3. fejezet: A rabszolgas�g �rnya

Lassan nyitottam ki a szemeimet, rem�lve, hogy minden, ami t�rt�nt csup�n egy ill�zi�, egy k�sza �rny volt… a fi�, akit nem tudtam kit�r�lni az eml�kezetemb�l csup�n egy �lom. Ny�jt�ztam egyet m�g fekv� helyzetben, majd hirtelen er�sen a fejembe nyilallt az a hatalmas, k�nz� f�jdalom, melyet m�r �vek �ta nem �reztem. Fel�ltem, majd ism�t megpillantottam a jel�t annak, hogy minden val�s�g: a seb, amely a hasamon t�tongott ism�t felszakadt. A k�t�st ism�t a v�rem �ztatta �t, ekkor valaki mell�m �lt. H�trah�k�ltem, t�l hirtelen j�tt, majd r�j�ttem, hogy ki is �… A k�vetkez� pillanatban m�r k�t er� harcolt bennem: a f�lelem �s a k�v�ncsis�g. Egy�ltal�n b�zhatok-e benne? Ki tudja, hogy mit tervez… de ki fog r�j�nni, ha nem �n? K�l�nben is… nemsok�ra hazamegyek �s elfelejtem ezt az eg�sz esetet… de… - J� reggelt! – suttogtam neki. Erre � fel�m fordult �s ism�t megpillantottam azt a k�l�nleges, aranyl� tekintetet, ami miatt �gy �reztem, hogy semmi baj sem t�rt�nhet velem. - Neked is, Seako. Hogy vagy? – f�lve a k�t�sre n�ztem, majd �ssz�bb h�ztam kimon�mat. - Soha jobban. – ny�gtem ki v�g�l. - Hadd seg�tsek. – furcs�n n�ztem a fi�ra, aki teljes komolys�ggal n�zett r�m, mintha nem is �rten�, hogy az a s�r�l�s milyen rossz helyen van… nem igaz�n akartam, hogy… - Vagy tal�n ink�bb el szeretn�d fert�zni? – mint a vill�m csapott bel�m a felismer�s, hogy val�ban nem. - Nem… - Nagyon helyes. Akkor maradj �gy, �lj egyenesen. – engedelmesen kih�ztam magam, majd csak annyit l�ttam, hogy k�zelebb �l hozz�m. Lehunytam a szemeimet… amolyan reflex volt, nem tudn�m igaz�n megmagyar�zni. „Hogy lehetek ilyen ostoba?” Tettem fel magamnak a j�l ismert k�rd�st. Mindent �reztem… ahogy ism�t sz�tny�lt a kimon�m, ahogy leker�lt a r�gi k�t�s, �s ahogy kimosta a sebet. Mikor ism�t feleszm�ltem, m�r szinte k�sz volt, ekkor �szrevette, hogy figyelem. Kiss� elford�tottam a fejemet… „Megint elpirultam? Jaj ne…” Visszan�ztem, �s csak annyit l�ttam, hogy nagyon mosolyog… „Ez a…” – K�szen vagyok, de vigy�zz jobban. – sz�lt kiss� szigor� hangon. - Igen… k�sz�n�m… - elgondolkoztam egy kicsit: �n m�g a nev�t sem tudom… - Megmondan�d v�gre, hogy kinek mondhatok k�sz�netet? – h�ztam fel a szem�ld�k�m. Egy ideig szemreh�ny�an n�zett r�m, majd felpattant a hely�r�l. �sszeh�ztam a ruh�mat �s �rdekl�dve pillantottam r�. - Induljunk. – adta ki az utas�t�st, meg is tette az els� l�p�st… de rossz ir�nyba. - ���… m�r megbocs�ss, Youkai- sama, - „Milyen tal�l� n�vre bukkantam” nagyon b�szke voltam az �j szerzem�nyemre, ez�rt elhat�roztam, hogy addig �gy h�vom, m�g be nem mutatkozik… - de �szak amarra van! – mutattam kezemmel a helyes �sv�ny fel�. - Seako, ne felejtsd el, hogy kivel besz�lsz. – „Hogy mi? De el van telve mag�t�l” - De �szak akkor is… - elkapta a kezemet �s fels�bbrend�en n�zett r�m. - Igen, arra van, de tudok egy r�videbb utat. – egy ravasz mosoly bujk�lt a sz�ja sz�l�n, amit�l ism�telten kir�zott a hideg. - Milyen? Youkai- sama, ugye nem valami… ugye nem tervezel semmit? – k�telked� pillant�st vetettem r�, erre � elengedett. - Nem �rtana… - Indulni? H�t nem… - a f�nak t�maszkodtam, �gy tudtam l�bra �llni. – Nem