8. fejezet: A tervek megv�ltoznak

Dayu a szob�j�b�l besz�lget�s hangjait hallottam, jobbnak l�ttam nem bemenni, �gy elindultam, hogy megkeressem a szolg�l�t. Mikor �pp visszafordultam l�pett kis a szob�b�l Chiyeko. Gy�l�lk�d� pillant�st vetett r�m, majd elt�nt a kanyarban. Dayu ekkor vett �szre, �s eddig d�h�s arc�n egy f�lmosoly jelent meg. - Saeko-chan, l�pj be! – engedett maga el�, �n pedig ugyanott tal�ltam magam, mint ahol p�r �r�ja fel�bredtem. Az�ta v�z�ban ism�telten m�s vir�g volt, a Nap sugarai pedig megvil�g�tott�k a kis szekr�nyt. – N�zz a t�k�rbe. – sz�lt, mik�zben becsukta az ajt�t. Odas�t�ltam a kisasztalhoz �s nem ismertem magamra… az egykori egyszer� l�nyb�l egy �rin� v�lt… legal�bbis b�rki azt hihette, aki l�tott. Bizonyos m�rt�kig tetszett a l�tv�ny, m�gis �letemben el�sz�r azt �reztem, hogy nem az n�z r�m vissza, aki vagyok… K�zben �szre sem vettem, hogy Dayu milyen k�l�n�sen viselkedik… mik�zben �n ott �lltam, � az �gyat igazgatta, a takar�kat felhajtotta, mintha aludni k�sz�lt volna. Mikor ezzel v�gzett, fel�m fordult… a szemeiben… azokban a megmagyar�zhatatlanul z�ld szemekben hirtelen ismer�s f�ny csillant… amit mind Gaho, mind Youkai-sama tekintet�ben megfigyelhettem. Tudtam, mit jelent… V�gign�zett rajtam, �n pedig ijedtemben a kij�rat fel� h�tr�ltam �s megpr�b�ltam elmenni, de � gyorsabb volt n�lam �s m�g csak r�snyire nyitottam az ajt�t, de � m�r vissza is csukta. - Engedj ki! – mondtam, mik�zben k�ts�gbeesetten pr�b�ltam ism�t elh�zni de � a f�l kez�vel t�masztotta, k�zben engem n�zett �s �gy l�ttam, hogy igaz�n j�l sz�rakozott. – Seg�ts�g! Valaki… - ki�ltottam, de � a m�sik kez�t a sz�mra tette. - Csitt… - Nem tudtam megmozdulni, teljesen ledermedtem a f�lelemt�l. Amikor tudtam, hogy Youkai-sama a k�zelben van, nem volt ennyire ijeszt�… de �szakon, egyed�l egy bez�rt szob�ban… Dayu keze ek�zben az �llamra cs�szott �s felemelte a fejem. Az arca egyre k�zeledett az eny�mhez, ett�l a szememb�l kicsordult a k�nny… nagyon f�ltem att�l, ami r�m v�rt… de nem tehettem semmit. Mikor ezt l�tta, a h�velykujj�val let�r�lte a cseppet, majd az arca annyira k�zel �rt, hogy tudtam… nem ker�lhetem el… Egy pillanatig tartott, am�g az ajka az eny�mhez tapadt, ut�na egy kicsit elhajolt �s a szemembe n�zett… - Ne f�lj… mit hitt�l, mi�rt hozattalak ide? - Hogy meg�lj. – ny�gtem ki. - Ez volt az els� terv, am�g meg nem l�ttalak. Am�g azt teszed, amit mondok, addig megk�m�led az �leted. – Ekkor elfordultam t�le �s kiker�ltem… Mit sz�m�tott a saj�t �letem? Ink�bb szenvedtem volna az �hs�gt�l, de soha sem lette volna az �v�! De minden megv�ltozott, mikor elhangzott a v�gzetes mondat. – �s a h�god�t. – rettegve fordultam fel�, � pedig egy ravasz vigyorral az arc�n k�zeledett fel�m… nem tehettem semmit… megint megcs�kolt, de sokkal hevesebben, mint az el�bb. Az eg�sz testem remegett, � pedig egyre szorosabban �lelt mag�hoz, annyira, hogy m�r nem tudtam t�vols�got tartani kett�nk k�z�tt. Mikor kicsit enyh�lt a szor�t�s, ism�t