9. fejezet: A sz�nj�t�k

Csendesen �lltunk egym�ssal szemben, a Nap sugarai k�nny� t�ncot lejtettek a csillog� asztalk�n. Rengeteg �rz�s kavargott bennem: mind a f�lelem �s a f�jdalom, amit Dayu szob�j�ban tapasztaltam, ugyanakkor a viszontl�t�s �r�me egyszerre vegy�lt a bossz�v�gyammal. Nem tudtam mit mondani… nem tudtam megsz�lalni. - Saeko. Nem kell itt maradnod. S�t, nem szabad. – �rtetlen�l pillanthattam r�, mert az am�gy igencsak elsz�nt arc�n megjelent egy apr� mosoly. �mb�r amilyen hirtelen j�tt, �gy is illant el. – M�r �gy is �pp el�g vesz�lynek tett�nk ki! - De �n v�llaltam. – kicsit elford�totta a fej�t. - Vajon mi�rt nem lep�dtem meg ezen a v�laszon? – k�zelebb l�pett hozz�m �s a kezeit az arcomra tette. Ekkor szinte minden b�natom elsz�llt az ablakon belop�dz� sz�l k�nny� sz�rny�n. - Youkai-sama… - suttogtam halkan, nemsok� �jra �rezhettem az ajkainak �rint�s�t. Hosszasan �lltunk �gy ketten az ellens�ges ter�leteken… egy tiltott �rz�s szerelmeseik�nt. * Dayu arc�n diadalmas vigyorral l�pett ki a szob�b�l, amib�l m�g mindig egy l�ny keserves s�r�sa hallatszott. F�lig beh�zta az ajt�t, majd a folyos�n �ll� Chiyeko fel� vette az ir�ny. - Vidd a Keleti szob�ba, ott lesz a legk�zelebb a t�borukhoz. – a szolg�l� meghajolt, majd besietett hozz�m. Nemsok� meg�rkezett egy p�r kiv�l� harcos, k�z�l�k csup�n az egyik�k volt macskaszellem. Ez ut�bbi kegyetlen vigyorra h�zta a sz�j�t. - Rem�lem kellemesen sz�rakozt�l, Dayu. Minden terv szerint halad? - Chiyeko most �rt vissza att�l az ostoba szellemt�l, aki annyira szereti. – elnevette mag�t. – Sz�nalmasak az emberek. - Meg a d�monok is, akik az �rzelmeikre hallgatnak. – az eg�sz csapat kacagni kezdett, Dayu pedig vid�man megadta a parancsot az indul�sra. M�r vagy h�sz perce gyalogolhattak, – a vez�r v�gig a term�szet sz�ps�geir�l besz�lt, amit a katon�k nagy r�sze nem �rtett, Gaho pedig m�r sz�rnyen unatkozott - mikor hirtelen egy v�rva-v�rt illatot hozott a sz�l. - Dayu-sa… - az m�r r�g el�k�sz�tette a kardj�t, �s t�mad�sra k�szen �llt, nem kellett figyelmeztetni… ebb�l is l�tszott, hogy nem csak egy egyszer� youkai volt… Egy lil�s-fekete haj� f�rfi �rkezett meg, a szem�ben elsz�nts�g t�kr�z�d�tt. - H�, nyugati! Elt�vesztetted az ir�nyt! Eisaku, nah�t. Elj�tt�l? – nevetett fel – Vajon mit adhatott Chiyeko neked ez�rt? – ravasz vigyorra h�zta a sz�j�t. – Lehet, hogy olyan j�l �rezted magad, mint �n Saek�val. - Hol van? – sz�lt, mintha nem is hallotta volna meg az el�z� mondatokat. - Ki? Chiyeko? - Nem, Saeko. Hol van? - Meguntad Chiyekot? Akkor nem sz�ks�ges �letben hagynom. Amint visszat�rtem, v�gzek is vele. – mondta nyugodtan, majd elindult ellens�ge fel�, majd kiker�lte �s mikor elhaladt mellette, csak ennyit hallott: - Ha hozz��rsz v�ged. – azzal elindult a palota fel�, kereszt�l a t�bbi szellemen, akik kett�ny�ltak, nem sz�nd�kosan ugyan, de sorfalat �llva neki. Mikor elment a zsoldosok �rtetlenkedve fordultak vez�r�kh�z: - Dayu-sama! Mi�rt nem �lted meg? – sok�ig n�zett ut�na, majd �gy