III. fejezet: A tó mellett

            Ezután nem történt különösebben lényeges dolog, úgyhogy máris történetünk jelen idejében vagyunk, vagyis egy hónappal Naraku halála után. Verőfényes, késő nyári napra ébredünk. A nap, mint egy hatalmas, arany gömb emelkedik ki méltóságteljesen a hegyek közül. Kagome ma sokáig aludhatott, mert Kaede vigyázott a kicsikre. Ezt ki is használta. A nap már magasan járt mikor Kagome kilépett a házából. Nem a megszokott papnő ruhájában, hanem a régi iskolai egyenruhájában jött ki. Tervei szerint elmegy fürödni a tóhoz, ami egy kicsit messze volt a falutól. Útja InuYasha-erdején és egy réten keresztül vezetett. Az idő kellemes volt fürdésre épp alkalmas. Az erdőbe érve, azonban csatlakozott valaki…

InuYasha épp egy magas fa tetején üldögélt, amikor egy női hang dallamosan kimondta a titkos szót:

- Fekszik! - a hang tulajdonosa természetesen Kagome volt, aki csak „véletlenül” énekelt azt a dalt, amiben ez a szó többször is előfordul. Véletlenül vagy sem InuYasha jó nagyot zuhant, pont Kagome lába elé.

- Ez most mire volt jó? - kérdezte a dühös hanyou. Kagome mellette térdelt.

- Sajnálom. Én csak énekeltem… Nem tudtam hogy a közelben vagy. Bocsáss meg! - Kagomén látszott, hogy sajnálja. InuYasha dühe, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott.

- Hová indultál? - kérdezte egy kicsit finomabban.

- Ma „szabadnapom” van. Arra gondoltam, elmegyek fürödni a tóhoz. Nem jössz velem? - kérdezte olyan ártatlan hangon, ahogy csak tudta, pedig pont ez volt a szándéka: elcsalni InuYashát a falutól.

- Hm! - InuYasha elrántotta a fejét. - Ugyan miért mennék veled?

- Senki nem mondta, hogy kötelező. - válaszolt. - De ha rájövök, hogy követtél, olyat teszek, amire egész életedben emlékezni fogsz! - ezzel sarkon fordult és tovább indult. Útközben nagyon jó kedve volt, ugyanis tudta, hogy a hanyou követi őt. Kaede jól kiképezte, hogyan vegye észre, amikor követik. InuYasha is rendre elkövette azokat a hibákat, amiből lehetet tudni, hogy követik az embert. Az út kicsit tovább tartott, mint ahogy először számolta, mert biztos fedezéket kellet nyújtania követőjének.

A Nap elérte égi útja tetőpontját, Kagome, pedig úti célját. A tó visszaverte a nap sugarait, így az egész vízfelület szikrázott. A víz kellemes volt, se túl meleg, se túl hideg. Kagome, aki pontosan tudta, melyik fa rejti InuYashát, annak hátat fordítva levetkőzött a fürdéshez. Azt azonban még ő sem vette észre, hogy a tükörképét InuYasha nagyon is jól látja. J Kagome becsobbant a vízbe, úszott néhány kört, majd leült az egyik part közeli sziklára InuYashával szembe.

- InuYasha! - szólította meg halkan, kedvesen, lágyan, úgy ahogy eddig még soha. - Kérlek, gyere le a fáról! - InuYasha nem mozdult. - Szeretnék, beszélni veled és nem akarom, hogy más is tudjon róla. - Hangja megváltozott: Hallani lehetet, hogy valami miatt nagyon aggódik, de ott volt egy kicsi a régi elszántságból. InuYasha lassan lemászott a fáról és most ott állt Kagoméval szemben.

- Miről akarsz beszélni?

- Előbb gyere ide mellém. - Kagome a hegyeket nézte InuYasha, pedig levetkőzött és Kagome mellé úszott. - InuYasha! Mond! Mi bánt? Mi a baj? - Kagome olyan rémült hangon kérdezte, hogy InuYasha is megijedt.

- Nincs semmi baj… Azt hiszem… Miért kéne, hogy legyen?

