15. fejezet: A m�lt �jszak�ja

 A Hold, ha lehet m�g vil�gosabban ragyogott, mint eddig b�rmikor, b�r s�t�t, s�r� felh�f�tyol fedte el a szemem el�l. Ketten rohantunk �t a sz�lt�l suhog� f�k alatt… �n �s a jegyesem, Naoki. M�r teljesen kifulladtam, de � csak h�zott maga ut�n, mondv�n, hogy nem �llhatunk meg. A c�l lebegett a szemem el�tt… egy fi� arca, akit mindenn�l jobban szerettem, akinek a hi�nya hatalmas �rt hagyott maga ut�n, ami mardosta a sz�vemet. De nem � volt mellettem. - Pihenj�nk! - adta ki az utas�t�st �tit�rsam. F�radtan biccentettem, � pedig le�lt a f�re. – Nem �lsz ide? – kicsit t�tov�ztam… ak�r megsz�ktetett, ak�r nem… egyszer�en nem akartam k�zel lenni hozz�. - �, ilyen sz�p yukat�ban? – vettem el� a legk�nyesked�bb hangom, amit�l m�g �n magam is elk�pedtem. A k�zelben volt egy kisebb szikla, ott helyezkedtem el v�g�l. A sz�l hangosan s�v�tett, hangj�ba egy nevet�s kapcsol�dott bele. - H�t t�nyleg k�l�n�s egy l�ny vagy Saeko! – nevetett Hitoshi… igencsak j��z�en, m�r annyira nem b�rt mag�val, hogy leheveredett, �gy folytatta a hahot�z�st. Az elej�n kicsit rosszul esett, hogy kinevet, ut�na viszont az �n arcomra is ki�lt egy kisebbfajta mosoly. – T�nyleg ilyenkor vagy a legszebb… mint r�gen. B�r nem eml�kszel, de �n mindig… - Zavarba akart�l hozni? – v�laszoltam egykedv�en, mire � teljesen elk�pedt. - Igen, de erre hogyan…? - Az eml�keim sz�p lassan visszat�rnek, de m�g mindig rengeteg r�szlet zavaros, ez�rt rem�lem, hogy te elmondod nekem… hiszen – r�m pillantott – hiszen r�gebben sokat voltunk egy�tt, nem? – Hitoshi nemcsak r�gi ismer�s�m volt, de… volt valami, amit �reztem. Mint a m�ltb�l felt�r�, elfojtott v�gyat. Volt egy olyan k�l�n�s �rz�sem, hogy r�gebben t�bb volt sz�momra, mint egy egyszer� bar�t. – Naoki… k�zt�nk a m�ltban t�rt�nt valami? – annyira �szinte szemekkel n�zett r�m, hogy el kellett kapnom a tekintetemet. - H�rom �ve t�rt�nt. – kezdte t�m�ren, a hangja egyszer�en kib�rhatatlan volt… leplezett �rzelmek nyugalom m�g� b�jtatva. – Akkoriban val�ban elhat�rozt�k a sz�leink, hogy �sszeh�zas�tanak minket… meg kell mondanom, hogy egy�ltal�n nem b�ntuk. Minden egyes nap tal�lkoztunk, b�r m�g nagyon fiatal volt�l. - Tizenk�t �ves, igaz? – t�n�dtem hangosan – De annyi eml�kem van arr�l az id�r�l, hogy leestem egy szikl�r�l �s nagyon f�jt a fejem. – nevettem el magam, de � nem csatlakozott hozz�m. – Itt, n�zd! – mutattam egy, a f�lem feletti pontra. Let�rdelt el�m, �s megn�zte, majd megfogta az arcom, �s jobbra, majd balra ford�totta. – A v�g�n elsz�d�l�k! – mondtam csendesen, de � �that�an a szemeimbe n�zett… Hitoshi nem is volt cs�nya… s�t! Nemesi von�sai �s m�lybarna, gy�ny�r� tekintete volt. - Akkor kezd�d�tt minden, amikor ki�lesedett a viszony a szellemek �s emberek k�z�tt. Yuuchi-sama megtiltotta, hogy Eisaku tal�lkozhasson veletek. – „Teh�t ez az oka…” – Te m�r akkor is el�g l�zad� volt�l – mosolygott r�m – Hi�ba gy�zk�dtelek, hogy a menyegz� ut�n m�r nem lesz �gy, te hajthatatlan volt�l, nem hitt�l nekem. Egy �jjel megsz�kt�l, hogy tal�lkozz vele, �n pedig ut�nad mentem… de aznap �jjel nemcsak �n k�vettelek. A falu vezet�i, k�zt�k �desap�d is a nyomodban voltak. Rajta�t�sszer�en t�madtak, Eisaku hal�los sebet kapott, amibe egy ember abban a pillanatban