6. fejezet: Nyugat terve

 Ijedten szor�tottam magamhoz Yumit, k�zben a kegyetlen�l vigyorg� Dayu szemeibe n�ztem… nem tudtam felfogni, hogyan lehet, hogy ilyen k�l�nlegesek, �s m�gis hogyan rejt�zhet benn�k ennyi gonoszs�g? Mondj�k, hogy a szem�nkb�l k�vetkeztetni lehet a jellem�nkre… n�la ez nem �gy volt… ak�rhogy v�gytam felfedezni benne a s�t�ts�get nem siker�lt… ett�l m�g d�h�sebb lettem, b�r csak k�s�bb j�ttem r�, hogy mi�rt. - Mi�rt nem hagyod ki Yumit ebb�l? Nem �rtott neked semmit, hisz csak egy gyerek! – �lltam v�delmez�leg el�, � pedig halkan elsuttogott egy „Saeko-chan”-t. - Ugyan kedves Saeko, mindketten tudjuk, hogy mennyire is k�ze van hozz�. �lj le, mindent elmes�lek neked. – azzal kez�vel a terem m�sik v�g�be mutatott, de �n d�h�s szemekkel n�ztem r�. – K�rlek. – annyira meglep�dtem ezen, hogy a l�baim szinte magukt�l elvittek az asztalk�hoz, le�ltem mell�, szemben az ellens�gemmel. - Yumi… �g�rd meg, hogy nem esik baja! - Ez csak rajtad m�lik. – k�z�lte, majd intett az egyik csatl�s�nak, hogy vigy�k el. Yumit sosem kellett f�lteni: most is addig kap�l�zott, m�g ki nem szabadult a macskaszem karjaib�l �s odafutott hozz�m, majd megragadta a kezemet. - Ne, Saeko- san, ne engedd, hogy megint elvigyenek! – k�rlelt k�nnyes szemekkel. Aki l�tott gyermeket s�rni, az nagyj�b�l el tudja k�pzelni, hogy mit �reztem. Teljesen �sszeszorult a sz�vem, hisz nem lehettem biztos benne, hogy �jra l�thatom… m�gis hittem benne. Amennyire csak tudtam, megpr�b�ltam k�r�en pillantani Dayu- ra, aki elmosolyodott �s les�t�tte a szem�t. - Vigy�tek vissza a f�ldekre. – Egyetlen, m�l� pillanatra rem�lni kezdtem, hogy azt mondja: „Persze, garant�lom a biztons�g�t, ha elmondod…” Akkor persze b�rmit elismertem volna, m�g olyat is, amit nem tettem... Ek�zben a kish�gom olyan er�sen szor�totta a kezemet, ahogyan csak tudta… de azok az �tkozott macsk�k… egy k�nnyed mozdulattal elszak�tott�k t�lem �s elvitt�k. Ebben is nagyon hasonl�tok Youkai-sam�ra… a m�sik d�mon kiss� meghajolt, majd miel�tt beh�zta az ajt�t, megsz�laltam: - El�g! Ink�bb elmondok mindent… csak ne b�ntsd! - Rendben van. Gaho, a k�ly�knek nem eshet b�nt�d�sa, am�g parancsot nem kaptok r�. T�vozzatok. - beh�zta az ajt�t. D�h�sen pillantottam r�, � pedig mintha csak egy kedves, r�gi ismer�s�vel tal�lkozna, vid�man le�lt �s cseveg� hangon kezdte: - Csod�latos reggel�nk van, nem? – m�g v�laszra sem m�ltattam, ekkor kib�mult az ablakon, �s teljesen megbabon�zva n�zte a m�g mindig s�t�ts�gbe burkol�z� t�jat, egy hatalmas tavat, ami m�g�l a Nap bukkant fel. – Tudod, a nappal �s az �jszaka k�t �si riv�lis, ellent�tek. – „Micsoda b�lcsess�g, erre magamt�l nem j�ttem r�” m�rgel�dtem magamban, mik�zben azon gondolkoztam, hogy mit kellene mondanom, mi�rt sz�ktem meg. – Mindkett� gy�ny�r� egymag�ban is, de