11. fejezet: A m�lt v�delme

Val�s�ggal megdermedt mindenki, mikor Inu no Taisho ajk�t ezek a v�gzetes szavak hagyt�k el. �rtetlenkedve n�ztem r�, majd Gahora, aki annyira meglep�d�tt, hogy m�g a sz�ja is t�tva maradt. Kis id� mult�n megr�zta a fej�t �s fenyeget�en fel� b�k�tt a fegyver�vel. - Abb�l nem eszel nyugati! – � v�laszk�pp csak Dayura mosolygott, akinek nyak�n�l m�g mindig ott f�nylettek a z�ldes m�rgez� karmok. - Kock�ztatn�d a vez�red �let�t? – a g�nyos vigyor hirtelen elt�nt az arc�r�l �s Eisaku fel� ki�ltott. – Nem hallottad? Indul�s! – A f�rfi biccentett, majd elindult fel�m, megragadta a csukl�mat �s maga ut�n h�zott. - Ne! Itt akarok maradni! – pr�b�ltam ellenkezni, hisz ezzel mindent t�nkretett volna, m�g teljes�teni akartam az egyetlen fi� k�r�s�t, akit szerettem… Persze itt nem arra kell gondolni, hogy nem akartam elszakadni Dayut�l, mert annyira megkedveltem… dehogy is! T�volt �llt t�lem, hogy azzal az �ntelt, bek�pzelt f�rfival maradjak �letem v�g�ig, az ok sokkal ink�bb az volt, hogy megbuktassam �t �s visszaszerezzem a csal�dom becs�let�t, az egykor b�szke �szak f�ny�t! Ehhez pedig az �n seg�ts�gemet k�rt�k, �s �n nem akartam megh�tr�lni! Soha! B�rmibe ker�l, megmentem �ket… nekem Dayu k�zel�ben kellett maradnom, hogy ez lehets�ges legyen. �szre sem vettem, de m�r valahol a kert v�ge fel� j�rtunk. Megr�ztam a fejem �s megtorpantam, majd egy hat�rozott mozdulattal kit�ptem a kezemet a k�zben enyh�l� szor�t�s�b�l. �rtetlenkedve pillantott r�m, ekkor megn�zhettem jobban „elrabl�mat”. Gy�ny�r�, lil�s szemei �s feket�s-lila haja volt, amibe a sz�l pajkosan belekapott. Hozz�m k�pest el�g magas, vonz� f�rfival �lltam szemben, aki t�relmetlen�l ny�lt a karom ut�n. - Eisaku-sama, maradnom kell! – h�z�dtam el. – Nem �rti, hogy miatta teszem? - Nem �rdekel. Ha azt mondta, hogy vel�nk j�ssz, akkor vel�nk j�ssz! – v�laszolta ellentmond�st nem t�r� hangon, majd er�sen elkezdett h�zni, de ism�t ellen�lltam neki. – K�rem, musz�j itt maradnom! Meg kell tennem… te nem tetted volna meg Chiyeko�rt? – T�rtem �t a mag�z�sr�l. Tudom, hogy ez nagyon kegyetlen k�rd�s volt, f�leg az el�bbi esem�nyek ut�n, de meg kellett k�rdeznem, hisz tudtam, hogy van sz�ve… gyilkos tekintettel n�zett r�m, de nem fordultam el. – Nem �ldozt�l volna fel mindent az�rt, hogy �t boldognak l�sd? – k�zelebb l�ptem hozz�, �s �n magam is meglep�dve saj�t b�tors�gomon, folytattam. – Ha azt k�rte volna, hogy menj el Keletre �s �lj meg egy sz�modra ismeretlen l�nyt, megtetted volna? – a f�ldre tekintett, nem akart a szemembe n�zni… �rtettem… legal�bbis �gy gondoltam, hogy �rtem. – Vagy ha megk�rt volna… - az eddigi kiab�l�som lecsendes�lt, ink�bb suttog�sba torkollott – hogy v�gezz azzal a l�nnyal, akit az�rt gy�l�l, mert a szerelme vele t�r�dik �s olyan vele, amilyenr�l � �lmodik… - felpillantott r�m �s a szem�ben annyira �szinte f�jdalmat v�ltem felfedezni, hogy �sszeszorult a sz�vem… sosem l�ttam m�g senkit ennyire… nem tal�lok r� szavakat. Tal�n sokan egyszer�en sz�nalmasnak mondan�k, de szerint az a sz�nalmas, aki �gy gondolja… az a m�ly �rzelem, amely ki�lt az arc�ra, amelyet egy �leten �t pal�stolnia kell… Akkor d�bbentem r� igaz�n, hogy mi ketten val�ban hasonl�tunk egym�sra… m�g csak aznap ismertem meg, de a k�zel�ben valami k�l�nleges dolgot �reztem. Valami le�rhatatlan nyugalmat �s bizalmat, amit nem tudok elmagyar�zni. M�smilyen volt, mint amikor Youkai-sam�val voltam, ez egyfajta �szt�n volt, tudtam, hogy benne b�znom kell. Mintha m�g az id�k kezdete el�tt ismertem volna meg… - Induljunk. – mondta halkan �s elindult el�ttem, olyan temp�ban, hogy tudjam k�vetni. Nem k�nyszer�ttet, megadta a v�laszt�s lehet�s�g�t. - K�sz�n�m… Eisaku… - suttogtam halkan, majd megfordultam, hogy visszainduljak a palot�ba, ahol rem�nyeim szerint minden a megszokott ker�kv�g�sban fog haladni. De term�szetesen, mint ahogyan azt az el�bbi p�r napban is megtapasztalhattam; az �let kor�ntsem ilyen egyszer�. Eisaku h�tulr�l elkapta a nyakam, majd hangosan kiab�lni kezdett, b�r nem �rtettem az elej�n, hogy mit mond; �m ahogy megl�ttam a velem szemben �ll� szem�lyt azonnal meg�rtettem, hogy mit akar. - Dayu, nah�t… te is meg�lted Chiyekot, itt az id�, hogy viszonozzam a kedvess�ged! – Megrettentem? Nem mondan�m… m�g �gy, a szor�t�s�t�l fulladozva sem f�ltem… balga voltam? Tal�n… csak �gy megb�zni egy ismeretlen f�rfiban, aki �pp az �letemre t�r? M�gis, ahogy nagy nehezen felpillantottam az arc�ra l�ttam, ahogy a d�ht�l zil�l, ahogy a szemeiben gy�l�let l�ngolt, ahogy a haj�ba belekap a sz�l… M�gis, sokkal embers�gesebbnek �s k�zelibbnek tal�ltam, mint p�ld�ul Rie-t, aki a n�v�rem volt. Azt hiszem az addigi tizen�t �v alatt szerzett tud�somat �s �szt�n�s �vatoss�gomat teljesen elvesztettem a k�zel�ben. M�g Youkai-sama hideg hangja sem �bresztett fel k�bulatomb�l, fogalmam sem volt a k�r�l�ttem zajl� esem�nyekr�l. - Mit tudsz te, ostoba Eisaku? Pont annyira neh�z a felfog�sod, mint a dr�ga szerelmednek! �s a sorsotok is k�z�s lesz! – Dayu fagyosan pr�selte ki a fogai k�z�l ezeket a szavakat, k�zben v�gig kardj�nak markolat�n tartotta a kez�t. A megsz�l�tott vicsorogni kezdett, majd felkacagott, mindezt �n nem vettem �szre, �m tudtam… valami cselre k�sz�lt… eszembe jutott valami… ez az arc… Honnan ilyen ismer�s? A gondolataim egyre t�volodtak ett�l a helyt�l, m�gis a k�zel�ben maradtak… ott, �szakon… a m�ltban… * Hirtelen megpillantottam k�t fiatal fi�t, akik nevetve �lnek a fa alatt. Mindketten tizenh�t �vesnek t�ntek, l�tsz�lag nagyon �lvezt�k egym�s t�rsas�g�t. Ekkor megl�ttam egy kisl�nyt, nyolc �ves lehetett. Boldogs�gt�l sug�rz� arccal futott fel�j�k, integetve jelezte, hogy j�n. Az egyik fiatal felkelt a hely�r�l, leguggolt �s kit�rta a karj�t, majd mosolyogva �t�lelte a gyermeket. - Nah�t, most ki a b�tyja, te vagy �n? – vonta k�rd�re sz�nlelt s�rt�d�tts�ggel a m�sik, mire annak arc�ra egy ravasz mosoly �lt ki. Abban a fi�ban a legid�sebb fiv�remet v�ltem felfedezni, a le�nyk�ban pedig Yumit. - Tudod mit? Elviszem innen! Gyere velem Saeko, elsz�k�nk! – Eddig mintha k�v�lr�l szeml�ltem volna az esem�nyeket, mikor azonban meghallottam a nevemet azonnal az eddig h�gomnak hitt l�ny szemsz�g�b�l l�ttam mindent. „Teh�t �n vagyok… gyermekk�nt” Felkapott, �n pedig nevetve