belehalt volna. V�gs� csap�st akartak r�m�rni, de te el� ugrott�l, �gy nem t�madtak… m�r akkor tudtad, hogy ez csak p�r pillanatig tart, ez�rt csak annyit mondt�l neki, hogy „Menj el innen!” � habozva b�r, de engedelmeskedett, te pedig b�ntet�sk�pp egy hatalmas �t�st kapt�l a fejedre Yuuichi-samat�l, majd egy szikla sz�l�r�l legal�bb 4 l�bnyit zuhant�l. Reggelig nem tudtalak fel�breszteni, de mikor siker�lt, m�r nem volt�l ugyanaz… nem eml�kezt�l semmire… �gy sem Eisaku, sem �n nem voltunk az �leted r�szei. – s�t�tte le szomor�an a szem�t - Csak a csal�dodra eml�kezt�l. Ekkor tal�lta ki Kazuma, hogy �rjuk �t az �leted. Adjunk neked egy �j m�ltat �s egy �j j�v�t. Tudom, kegyetlens�gnek hallatszik, de �gy t�rt�nt. M�r tudod, mi�rt f�lsz a magasban. Amikor onnan leest�l val�sz�n�leg teljesen lez�rtad az elm�det, ez�rt t�nt az a p�r pillanat is akkora megr�zk�dtat�snak. �s nem f�r�l vagy egy hatalmas k�r�l est�l le… nem. Att�l fogva �n sem maradhattam veled, azt mondt�k, hogy p�r �v, m�g ezt az eg�szet v�glegesen elhiszed, �s k�l�nben is fiatal volt�l. – ism�t leheveredett a f�re. – Ez volt az, amit �veken �t titkoltak el�led, emiatt volt az a sok furcsas�g. – percekig �ltem ezen merengve, erre v�gytam, hogy tudjam, mi miatt van az eg�sz, mi az �letem. De… nem �rdekelt. Nem adta meg a v�laszt, csak a m�ltamra, �s ez nekem nem volt el�g. Nem �rdekelt csak az, hogy… hogy tiszt�ba jussak az �rzelmeimmel, amik Naoki k�zel�ben fel�bredtek bennem. P�r perc alatt megv�ltozott r�la a v�lem�nyem, sokkal k�zelebbinek �reztem a t�bbiekn�l… sokkal �szint�bb volt hozz�m, mint a saj�t b�ty�m, �s ez�rt nagyon h�l�s voltam neki. Tal�n a r�gi eml�kek miatt, de azt �reztem, hogy tal�n m�gis al� tudom vetni magam a sz�leim akarat�nak… * Dayu a szob�j�b�l �lve k�mlelte a t�jat, kez�ben egy cs�sz�vel n�zte a komor eget. A Hold nem f�nylett, nem adott neki seg�ts�get… v�rta, hogy ism�t egyens�lyba ker�lj�n az �jjel �s a nappal, de most annyira t�volinak t�nt, mint az �sszes eddigi c�lja. Eisaku megsebes�tette �s megsz�ktetett az orra el�l engem is, erre a gondolatra pedig �k�lbe szorult a keze… a karj�n l�v� m�ly sebb�l m�g mindig �ml�tt a v�r, de nem akarta meggy�gy�tani mag�t. Nem pihent, meg akarta hagyni azt a s�r�l�st… eml�knek. Eml�keztetni, hogy egy k�vetkez� figyelmetlens�g, egy �jabb meglep� fordulat az �let�be ker�lhet. - Tal�n itt az ideje egy �jabb tervet kieszelni. Azt mondom Saekonak, hogy… - majd lev�gta teljes erej�b�l a te�t tartalmaz� ed�nyt a f�ldre, ami szil�nkokra t�rt. - Az�ta sem tal�lod, igaz? – sz�lalt meg a szoba sark�b�l egy n�i hang. - Katsumi, neked sem tan�tott�k meg, hogy kopogni kell? – mondta unottan, mire a l�ny kil�pett az �rny�kb�l, az ablakon v�konyka f�nysug�r sz�r�d�tt be, megvil�g�tva az arc�t. Egy fiatal, tizenh�t �vesnek t�n� szellem, hossz�, felt�z�tt m�lyk�k hajjal, fekete szemekkel meredt az �szaki ter�letek ur�ra. - Bocs�ss meg, majd m�skor. - Mindig ezt mondod… - mondta, majd elfordult. - Sosem v�ltozom, ezt te is tudod. – t�rdelt le vele szembe, �gy az arcuk egyvonalban volt. - Tal�n ez�rt is szeretlek. – n�zett vissza r�, majd cs�kolta meg. - M�r hi�nyozt�l! – mondta sz�les vigyorral arc�n a n�, �t�lelve a f�rfi nyak�t. - Te is. – karolta �t - Sz�rny�, mennyi ostob�val