5. fejezet: Tal�lka Dayuval

Egy f�k keretezte kis tiszt�s, felette a fekete �gbolt csillagokkal d�sz�tve, t�vol mindenkit�l… ez a k�p t�rult el�m, mikor ism�t kinyitottam a szemeimet. Nem aludtam… ahhoz t�ls�gosan feld�lt voltam, m�g mindig nem akartam elhinni Gaho szavait. M�g hogy az �n csal�dom? Nem… lehetetlen. De tudtam: ha valaha tal�lkozom azzal a Dayu- val, akkor saj�t kezemmel fogom megfojtani! Sosem �reztem akkora gy�l�letet… igaz�b�l ezalatt a k�t nap alatt olyan dolgokat tapasztaltam, amir�l nem is tudtam, hogy l�teznek… kimer�lts�g, – m�rmint nem �gy �rtem, hogy sosem f�radtam el… de ennyire! M�g sosem szaladtam az �letem�rt – f�jdalom, ami v�gigfutott a testemen minden egyes mozdulatn�l; f�lelem, ami abban a pillanatban is elhatalmasodott rajtam, azt�n ez a m�rhetetlen ut�lat… �s m�g valami… egy furcsa dolog, amit kiz�r�lag akkor tapasztaltam, mikor Youkai- sama hozz�m sz�lt. De most nem volt a k�zelben, elment… hirtelen felpattant �s elrohant, nem mondott semmit. Fogalmam sincs, hogy milyen r�g, tal�n csak egy �r�ja t�rt�nhetett, nekem m�gis minden egyes m�sodperc, amit egyed�l t�lt�ttem egy �r�kk�val�s�gnak t�nt, �m amennyire csak tudtam, megpr�b�ltam rendszerezni a gondolataimat, amik annyira kusz�k voltak, hogy egyszer�en nem tudtam kiigazodni rajtuk. „Rendben, egysz�val Youkai- sama kital�lt egy tervet, de nem mondta meg nekem… �m hogyha bev�lik, akkor az �sszes tartom�ny felszabadul Dayu uralma al�l. De v�rjunk csak… akkor… mivel � nyugati, az eg�sz a nyugatiak� lesz? �gy hallottam, hogy a vez�r�k egy kegyetlen szellem, �s a fia pedig m�g n�la is hatalomv�gy�bb… ” Nem tudtam befejezni a gondolatmenetemet, hiszem neszt hallottam a k�zeli fa m�g�l. Megragadtam egy k�vet, amit el�z�leg k�sz�tettem oda. - Van ott valaki? – nem �rkezett v�lasz, csak egy �g reccsent, majd m�g egy, tudtam, hogy ketten, vagy ak�r t�bben vannak, nem hallucin�ltam… sz�momra ismeretlen l�nyek bujk�ltnak valahol az �rnyak rejtek�ben. – Ki van ott? – ism�t csak a l�p�sek nesz�t hallottam. Nagyon megijedtem, de er�t vettem magamon �s teljes er�mmel h�tralend�tettem a karomat, amit�l felszakadt a hasamon t�tong�, gy�gyul�f�lben l�v� seb. Hatalmasan ord�tottam, - k�ls� szeml�l�nek csataki�lt�snak t�nhetett- �s elhaj�tottam a k�vet, ami t�lem meglep�en t�vol landolt. Egy meglep�d�tt hangot, majd nevet�st hallottam… egy h�v�s, de lelkemet melenget� hangot �s egy csilingel� kacajt… - Ejnye Saeko- chan, meg akarsz �lni? – l�pett el� egy n�, �s egy f�rfira t�maszkodott… legal�bbis ennyit tudtam kivenni a s�t�ts�gb�l, hisz m�g t�zet sem tudtam gy�jtani. - Ki van ott? – k�rdeztem h�tr�lva – �lt�mben egyre h�tr�bb cs�sztam az es�t�l nedves talajon-, mikor azok ketten ism�t felnevettek. - �n vagyok az, Seiya- sama, nem eml�kszel r�m? – �gy hajolt le hozz�m, mint aki �pp egy �t�ves kisgyerekkel besz�lget. Tudom, �n is mindig �gy tettem a h�gommal, �m nekem akkor sem esett j�l. Igaz, hogy sokkal id�sebb �s nemesebb volt, mint �n, de akkor is! Engem senkise n�zzen gyermeknek! Tal�n nem is ez b�ntott… Yumi… - Saeko, megint felszakadt a sebed. – amikor meghallottam a hangj�t, sz�vem hatalmasat dobbant. Akaratlan is feln�ztem �s elmosolyodtam, b�r nem l�ttam, hol van… - Tudom, Youkai- sama. - Youkai- sama? – nevetett fel Seiya. – M�g