kapaszkodtam a nyak�ba. Boldog voltam, mert vele lehettem. Akkoriban nem voltak bar�taim, mivel szinte sosem l�phettem ki a h�zb�l a sz�leim enged�lye n�lk�l. A Nap v�r�sre festette az eget, m�r csak p�r �ra lehetett napnyugt�ig. Csod�lkozva figyeltem a t�jat, ahogy azt megl�thattam az � karjaib�l… mert �letemben el�sz�r rep�lhettem, l�thattam a f�k koron�it fel�lr�l, ahonnan a madarak, de nem f�ltem a magass�gt�l… pedig kiskorom �ta rettegtem, m�g a h�zunk k�zel�ben 6 k�ny�k magas szikl�ra sem mertem felm�szni. De biztons�gban voltam, tudtam, hogy nem lehet semmi bajom. M�r nagyon r�g�ta mehett�nk, �s igen messzire jutottunk, mikor el�lmosodtam… aludni akartam… egy utols� pillant�st vetettem „elrabl�mra”, aki ezt �szrev�ve kedvesen elmosolyodott. A v�ll�ra hajtottam fejemet, �s lehunytam a szemeimet. Biztos voltam benne, hogy �des �lmok fognak hatalmukba ker�teni, hiszen a k�zelemben volt �, az egyetlen bar�tom. - Saeko… Saeko-chan… - ejtette ki a nevemet l�gy, ugyanakkor hat�rozott hangon. Lassan kinyitottam a szemeimet, �s d�bbenten vettem �szre, hogy a Hold m�r bevonta ez�st�s f�ny�vel a s�t�tk�k eget. Riadtan �ltem fel, de p�r pillanat m�lva zakatol� sz�vem lass�tott, mert r�j�ttem, ki keltett fel ilyen kedvesen az am�gy �des �lmomb�l. – Ideje indulnunk, m�r k�s�re j�r az id�. Azt hittem a b�ty�d gyorsabb… - s�hajtott, majd a kez�t ny�jtotta fel�m. Der�sen elfogadtam, majd m�r talpon is termettem, �m a nagy lend�lett�l a hajam eg�szen el�recs�szott az arcomba �s nem l�ttam t�le, a kezem pedig �ppen az �v�j�ben pihent. - Nem l�tok! – mondtam ijedten �s kap�l�zni kezdtem, mire � elsim�totta az arcomb�l a tincseket �s ism�t vigyorogni kezdett. – Mi az Eisaku-san? – k�rdeztem, de a v�lasz hamar meg�rkezett, ugyanis lehajolt hozz�m �s a fejemre tette a kez�t. - Saeko… - suttogta, majd a k�vetkez� m�sodpercben �sszeborzolta a hajamat �gy, hogy val�sz�n�leg egy j� �r�ba tellett rendbe hozni. De akkor az volt a legkisebb bajom! Az elej�n tiltakozva, k�s�bb pedig m�r nevetve pr�b�ltam kib�jni a t�mad�s al�l. - Ne, Eisaku-san! – kacagtam, mire � abbahagyta. Elkaptam a karj�t, �s kiss� szomor�an k�rdeztem: - Most t�nyleg haza kell menn�nk? – erre b�lintott, majd felemelt a f�ldr�l, hogy egyforma magas lehessek vele. - Igen, de m�g rengeteg id�nk van, am�g vissza�r�nk. – olyan b�tor�t�an n�zett r�m, hogy minden b�natom elsz�llt. „Igaz, messze van m�g a h�zunk” - Nem mehet�nk gyalog? – k�rdeztem, mik�zben letett a f�ldre, �n pedig fels�j�nek ujj�t h�zogattam. - Szeretn�l? – b�lintottam egyet, erre � r�m n�zett azokkal a s�t�tlila szemekkel, amikb�l teljes nyugalom �s bels� b�ke �radt. - Akkor indulunk? – biccentett, majd megfogta a kezemet �s elindult a s�t�t erd�ben. Neki nem jelentett gondot a t�j�koz�d�s, nekem viszont ann�l ink�bb, csak r� hagyatkozhattam, �s val�ban nem mentem neki egyetlen f�nak sem. - Eisaku-san, �n mikor fogok a s�t�tben l�tni? Mikor leszek olyan, mint te? – a k�rd�sem val�sz�n�leg meglepte, mert egy pillanatra megtorpant, majd folytatta az utat. - Mi�rt akarn�l olyan lenni, mint �n? Hidd el nekem Saeko-chan, jobb, am�g nem l�tod a vil�got, ami