14. fejezet: Sz�ktet�s

 Remegve �lltam a pillant�s�t, k�zben azon t�n�dtem, hogyan ker�lhetek mindig ilyen helyzetekbe, no meg a lehets�ges menek�l�si �tvonalakon t�rtem a fejem. Mikor elindult fel�m, h�tr�lni kezdtem, de � egy gyors mozdulattal el�ttem termett. Felemelte az �llam, bennem pedig megfagyott a v�r… - Ne f�lj t�lem Saeko… �n vagyok Naoki. – suttogta halkan, mire k�bulatomban kiesett a kezemb�l a t�r�lk�z�m. Ut�na akartam kapni, de ebben Hitoshi megakad�lyozott. - Engedj el! – �t�ttem el a kez�t, de � k�nnyed�n lefogta az eny�met. - Nem tehetem, t�l sok�ig v�rtam. – suttogta halkan, majd h�zott k�zel mag�hoz. Ugyanaz a sz�rny� �rz�s fogott el, mint Dayu szob�j�ban voltam. - Hitoshi, eressz m�r! – mintha meg sem hallott volna �lelt �t. – Menj ki innen azonnal! – ord�tottam r�, de mit sem haszn�lt. - Maradj csendben! – azzal k�zelebb hajolt hozz�m �s most m�r meg is cs�kolt. Teljesen megdermedtem, nem tudtam megmozdulni. Annyira ismer�s volt, r�pillantottam az arc�ra, �s a tekintet�t is mintha m�r megannyiszor l�ttam volna. Nem k�l�n�s? P�r �r�val ezel�tt azt sem tudtam, hogy egy�ltal�n l�tezik, most pedig… nem voltam tiszt�ban semmivel, nem �rtettem saj�t magam… mintha csak egy megszokott esem�ny lenne az �letemben, mintha m�g j�l is esne. Ahogy ezen gondolkoztam, eszembe jutott egy cs�k… egy cs�k, amire v�gytam… „Youkai-sama…” Az er� visszat�rt bel�m, majd hatalmasat l�ptem Hitoshi l�b�ra, felkaptam a kik�sz�tett ruh�t a hely�r�l, elfutottam az ajt�ig �s elh�ztam, majd kirohantam rajta. - Saeko-chan! – ki�ltotta meglepetten az �pp befordult Eisaku, majd kapta el r�lam a tekintet�t. – Azt mondtam, hogy vedd le azt a kimon�t, de gondoltam, hogy az�rt a yukat�t felveszed… - Eisaku-san, seg�ts! – rohantam a h�ta m�g�, amit � �rtetlen�l n�zett. - Mi a baj? – k�rdezte t�lem, �n ek�zben magamra kaptam a ruh�t, �gy a szem�be n�zhettem. - Hitoshi… - a szemeimbe k�nnyek gy�ltek, Eisaku pedig lehajtotta a fej�t. - Mit tett veled? – nem v�laszoltam, erre a szem�ben d�h�t v�ltem felfedezni. – Megkeresem… ezt nem �szhatja meg! – ki�ltotta d�h�sen, de �n a karja ut�n kaptam. - Ne… ne b�ntsd… - a k�nnyeimet �s a torkomban l�v� hatalmas gomb�cot legy�zve ny�gtem ki ezeket a szavakat. – Yuuichi-sama nagyon m�rges lenne… - De ha egyszer�en… - Ne t�gy semmit… k�rlek! – v�gtam a szav�ba, mire � megenyh�lni l�tszott. - K�l�nleges l�ny vagy Saeko, ezt mindig is tudtam. De aki t�ged megs�rt, annak b�nh�dnie kell… meg�g�rtem, hogy vigy�zok r�d, b�r nem hiszem, hogy eml�kszel r�… - azzal be is l�pett az o-furo-ba, �m meglepetten pislogott r�m, majd t�m�ren v�laszolt – Nincs itt. - Micsoda? Nem, nem sz�m�t… - tereltem vissza a