13. fejezet: A hanyatl� csillag

Mosolyogva, testv�reimmel kar�ltve l�ptem �t az ajt�n, �s hihetetlen gyorsas�ggal kib�jtam a cip�mb�l, m�g a kis Yumi m�g el sem kezdte levenni az �v�it. A szob�b�l egy sz�momra oly ismer�s hang hallatszott ki: - Kazuma… - suttogta halkan. – � az? - Igen, ap�m! – v�laszolta neki. A h�zban igencsak s�t�t volt, csak onnan, ahol az �desap�m tart�zkodott �radt ki a gyerty�k �desen andal�t�, ugyanakkor sejtelmes f�nye. - Vezesd be. – majd egy k�h�g�s hallatszott. Bevallom, �sszeszorult a sz�vem, rettegve l�ptem be. Yuuichi-sama vil�g�let�ben �leter�s �s b�lcs ember volt, f�ltem, hogy a h�bor� miatt nagyon megv�ltozott. Kazuma elengedte a kezem, majd h�tr�bb l�pett. A helys�gben olyan �t tatami f�rt el, k�z�pen egy kis asztal foglalt helyet, rajta k�t gyertya. A futon a sarokban ter�lt el, igencsak k�s�rteties hely volt… - Kazuma, t�vozhatsz. – a b�ty�m fejet hajtott majd beh�zta az ajt�t. – �lj le Saeko. – n�zett r�m, �n pedig sz� n�lk�l engedelmesedtem. A kezdeti vid�ms�g, ami bet�lt�tte a l�gk�rt elt�nt, hely�ben k�nos csendet hagyott. – Be kell vallanom, nem hittem, hogy ennyire meg tudsz v�ltozni p�r nap alatt. – feln�ztem az arc�ra, ami most beesett volt, a szem�b�l a b�szkes�g f�nye kihunyni l�tszott. – Nem hittem, hogy pont te… pont te leszel az, aki miatt ennyit kell szenvednie a csal�dnak, m�g te a k�nyelmes palot�ban mindent megteszel, amit csak k�rnek t�led! – ki�ltott r�m. �sszer�zk�dtam a hangj�t�l, ugyanakkor a harag j�rta �t a testem. - Yuuichi-sama… ez nem igaz! Szemenszedett hazugs�g! Sosem tettem olyat, ami�rt ki�rdemeltem volna a haragj�t �desap�mnak! Most t�ved… – lejjebb vettem a hangom, � pedig felpattant a hely�r�l. A k�vetkez� pillanatban egy hatalmas csattan�st hallottam, nemsok� a f�ld�n tal�ltam magam k�nnyeimmel k�szk�dve. - Hogy mer�szeled?- Az arcom �gett a f�jdalomt�l, de visszat�rdeltem a helyemre. – Azok ut�n, amiket hallottam… - Miket? - Hogy el�sz�r a nyugati vez�rrel l�ttak, aki egy d�mon, ut�na meg azzal, aki miatt ide jutottunk! – ord�tott r�m. Amennyire csak tudtam, visszafogtam a k�nnyeim, de nehezemre esett, hisz nem hittem volna, hogy m�g � is csal�dni v�lt bennem… - Mindenre volt okom… - kezdtem, de h�tat ford�tott nekem. – �desap�m… - folytattam. – Higgye el, hogy a szellemekr�l alkotott k�p rossz! Hogyan lehet valakit amiatt el�t�lni, aminek sz�letik? M�r l�ttam a d�monok �s az emberek vil�g�t is… �s azt kell mondanom, hogy rosszabbak vagyunk! – d�h�sen pillantott r�m, de nem hagytam abba, csup�n kicsit halkabbra fogtam a hangom. Nem tudtam, mit fogok mondani… azt mondtam, amit �reztem – Nem… tal�n nem. Mivel vannak j� �s rossz haland�k is, ahogy youkaik is. Nem hiszem el, hogy egy olyan b�lcs �s megfontolt ember, mint �desap�m csak �gy el�t�l valakit… - ahogy ism�t r�m n�zett meglepetts�get v�ltem felismerni az arc�n. – Ha megismern� �ket l�tn�, hogy igenis vannak j� szellemek is! - Szereted �t, igaz? – Nem tudtam, mit