sz�lt: - Mi�rt b�jnak el a csillagok a felh� m�g�? – l�tva az �rtetlens�g�ket legyintett �s elindult a nyugatiak t�bora fel�. * Hosszasan pihentem a karjaiban, a Nap f�nyes sugarai k�zt �llva. �m rettegve figyeltem fel minden kis neszre, ami k�r�l�ttem keletkezett. Ak�r egy fa�g reccsen�s�re, ak�r a madarak sz�rnycsapkod�s�ra: tudtam, hogyha itt tal�lj�k, v�geznek vele. - Saeko, ne f�lj. – felkaptam a fejem, �s a szemeibe n�ztem, majd elfordultam. - Nem f�lek. – v�laszoltam, mik�zben kih�ztam magam. Erre csak egy „Igen, persze…” tekintet volt a felelet, amit m�r igen j�l ismertem. – Hidd m�r el! - Rendben. Akkor nem baj, ha itt maradok holnap hajnalig, ugye? – k�rdezte csendesen, majd le�lt az asztalhoz. Annyira meglep�dtem, hogy val�sz�n�leg m�g a sz�m is t�tva maradhatott. „�jszak�ra? Dayu b�rmelyik pillanatban meg�rkezhet!” Let�rdeltem mell�, majd megpr�b�ltam valami elfogadhat� kifog�st tal�lni, mi�rt nem engedem, hogy velem maradjon. - �s mi lesz a sereggel? – felkelt a hely�r�l majd engem is felr�ntott. - V�rhatnak r�m egy napot, nem? – a v�gigsim�tott az ism�t k�cos hajamon, majd egyetlen laza mozdulattal kih�zta bel�le a hajt�t, nemsok� a hajam ism�t a v�llamra omlott, mint r�gen. – M�r csak a kimon�dat kellene lecser�lni. – mondta arc�n hatalmas vigyorral. * Seiya m�rgesen vonult ki a barlangb�l, majd a k�zeli erd� fel� vette az ir�nyt. A sz�l belekapott hossz�, ez�st�s haj�ba, aranys�rga szeme megcsillant a lombkoron�kon �tsz�r�d� napsugarak csillog� f�ny�ben. „Az az ostoba Akio! H�t nem tudja, hogy Inu Taisho nem k�z�mb�s a haland� ir�nt? A legegyszer�bb m�dszer az lenne, ha v�gezn�k Saek�val… V�g�l is megtehetem, �s legal�bb nem kell agg�dnom miatta t�bb�…” A k�vetkez� pillanatban megtorpant �s a leveg�be szimatolt. „Ez v�r… ne! Akio… a t�bor!” R�m�lt arccal szellemg�mbb� v�ltozott, majd elt�nt a f�k �rnyai k�z�tt. Lihegve �rkezett meg a csapathoz, ahol hatalmas csatazaj, ki�lt�sok �s ny�g�sek fogadt�k. P�r f�rfi magabiztosan harcolt a hatalmas t�ler� ellen, amit jelen esetben a nyugatiak k�pviseltek. Hitomo szeme el�tt minden�tt csak v�r�lt el, egyszer�en �sszefolyt el�tte az eg�sz t�j, nem volt ura a gondolatainak. Seiya megpr�b�lta rejtekbe h�zni, nehogy �t is �szrevegy�k. - Akkor Akio bevallod, hogy a dics� �szak �rul�ja vagy, �s a Nyugatnak szolg�lsz? – Hitomo erre felemelte a fej�t, �s ijedten a sz�ja el� kapta kez�t. Akio, maga el�tt a kardj�val t�rdelt, Dayu pedig a nyak�ra tette az � katan�j�t… a f�rfi �tadta mag�t a sors�nak. – Mit sz�lsz, te legy�z�tt vez�r? Most pedig felelj! – ki�ltott r�. A sz�l hangja keservesen z�gott, mindenkinek m�st s�gott: Dayu dics�ret�t, Gaho gy�zelem ut�ni v�gy�t, Seiya k�telyeinek halk zokog�s�t, Hitomo sz�v�nek m�rhetetlen b�nat�t �s Akio rem�nytelens�g�nek keser� szav�t zengte. - Nem �rultam el �szakot. Sosem tartoztam oda! – dacosan felpillantott, majd mikor megl�tta a rejt�zk�d� Hitom�t �s a m�sik n�t kiss� megnyugodott, hisz utolj�ra l�thatta… – Te�rted, Hitomo. – suttogta halkan, majd �tadta mag�t v�gzet�nek. A haland� lehunyta szem�t, amib�l egy forr� k�nnycsepp hullott… egy hangos csattan�s ut�n a t�j n�ma csendbe burkol�zott. * - A legfontosabb az, hogy megnyerj�k a h�bor�t. – jelentettem ki, mik�zben h�trad�ltem a futonon. – Youkai-sama, szerinted van es�ly�nk? – erre a megsz�l�tott mell�m �lt, majd h�trad�lt �s k�mlelni kezdte a szob�t, mintha a csillagos �gboltot figyelte volna. – Youkai-sama… - nem v�laszolt. – H�, figyelsz te r�m? – Az oldalamra fordultam, � pedig felkelt, gondterheltnek t�nt az arca. – Ha a tervek nem v�ltoznak, akkor meg fogsz halni. – sz�lt csendesen, �n pedig nagyon nyeltem �s v�laszoltam: - Tudom. – r�m n�zett, mire �n is felpattantam. – �s v�llalom a vesz�lyt. - V�llalod? – a hangj�ban n�mi megvet�s �s sz�nalom t�kr�z�d�tt. – Mit tudsz te az �letr�l? Nem kell �rtem megtenned! Ak�r szeretsz, ak�r nem, ha a nyugatiak gy�znek �n magam v�gzek veled! Rem�lem sosem hitted, hogy szerelemb�l seg�tettem neked. Az elej�n az�rt mentettelek meg, hogy m�gse egy �jult haland�t kelljen meg�ln�m. Azt�n besz�ltem Seiy�val, aki szerint te volt�l a legegyszer�bb m�dja a terv kivitelez�s�nek. – az eddig nyugodt hangja hirtelen inger�ltt� v�lt - Az eg�sz csak sz�nj�t�k volt! – Ki�ltott r�m. �sszeszorult a sz�vem e szavak hallat�ra, mire � az ajt� fel� indult. – a keze ut�n kaptam, ekkor m�r nem igaz�n tudtam ir�ny�tani a testemet, sz�d�lni kezdtem, mint mikor az ember nagyon f�radt… Akkor mintha elvesztettem volna egy darabot az �letemb�l. - De �n veled leszek… - megtorpant, majd t�vozott – mind�r�kk�… - az ezut�ni id�re nem igaz�n eml�kszem… csak arra, hogy s�rtam, mert elvesztettem az egyetlen dolgot, amit szerettem… a nemr�g megtal�lt rem�nys�gem ism�t szertefoszlott. * Dayu diadalittas vigyorral n�zte Akio �lettelen test�t, majd megfordult �s a palota fel� vette az ir�nyt. Gaho csod�lkozva l�pett a lass� temp�t dikt�l� vez�r fel�, majd megk�rdezte t�le: - Dayu-sama… nem vetted �szre, hogy… - Hogy Seiya meg Hitomo ott van? – a vezet� nem �llt meg, tov�bbra is azonos temp�t dikt�lt, �m arc�r�l a b�szke mosoly elt�nt abban a k�dben, ami akkor titokzatosan nehezedett a t�jra. - Hitomo… sz�p, annyi bizonyos. De csak egy haland�, ne sajn�ld! Jobban tette, hogy Akio �let�t vette el �s nem a ti�det. Szerintem a csata ut�n fogasd el, �s akkor tal�n �tengedhetn�d nekem Saeko-sant. – Dayu megtorpant �s gyilkos pillant�st vetett t�rs�ra, aki meghajolt, majd lemaradt �s a vissza�t legnagyobb r�sz�t a katon�k rendezget�s�vel, �s b�r�l�s�val t�lt�tte. Macskad�monk�nt volt egy olyan tulajdons�ga, hogyha vesz�lyt �rzett, visszah�z�dott, de a d�h �s a m�reg bossz��rt ki�ltott… „Dayu, Saeko az eny�m lesz… minden�ron megszerzem, amit akarok. �s bizony lehet, hogy ez �szak Ur�nak v�r�be fog ker�lni…” H�zta kegyetlen vigyorra sz�j�t. * Hitomo, mikor l�tta a t�volod� katon�kat azonnal oda akart rohanni, ahol egykor Akio t�rdelt, de Seiya visszah�zta. A n� szeme v�r�s volt a s�s k�nnyekt�l, a f�jdalom eg�szen leb�n�totta a test�t, nem