gondolataimat - az eml�keim visszat�rnek, nagyon lassan… de sosem tudtam, hogy ilyenek t�rt�ntek velem, meg azt sem, hogy ismertelek t�ged. – �gy l�ttam, hogy elszomorodik, b�r tov�bbra is farkasszemet n�zett velem. – Most viszont igen… Eisaku… annyira f�ltem! – k�zelebb l�pett hozz�m, �s �t�lelt… de nem �gy, mint Naoki vagy Dayu… nem. Biztons�gban �reztem magam, mint kisl�nykoromban, az egyik kez�t a h�tamra tette, a m�sikkal a hajamat simogatta, ahogy �n tettem Yumival, amikor s�rt… vagy ahogy Kazuma tette velem. Percek m�lva m�r teljesen megnyugodtam, de nem akartam, hogy elengedjen. Hi�nyzott nekem az �vek sor�n… hi�nyzott, m�g ha nem is tudtam, hogy l�tezik… * Youkai-sama felkelt a hely�r�l, majd kis�t�lt az erk�ly�re. Napok �ra el�sz�r aludhatott fed�l alatt, k�nyelmes futonon, a nyugati palota hatalmas szob�j�ban. Vil�g�let�ben azt a t�jat l�tta, ami akkor a szeme el� t�rult, mindig leny�g�zte a sz�ps�ge. Most viszont �resnek �rezte… visszas�t�lt az �gy�hoz �s leheveredett r�, mikor kopog�st hallott az ajt� fel�l. - Szabad. – mondta k�z�mb�s hangon, mire amaz kit�rult �s egy f�l�nk l�ny l�pett be rajta. Egyszer�, v�kony yukat�t viselt, a haja fekete volt �s l�gyan omlott a v�ll�ra, s�t�tbarna szemeiben t�tov�z�s t�kr�z�d�tt. - Inu no Taisho-sama… - suttogta halkan, miut�n beh�zta maga m�g�tt az ajt�t – Az �desapja hivatja. Az k�rte, hogy jelenjen meg a nagyteremben, mikor a Nap felkel. - J�l van. – v�laszolta unottan, majd lehunyta a szem�t, jelezve, hogy t�vozhat. De nem mozdult, csak �llt egyhelyben �s figyelt. – Van m�g valami Izumo? – k�rdezte, a le�nyz� pedig val�sz�n�leg meglep�d�tt nev�nek hallat�n. Ez volt az egyik ok, ami miatt a szolg�l�k szerett�k. Nem csak az�rt, mert finomvonal� arca er�t sug�rzott, hanem mert mindenkivel t�r�d�tt, akit ismert. Nem az a kegyetlen �rfi volt, aki azt hitte, hogy mindent megtehet… - Inu no Taisho-sama… szeretn�, hogy itt maradjak �jszak�ra? – a fi� felpillantott r�, � pedig m�r nem tudta hogy eltakarni v�r�sl� arc�t. �rdekl�dve v�rta a v�laszt, de Youkai-sama csak elmosolyodott. Izumo m�r a kezdetekt�l fogva szerette �t, de eddig m�g sosem kellett ilyet tennie. �m a kast�lyban rengeteg v�ltoz�s t�rt�nt, �s a szolg�l�k feladatk�re igencsak megv�ltozott… volt, aki a konyh�ra ker�lt, volt, aki a szob�k rendezget�s�t �s tiszt�ntart�s�t kapta feladatul… �s volt, aki azt, amit Dayu sz�nt a sz�p l�nyoknak… - �s mit gondolsz, mit tenn�k, ha itt maradn�l? – ha lehet, m�g pirosabb lett, mire a m�sik felpattant, �s sz�p lassan k�zeledett fel�, majd mellette termett. - Izumo… - suttogta egyenesen a f�l�be, majd elt�rte a haj�t, �pp hogy hozz��rjen a nyak�hoz. Tudta, hogy ezzel milyen hat�st