m�gis, amikor egyens�lyban vannak az a l�tv�ny p�tolhatatlan. – Kin�ztem a kis ablakon, de semmi k�l�n�set nem vettem �szre, csak a szok�sos… ez volt mindig. – Tudod, mindannyian elrohanunk az �let sz�ps�gei mellett, ez�rt az �let�nk is elrohan. Megsz�let�nk, meghalunk. Mindenkinek m�s-m�s id� adatik meg. A nappal �jjelre v�ltozik, az �let hal�lra. – folytatta. Igaz�b�l, ha nem ebben a helyzetben tal�lkoztunk volna, igaz�n b�lcsnek �s tiszteletrem�lt�nak tartottam volna. De �gy nem… undorodtam t�le! T�le, Dayut�l, akinek t�rsas�g��rt megannyi l�ny vetekedett annak rem�ny�ben, hogy megmenti �ket a szolgas�gt�l �s a nyomort�l. – Mit gondolsz Saeko, a te �leted mikor fog v�get �rni? - Nem tudom. – suttogtam, igyekeztem nyugodt hangon besz�lni, ett�l � egyre vid�mabbnak t�nt. - Persze, hogy nem… ahogyan �n sem tudhatom. Viszont megvan a hatalmam ahhoz, hogy befoly�soljam az �letedet. A hossz�t �s a sz�nvonal�t; hisz ha akarn�lak ak�r most is meg�lhetn�lek. – tov�bbra is olyan gy�l�lettel n�ztem r�, amit szerintem meg�rzett, hisz fel�m ford�totta a fej�t, erre �n les�t�ttem a szemem. – Egyetlen dolgot k�rek t�led: �ruld el nekem, hogy honnan tudt�l r�la, hogy v�gezni akarok azzal a piszkos �szaki vez�rrel? – annyira meglep�dtem, hogy val�sz�n�leg m�g a sz�m is nyitva maradt. „Dayu nem…” - De te is �szaki vagy, nem?- valami�rt a kezdetekt�l fogva tegeztem… annyira nem tiszteltem, hogy mag�zzam, de nem is tartottam a bar�tomnak. M�gis valahogy a tegez�st v�lasztottam… - vett egy m�ly l�legzetet �s kib�mult az ablakon. - Nem, nem vagyok. A d�li ter�leteken sz�lettem, nagyon t�vol innen. Nem igaz�n tal�ltam a helyem, azt�n amikor r� akartak venni, hogy vegyek el valami embert… nem igaz�n akartam, ez�rt megsz�ktem hazulr�l. �s tudod �gy �rzem, hogy egy�ltal�n nem tettem rosszul. - �s mi�rt mondod el ezt nekem? - k�rdeztem halkan. Erre � felk�lt a hely�r�l �s az ajt� fel� indult. Mikor elhaladt mellettem, ezt mondta: - Mert szerintem rengeteg mindenben hasonl�tunk. Ha minden parancsomat teljes�ted, akkor Yumi �letben marad. Ha nem… akkor tudod, mi k�vetkezik. – m�r elh�zta az ajt�t, amikor m�lyen meghajolva �dv�z�lte egy l�ny, akinek az arca beesett �s enyh�n s�padt volt. Nem vettem �szre rajta semmi d�moni jelet, a haja egyszer� fekete volt. – Vidd el �s f�rdesd meg, ut�na add r� azt a kimon�t, amit tegnap mutattam. - Uram… - egy annyira �that� pillant�st vetett r�, hogy a l�ny pirulva hajtotta le fej�t. – Hai, Dayu- sama! – h�trafordult, r�m n�zett �s mosolyogva t�vozott. A szolg�l� kicsit biccentett k�sz�n�sk�ppen, majd intett, hogy k�vessem. A Nap egy v�konyka sug�rban vil�g�totta be a folyos�t, amin �thaladtunk. K�r�s-k�r�l r�gi tekercsek pihentek, mellett�k egy �ll�v�z�ban friss vir�gok illatoztak. Az eg�sz annyira rendezett volt, l�tszott rajta, hogy egy