16. fejezet: Az �lom

Az �jszaka kellemesen meleg volt, az �gen pedig egy k�pr�zatos csillag ragyogott. Mosolyogva helyezkedtem el szerelmem karjai k�z�tt… megnyugtatott a jelenl�te, olyan b�k�t �reztem, amit m�g soha… mint amikor az ember sok�ig fut, azt�n v�g�l haza�r. Az otthon melege, a biztons�g tudata. Lehunytam a szemeimet, �s a v�ll�ra hajtottam fejemet, olyan j� volt… t�ls�gosan is. Tudtam, hogyha nem is �lom, nemsok� el�rkezik a hajnal, ami v�get vet mindennek. D�h�s voltam… nem akartam, hogy felkeljen a Nap! Tal�n ostob�n hangzik, visszagondolva az is volt. A nappal hib�ztattam a sz�leim d�nt�s��rt �s a Sorsom kegyetlens�g��rt, hogy elszak�t az egyetlent�l, aki mindenn�l t�bbet jelent. - Mikor veszed el feles�g�l? – k�rdeztem t�le, mik�zben arcomat puha, s�t�tk�k haorij�ba f�rtam. Olyan finom illata volt, mint az �szi faleveleknek… vagy csak �n k�pzeltem magunk k�r� egy ilyesfajta t�jat. Mert mi t�rt�nt? Bujdostam egy ismeretlen h�zban egy f�rfival, mik�zben a jegyesem p�r szob�val arr�bb tal�n �ppen az esk�v�nket tervezgette, �s k�l�nben is az, akivel ott �ltem m�r valakinek a v�leg�nye volt. – Sz�rny� ember lenn�k, hogyha meg akarn�m akad�lyozni, hogy elvedd, igaz? – k�rdeztem a sz�nd�komra utalva. - Tal�n ott akarsz lenni a menyegz�n? Akkor sajnos hi�ba menn�l el. – felpillantottam az arc�ra… arra a gy�ny�r�, nemesi arcra. Ez�st�s haja h�tul �ssze volt k�tve, a szemeiben pedig hat�rozotts�g t�kr�z�tt… mint mindig. - Hogy… hogy �rted ezt? - Nem lesz semmif�le esk�v�, ha te nem akarod. Mit sz�lsz? Elmenn�k messzire, el Jap�nb�l… t�vol a vil�gt�l �s a sz�leinkt�l… csak mi ketten. – ezen szavak kimond�sa k�zepette egyre k�zeledett arca az eny�mhez. Megr�ztam a fejemet �s elfordultam. - El Jap�nb�l? Hogy juthat ilyen eszedbe? - pattantam fel- Neked itt kell maradnod… �s neked kell Nyugat valaha �lt legnagyobb ur�nak lenned!Ezt nem dobhatod el egy haland� l�ny miatt. – vettem egy m�ly leveg�t, majd folytattam. – Bel�led nagyszer� vezet� lesz, biztosan tudom. �s gondolj bele, tal�n p�r �v m�lva m�r a saj�t fiadat tarthatod a kezedben, akinek egy szellem lesz az �desanyja. Seiya szeret t�ged, j�l tudod. - Mi�rt, te nem? – les�t�ttem a szemeimet. - Dehogynem. Az �letemn�l is jobban. – v�laszoltam biztosan. - Akkor hogy mondhatsz le ilyen k�nnyen a j�v�nkr�l? - Ugyan, szerinted van m�s v�laszt�sunk? – mondtam kisebb g�nnyal a hangomban, hisz nem �rtettem, hogy nem j�tt m�g r�, hogy a mi sorsunk k�l�n utakra vezet minket. - �pp most mondtam el. – pattant fel �s �llt meg m�g�ttem. – Lemondhatok Nyugatr�l, a csat�kr�l… mindenr�l, egyetlen dolgot kiv�ve. – nyeltem egy nagyot… �gy �reztem, hogyha kimondja, mindennek v�ge, nincs menekv�s a sz�vem akarata el�l. – Ez pedig… - �k�lbe szor�tottam a kezem, er�snek kellett lennem. Ak�rhogy is szerettem, nem szak�thattam el az �let�t�l… ezzel tehettem a legt�bbet neki. – �desap�m katan�ja. – elkerekedett a szemem, majd r�n�ztem… � csukott szemekkel mosolygott. Biccentettem egyet, majd h�l�s sz�vvel gondoltam r�… nem mondta ki. - K�sz�n�m… - suttogtam csendesen. - Sz�vesen. Akkor majd mikor elalszol viszlek el. Arr�l ne is �lmodj, hogy itt hagylak. – mosolygott r�m, mire �n elnevettem magam. Odal�pett hozz�m �s elsim�tott egy tincset az arcomb�l. – �gy megfelel? – nekid�ltem, � pedig mag�hoz szor�tott. - T�k�letesen. – mondtam vid�man, majd cs�koltam meg. - Induljunk! – s�rgettem, �s h�ztam ki az ajt�t, mikor is nem v�rt dolog hullt az �lembe. Pontosabban a kish�gom, Yumi. – H�t te mit csin�lsz