v�lt ki bel�le. - Igen? – k�rdezte elhal� hangon, �s m�r nem f�lt, v�gyott r�, hogy vele maradhasson… m�gis f�lt. F�lt t�le… - Menj aludni! – azzal megfordult, �s az ablaka fel� vette az ir�nyt. Izumo m�g mindig reszketett, de nem akarta otthagyni… nem merte – M�g mindig maradni akarn�l? – s�t�tte le a szem�t. – Tal�n majd m�skor. A holnap nagy nap lesz mindannyiunk sz�m�ra, sok dolgunk lesz. – a le�ny m�lyen meghajolt, majd kisietett a h�l�szob�b�l. Mikor beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, finoman nekid�lt �s h�l�san gondolt r�… r�, aki tal�n �let�ben el�sz�r igaz�n j� volt hozz�… * Kazuma nyugtalanul s�t�lt v�gig a folyos�n, rossz el��rzete t�madt. „Biztosan csak k�pzel�d�m…” befordult, akkor megl�tta, ahogy Eisakuval besz�lek, akkor �szt�n�sen a falhoz simult… - Hitoshi… - „Saeko s�r? Vajon…” Ekkor a f�rd�b�l kilop�dzott az eml�tett szem�ly. - Mit tett veled? – Akkor � is pont erre gondolt…- Megkeresem… ezt nem �szhatja meg! - Ne t�gy semmit… k�rlek! – hallgatta a szavaimat, fesz�lten figyelt… - „�gy van… Tal�n Eisaku nem tesz semmit… de �n igen…” Azzal elindult arra, amerre �t l�tta t�vozni. Nem kellett sok�ig mennie, h�l�j�nak ajtaja t�rva volt, � pedig az ablaka mellett �lt �s n�zte a holdvil�got. De nem ment be… hossz� ideig csak �llt �s figyelt… - Hitoshi! – h�zta be maga m�g�tt d�h�sen a shouji-t. (pap�rfal, ajt�t �p�thetnek bele) - Kazuma, de j�, hogy itt vagy, �pp… - Mit m�velt�l vele? – r�ntotta fel �l�helyzet�b�l. - Mir�l besz�lsz? – �t�tte el a kez�t. – V�gig itt voltam… egy�ltal�n kivel kellett volna mit tennem? – tekintett m�rgesen bar�tj�ra. - Hogy mersz nekem hazudni? Tudom, hogy a f�rd�ben volt�l! – a f�rfi elkapta a tekintet�t. - Fogalmam sincs, hogy mir�l besz�lsz. Tal�n ma t�l sok sak�t (rizsbor/rizsp�linka) itt�l, m�r k�pzel�dsz is… - Arr�l volt sz�, hogy megv�ded, nem arr�l, hogy… - Hogy? – ekkor h�ztam el az ajt�t �s n�ztem r�juk szemreh�ny�an. - Itt az ideje, hogy elmes�lj�tek nekem. – mondtam, azzal ellentmond�st nem t�rve elhaladtam el�tt�k, majd le�ltem az ablak al�. - Mi az, amit nem tudsz? – mivel hallgat�ztam, r�j�ttem, hogy Hitoshi-san feladata a v�delmem… de biztosan � Naoki? �s hol a m�reg? - Az �letem t�rt�net�t. – Kazuma m�lyet s�hajtott, majd �gy sz�lt. - J�l van Onee-chan. (Fiatalabb l�nytestv�r) De ehhez Eisaku is kellene… Hitoshi-san, elmenn�l �rte? - Mi�rt �n? – j�tt a k�rd�s, amire egy gyilkos tekintet volt a m�lt� v�lasz. – Csak nem f�lted t�lem? Meg�g�rem, hogy nem teszek semmit. B�zz bennem! – b�r nagyon meggy�z� volt, nekem m�gsem tetszett ez az �tlet. - Rendben. – azzal elindult kifel�. - Ne, Onii-san! (id�sebb fi�testv�r) – kaptam a karja ut�n, tal�n