10. fejezet: �rz�sek

 A hideg penge er�s nyom�sa nemsok� megenyh�lt, mikor Eisaku leengedte a kardot �s meredten b�multa az el�tte �ll� szellemet �s embert. A l�ny megszeppenve �llt �s farkasszemet n�zett a katon�val, mik�zben a m�sik f�rfi a karjaiban tartotta. �gy �reztem magam, mint egy felesleges negyedik szem�ly… mi tagad�s, abban a pillanatban az is voltam: mint egy kis es�csepp, aki tehetetlen�l a foly�ba hull �s az �rral egy�tt sodr�dik. De mint az is, egy kicsit �n is hozz�j�rultam ahhoz, hogy egyszer ki�nts�n a medr�b�l, �s elpuszt�tson mindent, amit el�r. Dayu arc�n egy diadalmas vigyor �lt, amit Chiyeko tal�n az �r�m mosoly�nak l�thatott, hiszen sug�rzott r�la a boldogs�g. A szemeiben m�rhetetlen tisztelet �s csod�lat t�kr�z�d�tt, ahogy r�n�zett arra a f�rfira, aki rabszolgasorba tasz�totta, aki egyszer� szolg�l�k�nt kezelte. De ilyen a szerelem… kisz�m�thatatlan, �s n�ha annyira bolond… Akkor d�bbentem r�, hogy �n is ugyanannyira ostob�n f�ggtem Youkai-sam�n, mint � Dayun… Ak�rhogy akartam, nem tudtam el�t�lni az�rt, amit tesz, amit �rez. Egy�tt�rz�en pillantottam r�, majd Eisakura, akiben el sem tudom k�pzelni, hogy mi j�tsz�dhatott le… a szemei el�tt mintha egy esem�nysort l�tott volna, �gy n�zett szerelm�re… a m�lt visszatekintett r�… ahogy r�m is. Eisaku �s �n… nagyon hasonl�tottunk egym�sra. * Inu Taisho a t�borba vissza�rve el�sz�r a felgy�jtott szekerek �s f�k f�stj�t pillantotta meg, a f�ldet pedig harcosainak v�re �nt�zte. K�rben�zett, h�tha tal�l t�l�l�ket, k�zben minduntalan a leveg�be szimatolt, kereste azt az illatot… Amit nem akart �rezni, m�gis a k�tely�t el akarta oszlatni… Seiya v�r�nek illat�t. Hirtelen megtorpant, s a l�bai el� n�zett �s f�l t�rdre ereszkedett. - Akio… suttogta halkan, majd egy nagyot nyelt �s �k�lbe szor�totta a kez�t. – Akio… megkeser�lik… Dayu feje a porba hull, megbosszullak, miel�tt a Nap harmadszorra lenyugszik! – Ez az �g�ret biztos�t�k volt: Tudta, hogy vagy � k�lt�zik a M�svil�gra, vagy Dayu… de am�g az egyik�k meg nem hal, Youkai-sama lelke sosem nyugodhat b�k�ben. Ahhoz m�r t�l sokszor �rtottak egym�snak; az �szaki ter�letek, a nyugatiak lem�sz�rl�sa, Akio hal�la �s �n… nem tudom, hogy �n mennyire sz�m�tottam, csak rem�lni tudom, hogy valamennyit �n is jelentettem. Hogy rem�lem? Nem vallana �nz�sre, hogy annyira v�gyom arra, hogy sz�m�tsak neki, hogy bele sem gondolok a szavaim jelent�s�g�be? Abba, hogy az esetleges jelent�s�gemmel lehet, hogy �n seg�tem el� annak a hal�l�t, akit annyira szeretek? Ek�zben Youkai-sama a t�rd�re t�maszkodva felkelt �s az egyik barlang fel� vette az ir�nyt. Bel�pve jegyes�nek gondterhelt arc�t, �s a mellette m�g mindig keservesen s�r� Hitom�t l�tta, aki mikor �szrevette, nem n�zett r�, csak ennyit mondott: - Inu no Taisho-sama… Dayu a v�r�vel kell, hogy fizessen. – Seiya felpattant a hely�r�l �s intett Youkai-sam�nak, hogy k�vesse. Meg�lltak a bej�rat el�tt, majd a n� megk�rdezte: - Ugye Saeko miatt nem volt�l itt? Ugye miatta hagytad itt az embereidet? – a k�rd�re vont nem felelt, csak dacosan elford�totta a fej�t. – H�t nem �rted meg, hogy tal�n m�r