k�r�l�tted van. – Ezt az akkori gyermeki lelkemmel �gy fogtam fel, hogy �jszaka az erd� �tv�ltozik, a f�k lehullatj�k a leveleiket, az �llatok pedig valamilyen m�sf�le alakot �ltenek. Akkor, egyszerre a m�ltb�li �s akkori �nemmel egy�tt �rtettem meg, hogy mire gondolt. Abban az �vben kezd�d�tt a szellemek �s az emberek h�bor�ja, csat�kt�l voltak hangosak a falu utc�i, az erd� talaj�t pedig v�r �ztatta. Vesz�lyes dolog volt az akkoriban emberek �ltal uralt �szakon d�monnak lenni, �m Eisaku minden nap elj�tt hozz�nk. Nagyon j�l tudta, hogy az �let�vel j�tszik, de olyan volt, mintha � is a testv�rem lett volna! Mindig vigy�zott r�m �s velem volt, amikor sz�ks�gem volt r�. � volt az egyed�li, aki mindig meghallgatott, tudta, hogy mi b�nt �s mindig felvid�tott. Ez volt �, Eisaku… egy fi�, akit szerettem… a legjobb bar�tom, a b�ty�m �s a test�r�m egy szem�lyben. Tal�n ez�rt is engedte Yuuichi- sama, hogy youkai l�te ellen�re tal�lkozhasson a csal�dunkkal. - Mert t�ged nem b�nthat senki. Neked nem kell f�lned semmit�l, �s nekem sem, mert te vigy�zol r�m, nem? – k�rdeztem. Vagy ink�bb k�rtem? - Saeko… - meg�llt, majd mag�hoz h�zott, �n pedig meglepetten vettem �szre, hogy ideges… sosem l�ttam m�g olyannak, eg�szen remegett, mik�zben �t�lelt. - Mi a baj? – tettem fel neki ism�t egy k�rd�st. - Minden er�mmel azon vagyok, hogy vigy�zzak r�tok, hidd el nekem… - �rtetlen�l figyeltem, ahogy az eddig mindig higgadt Eisakut �thatja a f�lelem… f�ltett engem, b�r �n akkor err�l mit sem tudtam. – Veled leszek �s senki sem b�nthat… am�g �lek… - nem fogtam fel szavainak jelent�s�g�t, de tudtam… ezen az est�n valami olyan sz�vets�g k�ttetett meg, amit nem szak�that sz�t sem ember, sem szellem… egy elhat�roz�s, amire a biztos�t�k a leg�rt�kesebb kincs: maga az �let. - Saeko… Saeko-chan… - �bresztgetett k�l�n�sen kedvesen. M�r ahogy a nevemet ejtette, att�l is remegni kezdtek a t�rdeim… vagy csak a f�lelemt�l? Akkor m�r nem egy nyolc�ves kisl�ny pihent a karjainak szor�t�s�ban, hanem egy tizen�t �ves, �s m�r nem az, akit meg kell v�denie, hanem az, akit el kell puszt�tania. - I… Igen? - Mit gondolsz Saeko, ha most meg�llek, jobb lesz neked? – nem fogtam fel, hogy mire gondol, ez�rt hevesen ellenkeztem. - Mikor meghalok? Nem lesz! - Akkor legal�bb nem fogsz k�ts�gek k�zt �rl�dni, nem kell elviselned a szenved�st, amit ez a vil�g ny�jt. De el�rulok neked egy kis titkot … - suttog�ra fogta a hangj�t - am�g �lsz te leszel Nyugat �s �szak h�bor�j�nak d�ja, egy eszme, ami�rt harcolnak, egy gondolat, ami nem hagyja �ket nyugodni… nem mint Saeko fogsz l�tezni, hanem mint egyfajta jutalom, amit hajszolnak, ami ut�n kutatnak, amit nem veszthetnek el. Addig j� neked kicsi Saeko, am�g egyik oldalhoz sem tartozol. A legjobb, ha elsz�ksz… indulj el Keletnek, feltartom �ket… P�r m�rf�ldre innen van egy h�z, ott biztons�gban leszel! Fuss, ez az egyetlen es�lyed az �letre! – azzal ell�k�tt mag�t�l �s el�h�zott az obij�b�l egy k�st, amit egyenesen Dayu karj�ba v�gott. – Fuss, Saeko! – nekirontott ellens�geinek, �n pedig egy utols� pillant�st vetettem r�… tudtam, hogy megv�d. Az �lete �r�n is… de megv�d.