eltoltam magamt�l. – Rendben van, ha te �gy, akkor �n is �gy… - azzal elindult, de �n a karja ut�n kaptam. - Ne… - k�zelebb l�ptem hozz� �s becsuktam a szemem. �reztem a tekintet�t �s a diadalmass�got, ami bel�le sug�rzott. �tkarolta a derekam, majd sz�p lassan leh�zta a v�llamr�l a kimon�mat, ezut�n a nyakamon �reztem forr� lehelet�t… Mi�rt kellett ezt elt�rn�m? Nem csak saj�t magam�rt, de a h�gom�rt is felel�ss�ggel tartoztam, m�gis megpr�b�ltam valahogy kiszabadulni a karjai k�z�l. „Al�val�, hogy �gy kihaszn�lja a helyzet�t… Youkai-sama…” Arra v�gytam, hogy hirtelen megjelenjen �s kimentsen… de nem �gy t�rt�nt… a m�sodpercek csigalass�s�ggal haladtak, mi pedig egyre k�zelebb ker�lt�nk a futonhoz… * A Nap t�ze el�l a katon�k mind a k�zeli barlangokba menek�ltek, k�zben pr�b�ltak csendben pihenni, legal�bb egy kicsit kif�jni magukat az aznapi kik�pz�s ut�n. Nem hi�ba volt Eisaku az egyik legrettegettebb t�bornokuk, mindenki tudta, hogy vagy rendesen megteszi, amit kell, vagy sosem lehet bel�le a Nyugat harcosa. Az eml�tett f�rfi egy k�l�n szikla�regben �lt �s k�veket rakosgatott ide-oda, k�zben er�sen gondolkozott… az � m�ltj�t rengeteg k�rd�s �vezte. Egy�ltal�n hogy lehet, hogy � lett az egyik legh�resebb szem�ly, �s a Nyugati Tartom�nyok �r�k�s�nek mestere, holott csup�n p�r �vvel t�nik id�sebbn�l n�la, �pphogy tizenkilenc �vesnek… de akkor m�gis? Hogyan lehets�ges ez, hogy egy szeg�ny csal�db�l sz�rmaz� szellem ennyire vigye? M�r �pp befejezte volna a tervezget�st, mikor a szem�ben k�l�n�s, diadalmas f�nycsillant �s arr�bb tette az egyik kisebb kavicsot, majd el�gedetten h�trad�lt. Lehunyta a szem�t, ekkor egy emberi aur�t �rzett meg a k�zelben… fel�lt �s megnyugv�ssal vette �szre, hogy nem csup�n egy egyszer� l�ny �rkezett meg hozz�. Az f�l�nken l�pett be, majd m�lyen meghajolt. - Eisaku-san! Sajn�lom, hogy most zavarom, de… - Semmi baj Chiyeko, �lj le nyugodtan. – mondta teljes higgadts�ggal. R�g�ta, kisgyermekkora �ta ismerte a szolg�l�t, b�r akkor m�g egy nemesi csal�d gyermekek�nt egy hatalmas h�zban lakott. Mosolyogva n�zett v�gig a l�nyon, aki pirulva elfordult. - Tal�n valami szokatlant l�t rajtam? – vigyorogva h�trad�lt, hogy a sziklafal h�s�tse a h�t�t. - Dehogy… minden a r�gi, nemde? – a j�vev�ny lehajtotta a fej�t, erre a f�rfi kicsit komolyabban n�zett r�. – Dayu… m�g mindig szereted, nem? – egy egyszer� pillant�sa el�g volt, hogy tudja: az � �rzelmei mit sem v�ltoztak… de az �v�i sem. - Eisaku-san, tudom, hogy egy�ltal�n nem illene sz�vess�get k�rnem, f�leg nem olyat, amit most fogok. – k�l�nleges l�ny volt ez a Chiyeko. Az arca meglep�en szab�lyos volt, szinte teljesen t�k�letes. A szemei k�ken csillogtak, ami abban a korban nagyon ritk�nak sz�m�tott… tal�n ez volt az, ami�rt Eisaku szerette… - Term�szetesen nem leszek h�l�tlan… amint visszakaptam a vagyonomat, azonnal… - a m�sik megragadta a kez�t �s k�zel h�zta mag�hoz, majd �tkarolta… nem akart t�le semmit, de m�gis �gy �rezte, hogyha nem �lelheti �t, akkor abba