feleljek… �n magam sem voltam tiszt�ban az �rzelmeimmel. F�leg a mai nap ut�n… - �n… �n… - let�rdelt velem szemben. - Most v�laszolj �szint�n… - m�r el�re f�ltem a k�rd�st�l, de beleegyez�en biccentettem. – Te �s Dayu… az a f�rfi, aki ezt a rem�nytelen helyzetet okozta a csal�dnak… ti…? - „H�t � is azt hitte?” Mosolyogva lehajtottam a fejem, majd engedve minden �rz�st ki�lni az arcomra v�laszoltam. - Nem. – Nem kaptam v�laszt, de nemsok� olyan k�l�n�s dolog t�rt�nt velem, mint soha �letemben. Az �desap�m… meg�lelt. Soha, tizen�t hossz� �v alatt egyszer sem �lelt meg… de most igen. – �desap�m… - suttogtam, majd engedtem, hogy a k�nnyeim kicsorduljanak. Boldog voltam, mert tudtam, hogy hitt nekem… tudtam, hogy b�zik bennem, b�rmit is hall… Sok�ig, hossz�-hossz� percekig meg sem tudtam sz�lalni… minden eml�kem el�t�rt, nem hagyta t�bb� elfojtani �nmag�t. Kit�rt a m�lyb�l a f�nyre, �s nem z�rhattam vissza a s�t�tbe. - Hozz� kell menned Naokihoz. – ez sz�ven �t�tt. B�r tudtam, hogy ismerem ezt a nevet, az els� pillanatokban nem tudtam hov� tenni. V�g�l r�j�ttem… - Mi? Nem lehet… Yuuichi-sama… nem tehetem! – bontakoztam ki a sz�l�i �lel�sb�l. – Nem lehetek boldog mellette! - Tudom… de ez a k�teless�ged. Nem teheted meg, hogy ellen�llj. Sajn�lom… nem esett, csup�n egy �jszak�n �t, �s nem is fog… a mi sorsunk is a term�st�l f�gg, mint mindenki�. - De nem! Kiz�rt! - Hov� lett az engedelmes l�nyom? – Ki�ltott r�m, �n pedig szomor�an tekintettem vissza r�. - Sajnos sosem l�tezett… Az�rt sz�ktem meg, mert makacs vagyok, �s nem vetem al� magam senki akarat�nak! B�rhogy is pr�b�lom, nem megy! A sz�vem m�st dikt�l… �s ez a sz� er�sebb minden parancsn�l �s k�teless�gn�l. Sajn�lom… - �desap�m nem v�laszolt, csak felkelt �s jelezte, hogy t�vozzak. Illedelmesen meghajoltam, majd kisiettem a szob�b�l. Az ajt�ban megl�ttam az �desany�mat, aki ut�nam ment be a helys�gbe. - Tal�n t�l szigor�ak vagyunk, de �gy kell lennie. Meg kell �rtened, ahogy neki is. – mondta �desany�m. Yuuichi-sama meredten n�zett maga el�. – Mi a baj? - Semmi… csak t�l hamar feln�tt… * �sszezavarodottan s�t�ltam ki a szob�b�l, mikor Yumi a kezem�rt ny�lt, de csak megsimogattam a fej�t, k�zben nem �lltam meg. Ebb�l meg�rtette, hogy most jobb, ha nem sz�l hozz�m… ez egy jel volt, amit mindketten �szt�n�sen ismert�nk. Bele sem b�jtam a cip�mbe, azonnal kimentem a h�zb�l �s le�ltem. A Hold f�nye a szokottn�l halv�nyabb volt, a felh�k s�t�t f�tyolk�nt vont�k k�r�l, a csillagok is elb�jtak a rejt�lyes �jszakai �gbolt k�dj�ben. „Eddig mindig utat mutattak nekem? Nem…” Nem volt semmi k�l�nleges kapcsolatom az �jszak�val, nem volt k�l�n�s hat�ssal r�m. Egyszer�en csak volt, �s nekem m�r az �letem r�sz�v� v�lt, �gy a hi�ny�t nehezen viselem el. Gondolataimba m�lyedten n�ztem az eget, nem is figyelve semmire. - S�t�t az �jszaka, nemde? – riasztott fel valaki az �lmomb�l, pedig nem is aludtam… - felpillantottam r�, majd vissza az �gre. - Val�ban. – feleltem