t�l nagy f�lelemmel a hangomban. - Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj. – azzal kil�pett �s ism�t egy bez�rt szob�ba ker�ltem Naokival.. a fi�val, akit nem szerettem, m�gis a jegyesemnek mondhattam. Idegesen dobogtam az ujjaimmal t�rdemen, aminek hangja abban a fesz�lt csendben, mint sikolyok sz�zai t�lt�tt�k be a helys�get. - Egyet�rtek a b�ty�ddal… nyugodj m�r meg v�gre! – b�r az � sz�j�b�l ink�bb inger�lt felsz�l�t�snak hallatszott, mintsem testv�ri nyugtat�snak. – Gyere velem! – kapta el a kezem, �s h�zott az ajt� fel�, de �n a kis asztalk�ba kapaszkodtam, ami a futon mellett helyezkedett el, kis h�j�n elh�ztam a hely�r�l. - Csak nem hiszed, hogy ezek ut�n veled megyek? – tettem fel a k�rd�st dacosan. – Oniisan! – ki�ltottam, de � a befogta a sz�mat. - Most meg akarod tudni a m�ltad? Azt itt is megteheted… de �n egy olyan j�v�t mutatok neked, amir�l nem is �lmodsz… azzal, akit igaz�n szeretsz! – a szavam is elakadt… sz� szerint, ez�rt is b�torkodott elengedni. – Tudom, hogy nem szolg�ltam r� a bizalmadra, de hidd el, hogy neked akarok j�t… megsz�ktetlek! – azzal megragadta a karom, de �n meg�lltam. - V�rj k�rlek! Pap�r… musz�j! K�ny�rg�m! Levelet kell �rnom… - ki�ltottam fel. - Nincs id�nk, mindj�rt itt lesznek! – s�rgetett. - De…- azzal mintha csak a saj�t h�l�mban lettem volna, h�ztam ki a fi�kj�t, �s vettem ki egy pap�rt, majd a leggyorsabb �r�sommal k�rm�ltem le a mondanival�mat. �m olyat is tal�ltam a rizspap�rok mellett, amire nem sz�m�tottam… „M�gsem Eisaku vette el? De akkor…” elemeltem a kis �vegcs�t… mert nem m�st tal�ltam, mint az elveszett m�rget. Gondosan �sszehajtottam az �zenetem – m�r amennyire az id�m engedte – �s nyugodtan biccentettem. - Indulhatunk! - V�gre m�r! – ism�t h�zni kezdett, de most m�r, mivelhogy nem ellenkeztem nem volt neh�z dolga. Ketten futottunk… egym�s kez�t fogva. Aki nem ismerte a helyzetet biztosan gyermekkori bar�tnak vagy szerelmesp�rnak l�tott minket, pedig nem voltunk azok… - �s mindent elmondasz? – k�rdezte egy lila haj� f�rfi, mi pedig a falnak d�lt�nk, ink�bb azt mondan�m, hogy engem a falhoz nyomtak… - Persze… - Eisaku meg�ll�totta a b�ty�m. - T�nyleg? A legapr�bb r�szleteket is? - B�r megtehetn�m… de sosem tudhatja meg az igazs�got. Sajn�lom Eisaku… - Akkor majd �n… - indult el Hitoshi szob�ja fel�. - Ne… te sem teheted. Sajn�lom. - Akkor csak a l�nyegteleneket mondom el. – benyitottak, majd beh�zt�k a shouji-t. - Itt az id�, fut�s!- r�ntott mag�val… a Sors, �gy sodort, mint a foly�… az ismeretlen folyam, aminek nem tudtam, hogy mi van a m�sik partj�n. �m �reztem, hogy nemsok�ra el�rek oda �s megl�tom, mit tartogat sz�momra ez a titokzatos �jszaka…