belepusztul. – Eisaku-san… - k�nnyek sz�ktek a szem�be. – Sajn�lom, te vagy az utols�, akit meg akarok b�ntani… Gomen nasai… - most ism�t �gy gondolt r�, mint r�gi bar�tj�ra, nem mint az ellens�gre, akiv� az �szak lakosak�nt v�lt. R�gebben mindene megvolt, amire csak v�gyott… Eisaku pedig szerette. Akkor m�g a szellemek �s az emberek b�k�ben �ltek egym�s mellett… az az id� annyira t�volinak t�nt, pedig csak n�gy �ve kezd�d�tt a visz�lykod�s. - Chiyeko. B�rmit k�rhetsz. – sz�lalt meg v�g�l, �s a szemeiben elsz�nts�g t�kr�z�d�tt. - Saeko… k�rlek, ne hagyd �letben! �ld meg, v�gezz vele! Neked nem ker�l semmibe, nekem viszont sokat jelentene… k�rlek. – k�zben v�gigsim�tott az arc�n, majd a kij�rat fel� n�zett. – Most �pp Dayu karjai k�zt tal�lod a palota legnaposabb szob�j�ban. Mennem kell. Meg�g�red nekem? – Nem v�rta meg a v�laszt, gyorsan kirohant a barlangb�l �s a palota fel� vette az ir�nyt. A t�bornok egy kicsit id�z�tt, majd talpon termett �s elindult, hogy megtegye, amit a le�ny k�rt t�le. * Ek�zben Inu Taisho �s Seiya mit sem sejtve besz�lgettek. Kedvesen mosolyogtak egym�sra, ahogy elv�rt�k t�l�k… Akio fesz�lten figyelte �ket, nem akart belesz�lni a besz�lget�s�kbe, de kifejezetten unalmasnak tal�lta az esk�v�i el�k�sz�letekr�l sz�l� „r�vidke” besz�mol�t. Hitomo zavart arccal l�pett be, Seiya vid�m felugrott, hogy mes�ljen neki a kimon�r�l, amit v�lasztott, de a n� r� sem heder�tett, �gy t�rdelt le Akio mell�. - Mi a baj? – K�rdezte a f�rfi, de nem kapott v�laszt, ez�rt k�rd�en n�zett t�rsaira, akik szint�n meglep�dtek a l�ny hallgat�s�n. – Hitomo… - r�pillantott szerelm�re �s er�t gy�jt�tt… tudta, hogy minden perccel egyre k�zelebb ker�lnek a veres�ghez. - Dayu… Saeko vesz�lyben… Eisaku… - Besz�lj, onna! – ki�ltotta inger�lten Youkai-sama, pedig nem haragudott r�… Seiya les�t�tte a szem�t �s elmosolyodott. - L�tod Hitomo, hogy egy haland�t milyen k�nnyen a sz�v�be z�rt? - Dayu olyan dolgokat m�vel Saek�val, amit… sz�val… menj �s �ll�tsd meg! – d�nt�tt v�g�l az egyszer�bb magyar�zat mellett. Youkai-sam�nak t�bb se kellett, azonnal elindult.– V�rj m�g! – kapott a karja ut�n. Norm�lis esetben ez hatalmas felh�borod�st keltett volna, de mint tudjuk, ez nem egy olyan id�pont volt, ahol a formas�gokra is �gyelhettek… - Eisaku… megl�togatta Chiyeko. Azt k�rte t�le, hogy �lje meg. – Inu Taisho biccentett, majd elt�nt a kast�ly fel� vezet� �ton. A d�monn� gyilkos tekintettel pillantott a haland�ra, aki komolyan fordult fel�. – Hagynom kellett volna meghalni? – azzal kisietett, �gy m�r csak ketten maradtak. Seiya �s Akio val�j�ban sosem voltak hihetetlen�l j�ban, egyik a m�siknak mindig a „felesleges harmadik szem�ly” volt, aki mindig akkor �rkezett, mikor �pp egy fontos haditervr�l vagy egy menyegz�r�l volt sz�. - Seiya-san, meg kell �rtened, hogy most Saeko az�rt fontos, mert egy bonyolult terv r�sze, ami… - Persze, egy egyszer� kis terv mozgat�rug�ja… csak tudod Akio-san… lehet, hogy a m�lt megism�tli �nmag�t, �s egy haland� kereszt�lh�zza