4. fejezet: Gaho h�re

A sz�vver�sem, ha lehet, m�g gyorsabb lett, nem akartam elhinni, hogy nem �lmodom. A sz�l belekapott a hajamba, a Napot sz�rke felh�k takart�k el. �s m�g mindig nem hittem el: ez a val�s�g. - Nicsak, nicsak. Egy haland� l�ny… h�t te meg mit keresel errefel�… egyed�l? – a hangj�t�l m�g a v�r is megfagyott bennem. Nem az a furcsa, kiss� bizserget� �rz�s volt, mint amikor Youkai- sama besz�lt, b�r az � hangsz�ne is hasonl� volt. - Nem vagyok egyed�l! – ravasz vigyorra h�zta a sz�j�t �s egy l�p�st tett fel�m. H�tam m�g� pillantottam, de tudtam, hogyha megh�tr�lok, akkor onnant�l vesztettem. Biztos voltam benne, hogy abban az esetben azt hinn�, siker�lt megf�leml�tenie �s nyert �gye van… m�r �gy is rettegtem, de nem mutattam ki. Ez egy bels� parancs volt, aminek jobbnak l�ttam engedelmeskedni. - �, de �gy l�tom a t�rsad nincs a k�zelben. – a leveg�be szimatolt, �s az eddigi gyan�m beigazol�dott: egy d�monnal �llok szemben. B�r nem tudtam r�luk sokat, de hasonl� jegyeket fedeztem fel rajta, mint a megment�m�n: hegyes f�lek, m�regcs�kok az arcon… csod�lom, hogy valaha is k�telkedtem szellemval�j�ban. - De valahol itt van… valahol. – tettem hozz�, halkan, de val�sz�n�leg �rezte a k�telyt hangomban. - Akkor bizony�ra nem fogja b�nni, ha mi egy kicsit elsz�rakozunk, nem? – hirtelen akkora undort �reztem, mint m�g soha �letemben. „Mit k�pzel ez mag�r�l?” - Szerintem nagyon is b�nni fogja! – b�torodtam fel, amit�l l�tsz�lag m�g � is meglep�d�tt. - Nah�t, de felv�gt�k a nyelved, haland�! Mondd csak, nem tudod, hogy a d�monok az �si ellens�geid? A v�redre szomjaznak, mert te nem tartozol k�z�j�k. – K�zelebb l�pett �s elkapta a karomat, majd egy kicsit elford�totta, �gy k�zelr�l l�ttam az arc�t… t�l k�zelr�l. Sz� sincs arr�l, hogy esetleg ronda lett volna… nem! �pp ellenkez�leg, �mb�r az arc�nak nemes von�sai egy cseppet sem hasonl�tottak viselked�s�nek st�lus�hoz! – Azt hiszem, hogy t�l gyenge lenn�l a rizsf�ldekre… ink�bb h�zi rabszolg�nak tudn�lak elk�pzelni. L�ssuk csak, hogy el�g csinos vagy-e! – azzal a karm�val sz�thas�totta a kimon�m alj�t, eg�szen a combon t�v�ig. Len�ztem, majd l�ttam, ahogy v�kony s�vban a sziv�rogni kezd v�rem. Gyilkos tekintettel pillantottam r�, � pedig v�llat vont. – Rendben, azt hiszem, megfelelsz. Most pedig velem j�ssz! – ezzel elkezdett r�ncig�lni, �n pedig minden er�mmel megpr�b�ltam a m�sik ir�nyba menni, k�zben sikoltoztam, rem�ltem, hogy valaki meghallja… - Engedj el! Ostoba szellem! Hallod? Eressz m�r? - Ahogy �hajtod! – vicsorgott �s val�ban: elengedett, �gy hatalmas lend�lettel a f�ldre estem. - Jaj sajn�lom, rem�lem, hogy nem f�jt. Bocs�ss meg, kisasszony! – felr�ntott a talajr�l �gy, hogy teljesen belesz�d�ltem. – Most pedig elindulunk, nem akarom vesztegetni a dr�ga id�met. Minden er�fesz�t�sed hasztalan, hisz a palot�ba szolg�l�k kellenek. - Palot�ba? Engem azt�n el nem viszel semmilyen palot�ba! Hallod? - El�g! Nem szoktam n�ket b�ntatni, de lehet, hogy most kiv�telt teszek! Hagyd m�r abba a rik�csol�st! Nem hallottam m�g senkit, akinek ilyen kib�rhatatlan lett volna a hangja! - Ebben egyet�rtek! – l�pett el� az, akinek jelenl�t�re a legjobban v�rtam. - Youkai- sama! Seg�ts! – figyelmen k�v�l