j�ssz? – sz�ltam, miut�n p�r hat�rozatlan l�p�st tettem. H�ttal voltam, �gy fogalmam sem volt, mit m�velhet… tal�n gondolkozott? Nem hitte, hogy k�pes vagyok otthagyni? Mik�zben a lehets�ges vari�ci�k k�z�tt kutakodtam, j�ttem r�, hogy m�r legal�bb �t perce csendesen k�vet engem… nekem pedig fogalmam sem volt, merre tartok. Megtorpantam �s k�ny�rg� szemekkel fel� fordultam. - Igen, Seako- chan? – M�ig nem �rtem, hogy hirtelen mi�rt kezdett el bec�zgetni. - �h… Youkai- sama… - suttogtam, szerencs�re d�mon l�v�n kiv�teles volt a hall�sa – Megmondan�d, hogy merre kell menni? - Azt hittem, hogy tudod, Saeko. - Persze, hogy tudom! Csak… - Csak mi? - Csup�n k�v�ncsi voltam, hogy te tudod-e. Erre! – nos igen… ezzel is bebizony�tottam, hogy a makacss�gom miatt sok �r�lts�gre k�pes vagyok, m�g arra is, hogy elinduljak – mint k�s�bb kider�lt – Kelet fel�. Vigyorogva figyelte �gyetlenked�semet, hogy minden l�p�sn�l jobbra-balra pillantgattam. – J�l sz�rakozol? – sand�tottam fel�. - Roppantul. – vigyorodott el m�g jobban – Nem l�ttam m�g egyetlen ilyen sz�nalmas haland�t sem. - L�tt�l m�r egy�ltal�n embereket, Youkai- sama? – l�tszott, hogy ha haland�t ugyan igen, de m�g egy ilyen „szemtelen frusk�t” egyet sem… - Ne l�gy nevets�ges. - Vagyis nem? – folytattam a fi� kik�rdez�s�t… be kell vallanom, nagyon �lveztem, ahogy egyre idegesebb lett… - Ha nem l�ttam volna… az azt jelenten�, hogy nem jelent probl�m�t egyikkel sem v�gezni, hiszen nem k�t semmilyen �rzelmi sz�l hozz�juk. – a karmait n�zegette, amik k�r�l hirtelen z�ldes dereng�s t�madt. B�r nagyon megijedtem, csod�latosnak tal�ltam azt a f�nyt… h�v�s, m�gis annyira �lettel teli volt… ak�rcsak az a fi�. – Sz�val… mit gondolsz? - �n… �n… - suttogtam riadtan, mikor a torkomn�l �reztem karmai �less�g�t. Egy f�nak t�masztottam a h�tam, nem tudtam hov� menni, sem h�tr�bb, sem el�r�bb… semerre… Sz�lesen mosolygott- ink�bb azt mondan�m, hogy vicsorgott- r�m, �reztem, ahogy a sz�vver�sem egyre gyorsul. - Csod�latos v�letlen… csak nem a Nyugat �r�k�s�hez van szerencs�m? – sz�lalt meg a h�tt�rben egy magas n�i hang. A d�mon feln�zett �s egy v�kony, feh�r haj� l�nyra lett figyelmes, aki a szemk�zti f�r�l figyelt. - Seiya… - suttogta a fi� egykedv�en, mire a m�sik leugrott �s puha mozdulattal f�ldet �rt. M�r sz�nes foltokat l�ttam, egyre ink�bb leveg� fogyt�n voltam. - Youkai- sa… - ny�gtem ki, erre � r�m pillantott, majd a sz�momra ismeretlen szem�ly fel� fordult. Elemelte a kez�t, �gy a f�ldre estem, meg sem n�zve, hogy vagyok. A Seiya nevezet� n�szem�ly odas�t�lt hozz�, k�zben ezt mondta: - Ugyan, a vil�g�rt sem szeretn�m, ha miattam �letben hagyn�l egy haland�t. – szemben volt vele, �gy �lelte �t a szellemet. „A kis…” - Nem �l�m meg… m�g. J� lesz rabszolg�nak. – „Rabszolga? Mit k�pzel ez… m�gis minden youkai egy aljas, �nz�…” - Ahogy j�nak l�tod… mikor j�ssz? - Egy darabig m�g itt maradok. P�r h�t �s visszat�rek a nyugati palot�ba. - �s azt�n egybekel�nk! – ki�ltotta kit�r� lelkesed�ssel Seiya. - Ahogy mondod. – Az �n Youkai- sam�m hangja nem volt annyira meggy�z� �s lelkes… - Akkor megyek, �g veled, kedvesem! – integetett, azzal f�nyes, s�rg�s g�mbb� v�ltozott. Nagyon