a sz�m�t�saidat. – azzal � is, ak�rcsak a t�bbiek, elhagyta a h�s barlangot. A f�rfi h�trad�lt �s becsukta a szem�t… * - Dayu-sama… k�rem ne… - suttogtam halkan, de tudtam, hogy most a szavaimat meg sem hallja. A kez�t az obimra cs�sztatta, �n pedig ell�ktem onnan, mert olyan titkot �riztem benne, aminek napvil�gra ker�l�se a hal�lomhoz vezetett volna. „A m�reg… ha r�j�n v�gem.” – Szomjas vagyok… eg�sz nap nem ittam semmit… csak egy korty vizet… k�rem! – k�ny�r�gtem leveg� ut�n kapkodva, k�zben Dayut el�nt�tte a d�h. - Nem, nem ihatsz! Most m�r el�g legyen Saeko! – olyan er�vel l�k�tt el, hogy egyb�l a futonon landoltam, erre hatalmas vigyor �lt ki az arc�ra. – Mennyivel egyszer�bb lenne, ha nem ellenkezn�l folyton! – �lt le mell�m, de nem tett semmit, csak n�zett maga el�. – Saeko, nem �rtem, hogy minek harcolsz az elker�lhetetlennel. Egyed�l vagy a palot�ban ellenem, s�t, eg�sz �szakon nincs senki, aki megv�dene. Sz�val kezd elegem lenni, mert amilyen gyenge, �ppen annyira makacs vagy! - Tudod, hogy �nsz�ntamb�l sosem adom meg magam! – ki�ltottam harciasan �s felpattantam az �gyr�l. - �ppen ez fog egyszer meg�lni, Saeko! Most pedig fogd be a sz�dat �s gyere vissza! – sz�lt r�m fojtott indulattal a hangj�ban. Megrezzentem, de nem mozdultam. – Azt mondtam… - kelt fel � -… hogy… – Elkapta a csukl�mat �s a szemembe n�zett… olyan m�lyen, de annyira kegyetlen�l… - Nem… - nyeltem egy nagyot. - Urusai, onna! – F�ltem t�le, de ezt m�g kimutatni sem mertem… m�g mindig az �lt bennem, amit az �desap�m �s a legid�sebb fiv�remnek mondott. „Hidd el nekem, az, aki el�sz�r mutatja meg a gyenges�g�t, az veszti el a csat�t!” - Makacs, elviselhetetlen… de gy�ny�r�. – mosolyodott el, majd ism�t mag�hoz h�zott. Kezdtem elveszni azokban a le�rhatatlan szemekben… De nem adtam fel… „A csat�t nem veszthetem el” * Inu Taisho amilyen gyorsan csak tudott rohant a kast�ly fel�, mit sem t�r�dve azzal, hogy ellens�ges ter�leten van… csak egyetlen illatra figyelt, minden m�s hom�lyba burkol�zott. Nem is tudta, hogy ahov� meg�rkezik, ahonnan a leger�sebben �rzi az illatot az m�r nem Dayu szob�ja… elh�zta az ajt�t, �s mikor bel�pett, csak egy szem�lyt l�tott, aki egy kis asztaln�l t�rdelt. Igen, ez voltam �n. - Saeko… - r�n�ztem, majd boldogan ugrottam a nyak�ba. - Youkai-sama! Mit keresel itt? – l�ttam, hogy most egy�ltal�n nincs kedve elmagyar�zni, fontos dolgot akar mondani. Hajolgatva h�tr�ltam, majd meg�lltam �t l�p�sre t�le, de � nem sz�lt. Csak n�zett… fogalmam sincs, hogy mi j�tsz�dhatott le benne, nem tudtam… Mikor nem b�rtam ezt a hallgat�st, finoman megsz�laltam. - Dayu elment, p�r perccel ezel�tt… - Mit m�velt veled? – annyira meglep�dtem, hogy m�g a l�legzetem is elakadt… - �n… �n… - k�zelebb l�pett hozz�m, majd v�gigsim�tott az arcomon. - Megkeser�li, b�rmit is tett veled. – Att�l fogva tal�n m�r nem csak �szak �s Nyugat h�bor�skodott, hanem k�t fiatal is… Az egyik megtorolhatta az �t �rt s�relmeket �s mindketten tudt�k: a gy�ztes mindent visz.