mindig nem tudja a nevedet? – abban rem�nykedtem, hogy elmondja, m�gis az a fels�bbrend�s�g, ami abb�l a n�b�l sug�rzott igencsak zavart. Ki nem �llhattam! Hogy k�pzelte, hogy belesz�lhat az �let�nkbe! Csak �gy meg�rkezett �s… „Lehet, hogy t�nyleg f�lt�keny vagyok?” - Seiya, menned kell. – sz�lt ellentmond�st nem t�r� hangon megment�m, aki mint mindig, most is remek�l id�z�tett. A n� csak b�lintott, majd kil�pett a l�t�k�r�mb�l, egyenesen oda, ahol – ha j�l m�rtem be hangj�nak forr�s�t – Youkai- sama tart�zkodott. Egy ideig ott id�ztek, suttogva besz�ltek, nem akart�k, hogy b�rmit meghalljak. V�g�l t�vozott, erre a fa�gak reccsen�s�b�l j�ttem r�. Sok�ig csak csendben figyeltem, majd megsz�laltam. - Youkai- sama, elmondan�d, hogy mi a terved? – ekkor � le�lt mell�m �s ugyanannak a vastag f�nak a t�rzs�nek d�lt, mint �n. - Majd id�vel megl�tod, hidd el, hogy az a legjobb, ha nem tudsz m�g semmit. – �jabb csend k�vetkezett. - �s mondd csak, akkor most elmegy�nk Nyugatra? - Igen, holnap indulunk. Saeko, valamit tudnod kell. Ahogy �tl�pj�k a hat�rt, nem fogok hozz�d besz�lni. Ahogy Seiy�nak is, mindenkinek azt kell hinnie, hogy a szolg�l�m vagy. �n pedig minden�ron fenn fogom tartani ezt a l�tszatot. Csak akkor besz�lj, ha k�rdeznek, mindig hajolj meg �s l�gy udvarias. Val�sz�n�leg mindenki gy�l�lk�dve fog r�d n�zni, mert ember vagy, vagy pedig �gy, ahogy Gaho, mert sz�pnek l�tnak. - Mi�rt, � hogy n�zett r�m? - Nem vetted �szre? – csendbe burkol�ztunk, hisz tudtam, mir�l besz�l… - Csup�n h�rom napot maradunk, addig tal�n siker�l meggy�zn�m a Nyugati Tartom�nyok Ur�t. - �gy hallottam, hogy nagyon kegyetlen… tudom, hogy te is nyugati vagy, de biztos, hogy t�le kellene seg�ts�get k�rn�nk? - Kegyetlen? – lep�d�tt meg. – Ezt meg ki mondta neked? �s honnan tudod, hogy nyugati vagyok? - Egyszer �desap�mhoz vend�gek j�ttek, �s hallottam, ahogy �ppen err�l besz�lgettek. Gaho mondta, hogy te nyugati vagy… T�nyleg nem tarom j� �tletnek! �s a fia… - Mi van a fi�val? – k�rdezte egykedv�en. - � m�g rosszabb! �ll�t�lag halomra gyilkolja az embereket, �s nem k�m�l senkit! - Ha ez igaz, akkor bizony�ra meg sem �rdemli, hogy Seiya a feles�ge legyen. - De igen! Seiya csak valami undor�t� szellem� lehet, nem illik hozz�d… - ekkor elmerengtem egy pillanatra: „Ha Seiya lesz az �… jegyese, akkor �…” – Te… te vagy… - Inu Taisho, a Nyugati Ter�ltek v�rom�nyosa, a sz�vtelen d�mon szolg�latodra. – m�g mindig ott �lt mellettem, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lett volna! Nemsok� felkelt, hogy t�zet gy�jtson, ek�zben annyi k�tely �bredt bennem… a l�ngok nemsok� vid�man lobogtak, � pedig vissza�lt mell�m. Sok�ig csak b�multam, hogyan sz�ll fel a f�st az �g fel�, majd megsz�laltam. - Tudod, szerintem t�vedtek. Te nem vagy v�rszomjas, ahhoz t�ls�gosan kedves vagy hozz�m. �s… - fel� n�ztem, egyenesen azokba a gy�ny�r� szemekbe, amikben a t�z f�nye csillogott. Elmosolyodtam, majd h�trad�ltem, neki a f�nak, � is �gy tett. Nem fejeztem be az el�z� mondatot… nem lett volna �rtelme, �gyis meg�rtette, mit szeretn�k mondani. Tov�bbra is a l�ngokat figyeltem, de a gondolataim eg�szen m�shol j�rtak. Mikor megmozdult, fel� fordultam… nem tudtam elszakadni a tekintet�t�l… olyat tettem, amin nem csak �n, de � is meglep�d�tt. Lehunytam