hagytam ez el�z� megjegyz�s�t. - Ha, te meg mit akarsz itt? – sz�lt bar�ts�gtalanul a m�sik d�mon. - Megmondtam, hogy nem vagyok egyed�l! – ki�ltottam fenyeget�en, mire ism�t a f�ldre zuhantam. - Csendet, haland�! – a keze m�g mindig a leveg�ben volt, majd miut�n egy gy�l�lk�d� pillant�st vetett r�m ellenfele fel� fordult. Jobbnak l�ttam meglapulni, am�g elcsendesednek a dolgok… legal�bbis am�g Youkai- sama v�gez vele… biztos voltam benne, hogy ekkora er�vel nem �ll�thatja meg senki. „Vagy ink�bb rem�ltem?” – Sz�val, ha az�rt j�tt�l, hogy ezt a frusk�t magaddal vidd – „Fruska??? Micsoda? Otromba, faragatlan szellem! Hogy mer ilyet mondani r�m?” – Akkor sajnos ki kell hogy �br�nd�tsalak. Velem j�n a csod�latos �szaki ter�letekre, ahol Dayu- sama bizonyosan k�l�nleges fogadtat�sban r�szes�ti majd. – kaj�n vigyor �lt ki az arc�ra, amit�l m�g ink�bb megriadtam, hiszen… „Ilyet l�ttam Youkai- sama�n a m�ltkor…” - Sajnos b�rmennyire is szeretn�k megszabadulni t�le, nem engedhetem meg. – a hangj�ban m�lys�ges nyugalom �lt, amit�l egy kicsit �n is jobban �reztem magam. A l�t�som is kezdett teljesen visszat�rni, a l�gz�sem pedig ism�t norm�lisnak mondhat�v� v�lt. - Meg akarsz halni, k�ly�k? – sz�lt fenyeget�en, �n pedig elk�pedtem: „Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom hallani: k�ly�k… m�g hogy �?” - Nem, �s t�vol �llok a hal�lt�l, biztos�thatlak. Te viszont nemsok� meg�zlelheted a karmaimat! M�g kapsz egy es�lyt, ha eltakarodsz az utunkb�l. - Ne nevettess, ha egy ujjal is hozz�m �rsz, �… - nem tudta befejezni, mert a m�rgez� karmok t�mad�sa el�l �pphogy csak el tudott ugrani… - Gyors vagy k�ly�k, bizony�ra er�s szellem az ap�d. – azzal egy pirosas l�ngcs�v�t k�ld�tt fel�… nemsok�ra el�ri… - Youkai- sama! – Ki�ltottam fel r�m�lten, hiszen az a v�r�s f�ny… de � csak mosolygott… lehunytam a szememet, nem akartam l�tni… - Hogy? ���gh… - hallottam egy f�rfi hangj�nak elhal�s�t, majd k�h�g�st. – Nemde? Er�s d�mon, �ppen ez�rt nem �rtem: mi sz�ks�ged erre az emberre? – t�p�szkodott fel a f�ldr�l… az ellens�g�nk. Nem tudom, hogyan, de Youkai- sama kiker�lte a csap�s�t. - Semmi k�z�d ahhoz, hogy mit fogok vele tenni. - Ha asszonyt akarsz, v�lassz d�mont, de ezt add �t nekem! – Azzal egym�snak estek… pontosabban a katanaikkal egym�st pr�b�lt�k legy�zni. Minden �tk�z�s�kkor hatalmas csattan�s hallatszott, a k�vetkez� pillanatban pedig a fegyverek egym�snak fesz�ltek. - Mi sz�ks�ged r�, hisz nem te mondtad, hogy csak egy ember? – ism�t elengedt�k egym�st, szemben �lltak �s m�lyeket l�legeztek. - Ez a l�ny az �szaki ter�letekr�l j�tt, teh�t semmi k�ze hozz� egy piszkos nyugatinak. Az �j vez�r minden embert szolgasorba tasz�t. Azok a f�rfiak, kiknek fizikai �llapotuk kiv�l�, azok lesznek a katon�k. Akik er�sek, de k�ptelens�g harcra k�pezni �ket, vagy t�l alacsony sz�rmaz�s�ak… vagy id�sek: a rizsf�ldeken fognak robotolni. – kegyetlen�l vigyorgott. – A sz�p, fiatal l�nyok pedig vez�r�nk szem�lyi rabszolg�i lesznek. – Mindannyian tudtuk, hogy ez mit jelent… - Azt m�r nem! – pattantam fel - Soha! Ink�bb �lek Nyugaton, t�vol az otthonomt�l, mintsem hogy annak a f�rfinak az �gyasa legyek! – ki�ltottam magamb�l kikelve, k�zben elm�lt minden f�lelmem… a