r�g Dayu sz�vets�gese? – elkezdte a m�sik karj�t teljes erej�b�l �t�getni, hogy levezesse a fesz�lts�g�t… a fi� engedte, hisz nem f�jt neki. N�m�n hallgatott… - Gondolkozz! Elvette az eszed a szerelem? – elkapta a kez�t �s m�lyen a szem�be n�zett… ink�bb szemreh�ny�an, mintsem d�h�sen. - Sosem… szerettem… �t. – Minden egyes sz�n�l egyre k�zelebb h�zta mag�hoz az ellenkez� him�t, ami v�g�l remegve borult a karjaiba. Nem s�rt soha �let�ben, a f�jdalm�t mindig mag�ban tartotta, minden indulata benne �lt… oly annyira, hogy majdnem felem�sztette a sok b�nat… de nem engedhetett az �rzelmeinek, k�l�nben m�g a sz�lei szerint sem lett volna t�bb� m�lt� arra, hogy szellem legyen… a v�re sosem v�ltozott volna meg, m�gis elvesztette volna azt, ami�rt � k�l�nb volt az egyszer� d�monokn�l. Az el�kel�s�g �s az �n�rzet mind azt mutatta, hogy � egy magasrend� youkai, nem s�llyedhetett le a haland�k szintj�re. Inu Taisho a h�t�ra tette a kez�t, majd �t�lelte a l�nyt. Szerette �t? Igen… mint egy j� bar�tot, vagy egy harcost�rsat… de mint n�t? Nem, nem volt k�pes beleszeretni… Tal�n m�st szeretett? Akkor mi t�rt�nt az el�bb? Tal�n �let�ben el�sz�r nem mondott igazat? * Eisaku hirtelen megmozdult, felemelte a katan�j�t v�zszintes helyzetbe �s Dayu fel� mutatott vele. - Dayu no Kajiwara… - kezdte olyan hangom, mintha �pp a hal�los �t�let�t olvasta volna fel. A hal�lnem pedig a legelviselhetetlenebb k�nokkal j�r� m�dszer lett volna… igaz, �n magam nem tudhattam, hogy vajon melyik lehet az. A megsz�l�tott csak vigyorgott, k�zben m�g szorosabban �t�lelte a l�nyt. - Ugyan m�r Eisaku-san! Csak nem akarsz a boldogs�gunk �tj�ba �llni? – a f�rfi kiss� habozott, majd szerelme fel� n�zett. - Ezt az utat v�lasztod, Chiyeko-chan? – a szolg�l� megszeppenve b�lintott, majd csak ennyit suttogott: - Gomen nasai, Eisaku-san… gomen… - a f�rfi ekkor fel�m n�zett, majd keser�en mosolyogni kezdett. - Seako… - a szemeiben m�lys�ges, le�rhatatlan csal�dotts�g t�kr�z�d�tt- szeret t�ged. – „Youkai-sama… szeret? Nem…” Biztos voltam benne, hogy egy fi�, aki olyanokat mond, mint nekem Inu no Taisho nem szerethet… de a szavai annyira �szint�n csengtek. - �s a szerelme a v�gzete… - Chiyekora pillantott - ahogy az eny�m is. - Azzal egyenesen a sz�v�nek szegezte a peng�t, �s az el�bbi mondata val�s�gg� v�lt volna, ha valaki nem tartja vissza, ha valaki nem r�ntja ki a hal�l kapuj�b�l. - Youkai-sama! – ki�ltottam fel meglepetten, mikor megl�ttam, hogy ki pr�b�lja visszafogni a kardot. Eisaku m�g mindig ellen�llt neki, ezzel megsebezte a kez�t, hiszen a katana (kard) �le megv�gta. - Hagyj, m�r nincs mi�rt �lnem! – Dayu kiss� ijedten indult kifel� a szob�b�l, de Inu Taisho abban a pillanatban kir�ntotta katon�ja kez�b�l a fegyvert, �s fel� haj�totta. Ha a dr�ga elrabl�m nem rendelkezett volna annyira �les hall�ssal �s kifinomult �rz�kekkel, ez a csap�s v�gzett volna vele. Meredten b�multa a shoujit (pap�rfal) �tf�r� peng�t, majd egy b�szke mosoly k�s�ret�ben megjegyezte: - Azt gondoltam, hogy enn�l t�bb eszed van. K�pes vagy egyetlen karddal ki�llni az eg�sz b�szke �szaki sereg ellen? Gaho, gyertek