t�m�ren. A sz�l hirtelen belekapott s�t�tbarna hajamba, �s eg�szen az arcomba f�jta. Eisaku felnevetett, mire �s ism�t r�n�ztem. Mosolyogva pr�b�lta elt�rni lil�s haj�t a f�le m�g�, mit ne mondjak, igen kis sikerrel, ez�rt h�trad�lt, karj�val megt�masztottal fej�t �s oldalra fordult. - Tudod Saeko, amikor a legs�t�tebb az �jjel, akkor valakinek az �lete megv�ltozik. – �rdekl�dve n�ztem r�, m�g a sz�l is elcsitult kiss�. – N�zz az �gre! Mit l�tsz? – k�rdezte. Figyeltem, de most sem s�gott nekem semmit, nem mutatott semmit. - A felh�ket. - K�oszt. – mondta. – K�osz �s z�rzavar, ami eltakarja �s t�nkreteszi a f�nyt �s az �szintes�get. Mert mi az �jszaka? - A nappal ellent�te. – feleltem csendesen. - Mi�rt? Mert az egyikben a s�t�ts�g, a m�sikban a vil�goss�g uralkodik? – Nem gondoltam volna, hogy egyszer �n leszek az, akinek Eisaku, a nyugatiak nagy katon�ja �s Dayu, az �szakiak ura is err�l az �r�k k�rd�sr�l fog besz�lni. Ha az Nap �s a Hold nem is, de �k ketten �r�k�s ellent�tek voltak. – Mindkett�ben megvan ugyan�gy a f�ny, csak �jszaka nem l�tod meg olyan k�nnyen, mert nem olyan egy�rtelm�. – a sz�l ism�t felt�madt. Er�teljesen suhant kereszt�l a f�k levelei k�z�tt. – Mondd meg nekem, te l�tod a f�nyt, ami k�r�l�lel? – nem �rtettem, mire c�loz, ez�rt v�gign�ztem magamon. - Nem… nem l�tod. Nem is baj, Saeko. R� fogsz j�nni, mire gondoltam. Egyetlen tan�csot adhatok neked. Ne mindig azt tedd, amit a sz�veddel helyesnek l�tsz. – felkelt a hely�r�l �s elindult befel�, de megtorpant az ajt�ban. – De ha nincs es�ly, hogy legy�zd, halld meg a szav�t. V�ltsd le ezt a r�mes kimon�t, a bels� szob�ban tal�lsz egy m�sikat. �s f�r�dj le! – adta ki az utas�t�sokat, majd beh�zta az ajt�t. A szavai a f�lemben csengtek: „Ha nincs es�ly, hogy legy�zd, halld meg a szav�t. Nincs es�ly… nem �rtem! Nem l�tom a f�nyt, nem… nem tudom, mit kell tennem… Halld meg a szav�t.” Felpillantottam az �gre �s megl�ttam egy icipici csillagot, aminek f�nye nem jelentett semmit… a felh�k hamar eltakart�k. Szomor�an felt�p�szkodtam �s azt k�v�ntam, hogy a csillagnak siker�lj�n… ha m�r nekem nem. „Legyen �gy” Gondoltam lemond�an �s bes�t�ltam a h�zba. * Nem sz�lt hozz�m senki, csak n�ztek r�m, mikor elhaladtam el�tt�k. Igencsak zavart ez a helyzet, ez�rt amilyen gyorsan csak tudtam - az illend�s�g szab�lyain bel�l- s�t�lni, �gy siettem be a szob�ba. Kinyitottam a szekr�nyt, ahol az egyik polcon puha, v�konyka t�r�lk�z�k sorakoztak. Felkaptam egyet �s kivettem egy szer�ny, vil�gosk�k, ny�ri yukat�t (ny�ri kimon�), mell� egy �vet. Nagyon meleg volt az id�, hab�r a sz�l er�sen f�jt. Elindultam balra, �t a foly�s�n, mire r�j�ttem, hogy elt�vedtem abban a kis h�zban. Jobbra kanyarodtam, �gy olyan szem�lybe botlottam, akinek a t�rsas�g�ra a legkev�sb� sem v�gytam. - Hitoshi-san. – biccentettem fel� egyet, majd sietve elhaladtam mellette. Olyan dolog t�rt�nt ekkor, amire nem sz�m�tottam. Egy kacaj… egy g�nyos nevet�s