7. fejezet: A d�nt�s

 Csak rem�lni tudtam, hogy nincs senki a k�zelben, mert m�gsem lehettem magamban annyira biztos, hiszen nem tudtam �rz�kelni a d�monok aur�j�t. V�g�l �gy d�nt�ttem, hogy a kimon�mban fogok f�rdeni… „De �gyis �t kell �lt�zn�m…” Egy s�haj k�s�ret�ben ledobtam magamr�l a ruh�t �s elmer�ltem a h�s v�zben. Nemsok� megszoktam a h�m�rs�klet�t, �s egyre jobban fel�l�nk�ltem. Ki�sztam az �vegcs�hez, amit Chiyeko hozott. Kinyitottam a tetej�t �s beleszagoltam. Azt hiszem, hogy barackvir�g esszencia lehetett, b�r nem tudtam pontosan meghat�rozni. Mikor beled�rzs�ltem a b�r�mbe ism�t otthon �reztem magam… p�r nap alatt teljesen elszoktam ezekt�l –m�g a kast�lyn�l rosszabb- k�r�lm�nyekt�l is. Milyen furcsa, hogy az ember nem csak a jobb helyzetet, de a rosszat is hamar megtanulja �lvezni vagy elfogadni. Vagy f�l �r�ja f�r�dhettem, mikor kopog�st hallottam. - Igen? – ekkor a j�l ismert szolg�l�, Chiyeko l�pett be egy rizspap�rba k�t�tt csomaggal a kez�ben. Illend�en meghajolt, �s viszonoztam a gesztus�t. - Saeko-san, Dayu-sama k�ri, hogy ezt vegye fel. – azzal kiviharzott �s elh�zta az ajt�t. K�v�ncsian v�rtam, hogy vajon milyen lehet az aj�nd�k. M�g egyszer lemer�ltem, hogy a hajamat is rendesen megmoshassam. Furcs�nak tal�ltam, hogy a seb, ami tegnap m�g folyamatosan v�rzett a mai nap reggel�re szinte teljesen begy�gyult. Ezt annak tudtam be, hogy a szellemeknek valamilyen k�l�nleges gy�gyn�v�ny�k van, amit az emberek nem ismernek. Kim�sztam a kis t�b�l �s egy puha, h�feh�r t�r�lk�z� ut�n ny�ltam, amit el�re idek�sz�tettek. Megt�r�lk�ztem, majd a derekam k�r� csavartam, egy m�sikkal pedig a hajamat t�r�lgettem. Izgatottan ny�ltam a kis zsin�r ut�n, ami �sszetartotta a pap�rt. K�nnyed�n bontottam ki, majd mikor megl�ttam a tartalm�t, teljesen elakadt a l�legzetem; egy gy�ny�r�, s�t�tk�k kimon� volt benne, rajta a Holddal, az alj�t pedig kis csillagok d�sz�tett�k, mindegyik ez�st sz�llal volt beleh�mezve. Finoman kiemeltem a hely�r�l, nem akartam elhinni, hogy ezt a csod�latos ruh�t a kezemben tarthatom. Nem el�g, hogy m�v�szi munka volt, de a legtiszt�bb selyem szolg�lt alapj�ul, p�ratlan volt… sosem szerettem a f�ny�z�st, de ez… �vatosan �sszehajtottam, �s visszatettem a hely�re, majd megn�ztem a hozz�tartoz� obit is. Ez is selyemb�l k�sz�lt, de vil�gosk�k volt fel�l, alul pedig s�t�tk�k, a legtetej�n, a vil�gos �s a s�t�t tal�lkoz�sa k�z�tt egy Nap mot�vum volt, szint�n ez�stb�l. Akaratlanul is egy f�lmosoly jelent meg az arcomon. „Mikor egyens�lyban vannak…” Felvettem az als�ruh�mat, majd sz�p sorban Dayu aj�nd�kait is, amikben �gy �reztem magam, mint egy �rn�. Ism�t kopog�s hallatszott, �n pedig mondtam, hogy be lehet j�nni. Az ajt� kiny�lt �s bel�pett rajta az, aki az el�bb m�g olyan kegyetlen�l b�nt velem. �n �gy meglep�dtem ezen, hogy azonnal meghajoltam… igaz�b�l azt hittem, hogy Chiyeko j�n… ism�t t�vedtem. V�rtam, hogy megsz�laljon, de csak �llt egyhelyben, �n pedig nem mertem r�n�zni. - Saeko. - Igen? - K�rlek, ne l�gy ennyire gyenge. Azt hittem, hogy nem fogsz ennyire k�nnyen meghat�dni. – felpillantottam �s kiegyenesedtem. - Nem hat�dtam meg… de k�sz�n�m az aj�nd�kot. – egy f�lmosoly jelent meg az arc�n, majd megfordult, hogy elmenjen. - Miut�n a hajadat is elk�sz�tett�k, l�tni szeretn�lek. – azzal elindult kifel�. - Dayu-sama… mi�rt besz�lt nekem az �jszaka �s a nappal egyens�ly�r�l? – egy kicsit megtorpant, majd t�vozott. Egy fiatal n� l�pett be ut�na, azt hiszem olyan tizenh�t �v k�r�li lehetett. Biccentett egyet fel�m, majd intett, hogy �ljek le. El�vett egy f�s�t �s megpr�b�lta elviselhet� �llapotba hozni a hajamat, igen kev�s sikerrel. - Furcsa hajad van te l�ny. – ez volt az els� mondat, amit hozz�m int�zett. Elmosolyodtam �s b�lintottam. – Ne mozgasd a fejed! Most kezdhetem el�r�l. - Bocs�nat. - Ne sajn�lkozz. Abb�l l�tom, hogy megb�ntad, ha nem teszel t�bb� ilyet. – ez a mondat megmaradt bennem az �letem utols� napj�ig. Nem a szavak tesznek igazz�, hanem a tettek. Szerintem nem is tudta, hogy mekkora hat�ssal van volt r�m. - A nevem Saeko. - Saeko-san, �r�l�k, hogy megismerhetlek. - T�ged hogy h�vnak? – nem v�laszolt. Nem besz�lt�nk t�bbet, legk�zelebb csak azt hallottam t�le, hogy: - K�sz van. Fordulj fel�m! – engedelmeskedtem neki, �s l�ttam, ahogy arc�nak kem�ny von�sai megl�gyulnak, a szem�ben vid�m f�ny csillan. – Csod�latos. Pont ilyennek k�pzeltem, de hi�nyzik valami… - mik�zben t�n�d�tt als� ajk�t harapd�lta. �n ezt rendk�v�l m�k�snak tal�ltam, de nem akartam elnevetni magam. V�g�l ism�t vigyorogni kezdett �s el�vett egy hajd�szt, ami val�sz�n�leg nem volt valami dr�ga, hiszen egyszer� f�b�l k�sz�lt, rajta egy kis vir�got �br�zol� d�sz volt v�r�sre festve. Lehajtottam a fejem, � pedig a kontyom mell� t�zte. K�zben az ajkamra kent egy kis t�gelyb�l egy r�zsasz�nes kr�met. Ekkor felpattant, meghajolt �s kiment, �n tov�bbra is t�rdeltem. Vettem egy m�ly l�legzetet �s felkeltem, majd a r�gi kimon�mhoz l�ptem �s ellen�rizem, hogy m�g mindig ott van-e az �vegcse, amit kaptam. Megnyugodtam, mikor �reztem, hogy a nyakl�ncom mellett van, amit m�g mindig abban a dobozban tartottam… „Yuuichi- sama” egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arcomon, hiszen azt a nyak�ket az �desap�mt�l kaptam. Lassan