el�! – erre a v�kony falak szinte remegni kezdtek, mikor k�r�lbel�l h�sz f�rfi rontott be teljes harci szerel�sben a szob�ba. Ijedten kaptam a kezem a sz�m el�, hogy elfojtsam a halk sikolyt, mely kisz�kni k�sz�lt a torkomb�l. A k�t fi� morogni kezdett. - Macsk�k… - sosem l�ttam m�g annyira fesz�ltnek Youkai-sam�t. Fogalmam sem volt, mit tegyek: nem mertem megmozdulni, f�ltem, hogy ezzel �n magam is Dayu kegyetlen terv�nek egyik j�l m�k�d� b�b�j�v� v�lok. A vigyor tov�bbra sem fagyott le nemes arc�r�l, z�ldes szemeiben m�g mindig nem tudtam felfedezni a gonoszs�g egyetlen kicsiny szikr�j�t sem. Jobban eml�keztetett egy �des gyermek k�v�ncsi tekintet�re, ahogy r�m pillantott. Vid�m arccal f�rk�szte az �n arcomat, majd megsz�lalt, de tekintet�t nem emelte le r�lam. - Gaho? – a megsz�l�tott meglepetten v�laszolt. - Igen? - Mit gondolsz, hogyan adhatod valakinek a tudt�ra, hogy szereted? – a nekoyoukai vill�ml� szemekkel n�zett a vez�rre, majd nagyot nyelt �s �gy sz�lt: - Gondolom… megmondom neki. – ezen a katon�k j�t nevettek, �n pedig szinte belepirultam Dayu f�rk�sz� tekintet�be. - �s hogyha nem szeret viszont, mit tenn�l? – a m�sik egy kicsit merengett, csak ut�na v�laszolt. - Semmit. – nem tudta, hogy mire megy ki a j�t�k, de semmik�pp sem akart olyat mondani, ami az �n k�romra v�lt volna. M�g tervei voltak velem… - Ne hazudj nekem! Nem �rezn�l v�gtelen v�gyat arra, hogy megszerezd, amit akarsz? – elfordult, hogy l�ssa a k�rdezettet. – Nem? - De. – s�t�tte le a szem�t, erre Dayu visszan�zett r�m. �rtatlan, csillog� szemeiben j�t�koss�g rejtezett. Tal�n azon kevesek egyike volt, akit soha �letemben nem tudtam kiismerni. - Ha sehogy sem �rn�d el azt, amit akarsz, vagy m�r megkaptad volna… - itt Inu Taishora sand�tott, akiben a d�h �rezhet�en forrni kezdett – de m�r nem lenne sz�ks�ged r�, mert hogy �gy mondjam t�l k�nnyen megszerezted vagy unalmass� v�lt… - egyre jobban rettegni kezdtem, � pedig lassan v�gign�zett rajtam, minden egyes porcik�mra k�l�n�s figyelmet ford�tott, majd a kardra tekintett. Nagyon f�ltem, hogy mi lesz a v�lasz, de tudtam, hogyha b�rmit is tenne, azt Youkai-sama nem g�tolhatn� meg. Nem volt abban a helyzetben, �gy is t�ls�gosan kimutatta az �rz�seit. - Meg�ln�m. – hangzott el a v�gzetes mondat, amit�l a f�rfi eg�sz l�ny�t �tj�rta a diadal b�d�t� ereje. - Pontosan. Nos akkor Saeko-chan, b�cs�zz el sz�pen… - a sz�vemhez kaptam, �s lehunytam a szemem. A pill�imon egy forr� k�nnycsepp szaladt v�gig, majd egy utols�, fut� pillant�st vetettem arra a fi�ra, akit m�g �gy is… mindenhogy szerettem… �letemben el�sz�r v�ltem felfedezni arca kem�ny maszkja m�g�tt megb�j� l�ny�t… egy kis id�re azt l�thattam, hogy a mindig magabiztos tekintetben r�szv�t csillan. Tal�n nem is ez a j� sz� r�… nem tudn�m megmagyar�zni. Viszont m�r az a tudat, hogy m�gsem egy egyszer� haland� vagyok neki az ellens�ges ter�letr�l boldogs�ggal t�lt�tt el… m�r meg�rte �lni! Csak ez�rt az egyetlen m�sodperc�rt… boldogan indultam volna a m�svil�gra… – a t�rsalkod�n�dt�l! – megfagyott bennem a v�r. Egy halk, elhal� sikoly r�zta meg a d�bbent t�rsas�got. Dayu egy