d�ht�l �szre sem vettem, hogy mit m�velek; az �letemmel j�tszottam. - Ahogy akarod, a katon�khoz is beoszthatunk. – m�g jobban mosolygott. – Vagy netal�n a rizsf�ldekre v�gysz? Ak�rhogy is, az �szaki ter�letek ur�t fogod szolg�lni! – sokkal parancsol�bb lett a hangsz�ne. - Nem! El�bb halok meg! - Megoldhat� lenne, de sajnos a parancs szerint �lve kellesz. - Mi�rt pont �n? – halt el a hangom. - Mert te vagy az egyetlen, aki megsz�k�tt. Mondd meg �szint�n, tudt�l valamit a terv�nkr�l? Hogy �tvessz�k a hatalmat? - Semmi k�z�m a ti kis j�t�kaitokhoz! Engem csak a saj�t k�rnyezetem �rdekel! – „A csal�dom… Ha ez igaz, akkor a n�v�reim a palot�ban vannak, �desany�m �s �desap�m a f�ldeken, a b�tyjaim pedig az �szaki z�szl� alatt szolg�lnak? �s mi van Yumi- val? ” – A gyerekek… a kisl�nyok hov� ker�ltek? - Nagyr�sz a f�ldekre a sz�leikkel. – „Azt hittem, hogy ott helyben megfojtom… az �sszes szerettem… mind-mind valahol… szenved.” - Akkor… vidd el az �zenetemet! Am�g l�legzem… nem leszek senki al�rendeltje! - Csak az a baj, hogy nem te d�nt�d el! - De igen. – sz�lt k�zbe a megment�m. – �s ha m�g egyszer �tl�ped a hat�rt, akkor meghalsz, err�l �n magam gondoskodom. – l�pett el�m v�delmez�en, �gy sokkal er�sebbnek �reztem magamat. - Mit besz�lsz? - Ha hozz� mersz �rni, akkor v�ged van. - Csak nem megfenyegett�l? – sz�k�tette �ssze a szemeit. - De. Pontosan, �s ez nem �res �g�ret. Tartsd magad t�vol t�le. - H�, Gaho! Gyere m�r! Mi van, nem b�rsz el egyed�l a l�nnyal? – ki�ltott valaki a t�volb�l. Gaho h�tran�zett, majd r�m… de �n �lltam a tekintet�t, nem huny�szkodtam meg el�tte. - M�g tal�lkozunk, Saeko! �s veled is… - azzal felugrott �s az egyik fa lombj�ban elt�nt. Diadalmasan n�ztem t�rsamra (v�g�lis az, nem?) aki kicsit f�radnak t�nt, ett�l elmosolyodtam. - K�sz�n�m neked. – ekkor hirtelen eszembe jutott, amit az a Gaho mondott. – Szerinted igaz? - Hallottam m�r err�l a Dayu- r�l, �ppen ez�rt azt kell mondanom, hogy val�sz�n�leg igazat mondott. – l�tta, hogy a szememben k�nnyek gy�lnek… nem is csoda, sz�momra a csal�domon k�v�l nem l�tezett m�s. – �s mi lesz? T�nyleg elj�ssz Nyugatra? – meglep�dtem… „Elmehetek”. - Nem tudom… nem hagyhatom cserben �ket. - Egyed�l kev�s vagy egy eg�sz hadsereg ellen! - Akkor gyere velem! Igen, te er�s vagy! Le tudod gy�zni �ket. – elfordult t�lem �s elindult, de most �n ragadtam meg a karj�t �s m�lyen a szemeibe n�ztem. – K�rlek… csak r�d sz�m�thatok. – �s mennyire igaz volt… � volt az egyetlen l�ny, akiben… megb�ztam, vagy tal�n csak nem volt m�s v�laszt�som? Igen, tal�n csak b�zni akartam benne. - N�zd, nekem vissza kell mennem Nyugatra. - �rtem. – engedtem el. Ekkor �lmaim �s rem�nyeim t�kre apr� szil�nkokra t�rt sz�t �s hullott le a porba. - De ut�na visszafoglaljuk �szakot. – folytatta. Nem hittem a f�lemnek: T�nyleg ezt mondta? - Arigatou! Arigatou! Domo Arigatou Youkai- sama! – ugrottam a nyak�ba. Fogalmam sincs, hogy mi�rt tettem… de annyira h�l�s voltam neki! Szorosan �t�leltem, � pedig a h�tamra tette a kez�t. A h�v�s sz�l �tj�rta az eg�sz k�rny�ket, a Nap pedig er�sen ragyogott a t�j felett. Annyi k�tely �s f�lelem gy�lt bennem �ssze, de nem sz�m�tott… a k�zelemben volt az, akire az �letemet is r�b�ztam volna.