kast�lyban j�runk. Annyira elgondolkoztam, hogy a l�ny k�hint�s�nek kellett fel�bresztenie ebb�l az �llapotb�l. - A nevem Chiyeko. – kezdte a besz�lget�st. L�ttam rajta, hogy nagyon szeretne besz�lgeti, de zavarban volt, aminek nem �rtettem az ok�t. - Az eny�m Saeko. - Nagyon j�l tudom, ki vagy. – egy f�lmosoly jelent meg az arc�n, amit nem tudtam mire v�lni. – Nem szabad a rabokkal besz�lgetnem. – „Rab? Mit k�pzel ez mag�r�l?” annyira als�bbrend�nek �reztem magam… azt hittem, hogy menten valami olyat mondok, amit megb�nok… - Sok� �r�nk oda? – sz�laltam meg v�g�l. Mintha csak kisz�molta volna, a k�vetkez� kanyar ut�n ki�rt�nk egy hatalmas f�rd�be, k�zep�n egy t�hoz hasonl� hatalmas v�zt�meggel, amibe egy kis patak �rkezett valahonnan a falon l�v� reped�sb�l,olyan volt, mint egy kis v�zes�s. Azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon a palot�t direkt �p�tett�k-e �gy, vagy csup�n a v�letlen m�ve. M�r �pp elmer�ltem volna a gondolataimban, mikor Chiyeko letett egy kis ed�nyt, amiben illatos olaj volt, majd t�vozott. „Teh�t az els� feladatom az, hogy megf�r�djek… ” Igaz�b�l kicsit zavarban voltam abban a nagy teremben, teljesen idegennek �reztem az eg�szet. Azt�n vettem egy m�ly leveg�t, t�rdig felh�ztam a kimon�m alj�t �s beleg�zoltam a v�zbe, ami igencsak h�v�s volt. Nem mondom, hogy az izz� naps�t�s el�l nem lett volna j� elb�jni �s leh�s�teni magam, de a reggeli �r�kban ez igencsak kellemetlen volt. V�gigfutott a h�tamon a hideg, de nyeltem egy nagyon �s megpr�b�ltam kibogozni az obimat, mikor egy halk puffan�st hallottam magam m�g�l, erre megfordultam. - Te… - mormogtam m�rgesen, majd elkezdem kik�sz�l�dni az �ltalam keltett hull�mok k�z�l, egyenesen fel�. El� l�ptem, �sszesz�k�tettem a szemeimet, majd megk�rdeztem: - Mi�rt j�tt�l? – � nem felelt, de tudtam, hogy nem a v�laszon gondolkozik. - �ppen erre j�rtam. – �gy n�zett r�m, mintha ismern� minden gondolatomat. A tekintet�ben volt valami megnyer�, m�gis igen ideges�t� volt az, hogy mindig mindent tudni v�l… „Pont olyan, mint �.” Erre elmosolyodtam �s a nyak�ba ugrottam. - Youkai-sama! – Egy forr� k�nnycsepp g�rd�lt le az arcomr�l… tal�n az �r�mt�l, tal�n a felgy�lemlett fesz�lts�gt�l. - H�, halkabban. A v�g�n m�g meghallanak. – szabadult ki a szor�t�somb�l. - Bocs�nat. – suttogtam vid�man �s a sz�m val�sz�n�leg a f�lemig �rt. – Ugye elviszel innen? �s Yumit is? - Nem. – jelentette ki, majd els�t�lt a sarokba, nekem h�ttal �llt. - Nem? – mozdulni sem tudtam a d�bbenett�l, majd megr�ztam a fejem �s le�ltem a f�ldre. – Akkor meg minek j�tt�l? - Hogy figyelmeztesselek. T�gy meg mindent Dayunak, amit csak k�r. - Micsoda? De… - hirtelen mellett termett �s a sz�mra tette a kez�t. - Ne kiab�lj. Hidd el, hogy j�t akarok. Nemsok�, h�rom nap m�lva idevezetem a Nyugati seregeket. Lerohanjuk a