- Igen! Megváltoztál! Amióta legyőztük Narakut, te egyre inkább eltávolodsz tőlem. Miért? - Kagome most már InuYashát fürkészte. - Talán bennem van a hiba? Ha igen mond meg! - Kagome belekapaszkodott InuYasha karjába.

- Erről szó sincs. Nem benned van a hiba, hanem… - InuYasha egy pillanatra elhallgatott, aztán egy egészen más hangon folytatta. - Semmi közöd nincs ehhez! - megpróbált elúszni, de Kagome erősen fogta. - Eresz el! Hallod? Azonnal eresz el! - InuYasha hiába próbált kiszabadulni Kagome nem engedte.

- Nem! Most nem szöksz meg előlem! - Kagome hideg, elszánt hangja ütésként érte InuYashát. Megnyugodott és visszaúszott a sziklához Kagome mellé. Néhány percig csak a lány tükörképét nézte a vízbe, egy kicsit meg kellett nyugodnia. Összeszedte gondolatait, érzéseit és minden bátorságát.

- Gyere közelebb! - kérte. Kagome szó nélkül engedelmeskedet. - Még! Ülj az ölembe! - Kagome hosszú idő után biztonságba érezte magát. InuYasha szorosan magához ölelte, hogy Kagome halotta a szívdobogását. - A hiba nem benned, hanem bennem van. Azóta, hogy egy komolyabb kapcsolat kialakult köztünk, félek attól… félek attól, hogy ugyanaz történik, mint 50 évvel ezelőtt Kikyouval. Azt nem élném túl. Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy elveszítselek! Inkább nem mutatom ki mit érzek, minthogy megkockáztassam ezt!

Kagome érezte, arcárra csöppen valami meleg. Tudta mit jelent ez és még közelebb bújt InuYashához. Felemelte a fejét, mert a szemébe akart nézni.

- Ettől nem kell félned. Nem foglak elárulni és tudom, hogy te is mindig mellettem leszel. Sajnos azonban egyszer el kell hagyalak… - most Kagome sírt. - ha… ha meghalok… - mostanra megállíthatatlanul folytak a könnyei. InuYasha, pedig letörölte azokat.

- Ne gondolj most halálra! Gondolj arra, hogy milyen boldogok leszünk addig a távoli napig! Milyen gyönyörű, hosszú, boldog életünk lesz… együtt! - Ajkai lassan közeledtek Kagoméjéhez. Nyelveik a másikéval játszott. Percegi el sem engedték egymást. Ez az egy csók minden addigi rosszat elfelejtette velük. Ez, amire hosszú ideig vártak, ez mindkettőjüknek jel volt egy új, boldogabb életre. Miután elengedték egymást sokáig játszottak a vízbe. A vége felé a víz egyre hidegebb lett, ahogy a nap lassan alászállott a hegyeknek. Kagome egyre jobban fázott, és amikor InuYasha megsimogattak a hátát, Kagome libabőrös lett.

- Kagome, fázol?

- Egy kicsit. Ideje lenne kimennünk! - javasolta.

- Ez jó ötlet. Menjél csak. Én itt megvárom, amíg végzel. - Kagome bólintott és egy bokor mögé bújva átöltözött.

- Jöhetsz! - Kiáltott ki a bokor mögül. Amíg InuYasha öltözött, addig Kagome a tóparton ült. Boldog volt, mert a szerelme szerette és vele akart maradni.

- Kagome! - suttogta. - Induljunk! Hamarosan sötétedik és még mindig nem lehetünk teljes biztonságba.

- Ugyan rémeket látsz! - felelte vidáman. - Azért jó lenne igyekezni, hiszen még nincs vége a napnak. - mondta titokzatosan. InuYasha egy pillanatra meglepődött, aztán Kagome után ugrott.

Egymás mellett mentek. A nap már eltűnt a hegyek között, de az ég még vöröslött. A másik oldalon viszont már a csillagok halvány fénye látszott. A telihold halvány fénye kísérteties fénybe vonta a mezőt. A két árnyék hosszúra nyúlt, de volt ott sok másik is.