vagyok k�r�lv�ve! Ha a lovaimat tettem volna meg tan�csosnak, akkor m�r r�g �n lehetn�k Jap�n ura. – mondta csal�dott hangon, mire Katsumi m�g jobban nevetni kezdett. Kisl�nykora �ta ismerte Dayut, sz�m�ra � volt az egyetlen l�ny, aki jelentett valamit is… �s ebben az esetben az a valami fel�rt az eg�sz vil�ggal. - De nem unatkozt�l annyira, ha j�l hallottam. H�ny l�nyt veszejtett�l el h�rom nap alatt? – k�rdezte �rdekl�dve, nekid�lve szerelm�nek. - H�nyat �ltem meg? Nem sokat, tal�n csak h�szat… borzaszt�an unalmas itt az �let n�lk�led. Nem is tudom, hogy lehetnek az emberek ennyire ostob�k. - Tal�n ez�rt is kedvelted meg Saekot, nem igaz? Vele tudt�l besz�lni is… is. - Csak nem gondoltad, hogy �rzek valamit egy haland� ir�nt? – h�borodott fel m�lys�gesen. - Hogy m�sok ilyet felt�teleznek, azt meg�rtem, hiszen nem l�tnak t�l a rizsf�ldeken sem! De hogy te is… - Ne hazudj nekem! J�l �rezted magad a k�zel�ben… - Ka… - szak�tott�k f�lbe a f�lbeszak�t�t. - �s ez rendben is van. Sajn�lom, hogy ennyi ideig nem lehettem veled, de ha ez v�gasztal, �n is minden egyes pillanatot �lveztem, amit eg�szen �rtelmes szellemek t�rsas�g�ban t�lthettem. – mondta, erre Dayu elengedte �s �rtetlen�l n�zett r�. – Most mi a baj? Csak nem vagy f�lt�keny? - Nem… csak nem gondoltam volna, hogy l�tezik olyan t�k�letes l�ny, mint te. – sz�lt m�g mindig csod�lkozva, finoman v�gigsim�tva az arc�n. - Nem vagyok az… csak ilyennek akarsz l�tni, mint egy �lomk�pet. – hajtotta le a fej�t. Dayu elgondolkozott a szavain. - Ha igazad van, akkor sosem akarok fel�bredni. – erre egy elpirult arc �s egy b�tor�t� mosoly volt a v�lasz. Lehets�ges lenne, hogy a kegyetlen, sz�vtelen vez�r szeressen valakit, aki viszont szereti? Hirtelen egy k�l�n�s illatot �rzett meg, �s az ablak, majd Katsumi fel� fordult, aki szomor�an, de beleegyez�en biccentett. - Menj, keresd meg! – Dayu felpattant �s felh�zta a tatamir�l �t is. Ekkor megfogta a kez�t, amit a seb azonnal begy�gyult. – �s l�pj t�l rajta! - Visszat�rek hozz�d… - lehelt egy apr� cs�kot ajk�ra, majd elt�nt az ajt� m�g�tt. - �n pedig v�rok r�d… - mondta, azzal le�lt az ablak el� �s n�zte, hogyan t�nik el Dayu a s�t�ts�gben, katon�i k�s�ret�ben. * - Naoki… �n… �n sajn�lom, amit eddig… - pr�b�ltam megfogalmazni a gondolataimat, de nem siker�lt. Mi�rt van az, hogy a gondolataimban t�k�letes v�lasz fogalmaz�dik meg mindenre, m�gsem tudom kimondani? Valami visszatart, egy bels� er� bilincsbe z�r, �s nem tudok szabadulni t�le. – Sajn�lom, ha megb�ntottalak. Nem akartam j�tszani az �rz�seiddel, �s legf�k�pp nem akartam �rtani. – � m�g mindig az eget n�zve morgott valami „semmi gond”- szer� v�laszt, majd ism�t csend lett. Olyan… h�v�ss� v�lt hirtelen, nem �rtettem az ok�t, ahogy sok minden m�snak sem. – Nagyon szeretn�m… elfelejteni az ut�bbi napok esem�nyeit, �s veled maradni… nagyon szeretn�m, ha megtehetn�m… de nem lehet… - sz�ltam szomor�an. T�nyleg sajn�ltam volna? Egy kicsit. Bevallom, nagyon megkedveltem Hitoshit, �s tudtam, hogyha a feles�ge leszek, azzal mindenkinek boldogs�got szerzek, a sz�leim pedig b�szk�k lenn�nek… csak �n nem lenn�k boldog. – Tal�n �nz�nek tartasz, hogy csak a saj�t �rzelmeimmel t�r�d�k… tal�n ostob�nak, hogy olyasvalakit szeretek, akire egyik sem jellemz�, b�r