a szemeimet �s �reztem, ahogy az ajkam az � ajk�hoz tapad, nem akartam elfordulni t�le… akkor nem! Nemsok� �tkarolta a derekamat, �s mag�hoz h�zott, �n pedig a nyak�t… az id� lelassult, a vil�g pedig teljesen meg�llt k�r�l�ttem, kiz�rtam mindent a fejemb�l… csak az � arca lebegett a szemeim el�tt. Akkor elengedett, majd komolyan r�m n�zett. - Nyisd sz�t a kimon�dat. – mondta hirtelen. Fogalmam sem volt, hogy mire gondolhat, majd mikor egy nagyon s�hajtott, r�j�ttem: �t akarja k�t�zni a sebemet. Engedelmesen b�lintottam, majd �gy tettem, ahogy k�rte. M�ig nem tudom, hogy honnan szerzett sz�vetet… el�g durva anyagb�l volt sz�ve, de m�gis… t�le kaptam, akkor meg mit sz�m�tott? Mikor leszedte a r�gi, imm�ron az alvadt v�remt�l barn�s ruhaanyagot �gy sz�lt. - Nemsok� visszaj�v�k, hozok egy kis vizet. – azzal elt�nt a messzes�gben. Tal�n t�z perc telhetett el, m�g meg�rkezett, addig nem h�ztam �ssze kimon�mat. Le�lt mell�m, majd k�zel hajolt �s a f�lembe s�gta: - Gaho itt van. Egy eg�sz sereg visszatasz�t� �szaki t�rsas�g�ban. Nemsok�ra indul a terv… - annyira feler�s�tette a hangj�t, hogy ijedtemben h�traestem. – Nem �rdekelnek a kifog�said, hogy mi�rt nem akarsz Nyugatra j�nni! �lt�zz m�r fel! - Micsoda? De �n… - len�ztem, majd sebesen �sszeh�ztam a ruh�t �gy, ahogy voltam: ezzel a sebemet igen k�nnyen elfert�zhettem volna… - Szeg�ny Saeko, ne agg�dj, nem kell Nyugatra menned. – l�pett el� az a sz�momra annyira ellenszenves d�mon. Lass� l�ptekkel k�zeledett, a t�rsa pedig k�t, kicsit furcsa d�mon volt. - Macsk�k… - suttogta gy�l�lk�dve t�rsam, majd felpattant a hely�r�l. �n pedig h�tr�bb h�z�dtam. - Csak nem… Gaho, ez t�nyleg Inu Taisho? – hitetlenkedett az egyik. - Semmi k�ts�g fel�le. Vagy tal�n tagadod? – K�rdezte t�le, �m � csak egy amolyan nevet�sszer� hangot adott ki �s a jobb kez�vel kih�zta a h�t�n l�v� h�velyb�l az egyik kardot (ugyanis kett� l�gott ott) �s maga el� tartotta. - �, ismerem ezt a kardot. Ap�d kov�csoltatta, nem? - Most besz�lgetni akarsz, vagy megszerezni a l�nyt? - Igazad van. Akkor gy�zz�n a jobbik! – azzal Gaho egy k�m�letlen erej� t�mad�st k�ld�tt fel�, amivel csak az volt a baj, hogy fel�m is tartott, hisz m�g�tte voltam. L�ttam, ahogy az a vak�t�an k�k energiahull�m hatalmas robajjal k�zeledik fel�m, erre minden elhalkult… csak a sz�vem dobog�s�t hallottam, majd Youkai- sam�t l�ttam, ahogy felemel… besz�l hozz�m… csak besz�lt, de nem �rtettem… - Saeko, �bredj… j�l vagy? Saeko? – sz�longatott… a k�vetkez� m�sodpercben feleszm�ltem �s megr�ztam a fejem, hogy kicsit �szhez t�rjek. - J�l vagyok… k�sz�n�m. - Maradj itt, rendben? – a k�vetkez� pillanatban egyed�l tal�ltam magamat a s�t�t erd�ben, t�volr�l pedig egy csata zaj�t hallottam, majd l�pteket a h�tam m�g�tt… egy tompa �t�st �reztem a fejemen… nemsok� ism�t csak a s�t�ts�g maradt… a legkisebb f�ny n�lk�l, minden n�mas�gba burkol�zott. * K�m�letlen�l hasogatott a fejem, mikor v�gre, hosszas v�v�d�s ut�n kinyitottam a szememet. Egy nagy �gyon fek�dtem, a Nap hajnali sugarai v�szj�sl�an ragyogt�k be az eget. Fel�ltem �s csod�lkozva vettem �szre, hogy �jrak�t�zt�k a sebemet. Puha, val�sz�n�leg selyem ker�lt fel a r�gi hely�re, de m�gis… hi�nyoltam azt, amit t�le kaptam hisz biztos voltam benne, hogy ez valaki m�st�l sz�rmazik. Nemsok�ra