg�llt el�ttem, majd t�volabb s�t�lt. - L�tom fel�bredt�l. - Igen... mondd csak, mi t�rt�nt velem? �s ki vagy te? - k�rdeztem f�lve. Az felkelt �s t�zet gy�jtott. Nagyj�b�l siker�lt kivennem az alakj�t: hossz� haj, magas... el�g magas... egy fi�. - Nem sz�m�t, hogy ki vagyok. El�jult�l a v�rvesztes�g miatt. - Igen... mondd csak... nem volt a k�zelben egy... egy... szellem? - Szellem? Mi dolgod lenne vele? - a k�rd�se t�nyleg meglepett: „Mi dolgom lenne vele? V�g�l is... gyakorlatilag... meg�vta az �letem. De kicsit t�l nagy h�l�t v�rt �rte... m�gis volt benne valami k�l�nleges, nem tudom. Biztosan egy youkai volt, �s �n nem tal�lkozhatom d�monokkal, mert... haza kellene mennem!” Vill�mk�nt has�tott bel�m a felismer�s, hogy vissza kell t�rnem. Felpattantam, majd �jra a f�ldre estem �s a hasamhoz kaptam. A fi� fel�m fordult �s odas�t�lt hozz�m. - Pihenned kell, egy embernek s�lyos ez a s�r�l�s. - Te nem az vagy? - tettem fel a k�rd�st. A t�z l�ngj�n�l kirajzol�dott az arca. Egy-egy vonal... hogy is h�vj�k? M�regcs�k volt k�t oldal�n, a szeme... - ���... csak nem... - De, �n vagyok. - elfordult, majd a t�z m�sik oldal�ra ment, le�lt velem szemben. Sok�ig csak n�zett r�m, majd hanyagul h�trad�lt. - Mi a neved? - tette fel nekem a k�rd�st.. be kell vallanom, eszembe se jutott, hogy �rdekli. - Tudod ezt illik el�bb megk�rdezni... nem is tudom... tal�n azel�tt, miel�tt... - elharaptam a mondatom v�g�t... jobb nem befejezni. - Miel�tt megmentem az �leted? - v�gta r�. Elsz�gyelltem magam... igaz, ha � nem lenne, m�r nem �ln�k. - Nem erre gondoltam, de... k�sz�n�m... a nevem Seako, az �szaki ter�letek sz�l�ttje vagyok, Yuuichi- sama l�nya. �s... te ki vagy? - Kh... - mordult fel. - Mit sz�m�t? - �rdekel... k�rlek. - a lehet� legl�gyabb hangomon mondtam, amit�l egy kicsit megillet�d�tt. Az oldal�ra fordult, majd �gy sz�lt: - Fek�dj le, Seako. Holnap neh�z utunk lesz. - Utunk? - k�rdeztem vissza. - Igen. Elk�s�rlek, nehogy bajod essen. - felh�ztam a szem�ld�k�m, �gy meredtem r�. „Vajon milyen c�lja lehet...” m�g jobban �sszeh�ztam kimon�mat, elfordultam �s lehunytam a szemem. „V�g�l is reggel minden kider�l...