kezdem�nye. �rtetlenkedve pillantottam r�. - Csak nem t�vedt�l el? – k�rdezte mosolyogva, mire �n les�t�ttem a szemem. Nem szerettem, ha esetlennek tartanak, de igaza volt. – J�l van, gyere velem! – s�hajtott, majd elindult. Kiss� tart�zkodva, n�gy l�p�s t�vols�gr�l k�vettem. P�r kanyar ut�n megpillantottam a f�rd�t, a g�z�lg� v�z l�tv�nya hatalmas �r�mmel t�lt�tte el sz�vem. Vid�man meghajoltam, mire � sarkon fordult �s elt�nt a szemem el�l. Boldogan beh�ztam az ajt�t �s nekil�ttam a f�rd�snek. Undorodva vettem le a kimon�t, amit Dayut�l kaptam, de finoman �sszehajtva tettem le. A f�rd� gyakorlatilag igen egyszer� volt, nem igaz�n az �szaki palota mint�j�ra k�sz�lt: egy h�rom k�ny�k magas, f�b�l k�sz�lt d�zsa, amibe val�sz�n�leg a h�z szolg�l�ja hozott nemr�g friss vizet. Mellette egy kis �vegcse olaj volt, amir�l hirtelen eszembe jutott valami… eml�keztem, hogy az obimba rejtettem a m�rget… de m�r nem tal�ltam ott… megr�ztam a fejem, �s �jra �tkutattam, de nem tal�ltam. Ekkor be�tl�tt egy k�p… Eisaku elkapott… elvette volna? V�g�l is megvolt r� az es�lye, de ennek nem lenne �rtelme. „Tal�n nem akarja, hogy m�gis haszn�ljam…” M�lyet s�hajtva �s a fejemet cs�v�lva t�ztem fel a hajam �s m�sztam be a kellemes v�zbe. J�les�en simogatta a b�r�m, v�gre volt id�m gondolkozni… teljes nyugalomban eld�nthettem a sorsomat. „Mindenki azt akarja, hogy ne tal�lkozzam t�bbet Youkai-sam�val, �s hogy ne �rtsak annak a kegyetlen Dayunak, no meg menjek feles�g�l egy ismeretlenhez. Nyilv�nval�, hogy mivel nem akarom, �s nem is fogom megtenni. De legyek olyan, mint Dayu? Tartsam fenn a l�tszatot, vagy �szint�n valljam be a sz�leimnek? Egy �leten �t gy�l�ljenek emiatt? �s… ott van Seiya is. Inu no Taisho, a Nyugat �r�k�se biztosan nem fog ellenszeg�lni, akkor meg mit akarok �n, egy egyszer� �szaki l�nya?” Lehunytam a szemeimet �s v�giggondoltam az ut�bbi egy h�t esem�nyeit, hogy v�gre r�j�hessek, mit akarok. De egy�ltal�n mennyire er�s az akaratom? K�pes let�rni a k�teless�g bilincs�t? Ekkor ism�t egy k�pet l�ttam… m�g aznap t�rt�nt… p�r �r�val azel�tt. - Az eg�sz csak sz�nj�t�k! – ki�ltottam fel meglepetten. Egyszer�en nem tudtam elhinni, hogy addig nem j�ttem r�… mindennek jelent�s�ge volt! Minden egyes sz�nak, a m�reg elt�n�s�nek… Mindenki m�sok �rzelmeivel j�tszott, m�g ha tudt�n k�v�l is. Az �let egy j�t�k… v�gzetes j�t�k. Tal�n Youkai-sama m�gsem az�rt mondta ezt, hogy megut�ljam? Tal�n figyelmeztetni akart, hogy ne b�zzak senkiben… „M�gis szeret?” Ett�l a gondolatt�l fel�l�nk�lve ugrottam ki a v�zb�l, majd ny�ltam a t�r�lk�z�m ut�n… �m az ajt� kiny�lt �s alig volt id�m magam el� kapni. - Hitoshi-san… mit keresel itt? – k�rdeztem t�le zavartan, � pedig csak n�zett r�m. – Hitoshi-san… - sz�l�tottam meg hangosabban. – Becsukn�d az ajt�t k�rlek? – hossz�, �r�knak t�n� m�sodpercekig meg sem mozdult, farkasszemet n�ztem vele. Nemsok� b�lintott egyet, majd az ajt� becsuk�dott… �m mindketten ugyanazon oldal�n �lltunk…