ism�t a nyakamra tettem, megigaz�tottam �s a kis k�re tettem a kezemet. Megszor�tottam �s rem�ltem, hogy er�t kapok t�le… �s igazam lett. A csal�dom adott er�t ahhoz, hogy a k�ldet�st, amit r�m b�ztam sikerrel v�ghez vigyem. Nyeltem egy nagyot �s elindultam, hogy megkeressem minden bajom okoz�j�t, Dayut. * Mire Inu Taisho meg�rkezett a sereghez, ami a hat�rt�l nem messze �llom�sozott a Nap m�r �get�en t�z�tt. �pp egy lil�s haj� d�mon oktatta a katon�kat, hogy hogyan ker�ljenek ki gy�ztesen a k�l�nb�z� helyzetekb�l, akkor �ppen arr�l volt sz�, mi lenne, ha a h�ta m�g� ker�ln�nek… de a meleg miatt nem igaz�n tudtak figyelni. - Neh�z helyzet, de nincs veszve semmi. J�jj�n ide valaki �s pr�b�ljon megt�madni. – egy kis mozgol�d�s t�madt, de senki sem mert ki�llni a nagy vez�r, Eisaku ellen… h�res volt Nyugaton, h�rhedt minden m�s tartom�nyban. Megt�r�lte a homlok�t.– Gy�va n�ps�g. – mormogta az orra alatt. - �n sz�vesen ki�lln�k ellened. – l�pett a sereg �s a f�rfi k�z�, aki egy kicsit elmosolyodott �s meghajolt el�tte. - Ahogy �hajtod, uram. – Inu Taisho-t nagyon sokat kedvelt�k. Er�skez� vezet�nek bizonyult, hisz m�r volt egy kis befoly�sa apja ter�letein. A szolg�ival �s szolg�l�ival sosem �reztette, hogy als�bbrend�ek n�la, ami�rt nagyon h�l�sak voltak neki… igaz�b�l n�ha �szre sem lehetett venni, hogy egy sz�p napon � fogja vezetni az eg�sz tartom�nyt. „Youkai-sama” t�mad�shoz k�sz�l�d�tt, levette a p�nc�lj�t �s a fels� ruh�j�t. Nemsok� fiatal l�nyok gy�ltek k�r�j�k, n�h�ny a k�rm�t r�gta, m�sok izgatottan s�gtak �ssze �s nevetg�ltek. Mikor r�juk n�zett elpirultak �s tov�bb suttogtak. Inu Taisho m�g egy fut� pillant�st vetett h�dol�ira majd intett az egyik embernek – ugyanis nem csak szellemeket k�peztek ki – hogy dobjon neki oda egy botot. - Ugyan m�r Inu Taisho, csak nem gondolod, hogy ki�llhatsz ellenem egy �ggal? – azzal fel� dobott egy kardot, aminek peng�je megcsillant a f�nyben. - K�szen �llsz? – azzal nekirontott „ellens�g�nek”, akit k�zben a t�bbiek k�r�lvettek, � pedig k�nnyed�n h�r�totta a t�mad�saikat. Ekkor Youkai-sama h�tulr�l hatalmasat csapott Eisakura, aki hirtelen egy hatalmasat r�gott h�tra, mik�zben katan�j�val a t�bbiek t�mad�s�t h�r�totta. Inu Taisho �pphogy ki tudta ker�lni a csap�st, de az �lla �gy is fels�r�lt. Ellenfele hozz� fordult �s bocs�natk�r�en meghajolt, � pedig a seb�hez ny�lt, amib�l sziv�rogni kezdett a v�re. Halk morajl�s futott v�gig a n�z�k k�z�tt, � pedig a leveg�be ugrott, majd lecsapott, de term�szetesen nem tal�lta el azt a f�rfit, aki �t k�zdeni tan�totta. Am�g harcoltak, egy halv�nyz�ld kimon�ba �lt�z�tt n� l�pett el� az