itt? Csak nem hallgat�zt�l? – suttogtam riadtan. - Nem, dehogy! – ki�ltotta, �n pedig mutat�ujjamat a sz�m el� tettem, erre elcsitult. – Gomen nasai. – folytatta, mikor seg�tettem neki felkelni. – Ki ez? – mutatott a h�tam m�g�. - A nevem… Youkai. – vigyorgott r�nk, �n pedig biccentettem, hogy tudom�sul vettem: nem akarja, hogy Yumi esetleg elmondja, hogy ki �… - �s mit keresel Saeko-oneesan szob�j�ban? – tette fel a k�rd�st k�v�ncsian, mondanom sem kell, hogy el�g udvariatlan hangnemben, ez�rt is sz�ltam r�. - Yumi-chan! - A k�rd�s remek. Mondd csak, tudsz titkot tartani? – guggolt le el� a sz�m�ra ismeretlen szem�ly. - Hai! – csillant fel rem�nnyel �s izgalommal telve szeme. - Meg�g�red, hogy nem �rulsz el, b�rmi is t�rt�nik? – h�zta fel szem�ld�k�t. - Igen! – sosem hittem volna, hogy ilyen k�nnyen tud hatni egy idegen Yumira… vagy tal�n gondolta, hogy mivel �n is ott vagyok, megb�zhat benne. - Megsz�k�nk! Messze innen. – H�gom lehajtotta a fej�t. - Oneechan, igaz ez? – let�rdeltem �s a k�nnyeimmel k�szk�dve szor�tottam magamhoz. De er�snek kellett l�tnia, hogy tudja, j� helyre ker�l�k. El kellett hagynom a csal�domat, a jegyesemet, az eg�sz �letemet egy �j�rt cser�be. Meg�rte… - Igen, igaz. Yumi-chan, sokszor �ldozatot kell hoznunk a nagyobb j� �rdek�ben… a boldogs�g �rdek�ben. Nagyon szeretlek kish�gom, nagyon nagyon… - m�r nem b�rtam a k�nnyeimmel, egy�tt nevett�nk �s egy�tt s�rtunk… mint mindig. – Olyan igazs�gtalan az �let, az eg�sz vil�g. De nekem most es�lyem van, hogy jobb� tegyem. – Youkai-sama �rtetlenkedve n�zett r�m. - Csak nem… - ekkor l�pteket hallottunk a folyos� m�sik v�g�r�l, megfagyott bennem a v�r. - Naoki… - csak �llt ott, farkasszemet n�zve velem. Az �sszezavarodotts�g ki�lt arc�ra, nem tudta, mit mondhatna. – Naoki-san… hallottad, amit…? – t�rtem meg a k�nos csendet. - Igen… persze. – r�zta meg kicsit fej�t, majd egy gyenge vigyort er�ltetett. �sszeszorult a sz�vem… annyira f�jdalmas volt, mintha valaki minden egyes pillanatban belemart volna, a torkomban pedig az ismer�s gomb�c ism�t megjelent. – K�v�nom, hogy l�gy boldog, �s ha m�r �n nem tehetlek azz�, megadom neked r� az es�lyt. Vigy�zz r�! – mondta Inu no Taisho-nak, aki b�lintott egyet, ekkor elt�nt a kanyarban. „Naoki… nem hagyhatom �gy itt…” Ut�na rohantam �s elkaptam a karj�t, majd mikor megfordult nekid�ltem. - Bocs�ss meg nekem… nem akartalak megb�ntani. - �n nem tudtam, de � felemelte a kez�t, hogy a h�tamra tegye, de visszah�zta. - Semmi baj, csak l�gy boldog! – mondta ism�t. - De most menned kell. – �gy �reztem, hogy ez egy v�gs� b�cs�… �ppen ez�rt egy cs�kot nyomtam az arc�ra, � pedig elindult a szob�ja fel�. Addig �lltam ott �s n�ztem �t, m�g el nem t�nt a szemeim el�l. Visszaindultam, hogy elk�sz�njek a h�gomt�l, aki el�m sietett �n pedig magamhoz szor�tottam… tal�n utolj�ra. - Nagyon szeretlek N�v�rem! – zokogta, �s pedig megsimogattam a haj�t �s let�r�ltem k�nnyeit. - �n is t�ged Yumi-chan! - Menn�nk kell! – mondta Inu no Taisho, �n pedig egy nyugtat� mosolyt k�ldtem h�gocsk�m fel�. - �g veled! – mondtam, majd Youkai-sama t�rsas�g�ban elhagytam a h�zat, a csal�domat… a m�ltat. M�lyet s�hajtva t�volodtam el t�l�k. �m a sz�vem ism�t hevesen vert, mikor megsz�lalt… - M�r b�nod, hogy velem j�tt�l? – felkaptam a fejem, majd der�sen k�zelebb l�ptem hozz� �s megfogtam a kez�t. - Sosem fogom megb�nni! – �gy folytattuk utunkat… - Youkai-sama? – k�rdeztem f�l�nken. – Hov� megy�nk? - El�sz�r a nyugati palot�ba. Ut�na pedig el… el innen messzire. - �s mi lesz