tudta elhinni, hogy meghalt az egyetlen, akit szerethetett… - Seiya-san, miattam halt meg… ha akkor… - Nem te tehetsz r�la. A szerelem sok bolonds�gra k�pes. – tette nyugtat�an a h�t�ra kez�t. – Hitomo keser�en elnevette mag�t. - Ugyan Seiya-san? Nem tudod, hogy �n vagyok mindennek az oka? Dayu a jegyesem volt. – a szellem megd�bbenve guggolt le mell�. – A sz�leink p�r �vvel ezel�tt egy k�lcs�n�s hasznot rem�l� h�zass�got akartak k�ttetni… m�g csak tizen�t �ves lehettem, mint most Saeko. Messze volt m�g a menyegz� napja, mikor egy kisebb csapat �rkezett… sebes�lt katon�k. �desap�m nem akart seg�teni nekik, de amikor megl�ttam Aki�t… �reztem, hogy nem csup�n a v�letlen m�ve, hogy idesodor�dott. �n magam �poltam, sok�ig eszm�letlen volt… mondanom sem kell, hogy m�g miel�tt el�sz�r besz�lt�nk sem tudtam kiverni a fejemb�l… mikor fel�p�lt mennie kellett, �s �n is m�r Dayuhoz tartoztam… belet�r�dtem a sorsomba. P�r h�t m�lva ki�ltem az erk�lyemre, hogy leveg�zhessek egy kicsit, mikor felbukkant… Azt mondta, hogy nem �rdekli sem Dayu, sem m�s… csak �n. M�g aznap �jjel menek�ln�nk kellett, de nem sz�m�tott… Seiya, mindennek �n vagyok az oka! Dayu a nyugatiak v�r�re szomjazott, ez t�ny… de ha akkor nem hagyom el esze �g�ban sem lett volna meg�lni annyi �rtatlant… �s Hayato-sama… Dayu sosem akarta volna meg�lni, hogyha �n nem hagyom el �t. �szak valaha �lt legkiv�l�bb vez�re volt, �s egy olyan szem�ly �lte meg, akiben b�zott… - a szell� vigasztal�an �lelte �t, de tudta, hogy nem k�pes feledtetni vele a f�jdalmat. Szomor�an hagyta ott a l�nyt, majd elindult, hogy h�rt vigyen a m�sz�rl�sr�l. * A Nap f�nye m�r izz�an v�r�sre festette az eget, mire ism�t kinyitottam a szemeimet. A futonon fek�dtem, az ablakon besziv�rgott a v�szj�sl� f�ny. Egy pillanat alatt minden eszembe jutott, ami t�rt�nt. Youkai-sama alakja jelent meg el�ttem, ahogy t�vozott: „Az eg�sz csak egy sz�nj�t�k volt” „H�t persze… de �n is az�rt vagyok itt, hogy j�tsszam a szerepem, nem?” Elhat�roztam, hogy lemegyek a f�rd�be, mikor egy magas, lil�s haj� d�mon l�pett be a szob�mba. Meglep�dtem de sejtettem, hogy Dayu ism�t valahova el akar vitetni. Kicsit meghajoltam, de a d�mon nem viszonozta a gesztusomat, csak halkan megk�rdezte: - Te vagy Saeko, aki Nyugatnak seg�t? – kezdte, �n pedig nem tudtam, hogy mit feleljek. – Nem Dayu katon�ja vagyok, most pedig felelj! - �n vagyok. – ny�gtem ki v�g�l. Ekkor el�r�ntotta a kardj�t, majd a torkomhoz szegezte. Ekkor az ajt� ism�t elh�z�dott �s bel�pett rajta Dayu, Chiyeko k�s�ret�ben. Nem kis id� kellett, m�g felfogtam mi is t�rt�nik. - Eisaku-san! – ki�ltotta szinte sik�tva a szolg�l�, majd Dayu h�ta m�g� rejt�z�tt, akinek arc�ra egy kegyetlen, jeges vigyor �lt ki. - Eisaku, szeretn�m bemutatni a jegyesemet! – karolta �t a meglepetten k�rbetekint� Chiyekot. „Minden a terv szerint halad…” Azzal kitekintett az ablakon �s megjegyezte: - P�r �ra �s ism�t egyens�lyba ker�lnek. – �s val�ban… az ism�t �szakon t�lt�tt m�sodik napom nemsok� kezdet�t vette.