ugyanabban a helyzetben van, mint �n. De d�nt�ttem, �s…– Tudta, hogy neki is van jegyese, csak azzal a k�l�nbs�ggel, hogy �t el is veszi. „Mit gondolok? Ink�bb… ink�bb…” – ink�bb hozz�d megyek! – suttogtam, mire � fel�lt. - Mir�l besz�lsz te? - Arr�l, hogy nem kergethetek eg�sz �letemben k�sza �br�ndokat… fel kellene n�n�m, ahogy a sz�leim is tett�k, hisz… �k sem szerett�k egym�st. �gy gondolom, hogy veled nagy szerencse �rt engem… - nem mertem r�n�zni – Egy f�ldbirtokos l�nya vagyok, mi m�sra v�gyhatn�k? De f�lek… f�lek, hogy nem leszek el�g j� feles�g, �s f�lek itt hagyni �szakot, a csal�domat… - ekkor let�rdelt el�m ism�t �s mag�hoz �lelt, �n a meglepet�st�l mozdulni sem tudtam. - Saeko… nem baj, ha f�lsz… de egy�tt megoldunk mindent. A j�v� sokszor hom�lyba burkol�zik… de �n itt leszek melletted, �s egy�tt mindent megoldunk, csak b�zz bennem! – akkor olyan megnyugtat� volt a karjaiban lenni… nem az a szorongat� �rz�s, mint a f�rd�ben… - Arigatou… - A sz�l lecsendesedett, az �g kitisztult kiss�. Felpillantottam r�, de nem l�ttam a csillagomat. - Induljunk vissza. – engedett el, majd ny�jtotta fel�m a kez�t. Vonakodva elfogadtam, �s sz�rny� �rz�sem t�madt… mintha el�rultam volna valakit. – Csak pr�b�lj meg a j�v�nek �lni. – sz�lt halkan, majd megfogta a kezem �s elindultunk vissza. „Mostant�l minden m�sk�pp lesz…” Mikor el�rt�nk a h�z el�, �rtetlen tekintetekkel tal�ltuk szembe magunkat. A sz�leim elismer�en, b�szke szemekkel pillantottak r�m, Yumi csod�lkozva, Kazuma �s Eisaku �lla pedig sz� szerint leesett. Mikor elmentem el�tt�k olyan �rz�sem t�madt, mintha a m�ltat a h�tam m�g�tt hagytam volna �s egy csap�sra bel�ptem volna a holnapba. Le�lt�nk az asztal k�r� �s megvacsor�ztunk (Ugyan kicsit k�s�n, de t�ls�gosan sok izgalommal j�rt ez a nap, szinte m�g leveg�t venni sem volt id�nk) Ut�na illedelmesen elb�cs�ztunk egym�st�l, Naoki az ajt�ig k�s�rt. - J� �jszak�t, Hitoshi-san! – hajoltam meg el�tte m�lyen, majd f�lig elh�ztam az ajt�t, mikor kaptam t�le egy apr� cs�kot. – Ez mi volt? – k�rdeztem meglepve. - Csak �r�l�k, hogy visszat�rt�l. J� �jszak�t Saeko! – m�g egyszer finoman megszor�totta a kezem, majd elindult a szob�j�ba. �n is �gy tettem. Leheveredtem a futonomra, nem volt er�m �t�lt�zni sem. Csak n�ztem felfel�, mintha a csillagos eget l�thatn�m. - Mit m�velek? – suttogtam magamnak, majd egy lemond� s�haj hagyta el a sz�mat. – Youkai-sama… hol vagy? - K�zelebb, mint gondoln�d. – megdobbant a sz�vem, hisz ott �llt el�ttem �, az ablak mellett a falnak t�maszkodva. - Te… itt… �n… - lassan odas�t�lt el�m, �n pedig csak habogtam, nem tudtam. mit mondhatn�k – �n… �n… - Nem �rdekel, ha hozz� akarsz menni, sem a magyar�zataid – t�rdelt le mell�m, a k�nnyeim pedig eleredtek- M�g mindig Saeko vagy �szakr�l, �s az is maradsz. �s t�ls�gosan fontos vagy ahhoz, hogy elengedjelek!- �lelt mag�hoz szorosan, �n pedig moccanni sem tudtam… hirtelen a legtitkosabb v�gyam val�ra v�lt, ott volt velem az, aki szeretett, �s akit viszont szerettem. - Ez egy �lom? – k�rdeztem, mik�zben a v�ll�ra hajtottam a fejemet. Ek�zben a kitisztult �gen felfedeztem a csillagom… a f�nye ez�st�sen ragyogta be az �gboltot. Mosolyogva hunytam le a szemeimet. - Ha az, akkor nem engedhetj�k, hogy el�rkezzen a val�s�g…