egyik barlangb�l �s karba tett k�zzel figyelte az esem�nyeket. Mikor Youkai-sama t�l nagy lend�lettel t�madott �s a f�ldre esett � felkacagott. Mikor a f�ld�n fekv� szem�ly �szrevette elmosolyodott �s talpon termett. Meghajolt mestere fel�, aki biccentett, hogy nyugodtan t�vozhat. B�r � maradt alul, nem �rezte vesztesnek mag�t. M�sokkal ellent�tben tudta, hogy vannak korl�tai… felvette a fels�j�t, mik�zben a l�ny fel� haladt. - Seiya, te meg mit keresel itt? – sz�lt, mik�zben elindult a barlang fel�, �tk�zben felemelte a p�nc�lj�t, a kardot pedig a f�ldre dobta. - Hi�nyozt�l. - Mikor bel�ptek h�rom l�nnyel tal�lt�k szemben magukat. Az egyiknek s�t�tbarna haja �s s�t�tk�k szeme volt, fekete kimon�t viselt, obij�ba k�t kardot t�z�tt… ez a f�rfi volt Akio, aki a keleti ter�letekr�l sz�k�tt Nyugatra sz�lei haragja el�l, hisz olyan hib�t v�tett, ami�rt akkoriban egy d�mon hal�llal lakolt… �s az ok �ppen a f�l�be s�gott valamit, mikor bel�ptek. Igen, � volt Hitomo, aki igaz�n h�res volt nemcsak a sz�ps�g�r�l, de az esz�r�l is. Sz�mtalan t�mad�s el�k�sz�t�s�ben seg�dkezett, akkor is valamin nagyon gondolkozhatott, hiszen t�n�dve pillantott a tervekre, amik egy laposabb k�v�n pihentek. A m�sik l�ny j�val �rdekesebbnek bizonyult. � volt Akira, Inu Taisho apj�nak h� t�rsa a kezdetekt�l fogva. Hatalmas tisztelet �vezte, sokan azt mondt�k, hogy ink�bb neki kellene Nyugatot vezetnie, err�l persze az igazi vezet� mit sem tudott… egyed�l Inu Taisho volt az, aki nem b�zott meg benne… �rezte, hogy egyszer m�g komoly �rat fognak fizetni a jelenl�t��rt. �dv�z�lt�k egym�st, majd a megbesz�l�s kezdet�t vette. Hitomo besz�lt el�sz�r, ami igencsak meglep� volt, tekintve n�i mivolt�t. - Rendben. A terv adott. Ez a Saeko nev� l�ny beadja neki a m�rget, mi pedig t�madunk. Egyszer�, m�gis remek. - Csak sajn�lom szeg�ny l�nyt… �gyis �gyis meghal. V�g�l is nem nagy k�r �rte, hisz csak egy ember. – mondta komoran Akio. - Hogy �rted? – kapta fel a fej�t Seiya. �rtetlen�l jegyes�re n�zett, aki meredten n�zett maga el�, az egyik t�rd�t felh�zta, arra tette a karj�t. - Ha elbukik, akkor Nyugat bukik, �s ha Dayu nem v�gez vele, akkor a t�mad�s sor�n �let�t veszti. – v�laszolta. - De ha nyer�nk, akkor… - Akkor Inu Taisho fog v�gezni vele. – sz�lt csendesen haland� n�. – Mivel tiszteletlen volt vele, ez�rt meg kell halnia. - �rtem… - suttogta csendben Seiya. – K�rlek… bocs�ss meg neki, hisz azzal, hogy az �let�t kock�ztatja el�gt�telt tesz! – k�rlelte szerelm�t… de � nem v�laszolt. Tudta, hogyha �letben hagyja, akkor sosem lesz k�pes elszakadni t�le… Ek�zben Saeko mit sem sejtve kopogott be Dayu szob�j�ba.