Dayuval? – tettem fel az �jabb k�rd�st. – M�r nem akarsz v�gezni vele? Mert ha igen, akkor seg�tek neked! – hat�rozotts�g t�kr�z�d�tt hangomban. - Nem! – ki�ltott r�m. – Nem engedhetem meg, hogy bajod ess�k. – „Nem is �lmodtam r�la, hogy veled lehetek… de itt vagyunk, csak mi ketten…” Az arc�n olyat l�ttam, amit m�g soha… aggodalmat. - De te sem m�sz ut�na, ugye? Mert �n sem engedem, hogy megs�r�lj! – Az � szavai m�lyen sz�vembe v�s�dtek. Sosem �reztem ekkora szeretetet… - Rendben Saeko. – az �lom, amiben voltam t�k�letesnek bizonyult, a boldogs�gom pedig hat�rtalannak. Minden l�ny erre v�gyott… annak a f�rfinek oldal�n �lni, akit szeretett, �s aki szerette… A lelkem h�l�val telt meg, �gy n�ztem az eget. �m csak n�h�nyunknak adatott meg ak�r csak percekig is ez az �rz�s. Tudtam, hogy a vil�gban valami nincs rendben, de nem tehettem ellene semmit. Nem v�ltoztathattam meg l�ny l�temre, m�g csak a falumat sem! Nem is az �n feladatom volt, b�rhogy is szerettem volna… de most… miattam elveszti egy olyan l�ny a hatalm�t, aki tehetett volna ellene. - Ez igazs�gtalans�g! Nem adhatod fel az �leted! – csattantam fel hirtelen. - M�g mindig ezen gondolkozol? Amir�l d�nt�ttem, azt nem fogom megv�ltoztatni! - De… - Nincs sz�ks�g semmilyen „de”-re! Saeko… - meg�llt �s �t�lelt. Sz�hoz sem jutottam, �s tal�n ez is volt a c�lja… - Mindent h�tra kell hagynunk. - Tudom… - mondtam kiss� szomork�san, mire egy apr� cs�k volt a v�lasz. - Sose b�ndd… lehet, hogy ez a v�gzeted! – mondta vigyorogva. – T�borozzunk le, hajnalig �gysem t�rhet�nk be a palot�ba! - �s mi lesz, ha Dayu ut�nunk j�n? – k�rdeztem f�lve, de � m�r leheveredett a f�be. A csillagok ism�t ragyogtak, ak�r az apr� k�vek. �nk�ntelen�l is a nyakamhoz kaptam �s megszor�tottam a med�lomat. - Akkor meghal. – mondta teljes nyugalommal �s leh�zott a f�ldre maga mell�. – Mostant�l nem kell f�lned! - Annyira megv�ltozt�l… - hajtottam fejemet a v�ll�ra. – K�sz�n�m… - az �lom sz�p lassan a szememre sz�llt, de mindig kinyitottam a szememet… nem akartam elaludni! �bren akartam maradni, hogy… hogyha ez egy �lom, ne kelljen fel�brednem… egyed�l. - Saeko, aludj el… - karolta �t a v�llamat, ez a helyzet pedig nekem kit�n�en alkalmas volt az alv�sra. K�nyelmesen pihentem a karjaiban, b�r �ltem, m�gis �gy t�masztott, hogy biztons�g�rzetet adott, nem f�ltem, hogy esetleg eld�l�k. - Nem tehetem… - �s�tottam egy m�lyet. - Dehogynem. Itt maradok veled. – Ez m�r nekem is el�g volt, a szemh�jam abban a pillanatban lecsuk�dott. Nemsok� fel�bredtem �s nagyot ny�jt�ztam, majd f�lve n�ztem k�r�l… alig p�r perc telhetett el, de Youkai-sama nem volt a k�zelben. Rettegve pattantam fel, de ekkor megl�ttam �t… fell�legeztem! M�gsem hagyott el… mi�rt is tette volna? - M�r azt hittem itt hagyt�l! – b�jtam hozz�, � pedig nevetni kezdett… - Hogy gondolhatod, hogy megszabadulsz t�lem Saeko? - Dayu… - ny�gtem, mikor meghallottam a hangot. Ijedten pillantottam fel r�, majd a karomra, amit er�sen szor�tott… annyira er�sen, hogy a karmai a csukl�mba f�r�dtak. - Meg fogsz halni, ne hidd, hogy elmenek�lhetsz! – azzal kih�zta a h�t�n lev� kardh�velyb�l Inu no Taisho katan�j�t, �s les�jtott r�m… csak egy �les sikoly, �s minden els�t�t�lt. - Saeko, Saeko! Minden rendben? – hallottam meg egy kedves, ugyanakkor agg�d� hangot. Kipattant a szemem, �s h�tr�bb cs�sztam… t�volabb t�le. – Minden rendben? Rosszat �lmodt�l? – k�rdezte Inu Taisho, de �n nem feleltem, csak m�ly leveg�ket vettem �s a zakatol� sz�vemre tettem a kezemet. – Mi t�rt�nt a karoddal?