k�nnyed mozdulattal, m�g mindig engem n�zve sz�rta �t a h�ta m�g�tt gyan�tlanul �ll� Chiyeko has�t. – Ironikus, nemde? Az, akinek fontos volt sosem szerezhette meg, kinek viszont csup�n a j�t�kszere volt, annak l�bai el�tt hevert. Sz�nalmasak vagytok, haland�k! – ezeket a szavakat ak�r hozz�m is int�zhette, hisz pontosan �gy volt velem is, csup�n nem tudtam, hogy ki az, akinek �n fontos lehetek… Mindez m�sodpercek t�rtr�sze alatt j�tsz�dott le. Chiyeko, miut�n a palota ura kih�zta bel�le a fegyvert er�tlen�l hullott t�rdre. Eisaku kir�ntotta az Inu Taisho h�t�n l�v� kardh�velyb�l a peng�t, majd Dayunak rontott. Az er�, mely �tj�rta k�l�nb volt b�rmely szamur�j vagy d�mon erej�t�l: a bossz�v�gy �s a keser� f�jdalom �titatta sz�v�t �s elm�j�t. Az �szakinak �pphogy siker�lt kiv�denie a csap�st, Youkai-sama pedig r�m n�zett… olyan m�lyen a szemembe tekintett, mintha csak a lelkem legm�ly�ben kutatna valami ir�nt. Nem akartam megmozdulni, hihetetlen �rz�s volt, ahogy az arany szemp�r �sszefon�dott az eny�mmel. M�r biztosan tudtam, hogy mindenn�l jobban szeretem. Arra v�gytam, hogy megsz�ktessen, hogy felkapjon �s elvigyen, t�vol �szakt�l, minden szenved�st�l �s eml�kemt�l… hogy csak vele lehessek. A sorsom megpecs�tel�d�tt. Nem tudtam volna elviselni, hogy a kezei �ltal kelljen meghalnom, m�gsem akartam, hogy a terve miattam, az �n szem�lyes v�gyaim miatt menjen f�stbe. Boldognak akartam l�tni, �s ha erre a legjobb m�dszer Dayu f�lrevezet�se volt, akkor meg kellett tennem. A sz�vemnek ez egy olyan fels�bb utas�t�sa volt, aminek ugyan az elm�m ellentmondott, de nem tudta legy�zni. B�rmit feladtam volna, hogy ezt el�rjem! K�zben Eisaku a f�ldre l�kte a kast�ly ur�t, �gy s�jtott le r�, a k�t kard egy hatalmas csattan�s k�zben tal�lkozott, mikor Chiyeko hirtelen felny�g�tt. Erre a nyugati fel� fordult. „Ez az! Pont j�kor…” Gondolta Dayu, azzal teljes erej�b�l a f�rfi has�ba r�gott �s felpattant. - Eisaku, m�g sokat kell tanulnod, hogy velem v�gezhess! – emelte maga el� fenyeget�en a fegyvert, amin megcsillant a f�ny. Chiyeko hirtelen megragadta szerelme l�b�t, akinek arc�ra meglepetts�g �lt ki. - Dayu… �n… hogy tehet… - a v�r teljesen �t�ztatta a ruh�j�t, val�sz�n�leg m�r alig l�tott. – Eisa… sajn�lom… vidd el… innen! – azzal a feje, amit eddig nagy nehezen megtartott a f�ldre zuhant, kez�nek g�rcs�s szor�t�sa pedig megsz�nt. Chiyeko… elment. �r�kre. N�ma csend �llt be, mindenki mintha csak az � eml�ke el�tt tisztelegett volna. Inu Taisho hirtelen nekirontott Dayunak, b�r nem volt n�la fegyver. A t�rsa �rtetlen�l n�zett r�, ahogy a megt�madott is. Az �szaki ism�t a f�ldre ker�lt, de most egy nem katan�val, hanem m�rgez� karmokkal ker�lt szembe, amik semmik�pp sem t�veszthettek c�lt. - Dayu… most tal�lj ki valamit! Kivel fogsz legk�zelebb v�gezni? �tkozott! – erre Gaho �s p�r d�mon elindult fel�, de � m�g mindig ellens�ge nyak�t szor�tva, tekintet�t el nem emelve r�la sz�lalt meg. – Ha megmozdultok nem �li t�l! Eisaku, hozd m�r a kardot �s a l�nyt! – mindenki �rtetlen�l b�mult r�. – Nem hallottad? – a hangja kicsit megl�gyult. - Magunkkal visz�nk Saeko!