v�rost, �s mindent porr� �get�nk. Egy katona sem marad �letben. - De… a testv�reim! – mondtam hangosabban, mint szerettem volna. - Mondd meg nekik, hogy ne vegyenek p�nc�lt, k�ssenek fekete obit. Sz�lok a t�bbieknek, hogy akik ezt viselik, arra ne emeljenek kezet. Neked pedig az�rt kell itt kell maradnod, hogy Dayu ne vegye �szre a t�mad�s k�sz�leteit. Int�zd el, hogy kettesben maradj vele. - Micsoda? Vele? – kir�zott a hideg, mikor arra gondoltam milyen eszk�z�kkel, �g�retekkel vehetn�m erre r�. - K�rd meg, hogy igyatok sak�t. Neked kell t�ltened, te mindig csak kicsit igy�l. Azt�n mikor m�r �gy l�tod, hogy m�r az �rz�kei nem olyan �lesek… menj az ablakhoz �s dobj ki rajta valamit… azt r�d b�zom mit. Csukd be �s �lj vissza, majd t�gy az ital�ba egy keveset ebb�l. – felmutatott egy kis �vegcs�t �s a kezembe tette. – Ez egyfajta m�reg, ami ha egy ember szervezet�be jut, azonnal meghal. Ha egy d�mon�ba, csak elalszik t�le. - �rtem, de nem hiszem, hogy k�pes… - Sz�m�tok r�d. A tervet a nyugatiak legnagyobb mesterei, ap�m tan�csad�i eszelt�k ki. Saeko, tedd meg ezt… �rtem. – hangokat hallottunk kintr�l, l�ptek koppan�s�t �s Chiyeko ellenvet�seit. - De Uram, nem mehet be… - az ajt� kicsit eltomp�totta a hangj�t. - Mennem kell, menj vissza a v�zbe. – egy apr� cs�kot lehet az ajkamra, majd t�vozott. �pp csak beugrottam h�v�s tavacsk�ba, mikor az ajt� eltol�dott �s bel�pett rajta Dayu. Sikoltottam egyet �s leguggoltam, �gy csak a v�llam l�tszott ki - amir�l lecs�szott a ruha-. Na nem mintha akkora probl�ma lett volna, hogyha megl�tja a kimon�mat, de ez amolyan �szt�n�s cselekedet volt. A palota ura igencsak d�h�snek l�tszott. - Te kis… - a hajamn�l fogva felemelt, mire k�ts�gbeesetten ki�ltozni kezdtem a f�jdalomt�l. – Hol van? - Ki hol van? - Ne j�tszd az �rtatlant! - �, engedj el! Hallod? – hirtelen elhallgattam, hiszen egy �les karom fesz�lt a nyakamhoz. Ekkor eszembe jutott, mit k�rt t�lem… - Dayu-sama… hiszen m�r semmit sem jelentek neki, ha �gy itt hagyott… engem sem �rdekel t�bb�. – szomor� arcot pr�b�ltam v�gni, ami nem esett nehezemre, tekintve az akkori helyzetet. - J�l van Inu no Taisho, ha nem j�ssz el�, meg�l�m. – nem t�rt�nt semmi, erre � belev�gott az arcomba, amib�l folyni kezdett a v�r. Biztos meg�rezte a keser� szag�t, de nem j�tt el�… Tudta, hogy �n csak j�tszom a szerepem, �s Dayu sem �lne meg… m�g tervei voltak velem. Szemei minduntalan k�rbe-k�rbe j�rtak, de nem l�ttak semmit. - Hagyja abba Dayu- sama… nincs itt… - ny�gtem ki, mire � d�h�sen elengedett, �gy nagy hull�mz�st okozva visszaestem, � pedig d�h�sen kiviharzott. Chiyeko fejet hajtott fel�m, majd sietve beh�zta az ajt�t. Arra a helyre tekintettem, ahonnan Youkai-sama �rkezett… egy kis mosolyt k�ldtem arrafel�, majd az ajkamra tettem a kezemet. Nemsok� nekil�ttam a k�sz�l�d�snek.