kiny�lt az ajt� �s bel�pett rajta egy magas, p�nc�lt visel� f�rfi. Hossz�, barna haja volt, �s k�l�nleges, z�ldes… tal�n ez�st�s szeme, nagyon meglepett, majdnem olyan sz�p volt, mint Youkai- sam��. Az arc�n nem vettem �szre semmif�le m�regcs�kot, m�gis szinte biztos voltam benne, hogy szellem. - Eln�z�st… megmondan�, hogy hol vagyok? - Az �szaki palot�ban. – nagyon meglep�dtem, de a f�rfinak igaz�n kedves, bar�ts�gos hangja volt. K�ts�gbeesetten n�ztem k�r�l a szob�ban. A sarokban egy �ri�si szekr�ny – m�g sosem l�ttam akkor�t, igaz, hogy sosem voltam m�g kast�lyban –volt, a m�sik sarokban egy kis asztalka, rajta t�k�rrel �s egy v�z�nyi friss vir�ggal. – A nevem Dayu. – r�n�ztem �s �sszesz�k�tettem a szemeimet, m�r a nev�t�l is a f�ktelen v�gy �bredt bennem… v�gy arra, hogy az ujjaimat a nyaka k�r� szor�thassam. Val�sz�n�leg �szrevette, hogyha nem tesz valamit, nemsok�ra nekiesem. Ett�l feleszm�ltem, �s eszembe jutott valami… vagy ink�bb valaki. - Hol van? - Ki? Csak nem Inu Taisho? - Ki m�s? – csattantam fel. – Hol van? - Elviszlek hozz�, ha akarod. Azzal kezet ny�jtott fel�m, erre �n elmosolyodtam. El�reny�jtottam a karomat, majd a t�maszkodva felkeltem �s elhaladtam mellette, � pedig nemsok� el�m ker�lt, �gy k�vettem �t. Nem b�ztam meg benne, de rem�ltem, hogy val�ban elvezet ahhoz a szellemhez, akivel tal�lkozni akartam… befordultunk az egyik a foly�s�n, � pedig egy hatalmas terembe invit�lt. Bel�pve megpillantottam Youkai- sam�t, ahogy olyan egyenesen �ll a szoba k�zep�n, ak�r egy fa. K�r�l�tte rengeteg macskaszellem volt �s val�sz�n�leg ki akart�k hozni a sodr�b�l. Most m�r tudtam: � ink�bb ez hegy, amit a sz�l le akar rombolni. Gyermekkoromban mindig ez jutott eszembe… Ekkor r�m n�zett, �n pedig mosolyogva futottam oda hozz�, majd �t�leltem. - Saeko… - suttogta halkan, de nem n�zett r�m. Dayu le�lt egy sz�kre, erre minden nekoyoukai hajlongva a f�ldre �lt. �n pedig �rtetlenkedve n�ztem, imm�ron elengedve t�rsamat. - Most pedig besz�lj, onna! Honnan tudt�l arr�l, hogy le fogjuk rohanni az �szaki ter�leteket? – nem v�laszoltam, hisz fogalmam sem volt. Nem tudtam, hisz nem az�rt sz�ktem meg… – Ostoba k�m vagy! – azzal fel�llt �s felpofozott, �gy, hogy a f�ldre estem t�le. Youkai- sama megmozdult, ez nekem t�bbet jelentett mindenn�l! Tudtam, hogy t�r�dik velem… erre viszont Dayu is r�j�tt, nem hagyhattam, hogy sz�hoz jusson… legal�bbis �gy �reztem. Az arcom �gett kez�nek nyom�n. - Ha b�rmit tudn�k… - ny�gtem – akkor sem mondan�m el neked, aki miatt szenved az eg�sz csal�dom! - Igaz is – h�zta gonosz vigyorra a sz�j�t – Inu Taisho, te elmehetsz. Gaho, hozd be a l�nyt! – Youkai- sama egy er�tlen mosolyt k�ld�tt fel�m, majd t�vozott. Nem f�ltem, volt valami b�ztat� abban, ahogy mosolygott… nem tudom megmagyar�zni, de biztos voltam benne, hogy nem hagy egyed�l. P�r pillanat m�lva egy sov�ny, kis�rt szem� kisl�ny tekintett r�m, majd rohant fel�m. - Yumi… suttogtam, mik�zben leguggoltam, �s �tkaroltam, a k�nnyeim potyogtak. Ahogy oda�rt, majdnem fell�k�tt, de ez volt a legkisebb probl�m�m abban a helyzetben – Yumi, Yumi- chan! - Saeko- chan… - annyira j� volt �jra hallani t�le! Annyira hi�nyzott a h�gom… ezt a pillanatot is az ellens�gem szak�totta f�lbe. - Most besz�lj Saeko- chan, vagy v�gzek veletek.