k�l�n�snek tal�ltam, b�r ebben a vil�gban, ahov� cs�ppentem, m�r semmin sem lep�dtem meg. Gyilkos tekintettel n�ztem a megment�mre, aki mintha mi sem t�rt�nt volna velem n�zett a n� ut�n. - Rabszolga? – v�gre fel�m fordult, nem is �rtette, min vagyok felh�borodva. - Mi m�sra sz�m�tott�l? – azzal finoman felh�zott a f�ldr�l. - Eg�szen m�sra. – sz�ltam s�rt�d�tten, majd elfordultam t�le. Annyit �reztem, hogy egy h�s�t� k�z megragadott �s mag�hoz h�zott. M�lyet s�hajtottam… „m�r megint” – K�rlek, Youkai- sama… ne j�tsszuk el ugyanazt, mint tegnap. - J�tszani? - Az el�bb m�g azt a n�t �lelgetted, most meg megint engem? Azt mondtad, hogy hazak�s�rsz, nem azt, hogy rabszolg�v� teszel! – kiab�ltam magamb�l kikelve, k�zben az �kl�mmel a v�llait �t�gettem. A hangom egyre elhalkult, a v�g�n egy forr� k�nnycsepp g�rd�lt le az arcomon. A szellem nem tudta, hogy mit tehetne… ott volt egy haland�, �si ellens�ge a fajt�j�nak �s a karjaiban s�rt… miatta. R�m n�zett majd elengedte a derekamat �s �t�lelt… egy embert. Nem �rtettem, hogy mi t�rt�nik, azt gondoltam, hogy m�r megint valami cselen t�ri a fej�t… de nem. Sok�ig �lltunk �gy, mikorra r�j�ttem, hogy… meg akar nyugtatni. Valami�rt annyira j� �rz�ssel t�lt�tte el a sz�vemet, hogy ott vagyok vele. Sosem �reztem m�g ahhoz foghat�t. - Ne l�gy f�lt�keny. – hirtelen fogalmam sem volt, hogy mir�l besz�lt. Mikor felid�ztem magamban az el�bbi besz�lget�st �s azt, amit annyira felel�tlen�l mondtam. Nem tehettem r�la, m�rges voltam… r� �s arra a Seiy�ra… m�r a kezdetekt�l fogva el��t�leteim voltak ir�nta. Kib�jtam az �lel� karok szor�t�s�b�l �s belen�ztem abba a mag�val ragad�, aranys�rga szemp�rba. - F�lt�keny? Azt hitted, hogy az�rt mondom? Ugyan, ne l�gy nevets�ges, Youkai- sama! Az�rt vagyok ilyen d�h�s, mert azt �g�rted, hogy hazaviszel! - Akkor parancsolj! Induljunk! – azzal megfordult �s elindult, �m olyan temp�t dikt�lt, amit egyszer�en nem tudtam tartani. Rohantam, �m � mindig legal�bb h�rom l�p�ssel el�ttem j�rt. Nem voltam hozz�szokva a fut�shoz, hiszen sohasem hagytam el a sz�l�i h�zat… legal�bbis annak k�zvetlen k�rnyezet�t. Csup�n Yuuichi- sama vitt el n�ha, mint az akkori legkisebb gyermek�t, hogy l�ssam, mi is van idekinn. �rdekes, nem is eml�kszem semmire, de az a t�j… m�rmint ahol este voltam, nagyon ismer�snek t�nt. Am�g ezen merengtem, legal�bb nem figyeltem arra, hogy m�r a v�gkimer�lts�g hat�r�n vagyok. Szapor�n szedtem a l�baimat, de m�r szinte teljesen elvesztettem a szemem el�l Youkai- sam�t. M�r nem voltam k�pes egyetlen l�p�st sem megtenni, nem is �reztem semmit, egyszer�en t�rdre rogytam, �s leveg� ut�n kapkodtam. A sz�vem hevesen vert, a t�d�m egyre csak a tiszta oxig�n ut�n v�gyakozott. A f�k k�z�tt hirtelen egy �rny�k futott v�gig… �jra �s �jra. Azt hittem, hogy ez ugyanolyan, mint amikor a s�rga foltokat l�ttam, gondoltam, hogy ez is a kimer�lts�g jele. De mekkor�t t�vedtem! Felt�p�szkodtam �s amilyen hangosan csak tudtam, kiab�lni kezdtem. - Youkai- sama, ez nem vicces! Gyere m�r el�… nem b�rom ezt az iramot! – ekkor a fekete �rny meg�llt, majd el�ttem termett. Nagyon megijedtem, hiszem akivel szemben tal�ltam magam, az biztosan nem az volt, akit v�rtam…